Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-30 / 25. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. január 30., csütörtök 3. Hálóját a szerencse . . . Veszteséges a halászat Meghökkentő adatokat tettek közzé az Állami Gazdaságok Országos Egyesülése halászati szakbizottságának legutóbbi ülésén. Magyarországon 22 állami gazdaság foglalkozik halászattal, s közülük 18 veszteséggel zárja múlt évi ágazati mérlegét. Mindez persze, olyan véletlen is lehetne, amelyből nem szabad közvéleményt formáló következtetéseket levonni, ám ezúttal éppen fordított a helyzet. Tavaly az értékesített halnak csaknem a felét az állami gazdaságok szakemberei fogták ki, tehát a hazai halászatban és az ellátásban egyáltalán nem csekély a szerepük. Mi lesz veled, amur és busa? A veszteséges gazdaságok nagy arányából következik, hogy baj van a hazai halászattal. Ezt más közgazda- sági adatok is megerősítik. 1980-ban száz forint árbevételre 23,7 forint nyereség jutott az állami gazdasági halászati ágazatokban, 1983- ban 7,80 forint, 1984-ben már csak 4,10 forint, tavaly pedig a száz forint árbevételt átlagosan 4 forint veszteség terhelte. Így aztán azon sem lehet csodálkozni, hogy a gazdaságok igyekeznek mérsékelni az értékesítést. Ha megvizsgáljuk a közelmúlt eseményeit, kiderül, hogy a magyar halászat terméshozama igencsak hullámzó. Emlékezetes, hogy a hetvenes évek második felében nem volt halász, aki nem a gyenge jövedelmezőségre, az alacsony árakra panaszkodott. Ekkor a piacon keresték a halat, de a gazdaságok sem a hazai, sem az exportigényeket nem tudták kielégíteni, bár szerényen növelték is az értékesítést. Később szabadáras lett a hal, javult a termelés jövedelmezősége, s bizako- dóbbá váltak a hazai halászok is. Mint a legfrissebb — s a már említett — adatokból kiderül, nem sokáig örülhettek a tisztes haszonnak, mostanában újra leáldozóban van a halászok szerencséje. Különösen a növényevő halak szaporításától ment el a gazdaságok kedve. Mint az egész halászatra jellemző, a növényevő halak termelése is hullámzik. A hetvenes évek derekán még mindössze 5 százalék volt az arányuk, legutóbb pedig meghaladta a 30 százalékot. A látványos növekedés helyes gazdasági törekvésekkel párosult. A növényevő halak húsa ugyanis gazdag a fehérjében, az állatok mint nevükből is kiderül — a vízben található növényekkel táplálkoznak, ezért nem kell takarmány a nevelésükhöz, s olcsóbban felnevelhetek. A gyors növekedést tehát egyfelől magyarázta a csökkenő termelési költség, másfelől Közel-Keleten hirtelen nagy lett a kereslet a busa és az amur iránt. A baj akkor következett be, amikor az export csatornái bedugultak. Ä gazdaságok ugyanis ráálltak a növényevő halak termelésére, s miután a külpiacon nem lehetett eladni az árut, itthon kellett volna vevőt keresni. De ez sem könnyű dolog, mert a hazai halfogyasztási szokások egészen mások, mint amilyen ételeket a növényevő halakból lehet főzni. A magyar ember ugyanis a halászlét kedveli, de a busa és az amur húsa annak elkészítésére alkalmatlan. Kitört akváriumok Mindezt tapasztalva, a gazdaságok fékezik a növényevő halak szaporítását: 1983-ban 6020 tonnát értékesítettek belőlük az állami gazdaságok, tavaly 4460 tonnát, az idén várhatóan már csak 3380 tonnát. A távolabbi jövő pedig még teljesen kilátástalan, hiszen az 1988. évi áruhalnak az idei tavaszon kellene megszületnie, s jelenleg a gazdaságok termetei kedve a mélyponton van. Mindezek ismeretében nehéz volna a várható kínálatot akár csak megközelítő pontosságai is