Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-12 / 36. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. február 12., szerda 3 Érdemi döntések ÖNKÉNT VÁLLALT HIVATÁS Békés életünk őrei Békés életünk önkéntes őrei ők. Mindketten — egyikük Sarudon, másikuk Tarnamérán — alapítókként vettek részt a segédrendőri, majd az önkéntes segítői . rendszer létrehozásában. Azóta harminc esztendő telt el, s még napjainkban is számíthatnak rájuk az emberek, ha a biz. tonságukért aggódnak. A három évtized alatt a mindennapi munka mellett látták el maguk vállalta hivatásukat, s eddigi tevékenységük alapján méltán bíznak meg bennük községeik lakosai. Sőt, nem áll messze a valóságtól, hogy a többség megkedvelte, meg is szerette őket. Nem túlzás: forradalmi jellegű változás történik a nagyipari vállalatok irányításában. Az év végén az Ipari Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok több mint 80 százaléka (!) működik majd kollektív vezetéssel; e csoporthoz tartozik az iparban foglalkoztatottak 60 százaléka és az ipari állóeszközérték mintegy 40 százaléka. E vállalati körben a korábban „mindenható" Ipari Minisztérium szerepe, feladatköre alapvetően megváltozik. Döntően a szóban forgó vállalatok működésének törvényességi felügyeletére korlátozódik, s a vállalatfejlesztéssel kapcsolatos, megany- nyi döntés és intézkedés kizárólag a vállalatok dolga, felelőssége és kötelessége. A cég jövője a tét Vagyis oldódik az a hierarchikus függés, ami eddig a vállalatokat az államigazgatási intézményekhez kötötte. Nem ködös és megfoghatatlan, hanem nagyon is konkrét tartalmat kap a vállalati önállóság, mivel a stratégiai döntések joga vállalati hatáskörbe kerül. S talán a legfontosabb, hogy alaposan átértékelődik a tulajdonosi funkció, annyiban, amennyiben a tulajdonosnak — tehát a vállalati kollektívának — kell megfontoltan mérlegelnie és érvényesíttetnie alapvető érdekeit. A tulajdonosnak persze, egyetlen célja lehet csak: hogy az állam által rábízott vagyont rendre gyarapítsa. Ennek kell alárendelnie a lehetséges stratégiát, ennek függvényében kell módosítania a termékstruktúrát, dönteni a műszaki fejlesztésekről, az új fejlesztési programokra költendő pénzről. a hitelfelvételekről. Vagyis rendkívül komoly és felelősségteljes munka az, ami a vállalatok vezető testületéire vár. Igen ám, csakhogy miféle optimizmus alapján remélhető, hogy a viszonylag népes és persze, heterogén ösz- szetételű testület szakmailag megalapozott és megbízható stratégiai döntéseket hoz majd? Elvárható-e, hogy egy ilyen testület — legyen vállalati tanács, küldöttgyűlés vagy akár közgyűlés — megfelelő szakmai eligazítás nélkül, érdemleges kérdésekben kötelező érvényű döntéseket hozzon? S a kérdések máris jelzik a döntéselőkészítés fontosságát, s a döntéstelőkészítők roppant felelősségét. Elkerülhető a szócséplés A kollektív vezetés sikere vagy csúfos kudarca múlik azon. hogy a testületekre vajon rábízható-e a stratégiai döntések felelőssége? A szakemberek egyöntetű megállapítása szerint rábízható. ám ennek szigorú és kikerülhetetlen feltételrendszere van. A boltok „vásárlók könyveiben" olvasható bejegyzések és a kereskedelmi ellenőrzések tapasztalatainak tanúsága szerint ismét nagyon gyakori panasz, íhogy a esomagolatlan kenyeret a vevők összefogdossák. Ez különösen azokban az üzletekben gond, ahol konténerekből árulják a kenyeret, holott ez a forgalmazás legpraktikusabb, legkorszerűbb módja, de a konténerekre nem írják ki,- hogy a kenyér milyen fajta, mennyibe kerül és mikor sütötték. Először is; tudomásul kell venni, hogy jól dönteni csak akkor lehet, ha a legfontosabb vállalati célokban egyetértenek a vezető testületek — legkülönbözőbb csoportokat képviselő — tagjai. Továbbá: ha az eldöntendő feladatokkal kapcsolatos, valamennyi lényeges összefüggés ismert a testület tagjai előtt, no és persze, különböző lehetőségek és változatok között választhatnak. Másodszor: tudomásul kell venni azt is, hogy a kollektív vezetés és a testületi döntés nem korlátozódhat « csak arra, hogy a testületi tagok szorgalmasan megjelennek például a vállalati tanácsüléseken. Vagyis alapfeltétel, hogy a vt hatáskörébe tartozó vállalatgazdálkodási folyamatokról és azok részleteiről a vt-tago- kat folyamatosan tájékoztassák, ami persze, a megfelelő információs rendszer kiépítését és zökkenőmentes működtetését is feltételezi. E feltételek megteremtése nélkül csak megalapozatlan vagy formális döntéseket hozhatnak a vezető testületek. Sőt még az is előfordulhat — lényegében erre célzott Kádár János, az MSZMP főtitkára a Taurus gyárban tett látogatása során —, hogy ilyen esetben nem is születik döntés, csak üres szócséplés folyik a tanácskozáson. Ez persze, azzal jár, hogy elhúzódik a döntési folyamat, mert újra és újra napirendre kell tűzni a rosz- szul előkészített témát. Folyamatos tréningezés És harmadszor: tudomásul kell venni azt is, hogy a megfelelő döntéselőkészítés, a jól működő információs rendszer mellett — főleg a kezdeti időszakban, de egyébként is és folyamatosan —, ha úgy tetszik, tanítani kell a vezető testületek tagjait. Félreértés ne essék: nem csak a fizikai munkásokat, akiknek — egyébként érthetően — vajmi kevés fogalmuk lehet a vállalatirányítás műhelytitkairól, szakmai tudnivalóiról. A fejlesztőmérnököt is, akinek ugyancsak nem kötelessége eligazodni a vállalatirányítás rejtelmeiben. Tehát tanítani kell őket, részben a már ma is hozzáférhető tanfolyami oktatás rendszeresítésével, részben — és ez éppen olyan fontos — belső helyzetértékelések révén. ismétlődő konzultációkkal, úgynevezett „tréningekkel”. Sajnos, hogy a vállalatok többsége nagyon kevés figyelmet fordít erre, s jobb esetben beérik a tanfolyami képzés — elhatározásával. E feltételrendszer hiánytalan megteremtése mellőzhetetlen, mert enélkül a vezető testületek valóban csak formálisan bízhatók meg a stratégiai döntések feladatával és felelősségével. A Belkereskedelmi Minisztérium a tapasztalatok alapján ismételten felhívta a kereskedelmi vállalatok figyelmét, hogy tartsák be a kenyérárusításnál az alapvető higiéniai követelményeket. Megfelelő és méretű csomagolópapírt biztosítsanak, s a félbevágott kenyeret kizárólag csomagolva tegyék az eladótérbe. A konténerek felett az eligazítótáblákon pedig mindenkor tüntessék fel a kenyér fajtáját és árát. (MTI) A fafaragó önkéntes „biztos” Amikor belépünk sarudi lakásába, elsőnek az apró mestermunkák, a faragások késztetnek kis álmélkodás- ra. Fűz- és nyárfából illő színekkel ékesített hordósorozat, nógyökrös szekér, házikó, óratartó és domborművek sorakoznak a polcokon. Utóbbiakkal Czikó László kiállításokon is sikert aratott. — Tizenegy tagú családunk rákényszerült, hogy már hatéves koromtól dolgozzak — teszi le a szerszámot és a félig kész újabb művet. — A gulya őrzése közben próbáltam farigcsálni, de igazából csak 1960 óta foglalkozom vele. A bojtárkodás 17 éves koráig tartott, azután napszámos lett. Részese volt természetesen a második világháború borzalmainak. — 1945 novemberében jöttem haza a fogságból — meséli. — Négy hold szántót, két hold kaszálót kaptam. Azt követően a földműves szövetkezetnél termelési felelős voltam, majd 59-től a malomiparhoz kerültem, a sarudi keverőüzemben dolgoztam. Ezután még számos munkahelyet megjártam, legtöbb helyen irányítói munkakörrel bízAz OK/b/P XI. kongresz- szusa — 1922. március 27— április 2. — volt az utolsó, amelyen részt vett és felszólalt Lenin, összefoglalták, hogy milyen eredményeket értek el a népgazdaság helyreállításának első évében az új gazdaságpolitika alapján. A Központi Bizottság politikai. beszámolójában Lenin kijelentette, hogy a visszavonulás befejeződött, a célt sikerült elérni, a paraszti gazdasággal való összefogás létrejött, a proletariátus és a parasztság megerősödött, nyilvánvaló gazdasági eredmények vannak. A pártra új feladat hárult: az erők átcsoportosítása, a tőkés elemek elleni támadás céljából. A párt feladataink sorában a döntő láncszem ebben az időben a kereskedelem volt. Lenin egyenesen vetette fel a kérdést: tanuljunk meg kereskedni, a kommunistáknak érteniük kell a kereskedelemhez. Csakis kulturált és hatékony állami kereskedelem segítségével lehetett szövetkezni a széles paraszttömegekkel, fokozatosan kiszorítva az ország gazdasági életéből a kapitalista elemeket. Fontos téma volt a káderek kiválasztása és elhelyezése, a végrehajtás megszervezése és ellenőrzése is. A tak meg. Ez egészen 1980. június 26-ig, nyugdíjba menetelemig tartott. Lendülete, tenniakarása révén azt sem engedhette meg magának, hogy távol maradjon a közélettől. Megválasztották őt a községi pártalapszervezet vezetőségi tagjává, s többek között a népfrontelnöki funkciói is betöltötte hosszabb időn át. S persze, a rend fenntartásában is szerepet vállalt. — Ficsór András, a sógorom hívott, mondtam, semmi akadálya. így lettem 1955 márciusától önkéntes rendőr. Én voltam a harmadik a faluban. E szervezet megalakulásával kapcsolatban eléggé eltérő vélemények hangzottak el eleinte, de később legtöbben belátták, szükség van rá. Egyetlen haragosom van abból az időből: megállítottam, mert a járdán kerékpározott. Azóta nem szól hozzám . .. A kezdetben hattagú csoport az 1957-es újjászervezést követően előbb tizenkettőre, majd tizennyolcra bővült, az ott lakók számához mérten. A legelső években komoly feladatot jelentett egy-egy szüreti mulatság az önkéntes segítőknek, a rend biztosítóinak. — Jó ideje már olyan nagy verekedések sincsenek — magyarázza büszkén —. megválasztott új Központi Bizottság bevezette a főtitkári tisztséget. Erre a posztra J. V. Sztálint választották meg. Az OK/b/P XII. kongresz. szusát 1923. április 17—25. között tartották, amely időszerű gazdaságpolitikai témákkal foglalkozott. A napirenden szereplő fő kérdések a következők voltak: az ipar mielőbbi helyreállítása és fejlesztése mint az egész népgazdaság fellendítésének alapja, az ország villamosítása, az ipari cikkek árában mutatkozó aránytalanságok kiküszöbölése, valamint a Szovjetunió terüle_ tén élő nemzetek és népcsoportok a kizsákmányoló rendszertől örökölt gazdasági és kulturális egyenlőtlenségének megszüntetése. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása a szocializmus szovjetunicbeli felépítésének lenini tervéből fakadt. E terv eszméit Lenin fogalmazta meg, többek között utolsó cikkeiben és leveleiben, amelyek politikai végrendeletét alkották. Lenin halála után négy hónappal 1924. május 23. és 31. között ülésezett az OK b P XIII. kongresszusa. A kongresszuson külön. külön minden egyes küldöttségben megvitatták azokat a gondolatokat és kívánságokat, amelyeket Lenin fejtett ki a gazdasági építés kérdéseiről, valamint a kolmint korábban voltak. Hatvanöt éves vagyak, de az biztos, hogy ha kell, most is megfogom a bűntevőt! Laci bácsi áldozatos munkáját olyan elismerések is fémjelzik, mint a Közbiztonsági Erem bronz fokozata 1968-ból, a Kiváló Társa- dami Munkáért kitüntetés 1981-ben. S az is bizonyos, az utódlással sem lesz baj. — A fiam folytatja, ha már kiöregszem — mondja —, ő is önkéntes rendőr itt a faluban. Igaz, csak egy esztendeje, amikor a csoport egyik tagja meghalt. Csak akkor kerülhetett közénk . .. Kéményből a bűnözőt Műhelyében találjuk meg Tarnamérán Dobi Jenőt. Hasznos foglalkozása gyakorlásában — kerékgyártó — a volt körzeti megbízott, Ollári Miklós segíti. Kettejük emlékeiből hamar ösz- szeáll a kép a harminc évvel ezelőtt történtekről. — A szomszéd faluban, Tarnazsadányban születtem — beszéli el. — A háború alatti hányattatások után 1945 októberében költöztünk Mórára. Az akkori körzeti megbízott, Kóczián Imre csábított az önkéntesek közé. Motorral járőröztünk, bejártuk a Tisza menti községeket. Szerettem menni, ezzel foglalkozni. Igaz, gyakran kellett távol lennie a családtól. Szerencsére felesége megértőnek, segítőkésznek bizonyult. Az sem mellékes, hogy barátságos természetével, közvetlenségével gyorsan megkedveltette magát az lektív vezetés megszilárdításáról és egy olyan szilárd Központ; Bizottság létrehozásáról, amely elejét tudja venni a pártszakadásnak. Lenin „Levél a kongresz- szushoz” című írását áthatja a párt és a Központi Bizottság tekintélyével való törődés is. Levelében jellemezte a Központi Bizottság vezető tagjait — köztük Sztálint is —, rámutatva hibáikra, azzal a szándékkal, hogy ezek az emberek leküzdhessék fogyatékosságaikat, hogy megszabaduljanak negatív tulajdonságaiktól. Sztálin ígéretet tett arra, hogy Lenin levelében említett hibáit kijavítja, így a küldöttségek amellett foglalták állást hogy meghagyják főtitkári' tisztségében. A kongresszus összefoglalta annak a vitának az eredményeit, amely a Központi Bizottság és a pártapparátus szervezettségének alá- ásására törekvő Trockij és hívei kényszerítették rá a pártra. A trockisták fellépését a párt úgy minősítette, mint reformista elhajlást az OK b/P-ben. Az SZK b'P XIV. kongresszusát — 1925. december 18. december 31-ig — abban az időszakban hívták össze, amikor a Szovjetunió népgazdaságának helyreállítása a végéhez közeledett. Maga az élet vetette fel a párt előtt az ország további távlatainak, a szocializmus emberekkel, akik valóban hallgattak is a szavára. Igazán akkor ragyog a tekintete, amikor ma is emlékezetes történetekről kérdezzük. Egyhamar sorjáznak is a sztorik, amelyeket még most is jólesik neki újra átélni: — Az első veszélyes eset az volt. amikor szóltak, hogy egy 30 év körüli férfi fejszével kergeti a családját. Sikerült nagy nehezen megfékezni. Kiderült, ha kapatos, mindig patvarkodik. Akkor épp azon dühödött fel. hogy az asszony eldugta előle a késeket... A legizgalmasabb az volt, amikor Tar- nazsadányba hívtak. hogy valaki embert ölt. A tettes az egyik ház padlására menekült. megszökni azonban már nem tudott. Ugyanis körülvettük az épületet, biztosítottuk a helyszínt. Végül kénytelen volt feladni a dolgot ... Itt, Tarnamérán is megtörtént olyan eset, amiről még évek múltán is beszéltek az emberek. Megtudtuk. hogy a falunkban tartózkodik egy körözött bűnöző. Azt az utasítást kaptuk. hogy fogjuk el. Egy lakás kéményéből halásztuk elő... A legszomorúbb tennivalóm 1974-ben volt. Az a nagy árvíz. Egész Tarna- zsadányt ki kellett telepíteni. Természetesen ezek után másutt is felfigyeltek Dobi Jenő tevékenységére. Elsősorban a mesterségével, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát érdemelte ki. A Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetés viszont már egyértelműen az önkéntes segítői munkálkodásának az elismerése. Napjainkban továbbra is őrködik a községbeliek biztonsága felett. Épp ezért figyelemre méltóak azok a gondolatok is, amelyeket a ma emberéről mond el: — Kétségtelen, manapság jobban hallgatnak az emberek a jó szóra, az intésre. Azt hiszem, ez abból is adódik, hogy megszűntek azok a nagy társadalmi ellentmondások, amelyek megvoltak az önkéntes segítői rendszer kezdetén. S persze, az sem utolsó dolog, hogy mi tizenhármán, önkéntesek szinte valamennyi itt élőt gyerekkorától ismerjük ... Sz. Z. szovjetunióbeli sorsának kérdését. Lenin ugyanis a két alaipvető kérdést már megválaszolta: Győzhet-e a szocialista forradalom egy országban? Felépíthető-e a szocializmus egy országban ? Lenin mindkét kérdésre- igenlő választ, elvi útmutatásokat adott, de az objektív helyzet a konkrét megoldási variánsokait nem dolgozhatta ki. Csak a fő irányt, a fő elvi-politikai koncepciókat jelölte ,meg. A XIV. kongresszus az ipar és a mezőgazdaság párhuzamos fejlesztése mellett foglalt állást, amelyen belül a nehézipar előnyöket élvezett. Sztálin a kongresz- szusi előadói beszédében így fogalmazott: „Ügy kell építeni a gazdaságunkat hogy ne a világkapitalizmus fiókvállalataként fejlődjék, hanem önálló gazdaság egységként, amely főként a belső piacra támaszkodik, amely iparunknak és országunk parasztságának szoros összefogására támaszkodik.” A határozatok arra irányultak, hogy gyors ütemben fejlesszék a nehézipart, a szocialista gépi nagyipart, amelynek segítségével a gyárakat és a mezőgazdaságot modern technikával tudják majd felszerelni, a paraszt- gazdaságot szocialista vágányokra lehet terelni, az agrárországot ipari országgá fogják változtatni, s biztosítani lehet a szocialista társadalom felépítését a Szovjetunióban. (Folytatjuk) Dr. Vasas Joachim V. Cs. Csak csomagolt kenyér árusítható a konténerekből Czikó László, akinek a fafaragás a hobbija Dobi Jenő műhelyében (Nagy László felv.) Kongresszustól — kongresszusig (1898-1986) 6/3.
