Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-01 / 27. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. február 1., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM 44 EGHI.ÉHTÉ 4 EGEI felTEii ■ EGRI ÉjtITEi»2 EGEI,Ér ÍTÉSZ iGRI,Éi-ipSZ K 1RI .ÉPÍTÉSZ Ku II.ÉPÍTESZ KUK :,ÉlJITEöZ KUK .ÉPIJÉöZKKÖH + ÍP ÍTÉSZ KüR ++ KOR 44 4 GZ KüR 44 4 KOR 444 E • VsUR 444 EG 444 EGE 4 4 EGRI ,4 EGET „EGRI É - '\YgRI Ér áí Hl .ÉRI ■ hMl Ér IÍ£ teS jiPlT Wr“ '0\fm . ' ■ -//jLz K íj Ráz kg iksz KOR NF# //sí ICÖH 'GZ. KOR 4 •>L KvR 4 4 SÍJf //^Z KOR 444 {//iZ KOR 444 ■//JZ KOR 44 4 E KOR 444 KG sZ KOR 444 KGft 7j KOR 444 EGE I KÓR 444 EGRI KOR 444 KuRI ,£ JR 444 EGEI,Ér • 444 EGRI,Eri 444 EGEI Éri1 t44 EGRi..építi- 44 EGEI.ERITRE + EGRI Er ÍTÉSZ ez József föpallérhoz vezetnek kőművesmestereként szorgoskodik. Később munkatársainak száma egyre nő, s 1789—90 között 34 legénynek és 6 inasnak ad kenyeret. A jó szemű Eszterházy Károly felfedezhette tündökletes tehetségét, szorgalmát, leleményességét, épp ezért tervezéssel is megbízza. Rajzokat készít — többek között — a püspöki palota kosáríves kapuihoz. Ezek annyira megtetszenek a taláros na gyúr mák, hogy Fellner ilyen jellegű javaslatait félreteszi. Az ő műve a narancsház alapgondolata is. Feladatainak se szeri se száma. Megfordul Tiszapüs- pökiiben, Füzesabonyban, a püspöki sörháznál, mészárszéknél, az egri Oroszlán vendéglőnél, Kerecsenden, Kiskörén, Egerbaktán, Bükk- zsércen. Tiszaabádon, Eger- szalókon, Poroszlón, Átány- ban, Kápolnán, Pétervásá- rán, Szarvaskőn, Felsőtár- kányban, Gyöngyösön, Mar- kazon, Nagytályán, Verpelé- ten. Mindez arra utal. hogy nem tétlenkedett, hogy adtak szavára, igényelték véleményét. Érthetően akadnak iri. gyei, ellenségei, akik ha tehették, kígyót-ibékát hány. tak rá. Munkabírása, állagtól elütő volta irritálta őket, az a többlet, ami belőlük hiányzott. Farkas János püspöki építési felügyelőt — kétségtelen visszaélések miatt — az úriszék perbe fogta. Ebiben az ügyben ő is megnyilatkozik. méghozzá tényszerűen, korrekten. A vádlott azonban sértően értékeli véleményalkotását, fcétfculacsos embernek minősíti, aki egyszer a pöspöki tiszték, máskor pedig a papság szája íze szerint szól. Mi az igazság? Mindössze annyi, hogy a tehetséges polgár nem óhajtott Imáidig, mindenáron és mindenkivel konfrontálni, ő csak arra törekedett, hogy kibontakoztassa adottságait, méghozzá nemcsak a maga örömére, hanem mások gyönyörűségére is. Az utókor higgadtabban, indulatok nélkül minősít, s csak a tényleges produktumokat mérlegeli. Ezért fogalmazunk úgy, hogy mindeddig nem méltányoltuk kellőképpen érdemeit. Ez akkor is így van, ha Fellner sokszínűbb, ötletdúsaibb egyéniség. Patronáltja kissé talán hűvösebb, mértéktartóbb, szárazabb eszköztárat vonultat fel. de amit csinál, sajátos hangoltságú, csak rá jellem, ző. Mint például ez a remekbe formált épület... Lapozzuk tovább az otthon krónikáját, mert érdekes és kultúrtörténeti szempontból is számottevő fejezetekre bukkanunk. 1774. május 13-án a püspökség elcseréli Bodor János megyei főpénztáros házával, tőle fia, Bodor János gazdatiszt, majd lánya Bodor Mária örökli. 1830-ban Naidhart Antal érseki jószágkormányzó veszd meg. Több művész is lakott itt. 1820-ban például Balkay Pál és Kováts József festők. Az előbbi volt az ügyesebb kezű. 1785-ben született, 1803-ban kezdi meg négyéves tanulmányait a bécsi képzőművészéti akadémián. 1817-től telepszik meg Egerben. Nemcsák megbízásokat vállal, hanem rajzot ds tanít. Olykor rangos megrendelők is alkádnak. 1818-ban Keglevioh gróf hívja Péter- vásárára. hogy az akkor épülő neogótikus templom számára dolgozzék. 1819-iben Miskolcon találjuk, a minorita templom főoltárát festi. Ezek a kiugró alkalmak, a legtöbbször azonban meg kell elégednie jóval szerényebb penzumokkal. 1824- ben például — Spórer József aranyozóval összefogva — Tájer nagyprépost temetésére főpapi címereket és jelvényeket p'ingál. A fizetség — 542 forint — jelzi, hogy azért volt miből élnie, ha nem is váltotta nap mint nap meg a világot. 1827-ben már e belvárosi házban- él, korábban imár említett lakótársával. A megpróbáltatások sem mellőzték, hiszen egy alkalommal a tűzvész áldozata lett mintegy tízezer forintnyi értékű holmija és vászna. 1840-iben Pyrker kéri arra, hogy készítse el Bükk- szenterzsóbet számára a Szénit Erzsébet mint özvegy című kompozíciót. Aztán Füzesabonyba rendelik, majd Hevesaranyosra, Párádra és Szarvaskőre. Itt kedvelt témával bíbelődhet, Jézus megkeresztel ését ábrázolhatja. Ekkor elemében van, és sajátos leleménnyel ruk. kol ki: népviseletbe öltöztetett falusi figurákat vonultat fel mellékalakokként. Megpróbálkozik a portré műfajával is: Kazinczy Ferencet mintázza vászonra, méghozzá tőle szokatlan kifejezőerővel. Ránk maradt 1831-ben készített végrendelete, amely nemcsak sorsáról vall, hanem gondolkodásmódját is felvillantja. Ügy határozott, hogy 50 forintot az ispotályra. ugyanannyit gondozójára, negyvenet pedig orvosára hagy. Többi pénzét pedig három testvére árváinak adja. 1846. június 13-án halt meg, bizonyára azzal a tudattal, hogy nem élt hiába. Jól érezte, mert bár nem tartozott a legnagyobbak közé, murtkái nélkül mégis szegényebb lenne a város és a megye képzőművészeti múlt. ja. Kováts József aranyozó, ként is bizonyította rátermettségét, bár adottságai meg sem közelítették kollégájáét. A nála meglevő pluszt ritka igyekezettel, szorgalommal pótolta. Anyagi gondokkal birkózva rajitolt, de a kitartás ilyen természetű nehézségeitől is megszabadította, ha nem is máról holnapra. Egyedi álmokat bizonyára dédelgetett, de a körülmények úgy hozták, hogy a nagy allkalmák folyvást elmaradták számára. Talán azért, mert kevésnek érezte magát az efféle próbákra, így aztán megbékélt a lehetőségekkel. 1825-ben a megyeháza tanácstermének festményeit tisztogatja, renoválja. Három év múlva a kapukat, az ajitókat. illetve azok rácsait festi be. 1837-ben ugyanitt aranyoz. Elképzelhető, hogy ő az, aki a ferences rendiház földszinti folyosójára tíz képet pingál. A várt kitörés azonban csak sovány elismeréssé szerényül, így aztán azt teszi, amit korábban. Előbb az érseki palotában, aztán a főszékesegyházban, ahol az orgonás szószéket márványozza, illetve aranyozza. 1846-ban — ez az utolsó adat róla — ismét a megyeház nagytermi képeivel bíbelődik. s a levéltár címtáblá. jártaik feliratait készíti. Szárnyalhatott volna magasabbra? Erre már aligha felelhetünk. Talán csak az a Bat- kay válaszolhatna, akivet annyiszor diskuráltak az igaz művészet elérhetetlen, nek tűnő ormairól. Amit tett, még sem érdektelen, hiszen a maga módján hozzájárult ahhoz, hogy a város építészeti hagyatéka állja az idők próbáját. Pécsi István LÖRINCZY ISTVÁN januári vers jégbe fagytak az Eg kék virágai meztelen asszony a havas hegy öle titokzatos sötét fenyőerdő a haja rőt út melyen egy öregember megy egri emlék télen hó harapott az ég húsába a madarak alatt megfagytak az ágak a park fái kék zúzmarát ettek s egy kiskocsma előtt tízezer éve várlak ANGA MARIA ígéret nélkül Holdsikoly viliódzik, fénye elől menekül a sötét. Dunnád pelyhét vackolja a tél. Ellepve mindent hóhamujával Tudom, Te megmentenél Jelen idők i A villanyt leoltották. És most sírhatsz tátott szájjal Szád elé tartott ujjúidon átfehérlik a félelem. U. Mozdul az ablak. Bezárja a fertőtlenítő szagát. Méhecskét álmodsz elébe, virágporsárga lábakon áll. III. Megmérik tekinteted, szótlan szád mosolyát. Magadra húzod emlékét meleg paplanoknak. B. Gábornak Emlékké vénült bennem a nyár. Szememben égnek mozdulatívek. belőlük építek hídgerincet. hogy lépteim mérője ne legyen határ. Kitáncolok a meztelen télbe, ölelni téged, érezni a hóolvadást. Rád terítem a (fehérséget, hogy halálod ne legyen kitoloncolás.
