Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-13 / 10. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. január 13., hétfő 3. Közös kereskedőházak Magyar vállalatait Ausztriában ? A bécsi magyar—osztrák gazdasági tárgyalások egy pilla­nata (A szerző felvétele — KS) Hagyományosan jók a ma­gyar—osztrák gazdasági kap­csolatok. Valaha szekerek, hajók szállították az árut Buda és Bécs között, a vá­góállatokat pedig élénk os­torcsattogta tás közben lábon hajtották a kereskedők a császárváros mészárosainak Magyarország élelmiszert adott el Ausztriának, míg nyugati szomszédunk főleg iparcikkeket szállított ne­künk. A kereskedelem romanti­kus korszaka már régen le­zárult, a mai helyzet bonyo­lultabb, több leleményt és új formákat kíván mindkét fél­től. A két ország gazdasági szakemberei, vegyes válla­latainak képviselői éppen ezért az elmúlt esztendő végén kétnapos tanácskozást tartottak Bécsben. Ezen ma­gyar részről a többi között részt vett Csikós-Nagy Béla akadémikus, Kovács Gyula, a bécsi magyar kereskedel­mi kirendeltség vezetője, és Oblath György, az Inter- cooperation Kereskedelem­fejlesztési Rt. nevű magyar vállalat vezérigazgatója. Burgenland iparosításában Nyugati szomszédaink kü­lönös jelentőséget tulajdo­nítottak a tanácskozásnak. Mutatja ezt az is, hogy a megnyitót dr. Kari Vak, az egyik legnagyobb osztrák bank vezérigazgatója tartot­tba, aki népszerű közéleti sze­mélyiség Ausztriában. A megbeszélésen a gazdasági szakemberek az együttmű­ködés új formáiról vitatkoz­tak. Közülük talán egyelőre kettőt érdemes kiemelni. Burgenlandban, ahol je­lenleg nem olyan mértékű az iparosítás, mint Ausztria többi részén, korszerű ipar­vállalatokat létesítenek. A bécsi szakemberek azit aján­lották, hogy ezek létrehozá­sában vegyenek részt a ma­gyarok is. A terv megvaló­sítására újabb magyar— osztrák vegyes vállalatok alakulnának. Az osztrák ajánlat értékelése nyilván­valóan hosszú és alapos elemző munkát kíván. Min­denesetre ez új fejlemény. Eddig ugyanis csak osztrák itőke jutott be hozzánk, így épült több budapesti szállo­da. Az osztrákok kedvezmé­nyeket és más előnyöket ígértek a magyaroknak, ha .részt vesznek Burgenland iparának fejlesztésében. Dr. Kari Vak, a bécsi Zentralsparkasse und Kom- merziailbank elnöke azt aján­lotta, hogy Bécsben és Bu­dapesten hozzák létre a gaz­dasági együttműködés, a közös kereskedelem új for­máit. Az osztrák szakembe­rek részletes tervet dolgoztak ki, ebben először is történeti visszatekintéssel igyekeznek igazolni elképzeléseik helyes­ségét. A bécsi tanulmány szerint a világgazdaság struk­túraváltozása, a transznacio­nális vállalatok térnyerése, a csúcstechnológiák gyors elévülése, és az általános piaci folyamatokra való azonnali reagálás kényszere megköveteli a nemzetgazda­ságoktól a legfontosabb pia­cokon való állandó jelen­létet. Nem japán recept A gazdaság történetének számos példája igazolja, hogy a gazdasági struktúra­változások idején csak azok a nemzetek és országcsopor­tok fejlőditek töretlenül to­vább, amelyek képesek vol­tak a koruknak megfelelő világgazdaság egészét behá­lózó kereskedőláncot létre­hozni és működtetni. Ezek közé tartozott például Lom­bardia, Velence középkori manufaktúraforradalma; Hollandia, Anglia ipari for­radalma, USA 1929—30 kö­zötti technikai, szervezési forradalma, Délkelet-Ázsia 1968-al kezdődő informati­kai forradalma. A korábbi kereskedőháza­kat az ipari és kereskedő tőke magas koncentrációja jellemezte. Korunkban az in­formáció koncentrációja a mérvadó. Ezáltal a kisebb nemzetgazdaságok számára is megnyílik a lehetőség ke­reskedőházak létrehozására. A nagy teljesítményű számí­tógépek, a teletext, az adat­bankok léte biztosítja az anyaországtól távoli kereske- dőházák hatékony működé­sét, a nemzeti és nemzetközi piac változásaira