Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-29 / 24. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. január 29., szerda 5az MTI és az úttörők... (Fotó: Szabó Sándor) ** Hallgató ** Mint az etimológiai vizsgálatok során feltárhattuk — a legbeszédesebb alanyok egyike. Bőbeszédűsége leginkább az úgynevezett vizsgákon nyilvánul meg. A hallgató a feudális hűbéri viszonyokból hátrahagyott maradvány; tartozik hűbérurának, a tanárnak rendszeres és ingyenes szolgáltatásokkal, mint például: feleletek, beszámolók, évfolyam- és szakdolgozatok. Viszontszolgáltatásképpen a hűbérúr hétköznapokon előadások és szemináriumok keretében hűbéresét mély álomba ringatja, művészi képességgel kreált, monoton zajkeltéssel (a tanár ezt a képességét fejleszti tanulmányai során). ** Tanár ** A tanárok általában csoportokban élnek. Előfordulási helyüket többen „tanszéknek” is nevezik. A tanár hallgatóhússal táplálkozik. Mivel eledelükből nagyon sok példány fellelhető, ez a teremtmény egyre inkább szaporodik. A tanárok félévenként lázadást szítanak szövetségesükkel, a tanulmányi osztállyal a hallgatók ellen. Ilyenkor kérdésekkel ostromolják hűbéreseiket, s egy nagyon különös és gyanús külsejű könyvecskébe megfejthetetlen hieroglifákat rajzolnak, amelyektől a hallgatók általában viszolyognak. (Memoria; Ho Si Minh Tanárképző Főiskola) ** Munkavé . .. ** avagy a munka nemesít és baleset- veszélyes Na, tisztelt uraim, megpróbálom megismertetni Kovács András, a Magyar Távirati Iroda Heves megyei szerkesztőségének vezetője, 1948-tól tart fenn szoros kapcsolatot az úttörő- mozgalommal. Mielőtt a hír- ügynökséghez került — 1960- ban — az ifjúsági mozgalomban tevékenykedett: a DISZ megalakulásától volt Heves megye úttörőtitkára. A munkájáért, kiemelkedő tevékenységéért megkapta a Szocialista Munkáért Érdemönökkel a balesetmentes munkavégzés alapszabályait. Mert nem mindegy, hogy miként rontjuk el a gépet. (Megkérem azt a fiatalembert, ha felébredt, köhögéssé fel a társait!) Tehát, akkor lássuk! Kérek egy önként jelentkezőt! Maga, jöjjön csak ide! Ne féljen, nem fog sokáig fájni. Indítsa be a gépet! Nyugodtan, jó erősen. Csaknem elfelejtettem: érdemes lesz figyelni arra a forgó bügyülére, ami kiválóan alkalmas a használaton kívüli láb csonkolására. Mit akar? Hogyhogy eltűnt a lábfeje? Dehogy tűnt el, ott van, a másik gép alatt! Figyelmeztetem, hogy ha az ember azzal van elfoglalva, hogy a csonkolt lábát nézegeti, a kallantyú visszatér az eredeti helyére és jól fejbe vágja. A munkavédelemben alapszabály az, hogy mindenre nagyon oda kell figyelni. Itt van például az az édi nyílás, amelybe, ha beledugja az ujját, leszedi a körmét. Próbálja csak meg! Látja, a magáét is milyen szépen leszedte! (Gépújság; Gép- és Műszeripari Szakközépiskola) • Negyedikes gimnáziumi tanuló vagyok. Az érettségin tuti, hogy meghúznak. Imádom a krimiket és nagyon utálom a gyilkosokat. Sajnos a kötelező olvasmányok elveszik az egész időmet, így keveset tudok ponyvákkal foglalkozni, olvasgatni őket. Hóhér szeretnék lenni, hová jelentkezhetek? (Mondanivalónk; Kéri) ** Esztergályos-blues ** Megismerni a maróst / csonka érem, a Kiváló Űttörövezetö kitüntetést is. Az elmúlt idők emlékeit, tapasztalatait most több veterán úttörőtársával közösen dolgozzák fel az úttörőmozgalom közelgő 40. évfordulója tiszteletére. A haladó if- júsági mozgalom Heves megyében címmel készülő könyv hat korszakot ölel majd át, gazdag képanyaggal illusztrálva, s a Ságvári Kiadó gondozásában jelenik meg a közeljövőben. bal karjáról / szedett-vedett esztergályost / svájci sapkájáról. Hej, élet, élet, betyár élet, / ez aztán az élet, hogy ha egy kis eszem van esztergályos leszek — Hátul szundít a raktárban Esztergályos Géza. Ottan lóg az ő nyakában Eszter- lánci cérna. / Hej,. . . (Gépújság; GMSZ) A vacsora a szakácsnő felkiáltásával kezdődik: „Csirke mája, tyúk epéje, megjött a jó Piri néne! Gyertek, manócskák, nem sajnáljuk, csak nincs több!" Vacsora után a manócskák elvonulnak a szobájukba, enni. Az előbb említett, életfontosságú dolgok elvégzése után pedig egy csoportba tömörülve, különböző eső- és melegvíz-csalogató imákat mormolva, elvonulnak zuhanyozni. A meleg víz most is, mint rendesen, egy fél óra késéssel érkezik meg. Persze, csak, ha kedve tartja. Aztán, ha mégis megjön, öldöklő harc folyik a zuhanyozóba való bejutásért. (Gépújság; GMSZ) ** Fizika, ó!** Sokan akaratukon kívül bekerülnek a halhatatlanságba, mint azoknak a dolgozatoknak a szerzői, akik ezeket írták: „Mi a vektor? — A vektor megmutatja egy test irányát és sebességét... vagy: az az iránymennyiség, amely egy adott ponttól egy pontig való egyenes útvonala. Mi az út? — Egy olyan egyenes, amelynek nincs vége... vagy: bizonyos idő alatt megtett mértékegység. (Gépújság; GMSZ) Válogatta: Doros Judit Tallózás — egri diáklapokból Szavaz a popszakma és a közönség Rendszeresen igv. az esztendő elején, szavaz a popszakma és a közönség az el' múlt év legjobb zenészeire, együttesére. Presser Gábor és Varga Miklós, valamin! a Neoton Família neve minden bizonnyal szóba kerül h döntésekkor. Varga Miklós, az Európa című dallal robbant be a popvilágba (Fotó: Koncz János) Presser Gábor, az I.GT együttes vezetője A Neoton Família az idén megyénkbe*! is megfordult Könnyűzenei díjak az USA-ban Sok, hazánkban is jól is-, mert művész szerepel az amerikai könnyűzene idei díjazottai között. A tavaly legnagyobb példányszámban eladott lemezek és videók előadói közül 20 ezer szavazat alapján választották ki a legjobbakat, akik hétfőn este Los Angeles-ben kapták meg díjukat. A pop-rock kategóriában az elsősorban az egyszerű amerikaiak életéről daloló Bruce Springsteen három díjat is kapott. A legjobb női énekesnek a szavazók a Magyarországon is vendégszerepeit Tina Tűmért választották. A soul-blues kategóriában Aretha Franklin, illetve Stevie Wonder mondhatta magáénak a legtöbb díjat. A country-zene művelői közül Willie Nelson egymagában két díjat nyert, de két díjat kapott ezenkívül az a felvétel, amelyet Nelson a hazánkban is járt Johnny Cash és két másik country- énekes társaságában készített. Itt a legjobb együttes két dijával az Alabama lett, a rockzenei együttesek közül többek között a Wham kapott díjat videofélvételé- ért. Külön díjban részesítették Bob Geldofot, aki az afrikai éhezők megsegélyezésére két országban egyidöben tartott szuperkoncert, a live aid (élő segély) hangversenyt kezdeményezte, Harry Bela- fontét, aki viszont a világ- popzene legnagyobbjainak sikert aratott, és az amerikai