Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. január 4., szombat A tapasztalatokról — szakszervezeti kongresszus előtt Fémből készült csomagolóeszközök Füzesabonyból A gyár nyomdája biztosítja korszerű gépeken a csaknem 30 millió négyzetméter litografált lemezt A granulátumos koronadugó-betétezö géppel Czövek I.ajosne 2400 söröskupakot készít -percenként (Fotó: Szabó Sándor) Ezekben a hetekben felgyorsult a szakszervezeti kongresszus előkészítése. Decemberben—januárban a megyei tanácskozások és az ágazati kongresszusok folynak. Ezeken is szó esik azokról a tapasztalatokról, amelyek a majd három hónapos megelőző időszakban, a vállalati és tröszti szak- szervezeti testületek újraválasztása alatt felhalmozódtak. Miközben már egész iparágak gondjával-bajával és eredményeivel ismerkedünk, érdemes összegezni, hogy a februárban megtartandó országos kongresszus, valamint a már újraválasztott bizalmiak és szakszervezeti testületek feladatait hogyan értékelte a négy és fél millió szervezett dolgozó, miként érvényesült a szakszervezeti demokrácia a választások során. Az alapszervezetekben több mint félmillió tisztség- viselőt, köztük 180 ezer bizalmit választottak. A választásokat a tagság megnövekedett érdeklődése kísérte. Ez kifejeződött a részvételben, a választói értekezleteken tanúsított aktivitásban, és a tisztségviselők felelősségteljes kiválasztásában. A különböző választói értekezleteken a szakszervezeti tagság 85—90 százaléka részt vett. Szavazásképtelenség miatt mindösz- sze a választások alig egy százalékát kellett megismételni. A szervezett dolgozók, a bizalmiak jól megismerték a továbbfejlesztett választási rendszer előírásait, és őrködtek betartásukon. Egyetértéssel találkoztak a választások demokratizmusának növelését elősegítő változások. Különösen jól fogadták azokat az új szabályokat, amelyek a közvetlen részvételt bővítették. Egyértelműen helyeselték a jelölőmunka intézményes kiterjesztését, és a kétszakaszos választási mód bevezetését. Jól fogadták azt a rendelkezést is, amely szerint a szakszervezeti csoport tagjai döntik el. hogy a bizalmijukat titkosan vagy nyíltan választják. Helyeselték és a választások egyik legjelentősebb változásaként fogadták a jelölési sorrend meghatározó szerepének eltörlését. A jelölést végző személyek, a tagság 90—95 százalékával, a bizottságok a tagság nagy többségével beszélgettek el a lehetséges jelöltekről, és véleményüket figyelembe véve tették meg javaslataikat. Ezeknek több, mint 90 százalékát elfogadta a tagság. A szakszervezeti tagok kritikusan mérlegelték, tudatosan választottak. Arra szavaztak, akit alkalmasnak tartottak arra, hogy érdekeiket a jövőben határozottan fogja képviselni. Az eddigi munka alapján a tisztségviselők 70 százaléka kapott újból bizalmat. A csere oka jórészt nyugdíjazás, más területre kerülés volt. Jó néhány korábbi Hosszú szavatosságú szalámi gyártására rendezkedik be a Zala Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. Az új termék íze hasonlít a téliszalámira, az ára viszont lényegesen olcsóbb lesz. Nagyrészt abból a jó minőségű, de formai okok miatt már nem exportálható nye- sedékhúból készítik, amelyet jelenleg kényszerűségből tisztségviselő munkájával azonban nem volt elégedett a tagság, s ezek ezért nem kaptak ismét bizalmat. A csoporttaggyűlésen és a többi választói értekezleten több mint egymillióan szólaltak fel, nyilvánítottak véleményt a szakszervezet munkájáról, a bizalmiak, a szakszervezeti tisztségviselők, a vezető testületek tevékenységéről. A szakszervezeti tagok úgy ítélték meg, hogy