jellemezni. Az persze, már most is bizonyos, hogy időnként akadozik az ellátás, és kiváltképpen a hét végék előtt üresek a bolti akváriumok. S az sem véletlen, hogy a karácsonyi és újévi ünnepek előtt aggályoskodtak a kereskedelmi szakemberek az ellátást illetően. A jövőkutatást persze, még az is nehezíti, hogy a kínálat nem csak a termelés mennyiségétől függ. Néhány éve a halastavakban sok hal úszkált, de a fogyasztók akkor sem érzékelték a bőséget. Szemlátomást megcsappant az elárusítóhelyek száma is, Budapesten például a harmadára. Emelkedett a vízdíj, drágább lett az áram, s egyre több boltban „kitört” az akvárium fala, s el is felejtették a rendbe hozását. Nem érte meg a boltosoknak, hogy hallal bíbelődjenek, ezért inkább lemondtak róla. Tehették, mert az akvárium helyén a halnál drágább cikkeket árulhattak, s ezáltal jövedelmüket is gyarapíthatták. A költségek csökkentésével A magyar ember átlagosan évente 3,6 kg halat fogyaszt, s ez másokhoz és az egészséges táplálkozás követelményeihez képest is növelhető mennyiség. Az ország természeti adottságai miatt sem kell lemondani a hal- fogyasztás bővítéséről. A természetes vizek területe 138 ezer hektár, a halastavaké 24 ezer hektár, s ezekben összesen 45—50 ezer tonna halat lehetne felnevelni. Ez a mennyiség összességében 10—12 százalékkal több, mint amennyit a VI. ötéves tervidőszakban átlagosan tenyésztettünk. Környezeti korlátja tehát nincs a halászat bővítésének, ám a termelés alacsony jövedelmezősége gátat állít neki. A jövedelmezőség javítása persze, nem feltétlenül csak a felvásárlási árak emelését jelenti, hiszen a gazdaságokban maradó haszon más módszerekkel — egyebek között a költségek csökkentésével — is növelhető. A fogyasztók nézőpontjából az a legfontosabb, hogy a gátak lerombolhatok. V. F. J. Már két és fél ezer A Skála áruházi lánc risnyagyár, egyötödét az Elegant Május 1. Ruhagyár, egyharmadát a bútoripar. E saját avagy közös üzemeltetésben, érdekeltségben fenntartott egységekben kiváltképp érzékelhető, hogy zsebre megy a „játék". Kevesebb hát az egymásra mutogatás, amikor is a kereskedelem azt mondja, hogy Minta- és márkaboltéit felmérése is hangsúlyozza: a különféle értékesítési lehetőségek közül a nagykereskedelem közvetítésével jut el az ipari termelés belkereskedelmi kínálatának mintegy nyolcvan százaléka, s ez — a mintaboltok számának gyarapodása ellenére — változatlanul meghatározó . . Mégis igen fontos, hogy a piacérzékeny, rugalmas. értékesítési formákat ösztönözzék, ezen belül is a termetei saját, továbbá a már említett közös üzemeltetésű boltokat, nem utolsósorban pedig, hogy a meglévő hálózatot továbbfejlesz - szók. A jelesebb boltok vitrinjei előtt mindig állnak. Szí vescn nézelődnek, mert a mutatóból odabenn is van jócskán kínálat. A jelesebb értékítéletet ezúttal nem a szakmabeliek fogalmazzák így egyöntetűen, hanem maguk a vásárlók — a valójában legérdekeltebbek. Az ipari mintaboltokról van szó, amelyeknek száma az utóbbi esztendőkben örvendetesen nőtt. Pedig a berkekben kezdetben nem arattak osztatlan sikert. Nemritkán a személyes érdekeltség, a rosz- szul értelmezett presztízs- veszteség miatt... Kétségtelen ugyanis, hogy e boltok a nagykereskedelemhez képest sokkal jobban el vannak látva áruval. De hát végtére is a leglényegesebb: a vásárló azt kapja pénzéért, amit keres, amit elvár. Márpedig e boltokból ritkán távozik üres kézzel . . . Legtöbb a könnyűiparban Jelenleg immár több mint két és fél ezer minta-, márkabolt van országszerte. Köztük számos, a kereskedelemmel