Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. január 4., szombat „Szaturnusz” Sarud felett Nem égi látomás, hisz a szóban forgó bolygó alaposan felbolydította a Tisza parti falucska tisztségviselőinek kedélyeit. Az eset bizonyos mértékben emlékeztet a halhatatlan Iif—Petrov szerzőpáros hősének, azaz korunk közéletének ötletekben kifogyhatatlan, ám a megvalósítás nehézségei elől „angolosan” távozó Bender Oszkárnak viselt dolgoira. Am. ne vágjunk az események elébe... Feltűnik a Szaturnusz — A kedvező földrajzi fekvés, no meg a falusi turizmus kínálta lehetőségek adták az ötletet, hogy a Tisza sarudi partján egy háromszáz személyes kempingtábort létesítsünk. Terveinknek, elképzeléseinknek több támogatója akadt, segítségéről biztosított minket a Kö- zép-Tiszavidéki Intéző Bizottság, s a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel me- cénáskodott a megyei tanács, míg a füzesabonyi áfész az üdülőtábor élelmiszer-ellátását tűzte ki célul. Ezt követően a Belkereskedelmi Minisztérium meghirdette a kemping üzemeltetésére a pályázatot. Elsőnek jelentkezett a Szabadbattyá- ni Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet Szaturnusz nevű turistairodája — idézi fel a történteket a sarudi tanácselnök, Talmács János. — Mi történt ezután...? — Az említett utazási iroda vezetője egy jövendő tiszai turistaparadicsom freskóját vázolta fel előttünk. Kis idő múlva kül- és belföldi újságírók lepték meg a falut, lassan már mi is azt hittük, hogy valóban aranyhal akadt a horogra. — Ügy hírlik, népszerű lett a környék. Tudunk arról, hogy többen igényeltek telket hétvégi nyaralónak, s az idei nyáron jó néhány „vi- ziszerelmes”, s vadevezős igénybe is vette az újonnan nyílt táborhelyet. — Ez így igaz, de a valóság mégsem ennyire rózsás. Valóban, eddig 214 telket értékesítettünk, de azoknak a vásárlói elsősorban nyugdíjas napjaikra gondoló idős emberek. A Szaturnusz kempinget pedig úttörők, sportolók, vízituristák, sporthorgászok látogatták. Ám. a beharangozott nagy siker bizony még várat magára. A lelkes menedzser is egyre ritkábban jött el hozánk, aztán egy nap úgymond kiugrott a hal az iszákból, vagyis a „Szaturnusz bolygó" letért a pályájáról. Ugyanis agilis vezetője hátrahagyva csapotmai napig büszke. Nem időzünk sokáig, búcsúzunk kedves vendéglátónktól, akinek szobájában a virágzó karácsonyi kaktusz az ünnepeket idézi. A gát felé menőben egy mindenre elszánt kucsmás pecás birkózik a goromba széllel. — Már csak megszokásból nézek ki a Tiszára — harsogja túl a szelet Czinege Zoltán, a falu nyugdíjas borKemping téli álomban Telelőn a halászkészség Flcsor András udvarán Dr. Gál András az agilis népfrontelnök papot, leköszönt a cég éléről. Pedig, jócskán akad még itt tennivalónk. Most érkezett el a beruházás a második szakaszához, 86-ban kívánjuk átadni a száz férőhelyes faházat, amelyben kora tavasztól őszig helyet tudánk adni az ideérkezőknek. A szerződés értelmében az elkövetkezendő tárgyalásokon majd a szabadbattyáni tsz- elnök képviseli turistairodáját, de ez számunkra csöppet sem megnyugtató, s nem jelent biztosítékot. Téli Tisza-parti séta A csontig hatoló, hideg folyóparti szél átsüvít a szalagtelkes község felett. Meleg kályha mellé űzi a lakókat. Néhány, kendőbe burbélya, aki ráérő idejében afféle fúró-faragó ember lett. A nagyothallók művészi kiállításán egy korabeli halászt ábrázoló makettja a régi tiszai idillt idéz. Beszélgetés közben régi „vizes” csatlakozik társaságunkhoz. Varga József még vízhordó gyerekként kezdte, azóta is hű maradt a Tiszához. Most a Kötivizig alkalmazottja. — Igazi vadvízország volt itt, hamisítatlan tüskevár. A nádasban álló fák tele madárfészekkel. Amint látják, a turizmus kedvéért kivágták őket. Csak a tönk maradt benn. A fészket vesztett gólyák beköltöztek a faluba, s most együtt járnak „kapásra” a rocsóval közlekedő turistákkal. Egyébként, az idegenforgalom árnyoldala már éreztette hatását, hisz a helybéli korcsmáros 20 forintért árulta a sört a vízparton, ahol mellesleg fürödni sem lehet. Innen már csak egy lépés maga a kemping területe, ahol megfordított csónak alussza téli álmát az avar borította fövenyen. A falu új során tetszetős hétvégi házak sejtetik, hogy Sarud nem adta fel, várja vendégeit' Zsákfalu ? Várja, de hogyan? Hisz, manapság nem elég csupán a vonzó táj, a kedvező adottságokkal élni is tudni kell. Elkelne egy korszerű vendéglő vagy netán tájjellegű csárda, s jót tenne az ügynek egy ‘hangulatos kis tájház, vagy falumúzeum is. Osztja nézeteinket dr. Gál András, a termelőszövetkezet állatorvosa, s a helyi népfrontbizottság elnöke. — A hatvanas években több mint háromezer lakosa volt a községünknek. Azóta mintegy a felére csökkent a lélekszámúnk, s úgy tűnik, csak az idősek maradtak itt. Fontos volna megnyerni a fiatalabb korosztályt is. Hisz, az öregektől nem várhatjuk azt, hogy sebbel-lob- bal átalakítsák egykori lakóhelyük arculatát. Régi terv volt különben a kis tájház kialakítása. Akkoriban a gyógyszerész a még fellelhető régi ereklyéket össze is szedte — aztán nyugaton értékesítette. Szóba került tsz-támogatással a tájház megvétele is. Nem jött össze a szükséges ösz- szeg, végül egy jól kereső orvos vette meg. Fájó dolog, hogy a Szaturnusz —, úgy tűnik — cserben hagy minket, de nekünk is segítenünk kell tudni magunkon. Sajnos. úgy érzem egy kicsit „zsákfalu’' vagyunk, hiszen kiesünk a Hortobágy felé eső forgalomból. De például az Alföldre igyekvő turistacsoportoknak itt lehetne éjszakai szálláshelyet biztosítani, vagy fel kéne ajánlani a kemping területét vállalatoknak. No, és persze megfelelő program is kellene. A legújabb elképzelés az, hogy egy régi ámbitusos házat az úgynevezett mérlegházat birkacsárdává alakítjuk át, ahol pár lóval lovaglásra is mód nyílik. S, vajon mi lesz a Szaturnusz sorsa? Állja-e majd ígéreteit, vagy égitestek módján lebukik? Erre a választ megnyugtató módon Mis- kolczi László, Heves Megye Tanácsának kereskedelmi osztályvezetője adja meg. Tőle tudjuk, hogy az üzemeltetést mindenképp biztosítani kell, hiszel} a szóban forgó cég erre hárommilliós állami támogatást kapott. S ennyi pénzzel a zsebben, csak úgy nem lehet egyszerűen felbontani minden felelősség nélkül a szerződést. A jövő szezonra eltűnnek a Kötivizig jóvoltából a tüskök is a vízből, s nem lesz akadálya a fürdőzésnek sem! Ma nem volt kapás kolódzó asszony siet csak az új ABC-be. Hűtlenek lennénk a község hagyományaihoz, ha nem térnénk be egy „öreg halász" otthonába. Fi- csor András a portáján éppen halászkészségeit rakosgatja, teszi el őket téli pihenőre. A gazdasági udvarban tevékenykedő házigazdát nem éppen stílszerű környezetben gyöngytyúkok és paján kakasok között zavarjuk. Hat éve már, hogy nem húzza együtt a hálót társaival a poroszlói halászszövetkezetben. S az öreg napokra, no meg a hazalátogató unokáknak elkel a hal mellé a ropogós csirkecomb is! Kedves szóval invitál be otthonába, ahol elmeséli hogyan zubbantott a varsában az a félmázsás harcsa, amelynek befogására mind a Terefere a* ámbitus mellett (Fotó: Perl Márton) Soós Tamás Halásztalu, ahogy a mester megálmodta
