Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1986. január 4., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK Hétköznapjaink közhelyes rákérdezései Mindennapi életünkben gyakran kerülünk olyan be- szédnelyzetbe, amikor lapos közhelyszerű rákérdezésekkel próbálnak velünk nyelvi kapcsolatot teremten>- Ha valami hibát, hiányosságot teszünk szóvá, nem éppen udvarias formában a gyorsan pergő rákérdezések legváltozatosabb formái jelentkeznek: Mi a probléma, mi a gond, mi a baj, mi a kifogás, mi nem tetszik? Ritkábban kezdik ezekkel a rákérdezésváltozatokkal : Mi a panasza, mi nem stimmel, mit tesz szóvá? stb. Éppen legújabban szaporodtak el ezek, az arcpirító rákérdezési formák: Mi a hézag, mi a gubanc, valami gáz van? Nem is oly régen még a köznyelv igénytelen rétegébe sorolható nyelvi formák ma már egyre szélesebb nyelvi környezetben jutnak szerepekhez. S nemcsak a humorkodás jegyében és célzatával jelentkeznek ezek a rákérdezések, hanem szinte közhelyszerű nyelvi alakulatokként egyre inkább elszaporodnak mindennapi nyelvhasználatunkban. Nincsenek problémáink, gondjaink, bajaink, kellemetlenségeink, hiányosságaink, nem is ezekre kérdezünk ra, ha- inem az általánosítással elközömbösített.. elszemelyte- lenített mondatértékű es cinizmussal is telített jelzésszerű névszókkal helyettesítjük az egyértelmű és pontosan meghatározható megnevezéseket: mi a hézag, mi a gáz, mi a gubanc, stb. A városi népnyelvben meg sajátos stílusértékkel is rendelkező szóalakok, eloszor az ifjúság nyelvhasznalata- ban az ugyancsak sajátos humort és cinizmust is tükröző szóhasznalati formákká váltók. Az iskolák folyosóin gyakran hangzottak fel ezek a nyelvi formák: Gaz volt nálunk (dolgozatot irtuP^; Mért búsulsz? Valami hézag van veled? Nagy gaz lesz az érettségin: gyengék vagyunk matematikából. A hézag és a gáz mellett ismét csak az ifjúság nyelvhasználatában feltűnt a gubanc szóalak is: Nagy a gubanc osztályunkban, sok a bajunk, kellemetlenségünk. Mi a gubanc? (Mi a baj?) Hogy hétköznapjaink szinte szólásszerű rákérdezési formái ma már mennyire terjedőben vannak szélesebb körben is, arról bizonykodnak alábbi példáink is: Az Élet és Irodalom hasábjain jelent meg Vészi Endre írása ezzel a címmel: „Mi a hézag, édesapám? (1985. nov. 15.). Gáz van, mi a gáz? ugyancsak szólásszerűen használt nyelvi formák egyre szélesebb nyelvhasználati körben való jelentkezéséről kapunk jellemző példákat ezekben a szövegrészietekben: „Űjabban nagy a gáz üzemünkben is (sok a gond, a hiányosság, a rendetlenség ,stb.) (Egy felszólalásból). Az átvitt értelmű használati értékről árulkodnak ezek a szövegösszefüggések: „Ha nincs gáz, akkor csakugyan gáz van nálunk” (Magyar Nemzet, 1985. szept. 14.) — „Hogy ne legyen gáz a gáz körül, a tavalyinál enyhébb tél kellene” (Népújság, 1985. dec. 23.). A rádió Sportvilág adásában hangzott el ez a megnyilatkozás: Gáz lesz! Gáz lett! (Mert egy versenyző nem ment el a versenyre.) Dr. Bakos József Egri rekonstrukció OMF-támogatóssal mm Mm •• •• •• • • Wk Közös ügyünk: az egyházi műemlékvédelem Az Egri Bazilika lassan teljes pompájában várja felszentelésének jubileumi évfordulóját A magyar állam és az egyházak évtizedek alatt kimunkált, rendszerezett viszonyának köszönhető az a felismerés, hogy az egyházi műemlékek védelme az egyházak és az állami műemlékvédelem közös feladata, felelőssége. E felismerésnek köszönhető, hogy hazánk egyházi műemlékei, állapotukat tekintve, általában jó helyet foglalnak el Európában, hírnevet, megbecsülést szerezve a hazai műemlék- védelem gondos munkájának is a nemzetközi szakemberekben. Persze nemcsak a szakemberek elismerése a fontos. A