Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-29 / 24. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. január 29., szerda Liszt Ferenc emlékezete Jelenet a tv.filmb'ől: Margittal Ági és Cserhalmi György Boszorkány- égetés a képernyőn A leghíresebb szegedi boszorkányperről készítette újabb játékfilmjét Sólyom András, a Szegény Dzsoni és Árni'ka című nagy sikerű mesefilm fiatal rendezője. Az Ördögmagiszter című film története 1728. június 21-ének éjszakáján játszódik. A cselekmény szálai a szegedi magisztrátus tisztségviselői és a többi hatalmon lévő személy között bonyolódnak egy tisztújítási akció közepette. Az akkori magiszter (főbíró), Rózsa Dániel (Cserhalmi György alakítja) ezen a napon érkezik vissza Bécsből, ahol az uralkodótól megszerezte Szegednek a szabad királyi város előjogot, s ezzel ő lett Szeged város első számú ura. A korábbi demokratikusabb vezetéssel szemben így egyszemélyi vezetés alakulna ki — sokaknak nem tetszőén. Ez az éjszaka azok számára fontos, akik nem kívánják, hogy Rózsa Dániel legyen a legfőbb ember a városban. A feszültségekkel teli szituáció kiválóan alkalmas a különféle karakterek mozgatására, ütköztetésére. Egyesek helyezkednek a főihős körül, mások félnek a változástól, és sunyin meglapulva várják a fejlemények végét, hogy a győztes oldalára állhassanak. A történet csattanója, hogy Rózsa Dániel áldozata lesz a tisztújításnak, és máglyára kerül. — Miért választott ilyen távoli és nehéz történelmi témát? — kérdeztük Sólyom András filmrendezőt. — Kárpáti Péter, a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakos hallgatója írta a forgató- könyvet vizsgadolgozatként 1982^en. Találkoztam Kárpáti Péterrel, és közös gondolkodásunk eredménye a film. amelynek sztorija valóságos eseménysorozatra épül, természetesen számos fiktív kiegészítéssel. Az ezerhétszázas évek elején valóban megesett, hogy befogtak embereket, pert kreáltak, és számos áldozatot máglyahalálra ítéltek, sokakat pedig börtönbe zártak boszorkányságért. Rózsa Dániel nyolcvankét esztendős ember volt ekkor, ennek ellenére tűzre vetették. Két héttel később a Frankfurter Zeitungban Mi történt Szegeden címmel cikk jelent meg, melyben egy ismeretlen szerző beszámol a boszorkányperről, leírja, hogy a város főbiráját is megégették, sőt, hogy a köztiszteletnek örvendő tisztségviselő maga volt a főboszorkány, az ördögmagiszter. Ez a dokumentum volt egyik kiindulópontunk Boszorkányokkal, tündérekkel játékos, fantasztikus formában foglalkoztam már mesefilmemben. Ezúttal a hatalom működésének mechanizmusa izgatott, s az, hogy egy bizonyos hatalmi gépezet miként morzsol fel egy jó szándékú, kiváló képességű egyéniséget. Hogyan lehet tönkretenni ügyes provokációval, cselekkel egy közkedvelt személyiséget. — Témaválasztásával netán valamiféle üzenetet óhajt küldeni a mának? — Nem állt szándékomban semmiféle maiságot beleerőltetni a műbe. Az eredeti események rekonstrukciójára törekedtünk forgató- csoportunkkal Ennek ellenére lehetnek bizonyos „áthallások a mába”, mivel a hatalmi harc mikéntjét mindenfajta szájbarágás nélkül szerettük volna megértetni, s ehhez a történet modell- keretül szolgált számunkra. Ügy érzem, célunkat elértük: sikerült kívülről úgy beletekinteni a hatalmi apparátus működésébe, ahogyan azt a mi hétköznapi tudatunkkal, saját életünk látószögéből nem tehetnénk meg. — A film cselekménye mindössze egyetlen éjszakára korlátozódik. Miért érezte szükségét ily nagymérvű leszűkítésnek? — Nem valamifajta rejtélyes művészi megfontolás késztetett erre, hanem egyszerű technikai ok. Dramaturgiai segítség volt, ugyanis kilencven percben nincs lehetőség valamennyi körülményt, előzményt, helyzetet áttekinteni. Az események ideje leszűkült a bál éjszakájára, amikor a