Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-09 / 7. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. január 9„ csütörtök PETÖFISEK A KIVÁLÓ KOLLÉGIUMI CÍMÉRT Mit adhat a „második otthon”? Négy középiskola 165 tanulója él az egri Petőd Sándor Középiskolai Fiúkollégiumban, akikre összesen tizenöt dolgozó visel gondot. A tanulmányi átlag már évek óta 3,6—3,8 között mozog, s a továbbtanulásra jelentkezők 60—70 százalékának sikerült bejutnia az egyetemekre és főiskolákra. Idén harmadszor nyerték el az arany oklevelet, s a jelek szerint jövőre eséllyel pályáznak a „Kiváló” címre. Az ebédlőben — 1980-ban neveztünk be a kollégiumok közötti versenybe, amikor az épület felújítása befejeződött — tájékoztat dr. Dobos József igazgató. — Azelőtt olyanok voltak itt a körülmények, hogy nem nagyon lett volna értelme próbálkozni. Először érthetően csak a bronz, utána az ezüst oklevelet pályáztuk meg, 1983 óta viszont már az aranyakat gyűjtjük. A felújítás egyben modernizálást is jelentett, amennyire az anyagi lehetőségek engedték. Ma már állandóan és kellő mennyi-, ségben' van a mosdókban meleg víz, és minden tanuló önálló, zárható szekrénynyel rendelkezik. A korábbi egy helyett négy televíziónk van, s ezzel sikerült megszüntetni a képernyő előtti tumultust. A . konyhánkat ugyancsak korszerűsítettük és jelenleg hatszázötven embert ebédeltetünk a város iskoláiból... Ahol ennyi fiatal él együtt, nagyon fontos, hogy mindenki ügyeljen a rendre és a tisztaságra, hiszen ez nemcsak a jó közérzet, a kulturált környezet miatt, de egészség- ügyi szempontból is fontos. A tanulócsoportok között ezért tisztasági versenyt hirdettünk: úgy vélem, hogy ennek meg is van az eredménye. A kollégiumot bejárva, el kell ismerni az igazgató szavainak igazságát. A hálószobákban zsúfoltan állnak ugyan az ágyak — ezt diktálja a szükség —, de mindegyik gondosan bevetve, rajtuk a paplan, párna ügyesen kisimítva. Ezeknek a fiúknak már nem lesz sok gondjuk a katonasággal. A mosdókban, a folyosókon, sőt még a lépcsőházakban is ragyog minden. Benézünk a tanulószobákba is. A tás- kák egy praktikus állványon sorakoznak, s minden fiú külön asztal mellett tanul. — A középiskolákban legfontosabb a tanulás, ezért mi is erre fektetjük a legnagyobb hangsúlyt — suttogja dr. Dobos József, hogy ne zavarjuk a könyvek fölé hajoló másodikosokat. — Ügy érzem, nem lehet nagy panasz a diákjainkra, s ez szorgalmukon túl a kollégák lelkiismeretes munkájának köszönhető. Komolyan vesszük a felzárkóztatást is, hiszen a vidéki iskolákban bizony nem mim dig egyenletes az oktatás színvonala, itt pedig egyformán megkövetelik mindegyik gyerektől, hogy tudása maximumát nyújtsa. Azoknak, akik elérik a jó, illetve jeles szintet, kimenőhosszabbítást engedélyezünk. Ez a kedvezmény természetesen csak addig érvényes, amíg tartják az eredményüket. Sokat segít a tanulópárok kialakítása is. Igaz, itt a szükségből kovácsoltunk erényt, mert sajnos kevés a nevelőtanár. Ennek magyarázatát Dom- boróczky Ignáctól kapom meg, aki 23 éve van a pályán, bőségesen rendelkezik hát tapasztalatokkal. — Az időbeosztáshoz a családos emberek már nehezen tudnak alkalmazkodni, hiszen itt este, éjszaka, sőt hétvégeken is bent kell lenni. Ezért aztán a fiatalok családalapítás után igyekeznek más állás után nézni. A nevelés hatása nem mérhető egyik pillanatról a másikra, így a sikerélmények lassabban érkeznek. Az anyagi és erkölcsi elismerésen is lehetne még javítani. A létszámhiányra jellemző, hogy két nyugdíjas kolléga munkájára is nagy szükség van: dr. Farkas László például már hetvennégy éves és még mindig elég energiával rendelkezik ehhez a nem könnyű hivatáshoz. Egyébként úgy érzem, jó kollektíva alakult ki itt. Megtanultunk alkalmazkodni egymáshoz, és amit a legfontosabbnak érzek -.^egységes követelményeket támasztunk a diákokkal szemben. A népies bútorokkal berendezett, hangulatos társalgóban éppen diáktanácsülés van. Az új tisztségviselők megválasztásának előkészítéséről folyik a szó. A tanulócsoportok által állított jelöltek közül a közgyűlés választja ki majd az arra érdemeseket. Annyiban azért megegyeznek a tagok, hogy a leköszönő Gergely József helyére másodikos fiút kellene választani a titkári posztra, aki még „kifuthatja” magát. — Figyelembe veszik-e a nevelőtanárok a DT véleményét? — kérdezem. — Számolnak-e a javaslataitokkal, vagy inkább csak formális testület vagytok? — Továbbítjuk a társaink által felvetett problémákat és igyekszünk úgy befolyásolni a döntéseket, hogy a diákság érdekei is érvényesüljenek — válaszol Ködmön István szervezőtitkár. — Nem kis szerepünk volt például a fél 7-es ébresztő bevezetésében és a kötelező reggeli tanulás eltörlésében, ami kicsit kényelmesebbé tette az életünket. Hiszen aki akar, az úgyis tanul: legalább ötven, hatvan ember továbbra is ott ül ébresztő után az asztalánál és átfutja az aznapi anyagot. — Mennyire van befolyásotok a társaitokra? — A többséggel szót értünk — vélekedik Vattai Tibor. — Különösen az elsősökre kell odafigyelni addig, míg be nem illeszkednek az itteni életbe. Nagyobb konfliktusok nincsenek, még a gárdonyisok, dobósok, szilágyisok és alpárisok közötti rivalizálás is békésen folyik. — No, és mi a helyzet a lányokkal? — kíváncsiskodom. A savanyú arcokból azonnal látom, hogy e téren az ábra valahol kollégista korom óta lényegében nem változott. — Egri lánnyal kell járni — közli a magas testületből valaki. — Most vettük föl a kapcsolatot a József Attila Leánykollégiummal — egészíti ki a helybenhagyó bólogatásokkal fogadott kijelentést Kovács István. — Közös klubdélutánokat, műsoros esteket szeretnénk szervezni majd. A diáktanács ülése után megtudom még azt is, hogy a 275 éves falak között élénk kulturális és közösségi élet zajlik. Benézünk a japán gépekkel felszerelt stúdióba, ahonnan zenét és híreket sugároznak naponta háromszor, és szóba kerül az „Így írunk mi”-kör, ahol versekkel, novellákkal próbálkoznak az ijfú alkotók. Műsoros est készül a Télapó napjára, s minden évben megemlékeznek a névadó költőről is. Rendszeresek a közös mozi- és színházlátogatások, a házi sportversenyek, de van a munkatervben politikai vetélkedő és kirándulás is. Nemrég egy csehszlovákiai testvérkapcsolatra is szert tettek a pe- tőfisek, melynek egyik első lépése egy háromnapos losonci út volt. A legújabb kérés pedig egy számítógép. S ha minden igaz, dr. Dobos József támogatni fogja e hasznos divatot, ami megintcsak a legfőbb célkitűzést: az eredményesebb tanulást szolgálja. — A demokratizmus szükséges — módja búcsúzóul —, de nem fajulhat anarchiává, mert ez már egyáltalán nem szolgálná a gyerekek érdekét, sőt: éppen ellenkezőleg. A mi szerepünk többek között az, hogy okos pedagógiával, személyes példaadással befolyásoljuk diákjaink fejlődését. Olyan embereket kell nevelnünk, akik megtalálják és megállják a helyüket az életben, s mindezt olyan módon kell tennünk, hogy évek múlva is úgy emlékezzenek majd a kollégiumra, mint második otthonukra. Koncz János mi. Szeptemberben Moszkvából visszatért Koloko- lamszkba Orom doktor, aki üzleti ügyben járt a fővárosban. Sántított, és szokása ellenére konflison hajtatott haza az állomásról. A doktor rendszerint gyalog járt haza >az állomásról. Grom polgártársad roppantul elcsodálkozott e ténykörülményen. Amikor pedig férje bal cipőjén gépkocsiabroncs világos, rovátkolt nyomát vette észre, ámulata még jobban foko. zódott. — Autó alá kerültem — közölte Grom doktor vidáman —, azután pereskedtem. És a kereskedő-doktor, fölösleges részletekkel tarkítva beszédét, elmesélte ne. jének szerencséje történetét. Moszkvában, a tveri sorompónál, a gépkocsiabron- csok képében csikorgó Fortuna Grom doktor felé fordította arcát. Oly tündöklő volt az arca, hogy a doktor leroskadt. Mihelyt feltápász. kodott, ráeszmélt, hogy elgázolta egy autó. Nyomban megnyugodott, letisztogatta bepiszkolódott nadrágját, és felkiáltott: — Megöltek! A kék Packard megállt, s egy elegáns ikeménykalapot viselő férfi és egy barna bajuszos sofőr ugrott ki belőle. A pórul járt automobil hűtője fölött a szomszéd kis Ország tanka zászlócskája repdesett. — Megöltek! (— ismételte határozottan Grom doktor, az összeverődő bámészkodókhoz fordulva. — Ismerem az illetőt — mondta egy hetyke hang. — Kalamajka nagykövete. A kalamajkái nagykövet. A tárgyalás már másnap megtörtént, és az ítélet arra kötelezte a kalamajkái nagykövetséget, hogy havi százhúsz rubelt fizessen a doktornak, az okozott sérülés miatt. Ez alkalomból Grom doktor három nap, három éjjel egyfolytában mulatozott ko- lokolamszki cimboráival. A dáridó vége felé észrevették, hogy Alekszej Jeliszejevics, a munkanélküli cukrász eltűnt. Még el sem csitult az elragadtatás a Grom doktort ért szerencsés sorsfordulat miatt, Iamikor újabb szenzáció rázta meg Koloko- lamszkot. Megjött Alekszej Jeliszejevics. Kiderült, hogy Moszkvába utazott, ott merő véletlenségböl a kalamajkái nagykövet kék autója alá került — és bírósági íté. lettel tért haza. Ez alkalommal a nagykövetséget havi száznegyven rubel fizetésére kötelezték, az okozott sérülés miatt, minthogy a cukrász vállára népes család eltartásának gondja nehezedett. A cukrász örömében egy hordó isört gurított elő a népnek. Egész Kolokolamszk sörhabot rázott a bajuszáról, és magasztalta az utcai közlekedés áldozatát. A harmadik áldozat egy hét múlva jelentkezett. Szin. gyik-Bugajevszkij volt, a szavaló- és énektanfolyam vezetője. A reá jellemző egyenességgel járt el: Moszkvába érkezve, egyenest a kalamajkái nagykövetség kapujához ment, és amint az autó kibukkant az utcára, a kerék alá tette a lábát. Szingyik-Bugajevszkij eléggé súlyos zúzódást, és élethossziglani százrubeles járadékot kapott. Csak ekkor eszméltek rá a kolokolamszkiak, hogy városuk történetének új fénykora köszöntött be. A polgárok roppant buzgalommal láttak hozzá a Grcm doktor által felfedezett aranytelér kiaknázásához. (Folytatjuk) __________________________ CSUVÁJ, AZ ERDŐ KAPITÁNYA Mesekrimi — Dargay Attilától — Megástuk a startlyukat, így mondják ezt nálunk. Szóval kezdődhet a nagy munka. Munka? Fárasztó, de csodálatos hónapok következnek, amelyet egy mese légkörében élünk — mondja Dargay Attila, aki a Pannónia Rajz. és Animációs Filmstúdió új, egész estes produkcióját rendezi Az erdő kapitánya címmel. Körülötte rajzok százai. Rajzok mindenütt, stúdióbeli kis szobájában. Rajzok borítják be- hatalmas otthoni íróasztalát, a kanapét, a karosszékeket. — Ugye, milyen soknak tűnik? De a figurák akkor kezdenek élni, amikor a mozdulattervező is beszáll a munkába. És hirtelen kiderül, hogy ez a nagyon soknak tűnő rajz voltaképpen milyen kevés. — Tulajdonképpen hány rajzból áll össze egy 90 perces film? — Ügy 120—130 ezerből. Csupán kétezer rajz a képes forgatókönyv anyaga. — Hányadik egész estés rajzfilmje lesz Az erdők kapitánya? — A negyedik. Volt a Ludas Matyi, a Vük és a Szaffi. Van, aki irigyel is, hogy nekem ennyi lehetőség adatott. De már nincs sok hátra. Talán még egy ötödik összejön. — Ezt hogy érti? — Másfél év múlva nyugdíjba megyek, és attól kezdve csak könyveket illusztrálok. A filmezést be akarom fejezni. Lassan lejár a lemez. 1951 óta csinálom, kicsit belefáradtam. Vagy tálán kritikus időszakba jutottam? — gondolkodik el Dargay Attila. — Egy ilyen másfél órás film háromévi munka. Egy év előkészítés, egy év meló, egy év utómunkálat. S mindez megfeszített tempóban. Szóval ilyenkor úgy érzi az ember, nem szabad már erőltetni. Arról nem is beszélve, hogy mit éltem át, amíg egyáltalán hozzákezdhettem az előkészületekhez. Elmeséljem? — Megkérném. — Ügy kezdődött, hogy volt nekem egy réges régi vágyam. Nem túlzás: életem legnagyobb álma. Filmre akartam vinni Szürke bagoly csodálatos meséjét, a Két kicsi hódot. Ezt a könyvet a 30-as évek végén olvastam először, édesanyám karácsonyi ajándékaként. Azóta is imádom. Jelentkeztem a tervvel, hogy ebből rajzfilmet csinálnék. Rábólintottak. Elkészült a képes forgatókönyv, tornyosultak asztalomon a figura tervek, amikor a" stúdióba hozták a hírt: a mese megfilmesítésének jogát az orrunk előtt megvásárolta egy külföldi cég. Azt hittem, felrobbanok. Most mit tegyek? — És mit csinált? — Máris kérték az újabb tervet. Régi barátom és kedves kollégám Nepp József ajánlotta, csináljunk egy Az erdő kapitánya főszereplője, a nyugdíjas rendőr- kutya mesekrimih Legyen benne erdő. virágos mező, fák, állatok. Kis mackók — mondtam én. De Nepp tiltakozott, mivel a bocsok nem tartoznak kedvenc állatai közé. Kutya kell, jött az ötlettel, mégpedig rendőrkutya. — A .nyugdíjas rendőrkutya modellje bizonyára németjuhász. — Hát nem. Van nekem egy öreg, kedves, nyugodt, okos barátom, hű társam; az aerdale terrier, Csuváj. Legyen ő a modell. Ha egyszer elhagy, mert gyorsan múló évei elparancsolják mellőlem, így marad velem örökké. — Vük a legnépszerűbb hazai rajzfilmsztár. Mit gondól az öreg nyomozókutya figurája is arat majd ilyen sikert? — Remélem. Vük mögött Fekete István állt. A kapitány mögött az én drága, jó, öreg kutyám. — Miről szól a film? — Egyszerű történet. A rosszak nemcsak rosszak, és a jókban is van hiba. Talán csak annyit szeretnék a filmben elmondani, hogy vigyázzunk az erdőkre, a természet szépségeire, a környezetre. A nyomozóikutya álma az volt, hogy idős éveiben csak a réteket járja, és virágokat ültessen. De hát nem teheti, mert megjelenik a színen a gengszter macska. Így az erdő kapitányának kell megvédenie a fákat és a virágokat. Csuváj, mintha értene a szóból, közénk férkőzik, si- mogatásra, kedvességre várva tekint hűséges szemével gazdájára. Közben farkával félresöpri a rajzokat. „Na látja, ezeket nem kedveli, tudja, hogyha a rajzasztalhoz ülök, kezdődik a munka, rövidülnek a séták. Az elkövetkező hónapokban pedig nagyon nagy munka vár rám." S. E. Csuváj, a modell, a gazdival (Pető Zsuzsa felvételei — KS)ILF—PETROV: A kék ördög
