Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-01 / 27. szám
6. MINDENNAPI NYELVÜNK Kibicsaklott nyelvhasználati formák NÉPÚJSÁG, 1986. február 1., szombat Kék villám Fenevadak a levegőben Tizennégy éven aluliaknak nem ajánlják az amerikai filmgyártó-futószalagról hozzánk került alkotást, a Kék villámot. Szívem szerint a korhatárt magasabbra vonnám, már csak azért is, mert a John Badham rendezte film minden kockája az erőszakot, a pusztítást sugallja. Megborzongtam Nem állítom, hogy túlságosan derűsre, vidámra sikeresedett az elmúlt hét végének a televíziós műsora. Halál, gyötrődés, szenvedés, kínlódás, vergődés, valamint az élet más egyéb kínjai egymást váltották a képernyőn szombaton és vasárnap. A szombat délelőttjén ismételték meg az Aphro- dité-sorozat harmadik részét. Ezzel kezdődött. Folytatódott este a Rejtély az Antillákon című krimivel, amiben a hullák sora okozott nem éppen szívderítő perceket. De a Ceremónia és rituálé Garcia Lorcáért alcímet viselő balett sem tudott senkit lelki lazításra késztetni. Aki viszont A Sas utolsó repülése című svéd film utolsó jeleneteit is végignézte még, az szinte menekült a valóságos környezetébe vissza. Vasárnap délután a Jackson út-sorozat befejező része váltott ki mély sóhajtozásokat a nézőből, hogy este a kettesen az Azonosítás című magyar film borzolja tovább az enyhet kívánó idegeit, majd Alain Delon filmje, a Klein úr tetőzzön be mindent. Sietek kijelenteni, hogy szeretem a krimit, szeretem a kalandfilmeket is, amelyekben sokszor láthatok tragédiát is, de valahogy úgy vagyok ezekkel, hogy „jóból is megárt a sok”, aminek igazságát már régen felfedezték előttem is. Az ilyen műsorszerkesztés fura következtetésekre készteti az embert. Ezek a következtetések nem dicséreteket tartalmaznak. Nem hiszem, hogy szükségszerűek, elkerülhetetlenek az ilyen műfaj- egyezések. Azt sem .én találtam ki ugyanis, hogy a változatosság gyönyörködtet. Ennek ellenpárja az egyhangúság, amely egyenlő az unalommal. Esetünkben a rossz műsorszerkezettel. (—ár) Szóban és írásban egyre gyakrabban belebotlunk kibicsaklott nyelvhasználati formákba, nyelvi fordulatokba. Lapunk egyik vezércikkében olvashattuk pl. ezt a szövegrészletet: „Néhány évtizede még arról volt híres a magyar, hogy kereszt_ be.kasba jelentgetett” (Népújság, 1986. jan. 13.). Nem véletlenül állítja meg az olvasót az alakjában valóban kibicsaklott keresztbe-kasba nyelvhasználati forma. A helyesebb, a megszokottabb alakváltozat: keresztül-kasul. Keresztbe fonhatjuk a karunkat, kereszti be rakhatjuk a lábunkat. A kancsalítóra is mondhatjuk azt, hogy keresztbe áll a szeme. De, ha azt akarjuk közölni, hogy volt idő, amikor egyesek összevissza mindenfelé je_ lentgetták embertársaikat, akkor ezt a nyelvi formát, határozószói értékű nyelvi fordulatot kell használnunk: keresztül-kasul. Általában nyomósító szerepében is elég gyakran találkozhatunk ezzel a nyelvi formával a sajtó hasábjain is. Erről tanúskodik ez a szövegösszefüggés is: „Ez már keresztül-kasul problematikussá teszi a produkciót: Molnár Ferenc Liliomának párizsi színrevL telét” (Népszabadság, 1986. jan. 11.). Az 1500-as évektől kezdve írásos adatok bizonykodnak arról, hogy a keresztül-kasul