popzene legnagyobbjainak, közreműködésével készített video- és lemezfelvételt, a „Mi vagyunk a világ" című programot szervezte meg. Díjat kapott az amerikai farmerek megsegítésére rendezett hangverseny kezdeményezője, Willie Nelson is. Életművéért külön díjjal tüntették ki az egykori Be- atles-együttes kiválóságát, Paul McCartneytIfjúság, beilleszkedés, közéletiség Az elmúlt időszakban egyre többször ke. rüi szóba az ifjúságnak a társadalomban betöltött helye és szerepe. Igaz, hogy a fiatalabb generáció mindig is az érdeklődés középpontjában állt, hiszen — ez szinte már közhelynek hat — mindenképpen a kezükben van a jövő, a fejlődés kulcsa. Ez a megkülönböztetett szerep manapság, ha lehet. még inkább jelentkezik: ennek okaként említhetjük a gazdasági reform folyamatát, a közélet demokratizálódását. Mert felesleges is bizonygatni, hogy a siker nagyrészt az if. júság hozzáállásán és feladatvállalásán múlik. És ezek a feladatok most jóval nagyobbak és bonyolultabbak, mint a 40 év során valaha is voltak. Milyenek a fiatalok? A fiatalok megítélése időnként szélsőséges formákat ölt. Vannak, akik dicsérettel illetik őket, és csakis hátrányos helyzetüket hangsúlyozzák. Megint mások közömbösséggel vádolják ezt a generációt. Valószínűleg egyik nézet sem állja ki a próbát, már csak azért sem, mert az ifjúság nem tekinthető egységesnek. A 80-as évek magyar társadalma a korábbinál sokkal több érdeket hoz felszínre és ütköztet. Be kellett látnunk, hogy a korábban- hangoztatott — és erősen leegyszerűsített „általános érdek” fogalma már nem használható a régi érteleimben. Ez a folyamat az ifjúságot is érintette, ezért nem beszélhetünk általában a fiatalokról sem Így, hogy az ifjúságpolitika is másmás módon közelíthet csak a különböző rétegekhez és csoportokhoz. Ám mégis fel kell tennünk a kérdést: milyenek is a fiatalok? Az minden ifjú generáció jellemzője, hogy bizonyos dolgokon változtatni szeretne, és — persze van ebben némi romantika is — saját képére akarja formálni a világot; s tegyük hozzá, bőven van mit formálnia, alakítania. S az ifjúság milyenségét is elsősorban a környezet, az adott társadalom határozza meg. Vonatkozik ez az értékrendre, a gazdasági lehetőségekre, de az ellentmondásokra, feszültségekre is. Éppen ezért nem létezhet magában való, elszigetelt ifjúságpolitika, és ezért nem lehet sikere olyan külön akcióknak, mint a kampányszerű — egyébként szűk rétegeket érintő — béremeléseknek sem, amelyek a pályakezdők helyzetén próbálnak javítani. Az ifjúságpolitika kialakítása tehát össztársadalmi probléma. Fontos szerep hárul a családra, az iskolára, a különböző szervekre és mozgalmakra és persze a KISZ-re. Család és iskola A fiatalok beilleszkedésének fontos színterei és tényezői a család és az iskola, hiszen a gyermek ezen intézmények közvetítésével és közreműködésével csatlakozik ahhoz a társadalomhoz, amelynek majdnem teljes értékű tagja lesz. Talán mondani sem kell, hogy ezek a csatornák is az általános társadalmi állapotnak megfelelően viselkednek, s ekképpen gyakorolnak hatást az ifjú nemzedékre. A legújabb tudományos kutatások szerint a család a kívánatosnál hosszabb ideig tartja függésben a gyereket, ennek természetesen gazdasági okai vannak. Ez a függés általában anyagi téren jelentkezik: a szülők hanmiicéves korukig támogatják a fiatalokat, s az első lakás megszerzésében is — döntően — ők segédkeznék. Erre készteti őket a pályakezdők rendkívül alacsony keresete, ami az önálló élet megkezdését nagymértekben akadályozza. Ebből egyenesen következik az, hogy ma az ifjúság sokkal később válik felnőtté, mint korábban. Sajnos, ezt a tendenciát iskolarendszerünk is elősegíti. Szociológiai felmérések kimutatták ugyanis azt, hogy a tanulók a te- kintélyelv következtében passzívakká válnak. Az oktatási intézmények némelyikében pedig olyan — már- már feudális — hierarchia uralkodik, amely csírájában elfojtja a tanulók kezdeményezőkészségét. E felvázolt helyzet pedig nehézzé — olykor lehetetlenné — teszi a fiatalság közéletiségre nevelését. Ennek negatív hatását — úgy gondolom — nem nehéz nyomon követni. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy pedagógusaink túlterheltek, s sokszor bizony szinte teljesíthetetlen követelményeket támasztunk velük szemben. A legjelentősebb hátráltató tényezőiként az anyagi feltételek hiányát emlegetjük. E probléma megoldása — magától értetődően — nem az iskolarendszer, sokkal inkább a társadalom feladata. E kérdés kulcsszerepét még akkor is hangsúlyozni kell, ha tekintetbe vesszük az ország nehéz anyagi helyzetét. Az új követelmények A társadalmi beilleszkedés és a közéletiségre nevelés folyamatában kiemelt helye van a KISZ-nek. Az ifjúsági szövetség tevékenységének jellege természetesen változott, alakult az évek, évtizedek alatt. Bár- gyúság lenne számon kérni a KISZ-től olyan dolgokat — például nosztalgiából tegyen megművelhetővé egykét mocsaras területet —, amelyek túlhaladják a szövetség kereteit. Az ötveneshatvanas évek „bezzeg a mi időnkben’’-szerű visszasí- rása nem sokat használ az ügynek. Kétségtelen azonban, hogy a múltban a KISZ olyan területeket próbált „maga alá vonni”, amelyeknek nem volt politikai aspektusuk. Ilyenkor a külsőségek a kívánatosnál nagyobb hangsúlyt 'kaptak. Ideológiai, politikai tevékenysége mind jobban háttérbe szorult, s — bár a taglétszám folyamatosan emelkedett — a tartalmi munka egyre kevésbé jellemezte az alapszervezeteket. Példaként említhető az érdekvédelmi funkció, amelyre persze szükség van ma is, de mégsem jelentheti az ifjúsági mozgalom legfőhb feladatát. Csakis a politikai fórumok, viták útján nevelhető olyan ifjúság, amely élni tud a demokratizmus adta lehetőségekkel. Ezt a törekvést segíti a KISZ azon elképzelése, miszerint az ifjúság különböző rétegeihez kapcsolódva különböző — a KISZ-től független — egyesületek alakuljanak. Ezek az egyesületek képviseljék saját rétegük, csoportjuk érdekeit. A tartalmas viták, az érdek- ütköztetések bizonyára fejlesztik majd a politikai kultúrát és cselekvő állampolgárrá nevelik a fiatalokat. Erre már csak azért is nagy szükség van, mert az elkövetkező évek hatalmas feladatait — a gazdasági és társadalmi fejlődés élénkítése — nem oldhatjuk meg az ifjúság aktív részvétele nélkül. A fiatalok beilleszkedésének, közéleti nevelésének így nemcsak a család, az iskola és a KISZ a színtere. Az ifjú generációért — a jövőért — egész társadalmunk felelős. Ezért nem is „egyszerűen” ifjúságpolitikáról, sokkal inkább létérdekről van szó. Havas András