műemlékek védelme nemzeti ügy kell, hogy legyen, hiszen az országos kulturális örökségnek a templomok, kegyhelyek is részei. Egyben fontos az is, hogy kulturális értékeink megőrzésének eredményeivel naponta találkozhat az idelátogató turista is. Román Andrást, az Országos Műemléki Felügyelőség osztályvezetőjét arra kértük, foglalja röviden össze azokat a jelentősebb műemléki munkákat, amelyek az idén a legtöbb feladatot adták. A szakember első helyen említette az ország legnagyobb műemléki felújítását, a fővárosi Bazilika rekonstrukcióját. A helyreállítás első szakasza az idén véget ért: a templom teljes tetőzetét kicserélték, amire több mint százmillió forintot költötték. Jelenleg az Állami Tervbizottság asztalán fekszik a Bazilika teljes, átfogó rekonstrukciójának terve, amely a következő évek feladata lesz. Ugyancsak kiemelt helyet kapott a következő évek tennivalói között a budapesti Dohány utcai zsinagóga felújítása is. Az ország anyagi nehézségei miatt várható, hogy e két rekonstrukció lépcsőzetesen valósul majd meg az anyagi lehetőségeknek megfelelően. A kiemelt feladatok mellett a Műemléki Felügyelőség több, kisebb munkában is részt vesz. Nem „élő” kegyhelyek, de mindenképpen említést érdemelnek a sorban az V. századból ránk maradt pécsi ókeresztény sínkamrák, és az ugyancsak itt feltárt mauzóleumok. A sírkamrák nagyszabású helyreállítása jövőre is folytatódik, míg a mauzóleumfelújítás, amelyet Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója az 1970- es években fedezett fel, a befejezés előtt áll. Dolgoznak a szakemberek Sopronban is, ahol a belváros átfogó rekonstrukciója keretében a bencés — a helybeliek által Kecske- templomnak nevezett épület tornyát állítják helyre. Az utóbbi időszak egyik legérdekesebb műemléki felfedezése volt a győri püspöki palota ebédlőjének falán kibontott hármas, kora reneszánsz ablak Az idén ez is megújult. Az ország egyetlen gótikus görögkeleti temploma a ráckevei szerb templom, amelynek építészeti helyre- állítása jövőre készül el. A közelmúltban fejezték be a feldebrői római katolikus templom teljes felújítását, s ezután kezdték meg a munkát a Heves megyei Tarna- szentmárián is. E két épület érdekessége, hogy az ország legrégebbi, a X—XI. századból származó római katolikus temploma. S ha már a ritkaságoknál tartunk, érdemes megemlíteni; Pásztón befejezés előtt áll a hatszögű román kori kápolna helyreállítása. A műemlék falait régészeti feltárással bontották ki, s most rekonstruálják. Ilyen kápolna nincs még egy hazánkban, csak az ausztriai Burgenland tartományban bukkantak hasonló építmények nyomára. Még a nagyobb munkák között említhetjük a befejezés előtt álló nyírbátori és nagyszekeres i református templomot is. E kiemelt feladatok mellett több tucat kisebb munkában vesz részt az Országos Műemléki Felügyelőség, anyagilag támogatva, szakmailag segítve az egyházakat a saját pénzükkel végzett rekonstrukciókban. Így például az egri érsekség újítja fel a város székes- egyházát, amelyet az OMF százezer forinttal támogat. Hasonló együttműködéssel dolgoznak Esztergomban a vízivárosi római katolikus templomon, Solymáron az ugyancsak római katolikus épületen, s így állítják helyre például a bonyhádi Szentháromság-szobrot is, hogy ne csupán templomokat említsünk. A közelmúltban készült el a bajai zsinagóga felújítása, amely a város könyvtára lett a város és a Műemléki Felügyelőség összefogásával. Mint azt a felügyelőség osztályvezetőjétől megtudtuk, az egyházakkal, s valamennyi felekezettel nagyon jó, harmonikus az együttműködés a műemlékvédelemben. Segíti az értékek megőrzését, hogy például az egri érsekségnek saját helyreállító részlege van, s a református Központi Zsinati Irodában is egy kézben ösz- szefogva irányítják a műemlékekkel kapcsolatos munkát. Az érvényben levő rendelkezéseknek megfelelően helyreállítást a Felügyelőség engedélyével lehet csak megkezdeni, s az OMF — lehetőségeihez mérten — e munkákat a befejezésig figyelemmel követi. szaktanácsadással segíti. E példák is mutatják; az utóbbi években, évtizedekben gyümölcsöző együttműködés alakult ki a műemlékvédelem és az egyházak között. S ez még akkor is igaz, ha e területen is akadnak gondok. Említettük már a fővárosi Bazilika és a Do hány utcai zsinagóga helyzetét: a műemlékek felújítását nehezíti már az épületek nagysága is, hiszen csupán egyszerű renoválásuk is milliókat emésztene fel. A műemlékvédelem másik gondja az elnéptelenedő kisfalvakban levő, de hívők híján bezárt templomok ügye. Főként Baranyában mind több az ötven-száz lakosú kistelepülés, s e falvakban a műemlékvédelemnek egyszerűen nincs partnere a régi épületek karbantartásában, felújításában. Példa rá a Szigetvár melletti patapoklosi református templom, amely gyönyörű faberendezésével becses értéke a magyar kultúrhistó- riának. E falu is elnéptelenedett, a templom zárva van. A Műemléki Felügyelőség jövőre mégis helyreállíttatja az épületet, teljes berendezésével együtt, hogy megóvja azt az utókornak, gyarapítva kultúrális örökségünket. Friss Róbert Sokan, még az egriek közül sem látták a Ráctemplom gyönyörű belsejét (Fotó: Kőhidi Imre) Sci-fi grafikák a megyei könyvtárban ígéretes alkotó — a fantasztikum mezején Savanyú a szőlő... Fura vita, felhangokkal Alkotó, bizonyító erejű érveket higgadtan felsorakoztató vita nélkül aligha képzelhető el valamire való irodalmi, közművelődési élet. Az efféle disputákból azonban száműzendők a személyeskedésbe torkolló, a sértődötten felkorbácsolt indulatok. Sajnos, ilyen felhangokkal tarkítottak a Napjaink című, Miskolcon megjelenő, általunk nagyrabecsült lap főszerkesztőjének, a' Népújság és a Hevesi Szemle címére postázott sorai, amelyeket legutóbb újsága decemberi számában tett köz- zé. v Ismételten számon kéri a két sajtóorgánum vezetőitől, s a helyi művelődéspolitika irányítóitól, hogy nem vettek részt egy olyan rendezvényen, amelynek egyik szereplője ö volt. Országos terjesztésű folyóiratunkban egyértelműen válaszoltunk erre, jelezve azt, hogy a hallgatóság soraiban ott ültek ifjú kollégáink. Hangsúlyoztuk: „Igaz, nem ők a Főnökök”, de álláspontunk az, hogy nemcsak hivatali hierarchia, hanem szellemi demokrácia is. létezik. Legalábbis számunkra. ..!” Mit se szóltunk arról — most viszont ki kell emelnünk —, hogy teendőink megszabása kizárólag a mi dolgunk, s többek között ezért alkalmaznak, fizetnek bennünket. Ebből következik, hogy soha nem vágyunk beavatkozni mások ilyen jellegű cselekedeteibe. örülünk annak, hogy — lehetőségeikhez mérten — támogatták az Egri Ifjúsági Házban működő, jó szándékú amatőrökből toborzódott irodalmi alkotókor tevékenységét. Produkcióik megítélésére azonban nekünk — ka úgy tetszik hivatalból is — vállalkoznunk kellett. Ezért adtunk fórumot a pro és kontráknak egyaránt. Ez mellesleg az objektív kritika feladatköréhez tartozik. Megközelítésünket a humánum jellemezte. Ezért fogalmaztunk úgy, hogy „Első üzenetükhöz mérten ez a második több reménnyel kecsegtető". Érdekükben bíráltuk a válogatás hibáit — az egyik lektor éppen (!) a vehemesen cikkező Papp Lajos volt —, rámutatva, hogy „nem érvényesült a következetes értékmérés, s így .. .kevesehb a tiszta búza, mint a ocsú. A liberális mérlegelés nemcsak esztétikai baki, hanem bumeráng is, amely azokra is visszacsap, akiik törődést, felkarolást érdemelnének. Természetesen nem elégedtünk meg ennyivel, hanem mindkét fórum nevében rendszeres publikálást ajánlottunk a fiataloknak. Küldetésünk ez, mert minden tehetséges pályakezdőre szükségünk van. Ezt tesz- szük a jövőben is, tagadva azt, hogy a hevesi táj a hazai literatúra Hortobágya, s hisszük: a magasra ívelők röptében a teret adók lendülete is szárnyal. Kár volt hát ,;kardot rántania” egy olyan csoport „védelmében”, amelynek nincs óhaja erre, mecéná- sök ugyanis köztünk is akadnak. Feleslegesen tette, céltalanul p>azarolta energiáit. Ráadásul arról is vallott, hogy — a bölcs Aesophust idézve — savanyú a szőlő, azaz nehezen viseli a jobbító megjegyzéseket. Higgye el: rossz úton jár, hiszen — hogy csak néhány tippet adjunk — munkálkodhatna lapja szerény példányszámának növelésén, valamint stílusának csiszolásán, s a közös ügyet szolgáló megértés légkörének formálásán. Mi erre törekszünk, ez a programunk. Reméljük: társul hozzánk. Ezt kívánja Qnnek fura felhangok nélkül, mindkét újság nevében: Pécsi István a Népújság olvasó-, a Hevesi Szemle felelős szerkesztője „Senki sem hisz abban, hogy távoli ismeretlen bolygók élővilága, lényei, tárgyai ilyenek lennének a valóságban is. A grafikáimmal szeretném elérni, hogy megértsük: a Világegyetem sokkal változatosabb, bonyolultabb, sokkal több lehetőséget tartogat, mint amit mi elképzeltünk.” S sorokkal ajánlja Németh Lajos sci-fi grafikáit, amelyeket a megyei könyvtár kiállító előcsarnokában láthatunk. A kis tárlat anyaga az átfutó tekintetnek, a felületes szemlélőnek eleinte vajmi keveset mond: megállapítható, hogy érdekes, esetleg meglepő, de semmi több. Szerencsére a vendégkönyv bejegyzései — méghozzá igen szép számmal —, arról tanúskodnak, hogy Németh Lajos munkáit, ha úgy tetszik, első feltűnését szívesen és értőn fogadták a látogatók. Semmi kétség: az Egerben élő fiatal alkotó erőteljes szakmai tudással bír. Bravúros a kézügyessége, biztos anatómiai ismerete. Csak ha alaposabban tanulmányozzuk képeit, jövünk rá, hogy világlátása sem mindennapi, mondandója figyelemre méltó. Vannak, akiket hidegen hagy a sci-fi mint műfaj, s vannak, akik fantáziát látnák, mi több, hisznek benne. Az utóbbiakat bizonyára jobban megfogja e kiállítás anyaga, ám a kételkedők sem pusztán tudományosfantasztikus grafikákat láthatnak. A legtöbb kép igazi egyéniséget sejtet, s ennek nem mond ellent az, hogy Németh Lajos a sci-fi grafikák műfajában is keveri a stílusvonásokat. A hatás — olykor a hasonlóság — néhol erősen érezhető: mintha Bosch támadt volna föl hirtelen. Máshol egy jól sikerült illusztrációt vél felfedezni a szemlélő, mint az Idegen madár, vagy az Idegen űrhajó című képeken. De a legtöbb grafikában az a leginkább megkapó, hogy Németh Lajos nem tud elszakadni az embertől — tudományos-fantasztikus síkon maradva: a mai emberi lénytől. A Robbanás után című alkotás mély érzelmi készségről és tartalmi telítettségről tanúskodik: hisz itt jelenik meg az esendő ember. A Harmadik típusú találkozások sorozata azért megnyerő, mert alkotója itt finomította, kristályosította ki leginkább mesterségbeli tudását. Előfordul, hogy Németh Lajos olykor még a képregény szintre téved — árulja el a kiállítás —, ám jobbára arról győz meg minket, hogy ígéretes tehetség. A Rozoga bárka című képén első látásra csak a fantázia fogja meg a nézőt, majd csak később értékeli a szakmai tudást, a cizellált munkamódszert. Olykor kafikaturiszti- kus vonásokba hajlik, hogy rögtön a féléi metességbe csapjon át: Gödörlakók vagy Loh-Norr egy napja... Arról győzött meg Németh Lajos kiállítása, hogy érdemes lesz találkozni vele: akár más témájú alkotásai révén is. Mikes Márta
