Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

NEPÜJSAG, 1986. február 26., szerda Iß Ülésezik az SZKP XXVII. kongresszusa (Folytatás az l. oldalról) A szocializmus — az im­perializmustól eltérően — saját akaratából soha nem kötötte jövőjét a nemzetközi problémák háborús úton történő megoldásához. Már Lenin rámutatott arra, hogy megengedhetetlen esi haszon­talan kívülről szítani forra­dalmakat. különösen katonai eszközökkel, s ez a Szovjet­uniónak ma is szilárd meg­győződése. Azok a problé­mák és válságok, amelyeket a kapitalista világ él"~át. be­lülről fakadnak és törvény- széria következményei a fel­oldhatatlan belső ellentmon­dásoknak. Az állítólagos szovjet vagy éppen kommunista fenye­getésről szóló, gyakran han­goztatott mítosz csupán a fegyverkezési, hajsza és az imperializmus agresszivitá­sának igazolását szolgálja E gyre világosabbá válik azonban, hogy a hadiösvé­nyen nem lehet ésszerű megoldásokra jutni. Amikor a világon ilyen hatalmas mennyiségű nukleáris fegy­ver halmozódott fel, leg­főbb ideje gyakorlati lé­péseket tenni annak ér­dekében, hegy az em­beriség ne egyensúlyozzon a háború szakadékénak szé­lén, s legfőbb ideje az elret­tentés egyensúlyától eljutni a két világrendszerhez tar­tozó államok közötti kapcso­latok normális, civilizált for­máihoz. Mihail Gorbacsov részlete­sen elemezte a kapitalizmus ellentmondásait, amelyek az Gorbacsov főtitkár ismertette az SZKP elemzését a nemzetközi helyzetről és új javas­latait a külpolitika terén; mögötte Sevardnadze külügyminiszter egyre éleződő nemzetközt probléma megoldásához. A két világrendszer szemben­állása és versengése, vala­mint a világ államai egyre nagyobb kölcsönös függő­ségének növekedése; ez a mai fejlődés valóságos dia­lektikája. Ezt követően Mihail Gor­bacsov a Szovjetunió társa­dalmi-gazdasági fejleszté­sének meggyorsításáról szólt, s ezt stratégiai feladatnak nevezte. Emlékeztetett azok­Moldáviai küldöttek az ülésteremben egyes országokon belül, va­lamint a kapitalizmus or­szágai között, illetve a ka­pitalista és a fejlődő orszá­gok között gazdasági, politi­kai téren jelentkeznek Emlékeztetett azokra a problémákra. amelyeknek megoldása az egész emberi­ség feladata — például a környezetvédelem kérdései­re —. s hangsúlyozta: e problémákat nem oldhatja meg egyetlen állam vagy államcsoport, hanem a leg­szélesebb együttműködésre, az államok többségének konstruktív kölcsönös együttműködésére van szük­ség. Nemzetközi kérdésekről szólva rámutatott, hogy az Egyesült Államok vezető kö­rei nyilvánvalóan élvesztik valóságérzetüket a jelenlegi bonyolult történelmi időszak­ban. Az agresszív magatar­tás. a politika és a gondol­kodás fokozódó militarizá- lása, a mások érdekeinek fi­gyelmen kívül hagyása el­kerülhetetlenül az amerikai imperializmus elszigetelő­déséhez vezet. A történelem, a társadal­mi fejlődés egyre inkább megköveteli, hogy lefektes­sük az államok és népek kö­zötti, egész világra kiterje­dő konstruktív, alkotó együttműködés alapjait. Ez szükséges a nukleáris ka­tasztrófa veszélyének elhá­rításához, a civilizáció meg­őrzéséhez, s az összes többi ra a hatalmas eredményekre, amelyeket a párt harmadik programjának elfogadása óta a Szovjetunió elért, majd rámutatott: a hetvenes évek­ben a népgazdaságban fo­kozódtak a nehézségek és észrevehetően lelassult a. gazdasági növekedés. Ter­mészetesen minderre ha­tással volt egy sor külső tényező,, a lényeg azonban az volt — hangoztatta —. hogy rtem értékeltük idejé­ben a gazdasági helyzetben bekövetkezett változásokat, nem ismertük fel, mennyire halaszthatatlan a gazdaság átállítása az intenzív fej­lesztés útjára. A gazdaság a tehetetlenségi nyomaték, folytán javarészt extenzív módon fejlődött. Mindebből igen komoly tanulságokat kell levonni. Az első, hogy a múlt fele­lős elemzése megtisztítja a jövőbe vezető utat, míg a féligazságok hangoztatása, az éles kérdések megkerülé­se akadályozza a haladást. A második tanulság, hogy a gyakorlati tettekben céltu­datosságot és határozottságot kell tanúsítani. A harmadik pedig az, hogy minden nagy ügy megvalósítása attól függ, mennyire tudatosan és ak­tívan vesznek részt benne a tömegek. A párt