Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-17 / 40. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. február 17., hétfő 3. Befejeződött a magyar szakszervezetek XXY. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) A Magyar Népköztársaság Kormánya nevében, elkötelezett mozgalmi munkájukban kívánok új, hasznos erőfeszítéseket, sok síikért! Érezzék hogy mindebben szak_ társailknak és egész társadalmunknak biztatása és megbecsülése támogatja önöket — mondotta végezetül a Minisztertanács elnökhelyettese. Faluvégi Lajost követően Jós Vandecruys, a Munka Világszövetségének küldötte lépett a mikrofonhoz, majd dr. Szabó Zoltán, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikájának igazgatója, E. K. Afrini, az Afrikai Szakszervezeti Egységszervezet küldötte, Gergely Mária, a Köz- alkalmazottak Szakszervezetének Hajdú-Bihar megyei titkára, Amal Mukherdzsi, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet képviselője, Bucsai Julianna, a 611. Sz. Alfredo Lima Ipari Szakmunkás- képző Intézet tanulója, Kovács László, az ÉLTE szb- titkára. Szelei Emil az Alföldi Nyomda szb-titkára, Kovács József, a Magyar Villamosművek Tröszt szb- titkára, Bajusz Rezső, a MÁV vezérigazgatója, Kovács Lajos, a Medosz Csong- rád megyei Bizottságának titkára, Rédei Alajosné, a KPVDSZ a Vendéglátó és Idegenforgalmi Titkárság titkára. A kongresszus harmadik munkanapjának első felszólalója volt Farkas György, a 43. Sz. Állami Építőipari Vállalat szb-titkára, ő utána következett Horváth József, a Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsának vezető titkára, Dolecskó Kornélia, Rózsa Ferenc-díjas újságíró, Papp Sándor, az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár főtechnológusa, Hra- bovszki András, a Somogy Megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdőmérnöke, Matuszka István, a Közalkalmazottak Szakszervezete néphadsereg! bizottságának vezető titkára, végül dr. Kóbor József főorvos, a Baranya Megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetője. Ezt követően Gál László, a határozatszövegező bizottság elnöke és Sólyom Ferenc, az alapszabályszövegező bizottság elnöke bejelentette, hogy a kongresszuson a határozati javaslathoz, valamint az alapszabálymódosító tervezethez több észrevételt, megjegyzést és további javaslatokat fűztek. A dolgozók nagyobb rétegeit érintő javaslatokat átvezették a tervezeten, az egyes szakmákra, kisebb rétegekre vonatkozó javaslatokat pedig eljuttatják az illetékes szak- szervezeti testületekhez. Ezután Gáspár Sándor ösz- szefoglalta a vitában elhangzottakat. A SZOT elnöke a tanácskozás munkáját értékelve rámutatott, hogy a kongresszus elvégezte azt, amire hivatott volt. — A küldöttek magas fokú felelősségtudatról tettek tanúságot, hozzászólásaikban kitértek a tagság gondjaira és ismertették a dolgozók törekvéseit is — mondotta. Több építő bírálat is elhangzott és sokan tettek javaslatokat a nehézségek leküzdésére. A hozzászólásokból is kitűnt, hogy csak közös erőfeszítéssel tudunk gondjainkon túljutni; minden erőnket össze kell fogni ahhoz, hogy az ország gazdasági erejét növelve kielégíthessük a dolgozók itt is sokféleképpen megfogalmazott jogos igényeit. A felszólalók jóváhagyták és kiegészítették a kongresszusi dokumentumokban megjelölt fő feladatokat, amelyek végrehajtása segíti népünk gyorsabb előrehaladását, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javítását. Kiemelte: a kongresszus egyértelműen és világosan megfogalmazta a magyar szakszervezetek szerepét társadalmunkban, s arra is választ adott, hogy a szervezett dolgozók milyen célokat támogatnak. A magyar szakszervezetek hivatásuknak és rendeltetésüknek megfelelően támogatják a társadalmilag hasznos kezdeményezéseket. mindazokat a törekvéseket, amelyek szocialista céljaink elérését vagy közelítését szolgálják, s lehetővé teszik, hogy életünk szebb, boldogabb és teljesebb legyen. Támogatják szocialista elveink érvényesítését a gyakorlatban, tevékenyen részt vesznek mindazoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyeknek célja hazánk gazdasági erejének növelése, mert csak az együttes erőfeszítések eredményeként bővülhetnek lehetőségeink a reális igények kielégítésére. Mint mondotta, a felszólalók sok összefüggésben tették szóvá az életszínvonal javításával kapcsolatos tennivalókat, s helyes, hogy a szakszervezetek akkor is támogatják a dolgozóknak az életkörülményeik javítására vonatkozó igényeit, ha azok maradéktalan kielégítésére a közeljövőben nem lesz lehetőség. A jövőbeni igényeket ugyanis már most számba kell vennünk, s arra kell törekednünk, hogy amint erre országunk anyagi lehetőségei módot adnak, azok közül mind többet valóra váltsunk. Gáspár Sándor szólt a szervezett dolgozók előtt álló gazdasági feladatokról, a VII. ötéves terv céljairól is. Mint mondotta, a magyar szakszervezeti mozgalom óriási erőt jelent e célok megvalósításában. A szak- szervezetek a maguk eszközeivel közreműködhetnek abban, hogy minden munkahelyen a korábbiaknál jobban használják ki meglévő lehetőségeiket. A fegyelmezett munkát mindenhol meg kell követelniük, de arra is figyelmet kell fordítaniuk, hogy a jól szervezett munka feltételei is biztosítottak legyenek. A VII. ötéves terv meghatározza egész nemzetünk további sorsát — mondotta — s a terv megvalósítása mindenekelőtt a szervezett dolgozók millióinak munkáján, helytállásán múlik. Ezt követően a kongresz- szus a határozati javaslatról szavazott, s azt 21 ellenszavazattal és ugyancsak 21 tartózkodással elfogadta. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, továbbá a Szám- vizsgáló Bizottság jelentését, az ezekhez kapcsolódó beszámolókat, a vitában elhangzottakra adott választ, valamint az alapszabály módosítására vonatkozó előterjesztést a kongresszus egyhangúlag elfogadta. Ezután a kongresszus zárt ülést tartott, amelyen megválasztotta a Szakszervezetek Országos Tanácsát és a Számvizsgáló Bizottságot. Mindkét újonnan választott testület megtartotta alakuló ülését. A Szakszervezetek Országos Tanácsa megválasztotta elnökségét, titkárságát, vezető tisztségviselőit, és kinevezte, illetve megerősítette a SZOT osztály- és intézményvezetőket. A Számvizsgáló Bizottság megválasztotta elnökét és titkárát. A kongresszus plenáris ülésén Martos Istvánné, a Szavazatszedő Bizottság elnöke ismertette a választások eredményét. •k Gáspár Sándor bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Gál Lászlónak több évtizedes eredményes munkásságáért, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét adományozta. Méltatta a SZOT volt titkárának értékes munkásságát, majd átadta'a kitüntetést Gál Lászlónak. Baranyai Tibor elnöki zárszavában hangsúlyozta a szakszervezeti mozgalom nagy felelősségét a közösen vállalt feladatok végrehajtásában; a népgazdaság további fejlesztésében, a dolgozók életszínvonalának javításában, mindannak a célnak az elérésében, amit a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa kijelölt, megerősített. A kongresszus az Interna- cionálé hangjaival ért véget. A kongresszus határozata A magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa megvitatta és elfogadta a Szak- szervezetek Országos Tanácsának az elmúlt öt évben végzett munkájáról készített beszámolóját, valamint a számvizsgáló bizottság jelentését, és módosította a szak- szervezetek alapszabályát. A határozat leszögezi: társadalmi helyzetünket, szocialista fejlődésünket illetően a kongresszus egyetért a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa által elvégzett elemzéssel, értékeléssel, magáénak vallja a kitűzött célokat és feladatokat, amelyek megfelelően tükrözik népünk, a munkásosztály, a négy és fél milliós szakszervezeti tagság érdekeit, törekvéseit. A határozat megállapítja, hogy a szak- szervezetek a XXIV. kongresszus határozatát teljesítve hozzájárultak az ország gazdasági erejének gyarapításához, a népgazdasági egyensúly javításához, szocialista vívmányaink megőrzéséhez. A gazdasági és az életszínvonal-politikai feszültségek feloldására, enyhítésére irányuló törekvések azonban a szakszervezeti mozgalomban is gyakran teremtettek bonyolult helyzetet. Az életszínvonal stagnálása, a reálbérek csökkenése, az egyes rétegek helyzetének romlása miatt szaporodtak a szakszervezetek tevékenységét bíráló megjegyzések. A XXV. kongresszus hangsúlyozza, hogy a szakszervezeteknek a jövőben is állhatatosán törekedniük kell hivatásuk betöltésére. Ennek megfelelően elkötelezetten részt vesznek a munkáshatalom erősítésében, a szocialista társadalom építésében; kötelességüknek tartják, hogy minden szinten és te. rületen feltárják, egyben képviseljék a dolgozók jogos igényeit, közreműködjenek az igények kielégítéséhez szükséges feltételek megteremtésében. I. A határozat a szakszervezetek társadalmi szerepét elemezve rámutat: a kongresz- szus nagyra értékeli, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1983. október 12-i állás- foglalásában összegezte a párt szakszervezeti politikájának lényegét és tapasztalatait. A Központi Bizottság állásfoglalása hangsúlyozza, hogy társadalmunkban tovább növekszik a szakszervezetek jelentősége. A szakszervezetek — elismerve a párt társadalomirányító, vezető szerepét — önállóan, a szocializmus ügye iránt elkötelezetten töltik be hivatásukat. Politikai rendszerünk nagy vívmánya, hogy hazánkban a szakszervezetek — a hatalom részeseként — nem szorítkoznak az igények, az érdekek képviseletére, hanem elősegítik az igények kielégítését szolgáló feltételek megteremtését is. A szakszervezeteknek továbbra is következetesen vállalniuk kell a gazdaság fejlesztéséből, a szociális biztonság, a társadalmi stabilitás és közmegegyezés fenntartásából, erősítéséből adódó feladataikat. Ezek ellátásának formája az érdekképviselet, az érdekvédelmi tevékenység, valamint a gazdaság és a társadalom irányításában való önálló részvétel. E kétirányú kötelezettség egyidejű érvényesítése ellentmondásokkal terhes, az egyoldalúság elkerülése szüntelen feladatot jelent. A szakszervezeti tevékenység fejlesztésének alapvető feltétele a szakszervezeti önállóság még jobb, átgondoltabb érvényesítése. Az önállóság sokszínű gyakorlása megköveteli a jogok határozott alkalmazását, beleértve az esetenkénti vétójogot is. A gazdaságirányítási rendszer fejlesztése során a termelőegységek egyre nagyobb jogokat kapnak a vállalatok vezetésében. Növekszik a dolgozóknak a vállalat eredményes tevékenységéhez fűződő érdekeltsége. Ez megköveteli, hogy a szakszervezetek munkájában is végrehajtsák a szükséges változtatásokat, a helyi szakszervezeti szervek önállóságának növelését. II. A gazdasági építőmunka, valamint az élet- és munkakörülmények kérdéseit érintve a határozat rámutat, hogy a VII. ötéves terv a megalapozott és növekvő ütemű gazdasági fejlődés programja. A gazdálkodás, a termelés segítése, fejlesztésük előmozdítása a szakszervezetek egyik alaphivatása, egyben alapvető jelentőségű érdekvédelem is, miként az érdekvédelem is pótolhatatlan lendítő je a termelésnek, a gazdaság fejlesztésének. A szakszervezetek fontosnak tartják, hogy a tervben megfogalmazódik az életszínvonal érezhető növelése. A szakszervezetek a népgazdasági terv teljesítése érdekében fontosnak tartják a vállalati önállóság növekedését, a dolgozók mind nagyobb arányú bekapcsolódását munkahelyi életük irányításába. A határozat rámutat, hogy a munkában még sok a tartalék, ezek kihasználásában a legközvetlenebb feladat a munkaszervezés javítása, a technológiai és a műszaki színvonal gyorsabb fejlesztése. Továbbra is szükség van a szocialista munkamozgalmakra, a szocialista munkaversenyre, mint a dolgozói aktivitás és kezdeményezés sajátos formájára. A határozat rámutat, hogy nagyobb önállóságot és felelősséget kell adni a szocialista brigádoknak a feladatok vállalásában, a teljesítmények értékelésében, az anyagi és erkölcsi elismerés személyenkénti megállapításában, a verseny formáinak megválasztásában, a munka elosztásában és tagjaik kiválasztásában egyaránt. A kongresszus megítélése