történő azonnali reagálást. Az elmúlt évtizedekben a japánok alakították ki a sa­játos arculatú üzletházaikat. Osztrák szakemberek szerint a magyar—osztrák kereske­dőházak további lépést je­lentenék a japán modellhez képest. Az újdonság az, hogy ezek nemcsak egyetlen nem­zetgazdaság vállalatait tö­mörítik, hanem lehetőséget teremtenek több ország vál­lalatainak megszervezésére. Az osztrák Zentralsparkas- se és Kommerzialbank terve első lépcsőként biztosítani óhajtja a kereskedőházak alapításának tárgyi feltéte­leit. Ezért felkutatja a tra­dicionális városközpontokban található épületeket. Később a bécsi bank vállalkozik a gyakorlati megvalósításra, a tervek kivitelezésére, beszer­zi a kereskedőház működte­téséhez szükséges integrált digitális irodai kommuniká­ciós rendszert, és megkeresi a kereskedőházakba beköl­töző vállalatokat és cégeket. A második lépcsőben a lét­rejövő konzorcium különféle szolgáltatásokat biztosít a kereskedőházban tevékenyke­dők számára. Folytatódnak a tárgyalások Az elképzelések szerint az első kereskedőházak Bécs­ben alakulnának meg, még 1986-bán, az osztrák főváros középpontjában. Az osztrá­kok azt ajánlják a magyar szakembereknek, hogy a má­sodik közös kereskedőházat Budapesten létesítsék. Molnár Károly Az Országos Anyag- és Árhivatal közleménye Az 1986. évi népgazdasági terv előirányzataival össz­hangban, a hatósági áras termékek és szolgáltatások fogyasztói árai, illetve díjai — szűk körben, nagyobb­részt nem alapvető fogyasz­tási javak esetében — emel­kednek. Január 13-tól a következő árintézkedésekre kerül sor: A déligyümölcsök, az im­portárak változása miatt, ki­logrammonként átlag 3 fo­rinttal drágulnak. A mazso­la ára kilogrammonként 72 forintról 80 forintra emel­kedik. Nem változik a cit­rom fogyasztói ára. A hazai előállítású tartós gépipari fogyasztási cikkek közül a hűtőgépek és fa­gyasztók ára átlagosan 5,6 százalékkal nő. A háztartá­si villamos forróvíz-tárolók (bojlerek) ára átlagosan 5 százalékkal emelkedik. Ezen belül csökkennek a horgany­zott bojlerek és emelkednek a zománcozott bojlerek árai. A gáz vízmelegítők és a -konvektorok ára átlagosan 4 százalékkal, a, lakásfűtő készülékeké 3 százalékkal emelkedik. A konvektorok közül nagyobb mértékben — átlagosan 15 százalékkal — emelkedik a speciális kivi­telű típusok ára, míg a töb­bi alaptípusé nem változik. Átlagosan 5 százalékkal drá­gulnak a hazai gyártású au­tomata mosógépek. A személygépkocsik fo­gyasztói ára — az import- beszerzési árak emelkedése miatt — a jelenleg forgal­mazott típusoknál a követ­kezők szerint alakul: a La­da, a Skoda és a Zastava tí­pusok ára 3—4, a Polski Fiat 126-é 4,6, a Dacia 1310- é 1,5 százalékkal emelkedik. Nem változik a Trabant és Wartburg típusú gépkocsik ára. Az új árak a január 13- át követően kiértesített és befizetett gépkocsik átvéte­lénél érvényesülnek. A típu­sok szerinti árváltozásokról a Merkur Vállalat részletes tájékoztatást ad. Az áztató-, mosó- és mo­sogatószerek fogyasztói ára átlagosan 4 százalékkal emelkedik. Átlagosan 6 százalékkal emelkedik a fogtechnikai és gyógyászati segédeszközök ára. Február 1-től havi 20 fo­rinttal emelkedik a televízió előfizetési díja. A páratlan hónapban díjat fizetők első ízben márciusban, a páros hónapban fizetők első alka­lommal februárban fizetnek emelt díjat. Március 1-ével a nemzet­közi csomagszállítási díj át­lagosan 60 százalékkal emel­kedik. Április 1-től a nem­zetközi egyezményekkel sza­bályozott, szocialista viszony- latú légi személyszállítási díjak emelkednek, mintegy 3 százalékos mértékben. Július 20-tól emelkednek a telefonbeszélgetések díjai. A belföldi előfizetői forgalom­ban az időszámlálásba bekap csőit készülékeknél három- percenként, az időszámlálás­ba be nem kapcsolt készü­lékeknél hívásonként 1,50 forintról 2 forintra emel­kedik a helyi beszélgetési díj. Átlagosan 33 százalék­kal növekednek a távolsági beszélgetések díjtételei. Vál­tozatlan marad a nyilvános készülékekről folytatott be­szélgetések díjai. A díjeme­lésből származó többletbe­vétel a telefonhálózat bő­vítését szolgáló pénzügyi for­rásokat növeli. A Magyar Posta az elszámolás és díj­fizetés rendjéről július hó­napban részletes tájékozta­tást ad. A felsorolt hatósági árin­tézkedések 0,4 százalékkal növelik a fogyasztói árszín­vonalat. (MTI) Galyatető — hó alatt Ottjártunkkor váratott magára a megálmodott, az igazi tél; nagyobb hó akkor még a Mátrában is —inkább csak a képeslapokon látszott. S a kereskedők dicséretére legyen mondva mindjárt, hogy Füredtől Szentimréig, úgyszólván ahová csak bekí­váncsiskodtunk „üzlet­leső” hétközepi ripor­tunk során, több fajta is kapható ezekből a postai üdvözlőkből. Ügy tű­nik — állapítottuk meg kol légámmal — használtak a korábbi bírálatok, s leg­alább ezekből az árucikkek­ből válogathatunk akkor is, amikor egyebekből szűkö­sebb a kínálat. Különben azért a valóság­ban is fehér rég a táj, a hegyvidék szerényebb köntö­sében sem kevésbé vonzó. Sőt, számunkra, — akik nem a sízés, szánkózás vá­gyával érkeztünk — marasz­taló már az első állomás is. Valóságos felüdülés kilépni is a gépkocsiból, s nagyot szívni a kitűnő, friss leve­gőből. Hát még a kis séta a mátrafüredi parkban, amely így, virágok nélkül is igazán kellemes! Meglehetősen sokan vall_ hatják véleményünket, mert az üdülőtelep kora délelőtt is meglehetősen élénk. S aligha a boltok kedvéért járkálnak ennyien a cent­rumban, hiszen a bazárok nagy része zárva, falatozni — reggelizni, vagy az elköl­tött étket valamivel kiegé­szíteni, megtoldani — szinte alig lehet. Sokkal inkább csak a puszta korzózás él­ménye csalja az embereket. A „Gomba” helyén épült elegáns „Füredi Terasz”_ból. az emléktárgyakat, ajándék­féléket is árusító sajátos kis bisztró-féléből — mint ta­pasztaljuk — tavaly óta más jellegű presszó lett. Kávézó. Süteményekkel, italokkal. Egyelőre még csak a kerti bútor van a helyiségben — szabadkozik az új, szerződé_ ses vezető, Burunkai Árpád, aki Líbiában nemrég pró­bált szerencséjét, s régebbi gyakorlatát kívánja kamatoz­tatni —, de máris kész a terve egy. az álmaihoz job­ban illőbb berendezésre. Bárpult is lesz — mondja — s persze, a konyhát sem szeretné zárva tartani. A zene, a hét végi videodiszkó pedig máris elérhető valóság. A központ egyetlen cse­megeárudájában több min­dent is találhat a betérő té­li vendég, ráadásul most várják a „húsosok” autóját Gyöngyösről az utánpótlás­sal. Csabai, gyulai vagy más hasonló azonban így sem lesz — keseregnek az el­adók — ilyesfélét legutóbb karácsony előtt két héttel kaptak. S déligyümölcs is csak egyszer volt ebben a szezonban, hogy például a jóval elérhetőbbeknek tűnő Heves megyei minőségi bo­rokból, — amit a turista akár emlékül elvihetne magával — már ne szóljunk. Jóllehet — fűzik hozzá nem minden él nélkül — a Mátra kiemelt terület! Velük sóhajtanánk — ha a közeli tejes pavilonban meg nem pillantanánk vala. nincs ilyen szolgáltatás, mint nálunk. Különben nem min­denben a hó ludas — fűzi szavaihoz. — Egyébként sincs nagy fantázia a köl­csönzésben. Sok a törés, ke­vés a térítés. Akadt olyan ügyfelünk, akin a tönkretett síléc árának felét máig sem tudta behajtani vállalati jogtanácsosunk . .. ! Túloldalt, az út fölött — mintha az autósok nem lát­nák odalentről — a detki tsz vendéglője szomszédsá­gában majdnem üres 11 óra tájban a sokkalta olcsóbb kedves kis falatozó, a Tölgy is. Derék vezetője, Nagy Sán­dor hiába illatoztatja a sült­jeit messzire, sem értük, sem a mellettük, utánuk kínált italokért nem nagyon nyit­nak rájuk ajtót. Kékestetőn — már más a világ! Mindkét lesiklópályán sportoló fiatalok. Igaz, még itt sem túlságosan sokan, de jóval többen, mint bárhol eddig. Budai László, a Heves Me­gyei Élelmiszer Kisker eske_ delmí Vállalat nemrég meg­nagyobbított, december 20- tól ismét működő népszerű ABC-jének a vezetője a fo­gyasztókra sem panaszkod. A séta is kellemes mit a hiánycikkekből. Szó­val: itt azért van narancs is. Ami — miért, miért nem — talán, kárpótolja a vevőt a szemközti hentesnél ri- asztgató fonnyadt, topped t virslikért, zúzmarás, sápadt felvágottakért, szőrös porco­kért is... A Sástó — már csönde­sebb. Noha a parkolóban hét személyautó is várako­zik, a táj eléggé kihalt és siralmas. Egyetlen kereske­delmi vagy vendéglátó egy­ség sincs nyitva. A pecáso- kat kiszorító hatalmas jég­tükör, — amelynek vastag­ságát, jobb szórakozás híján kitartó ugrálgatással próbál­gatja egy jól megtermett békési fiatalember — vélet­lenül sem csábít korcsolyá­zókat, fakutyázókat. Mert hiába a csúszka, ha még a legelemibb forró tea is hiú ábránd az ország legmaga­sabban fekvő hegyi tavánál. Feljebb, Mátraházán vala­mivel mozgalmasabb a nagy parkolóhely. Mert ha nincs is minden nyitva körülötte, a maszek portája előtt pi­rosló retek mosolyog az ér­kezőre, aztán fáradhatatla­nul kiszolgál az állami aján- dékos, Aradi Árpádné is, akinek parányi „őrhelyén” csaknem minden megvan, amit az erre vetődő idegen kereshet, noha meglehetősen gyors egymásutánban há­romszor is betörtek hozzá mostanában. A kölcsönzőből pedig sílécet, hagyományos és kormányozható szánkót vihetnek, akik akarnak. — Sajnos nem nagy bolt! — panaszkodik Sidló Györgyné a pult mögött. — A kis hó miatt alig van ér­deklődő. Aki az imént vitte a szánt, az is csak Galyate­tőn próbálkozik vele, mivel ott. s úgy tudom másutt is. A Füredi Teraszban (fotó: Perl Márton) hat. Hiszen, amint belépünk, alig férünk a kétszeresére bővült üzletben. S nem is csoda, mivel itt aztán már tényleg van majdnem min­den! Ráadásul a csemegés egyszerűbb melegételekkel is ^szolgál — ígéri: később még többel! — s vendégeit akár terített asztalokhoz ültethe­ti. Csak úgy, mint a látoga­tók fogadására szintén igen felkészült magánvendéglős, vagy a — tiszta időben pá­ratlan panorámát nyújtó — kilátó tövében az áfész étte­rem személyzete. — Csak hogy ma már a még oly változatos étlap is kevés! — magyarázza Csor­dás Lászlóné főnökasszony a szövetkezet „háza táján”. — Ezért éppen mostanában mi is többön, törjük a fejün­ket. Szeretnénk például legalább kéthetente diszkót. S persze, videót ide is a szórakozásit oz! ( A HungarHotels Vörösmar­ty turistaházában — vala­mivel távolabb innen, s a völgyben, — ahogyan elnéz, zük: szintén százan is leül­hetnénk. Ugyanekkor— dél­idő ide vagy oda — a mién­ken kívül mindössze még egy asztallal van dolga a pincér­nek. — Vadételünk ugyan nincs — mondja a vezető, Simó László — de az ajánlatunk­kal azt hiszem, így is meg lehet elégedve, akiinek ránk esik a választása. S ha ép­penséggel nem is színes, de van tévénk. Meg — s ez sem utolsó — viszonylag olcsó szálláshelyünk is. jócskán! Ilyen gyér hó mellett azon­ban „süthetjük” az egészet... A galyatetői üzletsoron csu­pán az Élelmiszer Kisker, ajándékboltja „virraszt”. Igencsak vegyes profiljának köszönhetően aztán még ezen a fura szerdán sincs különö­sebben rossz napja. A dél­utánig elért 4,5—5 ezer fo­rintnyi forgalommal meg le­het elégedni. Nem szólhatunk rosszat a mátraszentimrei ABC-ről sem. Ügy tűnik: amit az ember itt meg akar venni — több­nyire hozzá is jut. Ám ha „megrázzák végre az égi dunyhákat”, s megin_ dúl a Mátrába a túrázók, ví- kendezők nagyobb hada — mi lesz? A sok szünnapos vagy tartósan becsukott üz­let minden bizonnyal nagyon hiányzik majd. A kereskede­lem és a vendéglátóipar alig­ha állja az erősebb ostromot. Gyóni Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom