Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-25 / 47. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. február 25.. kedd Kazal, a nagy nevettető Garai Gábor, Simonyi Imre versei — Befejeződik Németh Gabriella mai témájú drámája: a Facipők — Kapás Dezső novellája az 50-as éveket idézi — Kriston Béla regényrészlete Főző la Frigyes sorsát villantja fel — Cikkek, régmúlt időket faggató írások, kerekasztal-beszél- getés Eger múltjáról, jelenéről és jövőjéről — Négyszemközt a Magyar Televízió műsorigai- gatójával — Mesék a süllyesztőben? — Lőkös István tanulmánya a Veljko Petrovic-jelenségről — Szikora János: Gondolatok a Karamazov testvérek dramotizációja kapcsán — Kaposy Miklós egy Família nevű országba invitál bennünket Megjelent megyénk közművelődési folyóiratának februári száma — Ki ez a magas, jó hangú fiatalember? — kérdezték eleinte az egykori Király (ma: Majakovszkij) utcai kávéház-étterem esti vendégei a zenekari kísérettel táncdalokat, magyar nótákat, kuplékat kedvesen, olykor szomorkásán, máskor meg ízes humorral előadó énekesről. — Ki ez a Kazal László? — csak eleinte kérdezték, mert hamarosan fellendült a kispolgári étterem forgalma. Hamar elterjedt a városban: egy tehetséges, jellegzetes pesti ifjú lép esténként dobogóra a Király utcában. Látni, hallani kell. Ám, akik hírét vitték a népszerű kávéházi énekesnek, csak kevesen tudták, hogy — ilyen volt akkor a színészsors — Rákosi Szidi színiiskoláját végezte. Fél évszázada ennek. A kávéházi dobogó jó trambulinnak bizonyult: nemsokára színházi deszkákra vitt az útja. Valójában a felszabadulás után ismerte meg az ország: a Fővárosi Operett Színházban, a Petőfi Színházban, a Kamara Varietében vidította a közönséget, sokat játszott vidéken, rádiózott, gyakran feltűnt a tévében. Neve a plakátokon nagy betűkkel nyomtatva: telt ház és biztos siker volt. Legnagyobb korszaka, 1950-től, a Vidám Színpadon töltött, jó három évtized volt. Ebben az időben lett milliók kedvence. Számai, az általa megelevenített színpadi vagy szóló- figurák fogalommá váltak. A borkóstolgató részeg, a táskáját ki- és bepakoló hölgy, a raccsoló, a szavakat összekeverő kortesszónok, a kedvesen kacsintó, a jópofa, a Marx-szoborral Londonban társalgó turista, a szellemes konferanszié, mind a sokszínű Kazal László volt. Arra talán kevesebben emlékeznek, hogy filmezett is, ha nem is túl gyakran. Először 1942-ben állt a kamerák elé. Gárdonyi Géza Isten rabjai című regényének filmváltozatában. Játszott a 2x2 néha öt című filmvígKazal egy kabaréműsorban (MTl-fotó — KS) játékban (nemrég a televízióban láthattuk). Az ötvenes években a Dollárpapa, A csodacsatár, a Felfelé a lejtőn, később a Mid néni két élete —, hogy csak néhány filmjét említsük. Nagy színpadi alakításaira valószínűleg még kevesebben emlékeznek. Pedig ő volt Burmák a Szibériai rapszódiában, a rendőr Gyárfás Férfiaknak tilos című darabjában, a papa a Hyppolit, a lakájban, dr. Vas az Én és a kisöcsémben. A televízió elképzelhetetlen volt nélküle. Nemcsak tévéjátékokban szerepelt, de nem hiányozhatott a szil- vészteri kabarékból sem. Már nyugdíjas volt, fájdalmasan súgva terjedt el betegségének híre, még mindig láthattuk, és a tévé akkor készítette összefoglalásnak szánt portréfilmjét. 1983. május 10-én ragadta el a halál. Azóta nagyon hiányzik. Hiányzik a kollégáknak, akik szerették, hiányzik a közönségnek, amely felvidul, ha néha egy-egy régi felvételen viszontlátja. Még sokáig nem felejtjük el őt, aki annyi vidám percet, órát szerzett nekünk. Február 27-én lenne 75 éves. Erdős Márta A folyóirat — hagyományaihoz híven — ismét egy központi gondolatkört taglal: a műemlékvédelem hazai, illetve helyi eredményeit és gondjait összegezi, bemutatva — s ez nem véletlen — a barokk gyöngyszemnek számító Eger múltját, jelenét, érzékeltetve a település jövőjével összefüggő elképzeléseket is. Mendele Ferenc, az OMF igazgatója, tanulságos számvetést készít arról, hogy mit tettünk a múlt hagyatékának megőrzéséért. A Nemes Péterrel, a Magyar Televízió műsorigazgatójával készített interjú a tv megújulási törekvéseiről sokak számára érdekes információkkal szolgál. Koncz János arra keres választ, hogy mi lesz a Vitkovics-ház sorsa, és mindannyiunk óhaját summázva így fogalmaz: mentsük meg! Pécsi István felelős szerkesztő, a XVIII. századbeli hétköznapokba kalauzolja az olvasókat, jelezve a hajdani átlagemberek ezernyi örömét, bánatát. Farkas András Borics Pál portréját rajzolja meg. A neves szobrász munkáiról készített fotók színesítik a sajtóorgánumot. Bemutatkozik a Hevesi Szemle 1985. december 14-én megnyílt galériája, amely ezután esztendőnként négy sajátos összetételű tárlattal várja majd a művészet szerelmeseit. A vers—próza rovatban Simonyi Imre, Garai Gábor, Bényei József, Cseh Károly és Lőrinczy István versekkel szerepel. Zárul Németh Gabriella humánus hangoltságú drámája, a Facipők, folytatódik a 95 esztendős Makay Margit életregénye. Kapás Dezső Vereség, 1954. című, nagyobb lélegzetű novellájának első részével lép a közönség elé. Bakó Ferenc az egri hós- tyákról közöl izgalmas adalékokat. Lőkös István a Veljko Petrovic-jelenséget körvonalazza. Bögel József a magyar színházi élet jellemző jegyeit sorakoztatja fel. Sárhegyi István az igazi, a karakterformáló mesék hiányát hangsúlyozza. Szikora János a Karamazov testvérek dramatizációja kapcsán vall rendezői műhelytitkairól. Kaposy Miklós; Família (részlet) A rokonok mindenhová bejutnak. Nincs az a ritka foglalkozás, szakma vagy művészet, amit egy igazi rokon el ne foglalhatna, magáévá ne tehetne. Igen: ebben a furcsa országban még művésszé is válhat egy rokon, ha akar. És miért ne akarna? Csak attól függ, hogy kinek a rokona. Ha történetesen filmrendező a férje vagy a papája, még filmrendező vagy filmcsillag is lehet. A többiek nem szólnak, mert az ő rokonaik is már rég a . szakmában vannak. Ha aztán a közvetlen hozzátartozók már mind elhelyezkedtek, sor kerülhet végre a távolabbi atyafiság sorsának elboronálására is. Így jutnak kényelmes beosztásokhoz a szegényebb rokonok Famíliában. Az unokasógor, a bérmalány, a harmadik feleség második férje'és volt fogtechnikusa. Nekik már nem jut olyan látványos karrier, mint az első osztályú rokonoknak (úgymint bátynak, húgnak, apósnak, ángynak, mostohaöcsnek, keresztkomának). De még a legtávolabbi rokon se veszett soha éhen: mindnek jutott azért egy-egy karakterszerep, csoportvezetői stallum vagy egy gebines italmérés a külvárosban. Van aztán Famíliában még egy fajta kapcsolat, mely a rokonsággal csaknem fölér: a haverság, a közös téma, a közös hobbi. És kinek nincs hobbija? A közös hobbik aztán láthatatlan klubokba tömörítik Família egész felnőttlakosságát. Ezekbe a klubokba nem kell beiratkozni, eljárni, tagdíjat fizetni; ha ketten- összejönnek, már együtt van a klub. Van kutyatulajdonosok klubja, autótulajdonosok klubja, horgászoké, vadászoké, kártyásoké, gyűjtőké, szurkolóké. A közös klubokhoz tartozók aztán mindenben segítenek egymáson és mindent el tudnak intézni, mert mindenütt akad egy sporthorgász, egy kártyás, egy szurkoló vagy egy nagy vadász. És ők is tele vannak rokonokkal. > Família egész területén egyetlen ember vőlt csak. aki úgy akart érvényesülni, hogy kijelentette: „Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek, nem vagyok senkinek. Nem sokkal később azon-' ban kiderült, hogy nagyon is jó összeköttetései vannak. Kijelentette: „Én a halál rokona vagyok”. Utána nyomban szép karriert csinált. Ma is halhatatlan. Anekdotakincstár Kaszinózó táblabírák Darnay Kálmán Kaszinózó táblabírák című kétkötetes munkájában — a szerző szavai szerint — „korfestő történeti tréfák” leírásával rég letűnt, furcsa világba, a vármegyét irányi tó nemesek, megyeházi tisztségviselők, politikusok adomázó anekdotázó köreibe vezeti el az olvasót. A magyar történelmi múlt kiválóságai közül Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Sándor; Deák Ferenc eseteit is megörökítette a szerző. ★ Pölcz János ácsmester maga volt a testet öltött butaság. Kisfaludy Sándor