szerint a vállalati gazdasági munkaközösségek jelentős része hasznos munkát végez, tapasztalhatók azonban tevékenységükkel kapcsolatban szocialista értékrendünket, felfogásunkat sértő jelenségek is, s ezekre társadalmunk érzékenyen reagál. A vgmk-k fennmaradása minden olyan helyen célszerű, ahol gazdaságosan, becsületesen és megfelelő színvonalon elégítenek ki valós szükségleteket. A kongresszus elsőrendűen fontosnak tartja, hogy hazánkban a megélhetés és az életkörülmények javításának fő forrása a jövőben is a kereset legyen, a következő években érezhetően és egyenletesen emelkedjen a reálbér.- Különös figyelmet kell fordítani a nagyüzemi munkásság életkörülményeire, jövedelmi helyzetére. El kell érni, hogy a dolgozók egyre inkább a fö- munkaidőban fejtsék, fejthessék ki képességeiket és találják meg mindenirányű számításaikat. A szakszervezetek tudomásul veszik, hogy a szocialista építés jelenlegi időszakában újratermelődik, ezért nem küszöbölhető ki a hátrányos társadalmi helyzet, de leszögezik, hogy e tendenciát lehetséges fékezni, jó irányba befolyásolni. Szükséges, hogy mielőbb stabilizálódjék, majd emelkedjék a nyugdíjak reálértéke, javuljanak a gyermeknevelésnek, a családalapító fiatalok otthonteremtésének a feltételei. A továbbiakban a szocialista életmód térhódításával kapcsolatos szakszervezeti feladatokat taglalja a határozat. III. A szakszervezeti élet fejlesztésével kapcsolatban a határozat elsősorban a szak- szervezeti egység további erősítésének jelentőségét hangsúlyozza. A mozgalom tevékenységét a változó körülményekhez kell igazítani, a szakszervezeti mozgalom egészét érintő kérdésekben erősíteni szükséges a SZOT elvi irányító, ellenőrző munkáját. Erősíteni kell a szakszervezetek belső életének demokratizmusát, tevékenységük mozgalmi jellegét és önállóságát, a tagsággal való kapcsolatait. Bátrabban szembe kell nézni azokkal a fogyatékosságokkal, amelyek a mozgalomnak a tagsággal való kapcsolataiban fellelhetők. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy rendszeresen kérjék ki a tagság véleményét a helyzetét érintő kérdésekben. Minden lényeges kérdést előzőleg meg kell vitatni a szakszervezeti csoporttal. El kell érni, hogy a különböző szakszervezeti tisztségviselők a tagsággal együtt alakítsák ki álláspontjukat és ennek alapján döntsenek. A szakszervezeti tevékenységnek változatlanul a bizalmi munkája az alapja. A szakszervezeti bizottságoknak rendszeresen foglalkozniuk kell a bizalmiakkal, folyamatosan kell tájékoztatniuk őket és képzésükről is gondoskodniok kell. A munkahelyeken nagyobb teret kell adni a csoport-, réteg- és szakmai érdekek kifejeződésének, ezeket szükség esetén országos szinten is szembesiteni kell egymással. A szakszervezeteknek is az eddigieknél többet kell tenni a felnövekvő nemzedék érdekében. Az ifjúságnak és a szakszervezeteknek egyaránt érdeke, hogy a fiatalok jobban megtalálják helyüket a szakszervezeti mozgalomban. IV. A szakszervezetek pénzügyi munkájára utalva a határozat a takarékosabb gazdálkodás jelentőségét hangsúlyozza. Erősíteni kell a tagság közvetlen érdekeltségét a pénzeszközök hasznosításában. Az emelkedő kiadások ellensúlyozására jövedelmet biztosító vállalkozásokkal kell növelni a bevételeket, mégpedig a szakszervezetek céljaival összeegyeztethető módon. V. A szakszervezetek nemzetközi tevékenységével foglalkozó fejezet megkülönböztetett figyelmet fordít a szocialista országok szakszervezeteihez fűződő sokrétű kapcsolatok ápolására, a két- és többoldalú együttműködés fejlesztésére. A magyar szak- szervezetek erősítik kapcsolataikat, fokozzák erkölcsi, politikai szolidaritásukat a fejlődő országok szakszervezeteivel, megőrzik és elmélyítik a fejlett tőkés országok szak- szervezeteivel kialakult kapcsolatokat. A magyar szakszervezetek továbbra is aktív tevékenységet fejtenek ki a Szakszervezeti Világszövetségben és a nemzetközi szakmai szövetségekben. (MTI) Gáspár Sándor vitaösszefoglalóját tartja (Népújság-telefotó — MTI — Pólya Zoltán — KS)