jelentését és használati értékét tekintve ebbe a rokon értelmű kifejezéssorba illeszkedik bele szervesen; minden irányban, mindenfelé, összevissza stb. Alakját tekintve több változata jutott nyelvhasználatunkba. Mint összetétel két tagból áll: keresztül és kasul. A kasul utótag régebbi alakváltozatai voltak: kosul és kocsul, illetőleg kacsul. A jelentés- magja ennek a névutó-össze- tételnék a görbeség, a hajtás jelentéseket is megnevező kacs szavunk. A szőlő, a borsó, a báb kapaszkodója, kacsa érzékletesen példázza számunkra, hogy a keresztül-kasul nyelvi alakulat második eleme valóban nyomó- sító erővel utal a megnevezendő dolog, esemény, jellegzetesség tekervényes, ci- kornyás, kanyargós és kacshartngós voltára, minőségére is. Az összetétel előtagja a keresztül nyelvi forma is gyakran jut szerephez mindennapi nyelvhasználatunkban. Gyakori szerep- vállalásában is meg_>meg]bi- csak lik nyelvhasználatunk. Elsősorban azért, mert sokszor feleslegesen jelentkezik szóban és írásban egyaránt. A gazdag példatárból csak a leggyakrabban fel-feltűnő nyelvi formákat emeljük ki. Inkább kerüljük, mint használjuk pl. ezeket a kifejezéseket : Éveken keresztül üzemünk legjobb dolgozója volt. Helyesen: év eken át. Barátján keresztül tudtuk meg. Helyesebben: barátjától. A sajtón keresztül, a rádión keresztül értesültünk az ügyről. Helyesebben: a sajtó útján, a rádióból. Heteken keresztül betegeskedett. Helyesebben: heteken át. A sportközleményekben és közvetítésekben is feleslege, sen vállal szerepet a keresztül névutó: „A labda az oldalvonalon keresztül hagyta el a játékteret. Egyszerűbben és helyesebben: az oldalvo. nalon át. Szó se róla, Dan O’Bannern és Don Jakoby forgatókönyve izgalmas politikai krimit kínált a rendezőnek, ám a vásznon valami furcsa keverékét láttuk a bűnügyi sztorinak és a tudományos fantasztikumnak. Ez még nem is volna baj, ha következetesen végigvitték volna az alkotók az elgondolást, ám a produkció meglehetősen ellentmondásosra sikerült. Mondanivalója az események egymásutánjában elsikkadt, egészen más eszmeiségre terelődött, mint amit a néző várhatott volna. Az ötletet, a történetet egy sor más filmről ismerjük, ám ebben az alkotásiban a cselekmény a végletekig eldurvul. Mert ki ne ismerné a magányos pozitív hőst, akinek seregnyi ellenséggel kell megküzdenie saját igazáért? Már a romantikus kalandfiLmek korában is száz meg száz ilyen köszönt ránk: a nemes célért harcoló erős ember, aki végigviszi akaratát tűzön-vízen át Csak míg a hatvanas években jobbára a múlt szá- zadha plántált, romantikus, kosztümös filmek „voltait divatban” e témában, addig húsz év alatt nagyot változott a világ. Hol van már a „kard ki kard"-kor- szak?! De a földi tűzharc, az autósüldözések kora is hovatovább lejárt. Szuperszonikus világunk a szó szoros értelmében a levegőbe emeli az ellenségeskedéseket, a „jó” és a „rossz” háborúját. Nos, ehben a filmben most megkaptuk. Eleinte csak „békés” helikopterekkel üldözik jobbra-balra egymást Los Angeles fölött a szereplők, de csakhamar megjelennek a szörnyűséges légi fenevadak, amelyekkel halomra lehet lőni felhőkarcolókat, száguldozó kocsikat, földi terroristákat — igaz, békés járókelőket is. Különösen a legújabb harci helikopterektől kap frászt a néző, amely egyetlen perc alatt négyezer lövést képes leadni. Hát még amikor megtudja az ember, hogy ezt a rettenetes pusztító szerkentyűt az Olimpia védelmére találták ki az amerikai légierők agytrösztjei! Végül is a filmben csak egy ideig sikerült fokozni az izgalmakat, a második hatvan percben már kissé fásultan szemléli a néző a rakéták robbanásait, a helikopterek lövöldözését, a rombolást, a halált. Valahogy valószínűtlennek tűnik ez a sokfajta légi csodabogár, csak ha belegondolunk, szörnyedünk el: ma már ilyenre is képes a pusztító technika. Ügy tűnik, a politikai gyilkosság csak ürügy mindarra, hogy felvonultassák mindezt a harci erőt. No és amit egyértelműen a film rovására írhatunk: nevetségesen szimpla jellemekkel találkozni. Vagy fehér valaki vagy fekete vagy feddhetetlen vagy velejéig romlott szörnyeteg. Az operatőr munkája — John Alonzóé — profi megoldásokkal teli, s a faszerepben Roy Scheider figuráját dicsérhetjük. Mikes Márta Szórakoztató tanulás Filmek — angolul Az idegen nyelven tanulóknak nagy segítség, ha eredeti hangfelvételeket, a köznapi életben használt szófordulatokat, különféle beszédstílusokat hallhatnak. Ha ez egyben érdekes történethez, színes, mozgalmas filmekhez kötődik, a tanulás könnyebbé, élménydúsabbá válhat. Ezt kívánja elősegíteni az Egri Ifjúsági Házban hamarosan induló, angol nyelvű filmklub» amelyre nemcsak diákokat, hanem felnőtteket és nyugdíjasokat is várnak. A vetítésre kerülő filmek nem szinkronizáltak, és nem is feliratosak. Az előadások hétfői és szerdai napokon, délután 3 és este 7 órakor kezdődnek. Egy kis ízelítő a filmklub programjából: február 17én a Frankenstein fia című amerikai horrorfilmet, február 26-án a Piszkos murika című, ausztrál westernt, március 3-án az Átverés C. amerikai, március 12-én a Gregory barátnője c. angol és március 17-én az Androi- dák lázadása c„ amerikai tudományos filmet nézhetik meg a résztvevők. A programokra bérlettel lehet bejutni, amelyet a Prizma mozi vetítési napjain, hétfőn, szerdán és vasárnap vásárolhatnak az érdeklődők, mindössze 33 forintért. Anekdotakincstár fl magyar klérus adomákban A szombathelyi püspök Szabó, a kassai püspök Schuszter, a veszprémi Kovács. Hja, szegény az eklézsia, s a szegény magyar püspök meg nem élhet, ha valami mestersége nincs! —állapítja meg Gvadányi József, s ezzel a Gvadányi-idézettel kezdődik Csukássi József: A magyar klérus adomákban címet viselő gyűjteménye. A kötet 1879-ben látott napvilágot, s a szerző nem csak az egyházi hierarchia alsóbb fokán álló papok, szerzetesek, kispapok, kulduló barátok történeteit jegyezte fel, kuriózumnak számító összeállításában érsekek, püspökök, a XIX. század ismert magyar főpapjai is szerepelnek. Gróf Eszterházy .Károly egri érsék egyházi méltóságában is megtartotta nagyúri szokásait. Egyszer — vasút híján — Bécsibe utazott, saját fogatán. Amikor az udvarhoz hajtatott, a császár titokban az ablakból vette szemügyre a főpap kitűnő négyesfogatát, majd a találkozáskor megjegyezte: — Eminenciádnak valóban olyan gyönyörű fogata van. amilyennel az egyház első feje. Krisztus urunk sem dicsekedhetett. — Nem is született ám Eszterházy-ágyból! — válaszolt a büszke főúr. Kopácsy József prímás nagy ebédet adott, s észrevette, hogy az egyik káplán, ki szintén részesült a meghívásban, nagyon kereste az utolsó helyet, de csak nem bírta eltalálni. Kopácsy, megközelítvén a káplánt, mosolyogva mondta: — Ülj le bátran, édes fiam, ott az utolsó hely, ahová te leülsz! Egy vén, kacér angyal dicsekedett, hogy őt — nem tagadja — tizenhat éves korában elcsábította egy férfi, no de azóta úgy megőrizte az erényét, mint a Párkák bármelyike. Sz. P. kanonok jóízű, tréfás ember volt, s miután a vénkisasszony mondását végighallgatta, megszólalt: — Ugyan, nagysád, mondja meg őszintén, hiszi, hogy van olyan puskapor, amivel egyszer már lőttek? Az Ipoly mentén, az 1869-i szárazságkor a plébános esőért imádkozott. — Adjál nekünk, uram, egy áldásdús, csöndes esőt! — mondta imájában, amikor az egyik hívő félbeszakította: — Sose válogassék, főtisztelendő úr, akármilyet ad, csak adjon! K., miniszteri tanácsosnak az egyik tanulótársa mindig mondogatta: — Kálmán, amilyen tudatlan vagy, sosem lesz belőled semmi! A jóslat nem vált be, az illető éppen 1867-ben, a kiegyezéskor lett tanácsos. A tanulótárs már pap volt, amikor Pestre jött és felkereste a minisztériumi urat. — Na látod, barátom — korholta a vendéglátó barátját —. mégis lett belőlem valaki. Én miniszteri tanácsos vagyok, te csak egy félreeső falu szegény plébánosa. — Hja — válaszol a pap —, amikor tök a tromf, a hetes is üt! Ment a kálvinista ember részegen a falun keresztül. A parókia előtt álló tiszte- letes — nagypéntek lévén — megbotránkozva rákiált: — Hát nem tudod, te akasztófára való, elkárhozott lélek, hogy a mai szent napon halt meg Krisztus urunk? — Nem biz én, tiszteletes uram! Még azt sem hallottam, hogy beteg lett volna! Bartakovics egri érsek szeretett mindennap sétálni, s ebben még a zord időjárás sem akadályozta meg. Egy ízben, a nagy sártól félő kísérője, Zs. kanonok, így szólt hozzá: — Ugyan már, excellen- ciás uram, fogasson be ez egyszer, hisz csizmánk csupa víz és sár lesz! — Menjünk csak gyalog, fiam! — válaszolt az érsek. — Holnap úgysem rajtunk van a csiamatisztítás sora! A cs.-i tiszteletes illumi- nált állapotban botorkált hazafelé, s ahelyett, hogy a kapuja előtti hídon ment volna keresztül, a patakot gázolta át. — Te részeg korhely, hát ott kellett átjönnöd, nincs híd, mi? — korholja hitvese. — Hadd el, asszony, hadd el! — szól a vízben gázoló tiszteletes —, úgyis beleestem volna! A katolikus plébános a terített asztalnál a rabbival beszélget: — Ugyan, tisztelendő kolléga úr, egyék ebből a föl- séges kolbászból! Mikor fogják abbahagyni oktalan gyűlöletüket az Istennek e föl- séges adománya ellen? Mikor fog ön sertéshúst enni? — Majd az ön lakodalmán, főtisztelendő uram! Kriza János unitárius püspök, a népköltészet tudós ismerő»je és gyűjtője, igen szellemes ember volt. Egy alkalommal ebédre volt hivatalos egy szellemdús menyecskénél. Az ebéd a végéhez közeledett, amikor a háziasszony, helyet kérve, a vendégei közé ült és felkiáltott: — Ügy érzem magamat, mint Krisztus a keresztfán! — Elhiszem, asszonyom. Csak azt mondja meg, melyikünkkel lesz ma együtt a paradicsomban ? — kérdé hirtelen Kriza. K. Gy. M. dr. Bakos József
