Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1986. február 1., szombat

Aggodalom a jövőért

Az elmúlt év novemberében öt napig láthatták az érdeklődők az egri építészkor kiállítását. Elég ikésőn hívták /fél rá a figyelmemet, így csaknem az utolsó pillanatban néztem szét /az Ifjúsági Ház átriumában, mit kínálnak megtekintésre azok a mérnökök, tehát a műszakiak, akik nem szoktak tárlatok szereplői lenni. Legalábbis nem abban a szokásos értelemben, hogy működésükre, belső értékeikre ezzel iaz egyébként igencsak hatásos propagandafogással ébresszék rá az utca emberét. Azt, aki olykor nem is .sejti, milyen utakon jut el egy-egy műemlék felújítása, vagy akár egy városrész értő átfogalmazása, vagy egy új beruházás a tényleges megvalósuláshoz.

A táilaton látott fotók, tervrajzok sokrétű szellemi működést jeleztek. Akkor, hirtelen nőtt lelkesedéseim, ben írtam is néhány sort lapunkban, hogy mégse ma. radjon ez a közönségnek szánt látvány visszajelzés nélkül. Tetszettek így, egymással is összhangba hozva az egri belvárosban épített új háziak (Beloiannisz u. 6. és a többiek), az eredeti formáját megközelítő, sok bevérzéssel és építészi tapasztalattal újjáteremtett Szé. chenyi u. 13. és a mellette szerényen meghúzódó Car. lone-ház amely a XVIII. századból itt maradt és eleven polgári házak egyik gyöngyszemévé lépett most elő. Laikus szememmel vé- gigbarangdltam azokat a rendezési terveket, amelyek akár Eger, Hatvan, Szilvásvárad, netán Liége, vagy Párizs egy-egy szeletét fogalmazták át a mai gondolkodás és a jövő számára.

S ha már a jövőnél tartunk, az egyik legrokonszenvesebb tapasztalata ennek a kiállításnak éppen az volt, ahogyan a jövőről a rajzokban és a leírt szövegben szólott. Tételezett egy szelídebb világot, benne sze- lídetab emberekkel, amikor — két világégés után és annyi merénylet hírei között élünk — már nem vadul meg az önpusztító emberiség; a megértés, a béke és a szépség uralkodik majd.

A tárlatot hamar lebontották, mert kellett a hely a diszkónak, hiszen a kiállító építészek nem tudták kiváltani maguknak a további „nyitva tartást”. Ezen •is csodálkoztam és megkerestem a kör vezetőit. Nem értettem, hogy ez a megmyi_ latkozási szándék miért csak így illeszkedik helyi kultúr, politikánkba, hol maradnak azok a támogató erők, amelyek ezt az ügyet felkarolják, netán továbblendítik? Nem kiszorítósdi_e az, hogy egy ilyen téma, .ilyen formátumú próbálkozás az Ifjúságii Házra marad, ahová inkább a tizenévesek jár. nak csevegni, az időt elütni a Ház átriumába? Ide úgy art is a felnőtt, hívás nél. kuli ritkán téved be, a ka- maszos gyerekzsivaj elri. asztja őt, talán gyanússá is teszi érdeklődését. A tárlat panavártlabirintusai között láttam buksi fejeket, csoportosan beszélgetve, vitatkozva. de felnőttet csak elvétve. Téma és hely nem illettek össze. Hol marad a mecénatúra? Hol voltak innen azok, akiknek ezt a szakmai teljesítményt pártolniuk kellett volna? A jónak valóban kijáró támogatásával? A kérdések akkor is igazak, ha a Kör válasz, tóttá ki a helyszínt.

Már találkozásunk előtt telefonon arra kértem az építészkor vezetőjét, Thoma Emőkét, hogy szeretnék mé_ lyebben belelátni ebbe az érdekes anyagba és ha lehet, vagy jónak tartja, gyűjtsön össze számomra néhány rajzot, iratot, amivel majd színesíthetem ezt az írást.

A találkozás nem volt hosszú, kaptam néhány eligazítást, felnyáláboltam a papírokat, hazavittem, mert Thoma Emőke szerint is számíthattam a látványon túl meglepetésre és elméiké, désre.