és az egész nép el­sőrendű feladata a gazdaság fejlődésében mutatkozó ked­vezőtlen tendenciák felszá. molása. * az, hogy a gaz­daságnak megfelelő dinami­kát adjunk megnyissuk a teret a tömegek kezdeménye­zései és alkotóképessége előtt, \valamitH a forradalmi átalakulás számára. Ezután Mihail Gorbacsov a társadalmi-gazdasági fej_ lesztés 2000-ig terjedő fő irányvonalának program­jára tért át. Rámutatott, hogy ez idő alatt közel két­szeresére kell növelni a nem­zeti jövedelmet meg kell kétszerezni a termelési po­tenciált. a munka termeié, kenységét 2,3—2,5-SZlörösére kell növelni, miközben csökkenteni kell a népgaz­daság energiat. és nyers, anyagfelhasználását. Mind­ezen féladatok megvalósítá­sában a legfontosabb szerep a tudományos-műszaki ha­ladásnak. a társadalom ter­melőerői gyökeres átalakító, sának jut. Az eddigi anyagi­technikai bázis alapján ugyanis nem lehet megolda­ni a kardinális kérdéseket A megoldást a népgazdaság mélyreható, a tudomány és a technika legújabb vívmá­nyainak alapján álló rekonst­rukciójában, a gazdaságirá­nyítási rendszer átalakítá­sában látjuk. Mihail Gorbacsov ezek után sorra vette az ipar és a mezőgazdaság feladatait, majd a gazdasági mechaniz. mus átalakításának szük­ségességéről szólt. Ennek lé­nyegét abban jelölte meg, hogy az egész termelést a társadalmi szükségletek, az emberek igényei kielégí­tésének kell alárendelni, a vezetés tevékenységének pedig a hatékonyság és a minőség javítására, az ösz­tönzési rendszer fejleszté­sére, a kezdeményezések és a szocialista vállalkozó szellem felkarolására kell irányulnia. A továbbiakban az elő­adói beszéd a pénzügyi és hitelpolitika kérdéseivel foglalkozott, és kiemelte az áru. és pénzviszonyok sze­repét a tervgazdálkodás kö­rülményei között. Rámuta­tott. hogy ezek tagadása bé- nítólag hat a gazdálkodás­ra, ezzel szemben szocialis­ta alapokon való egészséges érvényesülése olyan gazdál­kodáshoz vezethet, amely, ben annak eredményei va­lóban a kollektíva munká­jának minőségétől,- vezetői­nek tudásától és kezdemé­nyezőkészségétől függ. A párt kidolgozta a nép­gazdaság mélyreható át­alakításának stratégiáját, és megkezdte annak megva­lósítását. Nem kétséges, hogy ezek a változtatások lehetővé teszik majd a gaz­daság fejlődésének meggyor­sítását. Ehhez azonban nem kevés időre van szük­ségünk, A növekedési ütem gyorsítását azonban halo­gatás nélkül már ma meg kell kezdenünk. A XII. öt­éves tervnek éppen az a sa­játossága, hogy a népgazda, ság új tudományos-műszaki alapokra helyezését a növe­kedési ütem gyorsításával párhuzamosan tűzi ki célul. Ezért szükséges, hogy a te­hető legnagyobb mértékben mozgósítsuk minden tarta­lékunkat. Ezek közé sorolta a termelési potenciál jobb kihasználására, a munka hatékonyabb ösztönzésére, a szervezettség és a fegye­lem növelésére, az ésszerűt­len gazdálkodás megszün. tetésére irányuló törekvé­seket. Rámutatott ugyan­akkor, hogy a hatalmas tar­talékok egy részének fel- használásához még nem lát­tak igazából hozzá. A kü- Jönböző szintű vezetők je. lentős részének gondolko­dásmódja a források rendkí­vüli bőségének időszakában alakult ki. Ez a gazdagság sokakat elkényeztetett, pa­zarláshoz vezetett. Ám a helyzet régóta megváltozott. A korábbiaktól eltérően már nem áramlik új munka­erő a gazdaságba, és drága árat kezdtünk fizetni min­den tonna kőolaj érc, szén felszínre hozásáért és szálli. fásáért. E tények fölött nem hunyhatunk szemet. Min. dennel takarékoskodni kell, elsősorban a termelésben és a háztartásokban. A következőkben Mihail Gorbacsov a szociálpolitika kérdéseivel foglalkozott. Hangsúlyozta: ez az a terü­let, amelyen a gazdasági te­vékenység eredményei ér­vényesülnek, amely a dol­gozók létérdekeit érinti, s amelyen testet öltenek a szo­cializmus legmagasabb esz­ményei. Ezen a területen láthatóvá válik a szocialis­ta rendszer humanizmusa, minőségi eltérése a kapita- . lizmustól. Rámutatott az e téren elért eredményekre, s arra, hogy a szociális kér­déseknek nagyobb figyelmet kell szentelni. Az erre vo­natkozó tervek csak akkor valósulhatnak meg, ha min­denki nagy erőbevetéssel és hatékonyan dolgozik. A fi­zetések szorosan függjenek a végzett