közösen üzemeltetett egység Forgalmuk részesedése az országos bolti forgalomból ugyan növekvő, összességét tekintve azonban egyelőre még csekély, átlagosan hat százalék. Ezen belül viszont az egyes ágazatokban szerepe, ily módon forgalmi részesedése is igen eltérő. Miképpen súlyát maguk a vállalatok is eltérően ítélik meg. Sok helyütt ez az értékesítési forma immár természetes eleme a vállalat kereskedelempolitikájának, míg másutt nem tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget. A lakosság által is jól érzékelhető módon legnagyobb tekintélye a könnyűiparnak van. Csupán 1985. első felében tizenhárom cég nyitott új üzletet. A sorban: a Magyar Posztó, a Budapesti Finomkötöttáru-gyár, a Pannónia Szőrme, a Minőségi Cipőgyár, a Flamingó, a Hódiköt. Ebben az egyetlen iparágban több mint félszáz mintaboltot jegyezhettek ez idő tájt. Például mintabolthálózatán keresztül értékesíti belkereskedelmi kínálatának mintegy negyven százalékát a Budapesti Haújabb taggal bővült, a kö_ zelmúltban megnyitotta kapuit a Mátra-Skála Szövetkezeti Áruház Szigetszer t. miklóson. Az 1200 négyzetméter alapterületű kereskedelmi létesítményben ABC-áru- ház, iparcikk osztály, lakástextil, divatáru, konfekció és ajándék shop várja a vásárlókat. Érdekesség, hogy vasárnap délelőtt is nyitva tartanak A női divat osztályon Az ABC-áruházban (MTI-fotó — Apostol Péter — KS) a kért portékát azért nem adhatja, mert nem gyártja, nem akarja gyártani az ipar. Illetőleg, hogy az üzem arra hivatkozik, miszerint azért nincs, mert nem kell a kereskedelemnek. Az effajta vitákban, mint köztudott, mindenképp a kedves vevő marad alul. Közös üzletek A könnyűipari mintaboltok gyarapodását más ágazatok eltérő ütemben követik, igaz, rendeltetésük sem azonos. Viszonylag kevés található a műszeriparban, a híradásiparban, a gépiparban, a kohászatban, a vegyiparban. Bár az előrelépés e területeken is egyértelműzen tapasztalható, örvendetes viszont, hogy immár több gyártó és forgalmazó cég vállalkozott — szintén közös üzemeltetésben, érdekeltségben —, hogy végre egy helyütt kínálja az egymáshoz illő portékákat, függetlenül attól, hogy másmás cég produktuma, megint más-más beszerzési csatornán kerülhet hagyományos módon a nagyközönséghez. Az első fecskék között a tavaly megnyílt Graboplast-Texért áruház, valamint a Budapesti Bútoripari Vállalat, valamint a Texért közös boltja. Aligha képezheti vita tárgyát: ezek az üzletek. áruházak megnyitása a vásárlók számára >s kedvező fejlemény. Amint az Ipari Minisztérium közelmúltban végzett i Rövidül az áru útja Szükséges ez mindenekelőtt azért, mert ezekben az üzletekben kétségtelenül gyorsabban tesztelhető a fogyasztó, az új termékekről közvetlen információt szerezhet a gyártó cég, amelynek nyomán, a piac szavára gyorsabban alakíthatja, módosíthatja gyártmányszerkezetét, technológiáját. Szintén lényeges: ugyanakkor az ipari mintaboltok oly módon is javítják a lakosság áruellátását, hogy rövidül az áru útja a gyártótól a fogyasztóig. Főként pedig e boltok korszerűbb termékeket kínálnak, növelik, fokozzák a piaci versenyt. Mindezeknek pedig a legritkább esetben vallhatja kárát a kedves vásárló. Cs Benkö Judit Egerben emelkedett a szabálysértések száma A szabálysértések miatt beérkezett feljelentések szá_ ma évről évre emelkedik Egerben. A városi tanács illetékeseinek különösen a gyakori bolti lopások adják fel a leckét. A legtöbb esetben cigarettát, szeszes italt, kávét tulajdonítanak el, elsősorban az alacsonyabb jövedelműek és az alkoholista életmódot folytatók, de egyre több a fiatalkorú elkövető is. Nem sikerült előbbrelépni a tankötelezettség megszegőivel szemben sem. Mivel e kategóriába a sokgyermekes, alacsony jövedelmű cigánycsaládok tartoznak, így még a maximális pénzbírságot, az ezer forintot sem szabhatják ki, mert ez veszélyeztetné a megélhetésüket. A megyei tanács fő fel, adatként jelölte meg a bírságátlagnak a cselekmény társadalmi veszélyességéhez igazodó emelését, a jobb bizonyítási él járásök alkalmazásával az eljárások megszüntetésének csökkentését, s többek között a pénzbírságok behajtásának gyorsítását is. Bosszantó apróságok Az ember közérzetéhez, mint mondani szokás, nem is kell oly sok. Egy udvarias útitárs a buszon, egy figyelmes kalauz, egy-egy „jópofa megjegyzés” a munka kezdése előtt, már elegendő is ahhoz, hogy jobban érezze magát mindenki. Nem kell sok ahhoz, hogy jobb közérzettel töltsük napjainkat. És valljuk be, nem csupán a nagy megrázkódtatások viselik meg igazán az embert, hanem a mindennapos apró bosszúságok. Olyanok, amelyékről nyilvánvaló, hogy elkerülhetők némi figyelemmel. Például a napi vásárlásoknál. Félreértés ne essék, nem akarom elverni a port a kereskedelem amúgy is sokat szidott és amúgy is rosszul fizetett dolgozóin De vannak olyan esetek, amelyék elkerülhetők. Például. Vesz az ember egy doboznyi kekszet, aprósüteményt. Jó dolog, váratlan vendéget kínálni. Igen ám, de a sietős bevásárlás után csak otthon veszi észre, hogy a garanciális idő már lejárt. Irány vissza a boltba. A soros eladó udvariasan elnézést kér, maga is meggyőződik arról, hogy a nagy halamban álló keksz minden doboza valóban lejárt szavatosságú. Kicseréli más fajtára. Eddig rendben is lenne a dolog. Az már kevésbé. hogy három nappal később még mindig ott állnak a dobozok a „gondolákon". Mert van, aki nem nézi meg a szavatossági időt. Vagy ha igen, akkor sem vesz annyi fáradságot, hogy visszavigye. De hát a keksz behelyettesíthető vajjal, krémekkel, s a többivel. Sajnos, sok boltban kimeríthetetlen a készlet ezekből. Más téma. Egyik nagyüzemünk taggyűlésén felállt az üzemrész köztiszteletben álló esztergályosa, s így kezdte mondandóját: Csak azért szólalok fel, mert mondták: vannak itt az újságtól is. Hát. kérem, azt írja meg, hogy amikor bemegyek a tanácsházára, csak keresztülnéznek az emberen. Foghegyről válaszolnak, ide-oda küldözgetnek. Honnan veszi a bátorságot ehhez a tanács embere? A rossz tapasztalatból, amelyet egy előadónál szerzett emberünk, általánosítanak a tanács egészére. A minap panaszolta egyik ismerősöm: bemegyek az irodába — egyik szolgáltató vállalatunkról van szó — mondom a fiatalembernek, hogy mi a bajom, az meg közben kinézeget az ablakon, s úgy a válla felett visszaszól: majd ha lesz emberünk ... Annyi fáradságot se vett magának, hogy legalább szembeforduljon velem, amíg a panaszomat hallgatja. Így intézik ott az ember ügyét, sommázta ő is tapasztalatait, pedig — tudom —, nem általános ez a gyakorlat ott sem, mégis egyetlen oda nem való ügyintéző miatt az intézmény egészére vonatkoztatnak. És sorolhatnánk a példát tovább. Az előrecsomagolt gyümölcsről, amelyről csak otthon derül ki, hogy a zacskó alja túlérett. rothadó darabokat rejteget, a kis irodista lányról, a!ki pökhendi magatartásával háborít fel, mert hivatalnak hiszi önmagát. megfellebbezhetetlennek amit mond. önmagában mind apró dolgok Halmozódva hozzájárulnak ahhoz, hogy emberek közérzete rosszabb legyen. Hogy téves következtetéseket vonjanak le az egészről. Tennünk kell ellene! Deák Rózsi