Igaza volt. Kiderült, hogy ez a november eleji kiállítás is •egy állomása, része annak a nem is kedélyes, nem is sérülésmentes össze.

csapás-sorozatnak, amely az építészkörben tömörült egri építészmérnökök, nagyrészt tervezői munkakörben. alkotói légkörben dolgozó szakemberek és az építési hatóságok, valamint a Heves Megyei Magántervezői Szak. értő Bizottság között folyik, mondhatnánk, évek óta. Ez a kiállítás úgy jött létre, hogy a szakma hatósági ága hátat fordított az építészkor, nek, s a tárlat nem véletlenül nem kapott máshol fórumot. Ezek az egri építészek — tizegynéhányan — az idei tavaszon szakmailag azzal vonultak sánc mögé, hogy kérték felvételüket a nagy, országos szervezetbe, és bizonyos mértékben elismerésüket is azzal, hogy a Magyar Építőművészek Szövetségének helyi csoportjaként működhessenek. Megtörtént a szervezeti váltás. Miért is folyik a harc és miért éppen a szakemberek és a hivatalos helyek, félhivatalos szakértői bizottság ellenében? Annyira izgágák ezek az építőművészek, hogy kétségbe vonnák a hatósági jogkört, vagy csak azért kifogásolják a magántervezéseket véleményező szakértő bizottság egyik-másik döntését, mert személyes sérelmeik Lehettek ?

Néhány adat a dolgok természetére utalással. Első tételünk a nagyobb léptékű feladat, a városrendezési terv. A részletes. Ez határozza meg Egerben is a városkép alakulását. Itt, ma a múltat érintve, a jövő fejlődését is meghatározóan lehet elkövetni; nagyszerű tetteket és vaskos hibákat. De lehelt szürke, semmitmondó megoldásokat is találni, amik elszegényítik, jellegtelenií- tik egy város nagy részét, vagy megfosztják addigi hangulatától, egyedi vonásaitól.

Az egri főutca, az egykori Hosszú uftca, a Széchenyi utea egy fontos pontja az 58. számmal jelölt ház. 1984. dec. 6-án, az akkor imég alakulóban levő Egri Építész Kor levelet ír az Eger város részletes rendezési tervét készítő VÁTI-nak, (Városépítési Tervező Intézet, Bp.) intézkedést kérve, hogy ezt az emeletes házat ne engedjék lebontani. A VÁTI, mint tervezői gazda, megrágta a dolgot, és nem egészen ‘két héten belül, tehát viszonylag távirati jdő alatt •intézkedett az elsőfokú építési hatóságnál, hogy „ez a terület a terv értelmében” „a városszerkezeti és városképi jelentőségű terület” része, ezért az itt tervezett beruházásokat egyedileg kell elbírálni!”. Tovább: „A Széchenyi u. 58. sz. ház megtartása azért is fontos, mert bontása esetén már 130 m hosszban (a Lyceum épületének másfélszerese) úi épü_ letsor jönne létre, mely a Széchenyi utca építészeti folyamatosságát, hangulatát, egységét nagymértékben csökkentené.” Ezt a levelet megkaplta a Heves Megyei Beruházási Vállalat, mint megbízott bonyolító szerv, a megyei főépítész is, az építészkor is, de az épület 1985 novemberében — magam is megszemléltem — félig lebontott állapotban várta a tél fagyát. Hiába idézték meg Gidnasztói Pál Szép magyar városok című kötetéből az éppen ezt a részt megjelenítő fotót, hiába írtak Ráday Mihálynak, vegye elő Pallas Athéné ellopott fegyverét, hiába kérték az építészek és a város szerelmesei, csaknem százan, köztük Ráday Mihály. Ma- kovecz Imre és Csete György is, a hatóság nem kegyelmezett. De hát felfogjuk-e mi, köznapi halandók, mi is ér többet egy ilyen vitában, ahol az építészi lélek könyörög, egyéni érdek nélkül, lelkilismerete, a múlt tisztelete miatt és az esztétikai érték védelme okából, vagy az a tekintély, amit a hatóság tettekkel tud gyakorolni? Még Eger Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságát is megkeresték beadványukban 1985 áprilisában Thoma Emőke és Fekete Miklós Árpád, ám az ítéletet, mármint a ház megsemmisítését nem változtatták meg. Már lebontották!

Egy másik téma: Eger,

Almagyar-domb. Az Egert övező dorríbsor keleti, vár fölötti tagja. Ez a városké. pi, városszerkezet; jelentőségű, a telkek nagy száma, a várhatóan közel egyidejű (és zárt sorú) építés minden, képpen kiemelkedő várospolitikai, szervezési és nem utolsósorban tervezést fel. adat. A részletes rendezési terv elkészülte után országos tervpályázatot írtak ki. A pályamunkák felhasználásával hirdettek pályázatot, a lakóépületek tervezésére. Ebben a városrészben a házak a domlbok közötti vízfolyásokat, völgyeket, a forgalmi .irányokat követve épültek eddig, ezt a szerkezetet kívánták folytatni tovább is a tervezők.

Ezt a tervet — szellemi értékéről most ne szóljunk — félretette a város és új telekosztási tervet készíttetett, amely csak egy telek, osztási lapból állt. így a 363 házhely helyett 401 telket osztattak ki. Ekkor négyen, Thoma Ernőké, Fekete Miklós Árpád, Dely György, Ritkái Attila, valamennyien építészkör-tagok, új megoldást gondoltak ki, de ez sem hátött a folyamatban. Majd megtervezitek egy utcát a kör városrendezői, mert féltek, hogy jóváte. hetetlen hibák keletkeznek. S hogy a nézetek és a tettek egyre inkább vitává merevednek, erre az Almagyar- domb áramszolgáltatási és a felszíni vizek elvezetési kérdése is például szolgálhat. Itt is történt levéL és csör- teváltás, de a téma 1985 őszén még nyitott volt. A hatóság is ragaszkodott állás- ,pontjához, a kör is érvelt.

Az építészkor dolgozatot dolgozat után ír. levelez, konkrét ügyekben konkrét indokokkal hadakozik, mert úgy érzi, szakmai, esztétikai, olykor etikai kérdésekben is átugarhatatlan az árok, amely a hatóság és az építészkor álláspontja között húzódik. Az AlmagyarJkér. dést megírták a Műszaki Tervezés című folyóirat számára, s mire e sorok megjelennek, talán már olvashatják az ország építészei, hány prdbléma születik nap mint nap egy ilyen történelmi ér. fékekkel rendelkező szellemiekkel és szellemiekben is kellemetlenkedő városban, minit Eger.

S mivel a szakma lázas állapota több gyökerű Egerben, sorolják az egri építészek, hogy bizony nem jobb a helyzet kicsiben sem, ha már a nagy kérdéseket így körülsóhajtoztuk. Itt vannak a magántervezések. Mielőtt a tervező — akármiilyen kategóriás — építési engedélyt szerezne tervei alapján megrendelőjének, köteles a

magánépitkezések tervrajzait a Heves Megyei Magántervezési Szakértő Bizottsághoz benyújtani, ahol vagy engedélyezésre adnak javaslatot, vagy nem javasolják engedélyezésre a terveket. 1984-ben vaskos kötetet írtak össze erről a kérdésről Thoma Emőke és Dely György. A számok tükrében mutatják be, mi minden történhet az építési engedélyek körül. Pl. Szilvásváradon csak „A’-kategóriás tervező tervezhetne, de 1981 —83-ban „B”-kategóriástól tíz darab tervet, „C”-kate- góriástól öt darab tervet, a névjegyzékben nem találhatóktól hat darab tervet fogadtak el. A Megyei Szakértő Bizottság (MSZB) bizonyára ismeri a tiltó szabályt, s miért, hogy mégsem élt az elutasító véleményével? Talán az MSZB véleményén túllépett az elsőfokú építési hatóság, hiszen megtehette, mert az MSZB csak javaslattevő szerv. Van-e így a szakértő bizottságra szükség? Vagv egy ilyen hibás jogi javaslattevő szerkezet —, mert az! — alkalmat ad egy sor olyan mozzanatra, amely semmiképpen sem segíti elő a város és falukép esztétikai szintjének az emelését?

És ha már ez a hatósági jogkör és az építészkor így különböznek, egymás ellen feszülnek, alaptalan-e a kérdés: hol van — a hatalmi és hatósági kérdéseken túl — az objektív közérdek? És erre az építészkor tagjai egybehangzóan azt válaszolják: ők a köz érdekében, igenis díjtalanul és minden elismerés nélkül hadakoznak, de a másik oldalon, a hatóságin a megértés, az értő válasz, rugalmasság nem mindig köszön vissza. Nem mondják hangosan, de meghallottam. hát leírom, hiszen a közjó előmozdítása érdekében a kellemetlen dolgokat is lehet, kell is felszínre hozni: a két építési hatóságnál meglepően alacsony az építészmérnökök száma. Lehet ez lefelé húzó tényező? Vagy a viták egyik gyökere? Ha igen, miért nem tesznek ellene? Évtizedek óta félhangosan mondják, hogy államigazgatásba jó szakembernek nem érdemes menni, mert keveset fizetnek. De ötven vagy száz év múlva elegendő lesz-e érvnek az, hogy az államkassza egy korszakban, egy időben nem jól fizette a döntési hatalommal felruházott embereit. Vagy számít a munkahelyi atmoszféra is?

S míg ezen elmélkedünk, mindenki arra gondol, hogyan kell megmenteni Eger múltját? Miként lehet a várost tovább építeni, hogy ne torzuljon nyomorékká egyetlen része sem?

Ezt az egri építészkört egy szellemi harc hívta életre. Indokait felmutatja s nem akar tévedni, mert lelkiismeretét a művészi, az alkotói szándék nyugtalanítja. Forró kályhához érkeztem, pedig utam elején azt hittem, hogy csak esztétikai élvezetekkel fognak traktálni. Tévedttem. Csak Eger itt a téma? Csa'k a Széchenyi u. 58., vagy az Almagyar- domb itt a forró pont? Sokkal szélesebb térképen kell keresnünk a fellobbanó viták eredetét, okait. És a megoldások? A felmerülő várostörténeti, egyáltalán urbanisztikai. stílusproblémákban, felfogásbeli, esztétikai, jogi. nemegyszer etikai kérdésekben a jelenlévő feszültségek nem intézhetők el adminisztratív úton: „nekem van jogköröm és kész!” Van e szemléletnél jóval érvényesebb és eligazitóbb szabály, az egyéni érdekeken túl levő objektivitás. Amit elsősorban tudással lehet megközelíteni. Mással is, de a nagyobb tudás a nagyobb valószínűség és az esztétikai siker felé vezet.

Farkas András

:ür

EGRI ÉFITÉS2 KUK KIÍLLITÍSA EGRI IFJllS/sGI HÍZ.

3300. EGER, SZÉCHENYI UTCA 16 198b. OKTOBER is8.-NOVEMBER 1.

TISZTELETTEL MEGHÍVJUK 198b. OKTÓBER Sö.-án 16 ÓRAKOR MEGNYÍLÓ KIÍLLITÍSUNKRA MELYET B0D0NYI CSABA YBL DÍJAS ÉH A MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGÉI ELNÖKHELYETTESE NYIT MEG.

I nyomok Fi

A nyomozói hangosságra nemcsak a bűnüldözés során van szükség.

Az efféle adottság jól jön az építészeti búvárkodás so. rá-n is.

Egy ilyen szellemi portyára hívjuk most az érdek, lődőket.

A színhely a Széchenyi út 14. szám alatti zárt soros beépítésű, emeletes, barokk saroklaikóház.

Egy ideig azt hitték a szakembereik, hogy ezt is a rendkívül tehetséges, a sajá_ tos adottságokkal rendelkező Fellner Jakab építette, Illetve terveztette.

Később aztán — alapos tájékozódás révén — kiderült, hogy az állítás erőteljesen hibádzik.

Erre mindjárt rájövünk, ha figyelembe vesszük, mérlegeljük az elgondolkodtató előzményeket.

Pontos információink vannak arról, hogy — a XVIII. század elején Csomortányi Imre kanonok és Csomortányi István 643 négyszögöles telkének egy részét Pichler Pál kőművesmester vette meg.

Az új gazda rögvest építkezett, s itt tartózkodott 1730 és 1738 között. Örököseitől a Krauszl família vásárolta meg. s 1763-ig birtokolja.

il763-iban ismét vevő jelentkezik, méghozzá a püspökség. Úgyszólván teljesen átépítik a hajlékot, s létrehozzák az egyházi szervezet prefékturális házát, ezt a funkciót 1763-tól 1774jig töltötte be.

I«t álljunk meg egy pillanatra.'

Fellner csak 1764-ben mutatkozik Egerben, azaz egyértelműen bizonyítható,

hogy semmi köze nincs a munkálatokhoz, hiszen a fanmás építmény ekkor már áll.

Kii lehet akkor az építő?

A válaszadásban az egyéni stílusjegyek segítenek.

Ha alaposan megszemléljük, akkor olyan vonásokat fedezhetünk fel rajta, amelyek kétségkívül rokonítha. tók a Líceummal.

Ez azonban csak részadat, mérlegelnünk kell a többi jelzést is. A homlokzaton •található fonadékos kötény- díszítmény Francz József munkáira jellemző, ö alkalmazta szívesen az ablakok fölötti XVI. Lajos stílusú füzérfaragványokat és a sajátságos vakolats tűikké díszt is.

Közelítünk a megoldáshoz ...

Ez a ritka ügyességű férfiú ugyanis jól ismerhette az eredetileg egyetemnek szánt épület terveit, ráadásul egy •ideig főpa liánként irányította a munkálatokat.

Nyilvánvaló, hogy ő a szerző, bravúros adottságaira, irigylendő hozzáértésére vall itt minden motívum.

Másokhoz hasonlóan ő is messziről, Bécsből érkezett.

Francz János karlovici kőművesmester fiaként azt remélte, hogy itt kibontakozhatnak képességei, valóra váLthlatja dédelgetett álmait.

Gerl József javaslatára jött. A bizalom, a jó kapcsolat jele az, hogy már 1763 áprilisában pallérrá _ minősíti.

Nem akármilyen megbecsülés volt ez, hiszen felelősségteljes teendőkkel kellett megbirkóznia.

Gyorsan boldogulhatott, mert 1764 decemberében nyer polgárjogot, s még ugyanabban az esztendőben kőművesek céh-mestereként emlegetik.

Nemcsak feltalálta magát, hanem anyagi számításai is beváltak.

Az adóösszeirásökból kitűnik. hogy 12 segédet foglalkoztat, s a város IV. negyedének 4. fertályában két háza és szőlője van. 1765- től a püspökség hivatalos