hazatérő Rózsa Dánielt ünnepük. Ez a történet középpontja A város előkelőségei &z emeleti bálteremben mulatoznak. közben a pincében a befogott szegényeket kínvallatják: ki az ördögmagiszter, és hol található? De a többit inkább majd elmeséli a képernyő. A Mafilm és a televízió költségvetésével készült látványosnak ígérkező film operatőre Zádori Ferenc, zeneszerzője Márta István. Főbb szereplők: Cserhalmi György, Máté Gábor, Bánsági Ildikó, Horváth Jenő, Hollósi Frigyes, Margittal Ági, Bánki Zsuzsa, Kádár Flóra és Balfcay Géza. Sz. T. III 2. Pestre érve megkezdődnek a jótékony célú hangversenyek s alapítványok. 1840. január 4-én Lisztet a város díszpolgárává választja, délután koncert a Magyar Színház javára. Ekkor kerül sor annak a gazdagon aranyozott, gyémántokkal díszített kardnak az átadására, amely itthon a legnagyobb megtiszteltetést jelentette, ám külföldön annál több vádat váltott ki. A kard átadásakor Liszt köszönetében a következőket mondotta: „Re. mélem, hogy nemsokára olyan tényékkel és tettekkel fejezhetem ki hálámat, ami méltó ahhoz a férfihoz, aki azzal büszke Iked hetik, hogy itt született, ahol önök is. Ez a régi kard, melyet Olyan hősiesen forgattak szeretett hazánk oltalmában, most gyenge és békés kezekbe került. Jelképnek fogjam fel, hogy ebben az órában Magyarországon a művészet, irodalom, tudomány, béke barátaitól vár új hírnevet? — Igen, uraim, folytassuk törvényes eszközzel azt a művet, ami felé kinek- kinek tehetsége szerint törekednie kell!” Az ünneplést, amely százak fáklyás diadalmenetével folytatódott, nem egy külföldi híradás már „fanatikus”-nak minősítette. Az egyik francia lap szerkesztőjének, aki a szertelenség és telhetetlenség vádjával illette Lisztet, ő büszkén válaszolja: „Uraim! Magyarországon a kardnak hazafias jelentősége van. Amikor átadták nekem, s ugyanakkor Pest és Sopron városa díszpolgárává választott, Pest megye pedig nemesi levelet kért számomra, ez azt jelentette, hogy 15 évi távoliét után újra elismertek magyarnak... Én ebben az ünneplésben inkább a remény kifejezését látom, miint az elégtételt. Magyarország bennem azt az embert ünnepelte, akitől művészi hírnevet vár a sok háborús és politikai híresség után”. Egymást érik a koncertek és az alapítványok: a Han- gászati Egyesület, a Nemzeti Konzervatórium, a Vakok Intézete, óvodák, kórházak javára. Hangversenyek Győ. rött, Pozsonyban, újra Sopronban: itt hallotta először Liszt játékát a sorkatonai szolgálatát töltő Petőfi, aki, amikor nem kapott „kimenőt”. kiszökött a kaszárnyából. Másnap bilincsbe verték. Minden fellépése hitvallás, jelkép és elégtétel. Vígaszkeresés egy elnyomott kisnép betegágyánál, s reménykeltés a szebb jövőben. Érdeklődése mindenre kiterjed, ami zenei vonatkozású. Nem megy el érzéketlenül az iskolai énekoktatás mellett sem. És itt most hadd legyünk egy kicsit lokálpatrióták: jól ismeri Liszt az egri Zsasskovszky-testvérek munkásságát, akik már a IV. kötetét adták ki főleg az ifjúságnak szánt kórusgyűj- teményüknök. S Eger felé fordul figyelme, amikor 1858-ban Dahielik János eg. r;í kanonoktól, aki jelentős művet írt Szent Erzsébetről, kér liturgikus anyagot készülő oratóriumához. Ám megmozdul az ellenség js. Lisztnek a díszkard átvételekor elmondott beszéde csak növelte a pozsonyi „bűnliajstromot” ..megbotránkoztató” magatartásáról, amit a rettegett Rá- kóczi-mduló. zongoraáittóte_ lének szinte -minden előadáson megtörténő előadása tovább fókozott. A bácsi cenzúra betiltja az induló kinyomtatását, az Allgemeine Zeitung az egész birodalom, ban Liszt németellenes érzelmeit híreszteli. A sikeres koncertek után Liszt életének leghajszoL taibb korszaka következik Ahhoz, hogy végre nyugodtan letelepedhessen, s zavartalanul alkothasson, sok pénz kell. Ennek érdekében vállalja a fárasztó vándorlást; virtuózként végigszáguldozza Európát Skóciától Konstantinápolyiig, Moszkvától Gibraltárig. Közben állandóan vonzza, visszacsábítja a távoli haza. 1844- ben magyarországi utat tervez: ..Azon a véleményen vagyok, hogy be kell fejeznem a virtuóz pályát — írja. — Magyarország a természetes és szükségszerű végső megoldás, — az én távoli hazám”. 1846. utolsó hangverseny kőrútjának az éve. Magyarországon is ebben az évben, jár legtöbbet. Közismert a cigányok iránti szeretete, művészetük megbecsülése, vitatott a népi zenével kapcsolatos felfogása. Május 3-i vigadói hangversenyén Farkas Józsefnek és zenészeinek személyesen ad belépőjegye! ezzel a szöveggel: „Bocsássák be szeretetreméltó és kitűnő kollégáimat, a cigányokat!” 1848. Európa-szerte a forradalmi megmozdulások ideje. Liszt a magyar eseményeket külföldről is figye. lemmel kíséri, s március 30-án a következőket írja; „Az én honfitársaim nagyon egyszerűen és nagy dolgokat csinálnak: szívem mélyéből örülök neki.” Negyvennyolc sikeres napjaiban Bécsben meglátogatja azt a barikádot, amelynek parancsnoka Karl Formes, a híres basszista: kabátjára minden más kitüntetése helyett csak a magyar nemzeti kokárdái tűzte. — A szabadságharc leverése után fájdalmát szavak helyett zenében fejezte ki (Heroide funébres). A/ esztergomi bazilika felszentelése során minden áskáló. dás ellenére az ő Eszterga. mi miséje kerül bemutatásra 4000 hallgató s a király jelenlétében. Vörösmarty ódájára, melyet Egressy Gábor előadásában is meghallgatott — a Hungária című szimfonikus költeményével válaszolt; Vajda János költőnek elmondja, hegy első operáját testestől-lelkestől magyarnak tervezi, Magyar történelmi arcképek zongorasorozata egy-egy lelki barátjának (Petőfi, Vörösmarty, Deák, Széchenyi. Eötvös) halálélményéből táplálkozó alkotás; a szegedi árvízzel kapcsolatiban írja, hogy bármilyen fárasztó is az út, nem lehet, hogy Budapesten ne zongorázzon az árvízkárosultak javára. Növekvő kimerültsége ellenére egyik díszelőadásról a másikra vonszolja eltörődött testét, s készül a halálra. Az „Odes funebres” kéziratának címlapjára ezt írja: „Ha temetésemkor zenélni kell. azt szeretném, ha a gyászódólknak másodikat választanák, a magyar kadencia kedvéért.” Temetésén nem ezt játszották. És így Liszt nem úgy ment el, ahogyan szeretett volna: magyaros sarkantyú- pengetéssel, délcegen; s nem hazai földön temették el, ahogy szerette volna, hanem Bayreuthban. (Folytatjuk) Abkarovlts Endre Máté Gábor a filmben SZÁNTÓ PÉTER: Särdaqasztök ii/i. A sár akkora rraamuszt ragasztott a lábukra, hogy messziről afféle pákásznak látszhattak, ha nézte volna valaki őket, itt, az isten hála mögött, ezen a nyirkos, késő ősz;, reggelen. Jöhettek volna biciklivel, de Lépőid szaki olyan smucig volt, 'hogy még azt a kopást is sajnálta, ami a hidkUi kerekeit érné ezen a rövid úton. Így inkább gyalog jöttek. Dzsámi se hozhatta a kerékpárját, mert hogy mutatkozna az: a Mester gyalog- szerrel, inasa meg kétkerekű lovon?! Így maradt a sárdagasz- tás. Ez a dunai sár pedig olyan, minit a jóféle kalácstészta. Ök meg, mintha a belé hullott legyeik volnának. — Ezért dupla kiszállási díjat fogunk fölszámolni! — füstölgött Lépőid szaki, — Azt nem mondta az a sze. métlódia, hogy sár is lesz. — Ahol nincs kövesét, ott bizony sár van — kockáztatta meg Dzsimi a megjegyzést. Lépőid szaki akkorát robbant, mint egy túlfújt léggömb: — Te, te isten barma, te! M| vagy te: Meteorológiai Intézet?! Hát persze, hogy sár van. de azért mégsem törvényszerű, hogy ne- küinik éppen azt kell dagasztanunk. Dzsámi már meg se merte kérdezni, hogy mii mást dagaszthatnának. Nagy lófejét szomorúan lógatva ballagott Lépőid mester után. A többiekre gondolt, akik kényelmes, jó melót csinálnak valahol Vácon vagy Budapesten. De hát az ő apjával nem lehetett beszélni. Hogy a Lépőid mester majd megtanítja, hogy a legjobb kezekben lesz! Na, köszönöm. A kuncsaft olyan hosszú volt, hogy alighanem sámliról csenepezhette volna a háztetőt. Borzasztóan örült nékik. Lépőid szaki azonmód közölte, hogy a tarifa emelkedett, a sár miatt. A kuncsaft húzta az orrát, de csak bólintott. — Akikor hát miről volna szó? — mondta Lépőid szaki, és összedörzsölte tömzsi kis ujjait, elégedetten, boldogan. Nem véletlenül, hiszen a dupla tarifával megkereste már a holnapit is. A kuncsaft mutatta, hogy a vécé nem folyik rendesen. Lépőid szaki odament a szerkezethez. ruganyos léptekkel, háromszor körüljárta. Mint oroszlán az elejtett vadat. Dzsimi egy óvatlan pillanatban közel férkőzött a vécé tartályához, de a mester rámordult. Olyan féltékenyen őrizte szakmája titkait, mintha azokat is a pénztárcájában tartaná, a dupla tarifa .mellett. Fölállt a kávára, alaposan megvizsgálta. Konyákig belenyúlt a vízbe, azután meghúzta a zsinórt. A víz szabályszerűen lefolyt a tartályból, odalent azonban szép. kerek tócsát alkotott. — Pumpát! — mondta Lépőid mester, oda sem nézve. Dzsimi engedelmesen ugrott a pumpáért. — Fogót. Dzsimi ugrott a laposfogóért. Már három fejbe vágás után megtanulta, hogy fogónak a mester a laposfogót nevezi. Harapóna'k, természetesen, a harapófogót, kombinátornák viszont — rejtélyes okból — a kombinálta t. — Rongyot! Dzsimj ugrott a rongyért. Lépőid mester úgy pumpált, mint egy megszállott. Eredmény azonban nem látszott mutatkozni. — Hát, uram — mondta végül —, nem. itt lesz a hiba. A kuncsaft bólintott, és félve megkérdezte, hogy akikor hol. — Csatornája van vagy emészíője? — kérdezte a mester. Emésztője volt. (Folytatjuk) Első országos falusi és prózamondó verseny A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Népművelési Intézet országos falusi vers- és prózamondó versenyt hirdet a mezőgazdasági szövetkezetek 1986- ban sorra kerülő V. kongresszusa tiszteletére. A rendezők azoknak a 30. életévüket betöltött mezőgazdasági szövetkezeti tagoknak, alkalmazottaknak, családtagok, nak, valamint a falvakban, községekben lakó más dolgozóknak. nyugdíjasoknak a jelentkezését várják, akik szeretik a magyar népművészetet, a magyar irodalmat és szívesen szólalnak meg közönség előtt is. Hazánkban első ízben kerül sor olyan versenyre, ahol a szövetkezeti tagok és alkalmazottak, illetve azok családtagjai indulhatnak. Remélhetően a versenyre jelentkeznek és megszólalnak mindazok, akik szívesen mondanak verset vagy korábban színjátszó együtteseknél léptek fel. A pályázat egyúttal a környék, az adott település néphagyományának gyűjtésére és a történelmi mondák, legendák, anekdoták, mesék, tréfák, versek összegyűjtésére, a magyarfolklór és irodalom népszerűsítésére is ösztönöz. A versenyt két kategóriában rendezik meg. Magyar népköltészetből (mese, monda, anekdota stb.) és magyar irodalomból (vers és próza). Jelentkezni a magyar folklór és a magyar irodalom alkotásaival egyaránt lehet. A folklór kategóriában indulók 5 percnél hosszabb müvet ne adjanak elő. A magyar irodalom kategóriában 3 vers, illetve prózai alkotás felsorolását kérik a jelentkezési lapon. A jelentkezési lapokat a helyi termelőszövetkezetek titkárságára kell eljuttatni. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek területi szövetségei és a megyei művelődési központok közösen szervezik a megyei elődöntőket 1986 márciusától. A középdöntőkre szeptember 27—28-án, Egerben, október 4—5-én Szarvason, október 11—12-én Dombóváron és október 18—19-én, Zalaegerszegen kerül sor. A döntő november 29—30-án, Budapesten lesz. Ezt a rádió is közvetíti. A döntőbe jutott versenyzők külföldi jutalomutazásban részesülnek.