munka mennyisé­gétől és minőségétől. A szo­cialista állam fontos felada­ta, hogy kitartó harcot foly­tasson a munka nélkül szer­zett jövedelmek ellen. Ma kénytelenek vagyunk beis­merni, hogy a gyenge el­lenőrzés és több más ok mi­att sokakban eluralkodott a tulajdon hajszolása és a kö­zösségi érdekek elhanyago­lása. A dolgozók joggal ve­tik fel, hogy ezeket a jelen­ségeket gyökeresen fel kell számolni, és a Központi Bi­zottság támogatja ezt a tö­rekvést. Eközben .nem sza­bad árnyékot vetni azokra, akik becsületes munkával többletjövedelemhez jutnak. Az állam támogatja a takos­A kongresszuson részt vesznek a fejlődő országok testvérpártjainak küldöttei is: az első sor szélén Babrak Karmai sági szükségletek jobb ki­elégítésére és a szolgáltatá­sok teljesebb megoldására irányuló törekvéseket. Az ilyen munkának teljességgel összeegyeztető etönek kell lennie a szocialista gazdál­kodás elveivel, s szövetkeze­ti alapokra, vagy pedig ál­lami vállalatokkal kötött szerződésekre kelt épülnie. A jövedelem elosztásának javítására vonatkozó bár­milyen erőfeszítés eredmény­telen marad azonban, ha nem sikerül telíteni a pia­cot áruval és szolgáltatások­kal. Ezt a célt szolgálja a fogyasztási cikkek termelé­sének és a szolgáltatások­nak a tökéletesítésére irá­nyuló program. Gorbacsov ezek után a la­kásépítésről szólt, rámutat­va arra a célra, hogy az ez­redfordulóig minden csa­ládnak önálló lakasa vagy háza legyen. Beszélt az ok­tatás helyzetéről, az egész­ségügy feladatairól, a kör­nyezetvédelem kérdéseiről. Az SZKP KB főtitkára ezt követően arról szólt, milyen jelentőségűek a marxista— leninista párt számára az egyes társadalmi osztályok, rétegek és csoportok közöt­ti kapcsolatok, a nemzeti és nemzetiségi kérdések. A párt biztosítja a társadalom szilárd egységét, egy olyan társadalomét, amelyben a vezető szerep a munkásosz­tályé. A társadalmi kérdé­sek között foglalkozott a család szerepével, a nők. és az idősek helyzetével, majd részletesebben a nemzetisé­gi kérdéssel. Rámutatott: a problémák megoldásának alapjait a nagy októberi szocialista forradalom rak­ta le. Az elért eredmények azonban nem jelentik azt, hogy a nemzetiségek, nem­zetek közötti Kapcsolatok problémamentesek. Az ellentmondások a fej­lődés elkerülhetetlen velejá­rói. s fontos, hogy felismer­jük azokat, majd az élet ál­tal felvetett kérdésekre ke­ressük és idejében megadjuk a helyes válaszokat. Az SZKP lenini hagyománya, hogy rendkívüli tapintatot alkal­maz a nemzeti és nemzetisé­gi politikában, miközben el­vi harcot folytat a nemzeti korlátoltság és kérkedés, a nacionalizmus és a soviniz­mus minden jelensége ellen Ezt követően Mihail Gor­bacsov a társadalom további demokratizálásának kérdései­ről szólt. Hangsúlyozta, hogy a társadalom fejlesztésében kitűzött feladatokat lehetet­len megvalósítani a szocialis­ta demokrácia határozott to­vábbfejlesztése nélkül. Te­kintettel erre, az SZKP és Központi Bizottsága lépése­ket tesz a szocialista rend­szer demokratizmusának el­mélyítésére. A társadalom irányítása a szocializmusban, ia mai körülmények között nem lehet csupán a szakem­berek szűk körének feladata. A szocialista társadalom csak akkor fejlődhet, ha a nép valóban irányítja saját ügyeit, s az emberek milliói részt vesznek a politikai életben. Ezzel kapcsolatban elemezte a tanácsok munkáját, ki­emelve, hogy az SZKP a he­lyi közigazgatási szervek ön­állóságának növelésére tö­rekszik. De még ez sem elég­séges : egyetlen apparátus sem érhet el eredményeket, ha nem a tömegekre támasz­kodik- A választott szervek­nek is igényesebbeknek kell lenniök saját munkájukkal szemben. Több példa bizo­nyítja. hogy ha valaki so­káig ül egy poszton, akkor elveszíti az új dolgok iránti érdeklődését, s a többieket is akadályozza a jobb mun­kában. Az ország igazgatásába mind aktívabban be kell vonni a társadalmi szerve­zeteket. A pár.t új szöl>ege- zésű programja célul tűzi ki a közvetlen demokrácia min­den formájának fejlesztését Ennek kapcsán megemlítette, hogy a szovjet alkotmány lehetővé teszi népszavazások megtartását az országot érin­tő legfontosabb kérdések el­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom