Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-12 / 36. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. február 12., szerda Hazai bemutató A szabin nők jó házassága Stílió '16 Fél évtizedet haladott már túl a televízió műsora, a Stúdió, ezért mérlegkészítésre kértem Érdi Sándor fő- szerkesztőt. A beszélgetés kezdetén azonnal kiderült, hogy ez az interjú jubileumi lesz: február 11-én van a Stúdió 250. adása. Hogyan is kezdődött? A televíziónak természetesen már addig is voltak különféle kulturális műsorai, a becslések szerint mintegy háromnegyed millió nézővel. Felmerült olyan televíziós „hetilap”, magazinműsor szükségessége, amely sokszínűségével, rövid, kedvcsináló, igényfelkeltő riportjaival, szélesebb közönséghez szólhat. Így kapott az egyetem kezdete óta népműveléssel foglalkozó Érdi Sándor lehetőséget, hogy kitalálja, létrehozza a most jubiláló Stúdiót. ö akkor tervezetében milliós nézőszámról beszélt. — Hogyan fogadták ezt? — Hitetlenkedve — hangzik a válasz. — Hiszen a kultúra nem lakás vagy kenyér, ami milliókat érdekel — mondták. Talán elég any- nyi, hogy műsorunk nézőszáma 2—3 millió, némelykor több is. S bármilyen fontos mutató a nézettség, nem az egyetlen mérce. — Hanem, mi még? — Hogy milyen értékeket közvetít és hogyan. Természetesen az, hogy ki, mit tekint értéknek, különböző. Mi úgy érezzük, hogy bár az adások színvonala nem egyenletes, nincs mit szégyellnünk. Hogy nem csak klasszikus zenével, drámák, filmek előadásaival, irodalmi művekkel foglalkozunk? Mi azt valljuk, hogy minden műfajban vannak, lehetnek értékek. Ezért nem engedünk a műfaji előítéletnek, az arisztokratizmusnak. Egy kulturális magazinban helye van mindennek, ami sok embert érdekel. — Nem tartanak tőle, hogy előtérbe nyomulnak a népszerű művek, műfajok? — Nem, mert mi főleg jelenségekkel, nem egyes művek elemzésével, kritikájával foglalkozunk. Beszéltünk giccsről, sci-firől, egyebekről. Ezekkel lehet milliókhoz kapcsolódni, s mert léteznek, beszélni kell róluk. Persze, igyekszünk az érdeklődést a kulturális értékek felé terelni, de ez nem jelenti azt, hogy nem tévedhetünk. — Most, több mint öt év és 250 adás után, miben szándékoznak változtatni? — Alapfeladatainkat változatlanoknak tartom. De javítani, frissíteni mindig kell. Például a tájékoztatást. Jobban akarunk kapcsolódni az aktualitásokhoz. Mi történt a héten, mi várható a közeli napokban? A nagy nézőszám azt mutatja, hogy igénylik ezt. Az ismeretterjesztés is fontos feladatunk. Vaknak, akik szájba rágásnak érzik. Lehet, hogy néha ezen is a lehetőség szerint javítani kell. Mi mégis valljuk, hogy egy kulturális tömegműsornak sok mindenben az alapokból kell kiindulnia. Továbbá a Stúdió nem kritikai műsor. Mégis sokan várják és mi is nagyon fontosnak érezzük, hogy egy-egy adásban véleményt mondjunk a kulturális élet bizonyos jelenségeiről. Nem egy-egy színházi vagy film- bemutatóra, megnyíló kiállításra gondolok, de olyan jelenségekről, mint például a könyvbezúzás, beszélni kell. Ezt a publicisztikai szálat erősíteni szeretnénk. — A kultúrakép tágabb értelmezésére is törekszünk. Vannak elhanyagolt műfajok, a tánc, a fotóművészet, a báb stb. Helyet kell kapniuk a Stúdióban. De beszélni szeretnénk az oktatásról, a viselkedéskultúráról, a hétköznapok kultúrájáról is. — Végül, de nem utolsósorban: állandóan figyelnünk kell, mi történik a világban, önmagunkat nemcsak önmagunkhoz, hanem a világhoz is kell mérnünk. Ha csak azt nézzük, hogy honnan indultunk, a kép túl szépre sikerül. Ha csak azt vizsgáljuk, meddig jutottunk, esetleg nem vagyunk elégedettek. Objektív képet akkor kapunk, ha tudjuk, mi van a világban. Ennek a törekvésünknek persze, határt szabnak a lehetőségek. Viszonylag keveset tudunk utazni és kulturális eseményekről külföldről sem kapunk elegendő anyagot. — Ez csak néhány elgondolás. Némelyik olyan, hogy nagyobb szerkesztői leleménnyel tudnunk kell rajta javítani. Meglehetősen ismerem a világ televízióinak műsorát. Olyan jellegű, mint a mi Stúdiónk, sehol sincsen. De ez nem a mi érdemünk, hanem az egész televízióé. Már az időpont, amit kaptunk, ezt bizonyítja: minden kedden, fő műsoridőben, a nagy nézettsé- gű sorozatok után jelentkezhetünk. — És a konkrét tervek? — A kezdet óta van egy vágyam. Amikor a Stúdiót csak terveztem, egy háttérműsor tervét is kidolgoztam, még nevet is adtam neki: Nézőpont. A Stúdió felveti a kérdéseket, a Nézőpont pedig, a 2-es programban, kibontaná. Tematikus adások lehetnének, a kulturális élet egy-egy területét tekinthetnék át az adott pillanatban, mondjuk, havonta egyszer. Ez már rétegműsor, azoknak, akiket érdekel. Gondolom, így elesne a felületesség vádja is, amivel nemegyszer illetnek bennünket. — A másik vágy: félvagy negyedévenként, szintén a 2-es programban egy műsor. Közvetítőkocsik mennének, mondjuk, három vidéki zenés színházba, amelyeket összekapcsolnánk a nézőkkel, kritikusokkal. Másik alkalommal három vidéki folyóirattal tehetnénk, aztán képzőművészeti táborokkal stb. Élő adások lehetnének, beszélgetésekkel, telefonálókkal. Ez mozgalmas. érdekes igazán tévészerű lenne. — Nagyjából ezek a terveink. Kis csapatunk jól együtt van, és reméljük, telik erőnkből a megvalósításukra is. Hogy meddig maradunk így, nem tudom; változhat a főszerkesztő személye is. De hogy ilyen műsorra szükség van, az nem változik. Mint ahogy az sem, hogy jómagam, a Stúdió főszerkesztőjeként is, népművelőnek tartom magam. E. M. Pécsi nyári színház - 1986 Elkészült a pécsi nyári színház idej programja. Június 23-án kezdi meg az évadját és július 30-án zár. ja. Tekintettel arra, hogy ebben az időszakban kerül sor a mexikói labdarúgó-világbajnokságra, a tv_köz_ vetítések naipján nem játszik a színház, összesen 34 előadást — tízféle produkciót — lá#hat a közönség. Hagyománnyá vált. hogy mindig egy-egy ünnepi hangverseny vezeti be a programot. Az idén Haydn ,,Az évszakok” című művét adja elő a pécsi szimfonikus zenekar. A székesegyház melletti szabadtéri táncszínen Pécs három patinás táncegyüttese — a Baranya, a Mecsek és a Kiszöv együttese — mutatkozik be a közönségnek; a Kárpát-medence .magyar táncaiból összeállított műsort adnak elő. A három csoport most először lép fel közös programban, s 100 táncos és 25 zenész szerepel ■majd a színpadon. Bagossy László rendezésében kerül színre Szirma^ Albert népszerű operettje, a Mágnás Miska, amelyet nyolc alkalommal láthat a közönség. A tettyei romoknál levő szabadtéri színpadon vendégtársulatok lépnek fel. Három színház szerepel Pécsett és három-ihárom estén mutatják be produkciójukat. A belvárosi Anna-udvar- ban szerény evéssel és ivás- sal összekötve verses-zenés műsort rendeznek. A házi. gazdája Bükkösdi László, a televízió pécsi rendezője lesz. Az idén először a gyerekeknek is szerveznek nyárt színházat, természetesen nem este, hanem délelőtt és délután az ifjúsági házban. Életkorokhoz illő műveket — többnyire mesejátékokat — adnak elő. Több más zenei és táncos esemény kapcsolódik a pécsi színiház programjához. Ebben az időben működik a nemzetközi ifjúsági zenei tábor, amelynek hallgatói és tanárai nyilvános hangversenyeket is adnak. Vendégszerepei továbbá a világhírű mexikói népi együttes. Legalább egy szerelmi háromszög kívántatik ahhoz, hogy valamire való színdarab kerekedjék ki az ötletből. Eddig ez volt az alaptéma. De jött a szolnoki Szigligeti Színház és bebizonyította, hogy a jó házasság is alkalmas szórakoztató bohózat megírásához. Ugyan, is ennek a bohózatnak, amelyet Molnár Gál Péter irt meg idegen alapötletből, nem a házasság volt a lényege, tehát a bohózat sem ebből a körülményből nőtt ki. Hanem ...? A félreértésekből, a szerepcserékből. Lahet-e valamire való bohózat félreértések nélkül? Amikor mindenki mondja a magáét, de mindenki másról beszél és az egymáshoz nem illő témák kifejtése pukka- dozásra készteti a nézőt. A szerző jól bánt ezzel az eszközzel. Volt ereje az alapötleten mindig csavarni még egyet, hogy a figyelem ne lankadhasson a múló negyedórák nyomán, párbeszédei is „jól ültek”. Bizonyította ezt a nézők köréből fel-felbuggyanó hahotázás is. No, és a taps. ami mégiscsak a színházi játék fokmérője. Tetszett nékem az az optimizmus is, amely a plakát szövegéből áradt: magyar, országi bemutató — hirdette a büszke felirat. De miért ne járhatna be a mű különböző országokat is? Egy tévedést kellene még tisztázni. A szabin nők házassága című bohózatnak semmi köze nem volt a szabin nőkhöz, azok elrablásához sem, ahogy a házasságukhoz sem. Ez a cím annak a vígjátéknak a címe, amelyet majd bemutatnak az újdonsült szerzőtől, ha... ! Ettől a ,ha”-tól kezdődik a bonyodalom, a bohózat, hogy a végén minden rendbe jöjjön. A hajdanvolt színészcsalád ismét visszatérhet tehát a „világot jelentő deszkákra”, ahogy ezt szökás volt emlegetni régen- te. Közben hallottunk egy sor Zerkovitz-melódiát. Jó volt ezeket hallani. Még a színészek hangjának a tar_ A Megyei Művelődési Központ gyermek- és ifjúsági programjainak sorában február 16-án és 23-án, vasárnap, délelőtt 10 órától, vi- deomatinéra várja az érdeklődőket; február 15-én és 22- én. szombaton délelőtt, pedig számítástechnikai játékokra invitálja a kicsiket. tománya sem okozott gondot az előadásukban. Táncbetéteket is láttunk, amelyek koreográfiája szellemes ötleteket is tartalmazott. Az pedig egyenesen az előadók javára írandó, hogy énekben és táncban olyan hangulatot tudtak kerekíteni, ami minduntalan tetszésnyilvánításra késztette a közönséget. A szereplők közül a Rettegi család feje, Fridolin emelkedett ki. Takács Gyula a ripacskodástól kezdve a tragédiák mélységeit megvillantó pillanatokon át a kari- kírozásig mindent felsorakoztatott. Feleségét Sebestyén Éva jelenítette meg olyan belső jókedvvel, hogy olykor forrott körülötte a levegő. Nagyon hálás feladatot kapott Bálványosi szerepében Fekete András. Jói használta ki a lehetőségeit. Volt ennek az előadásnak sajátosan gyöngyösi vonatkozása is. Róza, a házj mindenes az a Gombos Judit volt, aki ebben a rr.átraalji városban járt iskolába akinek családja itt ál, aki most „hazajött" bemutatni, mire képes a színpadon. Rá a szerző nem sok szerepet osztott. Ennek ellenére is felhívta magára a figyelmet. Volt atmoszférája. Ez pedig nagy szó egy pályája kezdetén álló színésznőnél. Még az elfogódottság sem érződött sem a hangján, sem a mozgásán. Táncolni pedig nagyon tud. örültünk a felléptének. A rendező, Zoltán Gábor jó ritmusú, lendületes előadást hozott össze. Az ő érdeme is, hogy a bohózat a kezdettől a végéig egységes hőfokon vibrált, az előadás ritmusa azonos dinamikával lüktetett mindvégig. Jól szolgálta a hangulat megteremtését és fenntartását a zenei kisegyüttes. A gyöngyösi Mátra Művelődési Központ közönsége most is jó előadást kapott a szolnokiaktól, mint ahogy ezt már „megszokta” és — el is várja. A fiatalok és felnőttek részére alapfokú kezelői és programozói Basic-tanfolya- mot indít az intézmény.. Commodore személyi számítógépre. Az érdeklődők a ház információs irodájában jelentkezhetnek, a tanfolyam’ végén pedig vizsgát tehetnek. A részletes tematikát elküldik a jelentkezőknek. G. Molnár Ferenc Számítástechnikai játékok Ezen nevet Bulgária 1. Donka Rajnova Az 1002. éjszaka Ezeregy éjszakán át mondta a meséket Seherezade az urának. Most már szeretett volna a maga kedve szerint élni. Ám leszállt az ezerket- tedik éjszaka, és a férje újból kérlelte: — Mondj nekem még egy mesét! Ügy gyorsabban telik az éjszaka, hamarább eljön a hajnal... — Micsoda? Hajnal?! — sistergett Seherezáde. — Ne felejtsd el, hogy már házasok vagyunk, szívem! Neked mennyei dolgod van, semmit se kell csinálnod, de én a reggeli műszakba megyek. Oltsd el a villanyt! s 2. Rumen Balabanov Körték a fűzfán Tizenöt esztendős, kemény munka után, amelyet a körtetermesztési kutatóintézet udvarán egykedvűen susogó fűzfára fordítottak, a fa körteterméseket hozott. A szenzációs esemény hírére a gyümölcstermesztés szakemberei elözönlötték az intézetet. — Kár, hogy savanyú! — ráncolta a homlokát az egyik. — Szörnyen kemény! — selypegte a másik, akinek kitört a foga, amikor megkóstolta a gyümölcsöt. — A magjai betegesen nagyok! — mondta a harmadik, és a földre köpött egy női kabátgombhoz hasonló valamit. — A héja meg, mint az acéllemez! Még a disznók se fogják megenni ... — jegyezte meg ingerülten a negyedik. A beszélgetésbe ekkor a gyümölcsnemesítő is bekapcsolódott: — Lehet, hogy egy-két dologban igazuk van. Egyet azért azonban ne felejtsenek el: ezek olyan körték, k-ö-r-t-é-k, amelyek fűzfán, értik, f-ű-z-f-á-n nőttek. Fel tudják fogni? Fűzfán termett körte! Ez azt jelenti, hogy valóra vált az emberiség évezredes vágya! És sietősen felidézett néhány — a témától elég távol eső — közmondást és szólást. A szakemberek helyeslőén ingatták ősz fejüket. A gyümölcsnemesítő pedig az irodájába ment és azonnal leült dolgozni. Növelnie kellett az egy hektárnyi fűzfán termő körte terméshozamát — ez lehetővé tette volna számára, hogy megvédje disszertációját a fűzfa—körte tudományok köréből. A kutatóintézet számára eljött az aranykor. 3. Borisz Cvetanov Vajon miért?!!! Az eladónő átnyújtott.i a darab vajat és elmosolyodott. Elvette a pénzt, visz- szaadott, és még mindig mosolygott. Ez zavarba ejtett. „Ferdén gomboltam be a kabátomat vagy mi az ördög?” — tűnődtem. Végigtapogattam a gomblyukakat, de minden rendben volt. Gyorsan ellenőriztem a nadrágomat is, azonban ott se volt semmi differencia. Ekkor odaléptem a bolt közepén álló hatalmas tükörhöz és árgus szemekkel tükörképem gondos tanulmányozásába fogtam. Ám ez alkalommal se találtam semmi gyanúsat. „Akkor miért mosolyog?!” — töprengtem. Kétségektől mardosva — „Talán hallucinációk gyötörnek?” — újból a pulthoz mentem, kértem egy csomag kávét. Az eladónő ismét mosolyogva adta ide az árut és vette el a pénzt! „Nem, valami egész biztosan nincs velem rendben!” — gondoltam, ahogy szörnyen feldúltan elhagytam az üzletet és tétova léptekkel botorkáltam az utcán, magam sem tudom, hová ... 4. Georgi Krumov Gyász A lakók két-három fős csoportokba verődve, suttogva beszélgettek: — Hát igaz? — Igaz! A házfelügyelő még tegnap tudomást szerzett róla. — Mikor hozzák? — Minden pillanatban várható. A gyereknek nem szóltak róla. — Nem?! Aztán majd még történik vele valami, ha hirtelen meglátja! Mégiscsak gyerek! — Hagyjuk a gyereket, de azt mondja meg nekem, kérem, megengedte-e valamelyikünk, hogy ezt megtegyék? — Az égvilágon senki! Petrakevéket mindnyájan szolid embereknek ismertük meg !... Így suttogtak a lakók, amikor valaki izgalomtól elfúló hangon felkiáltott: — Hozzák ! !... Valamennyien a lakótömb bejárata elé tódultak. Óriási teherautó közeledett lassan feléjük. Hat alkalmazott könnyedén lerakta róla á nagy, fekete ládát. A lakók néma sorfalat álltak. A Petrakev család bevonszolta az új lakásba a zongorát. A szófiai Sztarsel (Lódarázs) c. szatirikus lapból fordította: Zahemszky László