egyszer marhaitató vályút készíttetett vele. Amikor elkészült a vályú, Kisfaludy megjegyezte: — Ügy látom János, egy kicsit szűkre szabta a vályú itafóját! — Nem lehet az, nemze. tes uram — szólt vissza a mester, s fejjel belehajolt az itatóba. — Látja nemze. tes uram? Megvan nekem mindenre a tapasztalati mértékem. Ha az én fejem belefér, ihatik abból a legnagyobb ökör is! A napóleoni csaták után francia sebesültekkel keveredett Sümegre Marschal doktor, a francia felcser. Lánybolondító szép férfi volt, három megyéből jártak hozzá a betegek. A helybeli szépségek közül az egyik jogásztudós Juliska nevű lánya járt szorgalmasan hozzá gyógyulást keresni. A doktor szabadulni akarván a lánytól egy alkalommal mérgesen kibökte: — Nincs a kisasszonynak semmi komoly baja. Menjen férjhez, olyan egészséges lesz, mint a makk, mert ez csak olyan lánybetegség! — Hát vegyen el feleségül! — Tudja, kedves kisasz- szony, mi csak írjuk az orvosságot de magunk nem szoktuk bevenni, ★ — Pozsonyban a diéták — országgyűlések — idején Csokonai Vitéz Mihály a ricsajos kedvű Somogy megyei küldötteknek, követeknek volt a kedvence. Egy mulatozáskor a komolykodó Spissits János követ rászólt a verbunkot táncoló költőre: — Hallgattasd el, Miska öcsém, azt a cigánycincogást! Poétáskodó vénádat is jobban szolgálná, ha napnyugtakor a ligetben a fülemülék dalát hallgatnád. — Nem addig van az Já. nos bátyám! Kegyelmednek is csak azért tetszik jobban a fülemülék zengedelme, mert azok nem tányéroznak! ★ A XVII. század óta híres búcsújáró hely volt Sümeg. A múlt század harmincas éveiben egy alkalommal rettenetes zápor zavarta meg a messzi vidékekről a kegyhelyre zarándoklók sorait. A sóház környékén rájuk szakadt eső elöl úgy kerestek menedéket az asz- szonyok, lányok, hogy gyorsan a fejükre fordították rokolyájukat. Az egyik takaros menyecske, a szoknyákból valahogy többet markolt fel a kelleténél. A híres, helybéli lánybolondító ügyvédbojtár, bizonyos Csukly Pepi odaszólt a hátul kullogó néninek, hogy figyelmeztesse tévedésére a menyecskét. — Nem mondom én neki, fiatal úr — hangzott a válasz —. hátha erre szól a fogadalma! ★ Rédey János, Kisfaludy Sándor kocsisa, nagyon ked. veit cselédje volt a költőnek. 1829-ben a kolerajárvány dühöngése közepette a korán kelő költő a szokottnál is korábban lépett be az istállóba. A lovait árván, elhagyatva találta, János kocsis ágya is érintetlen volt. A költő felháborodva lépett ki az istállóból, amikor éppen szembe jött vele a kocsis. — Hát te hol csavarogtál az éjjel? — Ne haragudjék rám a nemzetes úr! A tegnapi misén azt prédikálta k; Zsoldos plébános úr, hogy a kolera éjjel álmában lepi meg az embert. Hát én bizony a Goldner kocsmájában iddo. gálva virrasztottam át az éjszakát, hogy a nyavalya rám ne találjon! ★ A sümegi kolostor borospincéjének pincemestere a múlt század harmincas éveiben Fakundus atya volt. A hatalmas étvágyú barát italozás dolgában is az első legények közé tartozott. Róla maradt fenn a híressé vált mondás: — Pálinkát három elvből nem iszom. Tiltja a fogadalmam. Árt az egészségemnek. Különben is ma már négy kupával ittam! K. Gy. M. Heti könyvajánlat EUROPA KÖNYVKIADÓ Vennberg, Kari: Utolsó jelentés Sziszifuszról. (Napjaink költészete) GONDOLAT KÖNYVKIADÓ Rowlands, Peter: Vasárnapi szülők Tar Zoltán: A frankfurti iskola. Max Horkheimer és Theodor W. Adorno kritikai elmélete HELIKON KÖNYVKIADÓ Ling, Roger: A klasszikus görög világ. (A múlt születése) KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KÖNYVKIADÓ Vágó László: Tanácsi ügyiratkezelők kézikönyve MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Kun Béláné: Kun Béla (Tények és tanúk) Sándor Iván: A Németh László-pör MEDICINA KÖNYVKIADÓ Sport Bocsák Miklós: A Grosics-villa titka SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ Grezsa Ferenc: Németh László háborús korszaka 1934— 1944 Király István: Kosztolányi, Vita és vallomás- Tanulmányok. Tardy Lajos: Szaggatott krónika. Nagy idők kis tanúja. Hevesi Szemle közjn tavi(kiesi folyóirat
