Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. január 4., szombat „Szaturnusz” Sarud felett Nem égi látomás, hisz a szóban forgó bolygó alaposan felbolydította a Tisza parti falucska tisztségviselőinek kedé­lyeit. Az eset bizonyos mértékben em­lékeztet a halhatatlan Iif—Petrov szer­zőpáros hősének, azaz korunk közéle­tének ötletekben kifogyhatatlan, ám a megvalósítás nehézségei elől „ango­losan” távozó Bender Oszkárnak viselt dolgoira. Am. ne vágjunk az esemé­nyek elébe... Feltűnik a Szaturnusz — A kedvező földrajzi fekvés, no meg a falusi tu­rizmus kínálta lehetőségek adták az ötletet, hogy a Ti­sza sarudi partján egy há­romszáz személyes kemping­tábort létesítsünk. Terveink­nek, elképzeléseinknek több támogatója akadt, segítségé­ről biztosított minket a Kö- zép-Tiszavidéki Intéző Bi­zottság, s a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel me- cénáskodott a megyei ta­nács, míg a füzesabonyi áfész az üdülőtábor élelmi­szer-ellátását tűzte ki célul. Ezt követően a Belkereske­delmi Minisztérium meghir­dette a kemping üzemelteté­sére a pályázatot. Elsőnek jelentkezett a Szabadbattyá- ni Magyar—Szovjet Barát­ság Termelőszövetkezet Sza­turnusz nevű turistairodája — idézi fel a történteket a sarudi tanácselnök, Talmács János. — Mi történt ezután...? — Az említett utazási iro­da vezetője egy jövendő ti­szai turistaparadicsom fres­kóját vázolta fel előttünk. Kis idő múlva kül- és bel­földi újságírók lepték meg a falut, lassan már mi is azt hittük, hogy valóban arany­hal akadt a horogra. — Ügy hírlik, népszerű lett a környék. Tudunk ar­ról, hogy többen igényeltek telket hétvégi nyaralónak, s az idei nyáron jó néhány „vi- ziszerelmes”, s vadevezős igénybe is vette az újonnan nyílt táborhelyet. — Ez így igaz, de a való­ság mégsem ennyire rózsás. Valóban, eddig 214 telket értékesítettünk, de azoknak a vásárlói elsősorban nyug­díjas napjaikra gondoló idős emberek. A Szaturnusz kem­pinget pedig úttörők, spor­tolók, vízituristák, sporthor­gászok látogatták. Ám. a be­harangozott nagy siker bizony még várat magára. A lel­kes menedzser is egyre rit­kábban jött el hozánk, aztán egy nap úgymond kiugrott a hal az iszákból, vagyis a „Szaturnusz bolygó" letért a pályájáról. Ugyanis agilis vezetője hátrahagyva csapot­mai napig büszke. Nem idő­zünk sokáig, búcsúzunk ked­ves vendéglátónktól, akinek szobájában a virágzó kará­csonyi kaktusz az ünnepeket idézi. A gát felé menőben egy mindenre elszánt kucsmás pecás birkózik a goromba széllel. — Már csak megszokásból nézek ki a Tiszára — har­sogja túl a szelet Czinege Zoltán, a falu nyugdíjas bor­Kemping téli álomban Telelőn a halászkészség Flcsor András udvarán Dr. Gál András az agilis népfrontelnök papot, leköszönt a cég élé­ről. Pedig, jócskán akad még itt tennivalónk. Most érke­zett el a beruházás a második szakaszához, 86-ban kíván­juk átadni a száz férőhelyes faházat, amelyben kora ta­vasztól őszig helyet tudánk adni az ideérkezőknek. A szerződés értelmében az el­következendő tárgyalásokon majd a szabadbattyáni tsz- elnök képviseli turistairodá­ját, de ez számunkra csöp­pet sem megnyugtató, s nem jelent biztosítékot. Téli Tisza-parti séta A csontig hatoló, hideg fo­lyóparti szél átsüvít a sza­lagtelkes község felett. Me­leg kályha mellé űzi a lakó­kat. Néhány, kendőbe bur­bélya, aki ráérő idejében af­féle fúró-faragó ember lett. A nagyothallók művészi ki­állításán egy korabeli ha­lászt ábrázoló makettja a ré­gi tiszai idillt idéz. Beszél­getés közben régi „vizes” csatlakozik társaságunkhoz. Varga József még vízhordó gyerekként kezdte, azóta is hű maradt a Tiszához. Most a Kötivizig alkalmazottja. — Igazi vadvízország volt itt, hamisítatlan tüskevár. A nádasban álló fák tele ma­dárfészekkel. Amint látják, a turizmus kedvéért kivág­ták őket. Csak a tönk ma­radt benn. A fészket vesz­tett gólyák beköltöztek a fa­luba, s most együtt járnak „kapásra” a rocsóval közle­kedő turistákkal. Egyébként, az idegenforgalom árnyol­dala már éreztette hatását, hisz a helybéli korcsmáros 20 forintért árulta a sört a vízparton, ahol mellesleg fü­rödni sem lehet. Innen már csak egy lépés maga a kemping területe, ahol megfordított csónak alussza téli álmát az avar borította fövenyen. A falu új során tetszetős hétvégi házak sejtetik, hogy Sarud nem adta fel, várja vendé­geit' Zsákfalu ? Várja, de hogyan? Hisz, manapság nem elég csupán a vonzó táj, a kedvező adott­ságokkal élni is tudni kell. Elkelne egy korszerű ven­déglő vagy netán tájjellegű csárda, s jót tenne az ügy­nek egy ‘hangulatos kis táj­ház, vagy falumúzeum is. Osztja nézeteinket dr. Gál András, a termelőszövetke­zet állatorvosa, s a helyi népfrontbizottság elnöke. — A hatvanas években több mint háromezer lakosa volt a községünknek. Azóta mintegy a felére csökkent a lélekszámúnk, s úgy tűnik, csak az idősek maradtak itt. Fontos volna megnyerni a fiatalabb korosztályt is. Hisz, az öregektől nem vár­hatjuk azt, hogy sebbel-lob- bal átalakítsák egykori la­kóhelyük arculatát. Régi terv volt különben a kis tájház kialakítása. Akkori­ban a gyógyszerész a még fellelhető régi ereklyéket össze is szedte — aztán nyu­gaton értékesítette. Szóba került tsz-támogatással a tájház megvétele is. Nem jött össze a szükséges ösz- szeg, végül egy jól kereső orvos vette meg. Fájó dolog, hogy a Szaturnusz —, úgy tűnik — cserben hagy min­ket, de nekünk is segítenünk kell tudni magunkon. Saj­nos. úgy érzem egy kicsit „zsákfalu’' vagyunk, hiszen kiesünk a Hortobágy felé eső forgalomból. De például az Alföldre igyekvő turistacso­portoknak itt lehetne éjsza­kai szálláshelyet biztosítani, vagy fel kéne ajánlani a kemping területét vállala­toknak. No, és persze meg­felelő program is kellene. A legújabb elképzelés az, hogy egy régi ámbitusos házat az úgynevezett mérlegházat bir­kacsárdává alakítjuk át, ahol pár lóval lovaglásra is mód nyílik. S, vajon mi lesz a Szatur­nusz sorsa? Állja-e majd ígéreteit, vagy égitestek mód­ján lebukik? Erre a választ megnyugtató módon Mis- kolczi László, Heves Megye Tanácsának kereskedelmi osztályvezetője adja meg. Tőle tudjuk, hogy az üze­meltetést mindenképp bizto­sítani kell, hiszel} a szóban forgó cég erre hárommilliós állami támogatást kapott. S ennyi pénzzel a zsebben, csak úgy nem lehet egysze­rűen felbontani minden fe­lelősség nélkül a szerződést. A jövő szezonra eltűnnek a Kötivizig jóvoltából a tüskök is a vízből, s nem lesz aka­dálya a fürdőzésnek sem! Ma nem volt kapás kolódzó asszony siet csak az új ABC-be. Hűtlenek len­nénk a község hagyományai­hoz, ha nem térnénk be egy „öreg halász" otthonába. Fi- csor András a portáján ép­pen halászkészségeit rakos­gatja, teszi el őket téli pi­henőre. A gazdasági udvar­ban tevékenykedő házigaz­dát nem éppen stílszerű környezetben gyöngytyúkok és paján kakasok között za­varjuk. Hat éve már, hogy nem húzza együtt a hálót társaival a poroszlói halász­szövetkezetben. S az öreg napokra, no meg a hazalá­togató unokáknak elkel a hal mellé a ropogós csirke­comb is! Kedves szóval invitál be otthonába, ahol elmeséli ho­gyan zubbantott a varsában az a félmázsás harcsa, amelynek befogására mind a Terefere a* ámbitus mellett (Fotó: Perl Márton) Soós Tamás Halásztalu, ahogy a mester megálmodta

Next

/
Oldalképek
Tartalom