a nehezebb, ellentmondásosabb gazdasági és társadalmi viszonyok között lehetséges volt eredményes szakszervezeti munkát végezni. Javult a szakszervezeti tisztségviselők munkája, a szak- szervezeti tagok intenzívebben vettek részt a vezetésben, többször nyilvánítottak véleményt az adott munkahely gondjairól. A hozzászólásokban kifejeződött a szakszervezeti munkával szembeni megnövekedett igény is. A vitákban sok kritikai észrevétel hangzott el a helyi és országos gondokat illetően. A felszólalók többek között kérték, hogy a szak- szervezeti mozgalom lépjen fel határozottabban az áremelkedések ellen; a dolgozók inflációt csökkentő lépéseket várnak. Szinte valamennyi munkahelyen kifejezték azt a kívánságukat az emberek, hogy közös munkával és erőfeszítéssel mérsékeljük az árszínvonal növekedési ütemét. Felhívták a figyelmet a termelésben lévő tartalékok jobb kihasználására, s arra, hogy ezt jobban ösztönözzék. Súlyos gondként beszéltek a felszólalók a lakáshoz jutás mind nagyobb nehézségeiről, a lakásépítés és fenntartás növekvő terheiről. A nyugdíjasok rosszabbodó anyagi helyzete szinte valamennyi értekezleten felvetődött, hangsúlyt kapott az alacsony nyugdíjak rendezésének és a nyugdíjak értékállósága biztosításának követelménye. Sokan bírálták a szakszervezeti üdültetéssel kapcsolatos hiányosságokat, elsősorban azt, hogy a díjak folyamatosan emelkednek, a szolgáltatások színvonala azonban stagnál vagy romlik a legtöbb helyen. A szakszervezetekkel szembeni elvárások, kritikák természetesek; ez a mozgalom iránti bizalom jele. A jogosan kifogásolt kedvezőtlen jelenségek leküzdésében a szakszervezeti tagok többsége szívesen részt vesz, ha ehhez ösztönzést kap és közreműködésének eredményeit látja. A tagsággal folytatott párbeszéd első szakasza a bizalmi és az alapszervezeti választások befejeztével lezárult. A szakszervezeti mozgalom kötelességének tartja, hogy a választói értekezleteken, a beszélgetéseken felvetett kérdésekre reagáljon. Sevella József a SZOT munkatársa még alacsonyabb értékű áruk előállításánál használnak fel. Az újfajta szalámi az év második felében jelenik meg az üzletekben. Gyártására az Állami Fejlesztési Bank támogatásával évi 600 tonna teljesítményű, klimati- zált érlelőtereket magába foglaló részleget építenek és szerelnek fel Zalaegerszegen. (MTI) A Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyára a fémből készült csomagolóeszközök széles skáláját készíti éves szinten mintegy 900 millió forint termelési értékben. A hazai élelmiszeripar igéSok rossz beidegződés lassítja ma is hazánkban az egészséges gazdasági mozgásokat, miért épp a „maszekokkal” kapcsolatos megítélés lenne kivétel? Szerencsére a kisipar szervezői nem bánkódnak a maradi- ság taglalt megnyilvánulásain : az érdekképviselet mellett élénken nekiláttak a gazdasági menedzselő kezdeményezésnek. Minőségi verseny Továbbra is elsődleges feladata marad a kisiparnak a lakossági szolgáltatások iránti igény mind teljesebb kielégítése! — hangoztatják a Kiosznál. Ez mellett azonban a korábbitól markánsabb tényezői kívánnak lenni a népgazdasági méretű „terepnek" is. Mind a kivitelben, mind az importpótlásban, továbbá a kiemelt programok megvalósításában, a háttéripari tevékenységben szerephez kívánnak jutni. Nem csupán az érdemekre való törekvés készteti erre a kisipart. Fő területükön, a szolgáltatásban az állami szektor jelenlétével mindinkább egészséges a mennyiségi kínálat, s lassan kezd nekilendülni a minőségi verseny A kialakuló helyzetre való reagálás, hogy — Így még soha nem hoztak zavarba — tömte meg a pipáját az oslói egyetem filozófia tanszékének profesz- szora. — Ott állok előadásra készen hatszáz diák előtt, kezemben az elmondandó téma hatoldalas kivonatával, amikor az első padsorból valaki rám szól:: „Professzor úr, kérem, hallgassuk-e majd amit mond, másoljuk-e inkább jegyzeteit, vagy próbáljunk magunk vázlatot készíteni? Mert, hogy a három együtt nem megy s attól tartok, igencsak nem lesz hatékony a mai napi előadása." Megpróbáltam nyolc pontba sűríteni mondanivalómat, ennek másolatát kérve mindössze, ám ekkor kaptam a fejemhez, hogy ugye nem gondolom, hogy e néhány szó alapján érdemlegesen föl lehet készülni a vizsgákra. A társaság, amely a történetet hallgatta, némaságba burkolózott. Tényleg, milyen nyét elégítik ki a 3,5 milliárd darab koronadugóval és zárókupakkal. Krémes, fes- tékes dobozok, tubusok is készülnek litografált színes lemezekből, melyeket a hazai gyógyászati, élelmiszera magánszektor igyekszik betörni azokba a szférákba is, amelyekben eddig zömmel vállalatok töltötték ki — több-kevesebb hiánnyal — az űrt. A gazdasági indítékok mellett kapóra jön, hogy szövetségük — a minden irányban „számon kérőbb" közszellem elterjedésével — egyre inkább igyekszik hasznosabbá tenni magát a tagdíjat fizető iparosak számára. A következő tervidőszakra vonatkozó előirányzataikban külön fejezetet kap „A gazdaságszervező tevékenység szélesítése". E próbálkozásaik fontos mozzanata az. amely szorosan a bevezetőben említett panaszra vonatkozik. Azaz „eíő kell segíteni a szocialista szervezetekkel kialakított együttműködés elmélyíté- tését, tartalmasabbá tételét, bővíteni kell a kooperációs formák körét, és népszerűsíteni a kevésbé alkalmazott formákat." A példák közt a bérmunkát, a lízing-konstrukciókat, a fő-, illetve alvállalkozásokat vették lajstromba. Oldódó görcs A kisipar és a nagyipar közötti kapcsolatteremtés formai kísérletei még 1955- re nyúlnak vissza. Akkor előkészületekkel lehet megelőzni az efféle inzultusokat. Magam azonban máson kezdtem töprengeni. Azon a néhány héttel korábban ellesett jó tanácson, amelyet a gyár egyik műhelyének főnöke frissen kinevezett társának javasolt. „Rideg marha tartására rendezkedj be öregem. Soha ne engedd a beosztottjaidat három lépésnél közelebb magadhoz, mert akkor elkanászodnak. Légy könyörtelen és hideg, másképp nem boldogulsz". Valódi tekintélyt kivívni csak jó munkával lehet. És főnöknek lenni nem kivételezett állapot, hanem egyfajta speciális szakma. Hányszor és hányszor hangot adtunk már a legkülönbözőbb fórumokon az előbbi két alapigazságnak. Hány és hány a kérdéshez jól értő szakember — maga is irányító poszton — bizonygatta. bizonyította már be. és vegyipar hasznosít több milliós nagyságrendben. A füzesabonyiak termékeit jól ismerik a szocialista országokban is: Csehszlovákia, Bulgária, NDK, Románia, Szovjetunió. hívták életre a KETI-t. a Kisipari Exportra Termelte- tető Irodát. Ez a szervezet a reform után, 1969-ben KTV-vé, Kisipari Termeltető Vállalattá jelesült. De a rangban való előrelépés sokáig csak jogi maradt: még a hetvenes évek közepén is lélektani hátrányban fáradoztak. Reklámra szűk lehetőségük nyílt, s a háttériparba való fokozottabb bekapcsolódásukat nehezítette az a görcs, amely a nagyvállalatokban a kisiparral kapcsolatban maradt, s ma is csak lassan oldódik. Másfél éve újabb szervezet lépett színre: a Noviki, elsősorban a kisipari innovációt felkaroló szándékkal. A gyerekcipőben járó vállalat — melyet a Kiosz és az egyik bank alapított — bizonyos mértékig már versenytársa a KTV-nek. Sok szempontból jó értelembe vett „versenytárs" maga a Kiosz is, mióta menedzseléssel is igyekszik az iparo- sdk kedvében járni. A KE- TI-vel kezdett, ma már három évtizedes múltra visz- szatékintő próbálkozások számottevő eredményt hoztak a hazai gazdaság konyhájára. Jelentékeny imDor- tot pótolnak, mérhető a közvetett kivitelben való részvétel, seregnyi áruval rövidítették meg a hiánycikkhogy a három lépéses elv csak azoknak sajátjuk, akik lenézik munka- illetve embertársukat, akik megfeledkeznek arról, hogy egy cipész — mondjuk — épp- úgy fontos a társadalom számára, mint egy két-, háromezer dolgozót foglalkoztató intézmény igazgatója és hogy mindezt az élet számtalanszor igazolja. Akár oly módon is, hogy egy látszólag szimpla foglalkozású virágkereskedőnek például többet juttatott a javakból, mint egy rangos egyetemi tanárnak. Na, de akkor mégis. Hisz íme, itt az ékes ellenpélda . . . Ha az oktatók közel engedik magukhoz még oly okos diákjaikat, utána előfordulhat, hogy nem győzik kivédeni szemtelenkedéseikev ha a feljebbvaló elengedi magát — Az elkövetkező időszakban takarékos nyersanyag-felhasználással, jól megmunkált termékekkel szeretnének versenyképesek maradni a csomagolóeszközök piacán. listát az iparosok. A legfrissebb kimutatás szerinl a KTV nem kevesebb, min! kétszáznyolcvanezer féle termék gyártásában közreműködik! A vállalat Heves megyei irodája tavaly 25 millió forint értékű kisipari termelést menedzselt, idén ennél nagyobb forgalmai bonyolítottak le, dacolva a vgm-ek versenyképességével a kisipari méretű munkák kínálati piacán. Ez a vállalat találja magát leggyakrabban szembe az ipa- rosmunika megítélésének ellentmondásosságával Több vállalatnál még versenyzésre sem nyílik módjuk, hiába, hogy a kínálkozó feladatot olcsóbban. kedvezőbb határidővel tudnák vállalni, mint más szervezetek. Följebb a ranggal A magánszektorban folyó termelés rangját azzal is növelni kívánja a szövetség, hogy lényegbe vágó gazdasági programok megvalósításában kíván részt vállalni — vállaltatni — iparosaival. Lehetőséget látnak a mikroelektronikában, az ehhez kapcsolódó alkatrészgyártásban való közreműködésre. Ehhez a szükséges szervezeti keretek tágítását szorgalmazzák: a műszaki fejlesztési lehetőségek szélesebbre nyitásában, több hitelhez jutásban, frissebb kereskedelemben látják a kibontakozás módját. Ezek egyiike-másika sok pénzt emésztene föl, ám nem kerül forintba a kisipart hátrányba hozó szemléleti merevség sietős feloldása. Molnár Pál Hát persze. Példának nem rossz a föntebbi. nálunk azért igencsak elképzelhetetlennek tűnő eset, de bizony éppen annak igazolásául, mennyire nem lehet lépésekkel mérni és lépésekkel meghatározni azokat a kapcsolatokat, amelyek összefűzik kényszerűen a legkülönbözőbb beosztásba tevékenykedőket. Mert a kutya nem ott van elásva, hogy az egyszeri okvetetlenkedők. höz valakik túlságosan leereszkedtek. Sokkal inkább ott, hogy nem értette meg, nem fogadta el az okos együttcselekvéshez feltétlenül szükséges legalapvetőbb normákat. Miként azok sem. akik az ellenkező irányból próbálják tartani a semmire sem jó távolságokat. Németi Zsuzsa Új Zalahús-szalámi Hány lépéssel közelebb? A háttéripar hátterében? „Ámbár a 68-as reform óta a kisiparosok termelhetnek vállalati megren delésre is, az eltelt csaknem két évtized ellenére sem szűnt meg teljesen az idegenkedés — panaszolta nemrég egy megyénkbeli Kiosz-vezető. — Vannak még vállalati irányítók, akik nem szívesen dolgoztatnak iparosokkal. Hogy ennek megrögzött előítélet-e az oka, vagy attól tart, valahol majd kor rupcióval vádolják — fogalmam sincs. . .”
