Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-23 / 19. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1986. január 23., csütörtök Tiltakozott a Greenpeace Amerikai robotrepülő Kanada felett Az Egyesült Államok lé­giereje szerdán újabb kísér­letet hajtott végre Kanada területén egy manőverező robotrepülőgéppel. A robot­repülőt egy bombázó repü­lőről indították, s az mint­egy 1500 mérföldes — 2400 kilométeres — utat tett meg a kijelölt célig. Az amerikai katonai ha­tóságok a múlt évben kezd­ték meg a robotrepülőgépek­kel a próbautakat kanadai terület felett, azzal az in­doklással, hogy a kísérlet feltételei „hasonlítanak a Szovjetunió felületi és idő­járási viszonyaira”. A ka­nadai békeszervezetek til­takoznak az ellen, hogy az országot a Pentagon kísér­leti terepként használja fel fegyverkezési programja megvalósításához. A szerdai próbaút ellen tiltakozva a Greenpeace szervezet tag­jai gyűlést tartottak egy ka­nadai katonai támaszpont­nál. Ellentmondásos hírek Dél-Jemenből Viszonylagos csend a tnzvonalban A TASZSZ szovjet hír- ■ ügynökség Kuvadtból kel­tezett szerdai jelentéséiben arról számolt be, hogy Dél- Jemenben bizonyos mérté­kig alábbhagytak a szem­ben álló erők harci cselek­ményei. Intézkedéseket tesz­nek a vitás kérdések politi­kai megállapodással törté­nő rendezésére. Más jelen­tések szerint az ország egyes vidékein folytatódnak a kü­lönböző tartományokból a csapa tösszevon ások. Noha, az összetűzések hevessége az elmúlt fcét-három nap­ban gyengült, az országban továbbra is feszült a hely­zet. Mindkét fél az általa ellenőrzött rádióadóikon fegyverletételre hívta fel a vele szemben állókat, am­nesztiát ígérve, ha leteszik a fegyvert és beszüntetik az ellenállást. Az AFP francia hírügy­nökség szemtanúkra és az észak-jemeni fővárosban dolgozó diplomatákra hivat­kozva arról számolt be, hogy szerdára virradóra alábbhagyott az ádeni har­cok hevessége és a helyze­tet szerda délelőtt is ez a viszonylagos csend jelle­mezte. Ennek ellenére a vá­rosban szórványos lövöldö­zések hallatszottak, s ez egyelőre lehetetlenné tette a még mindig a fővárosban lévő mintegy 400—600 kül­földi evakuálását. A külföl­diek elszállítását a rossz időjárás is akadályozza. Az eddigi harcok nyomán kialakult helyzetről továbbra is ellentmondásos értesülé­sek érkeznek. Az AFP Dzsibuti'ban élő. jól tájéko­zott jemeniekre hivatkozva azt jelenti, hogy Ali Nasz- szer Mohammed erői állító­lag Aden egy részét hatal­mukban tartják. Az UPI amerikai hírügynökség az evakuált külföldiek, vala­mint a különböző rádióadá­sok és újságcikkek vélemé- nyét idézve szintén azit köz­li, hogy a Mohammeddel szemben álló kollektív veze­tés csapatai kulcspozíciók­kal rendelkeznek a főváros­ban, s legalább három vi­déki tartomány ús az ő ke­zükben van. Ugyanakkor az Al-Kabasz című kuvaiti új­ság — Ali Nasszer Moham- mednek a színtan elnökhöz intézett üzenetére hivatkoz­va — arról ad hírt, hogy az államfőhöz hű fegyveresek néhány ellenállási góctól el­tekintve az ország egész te­rületét ellenőrzik. Kuvaitiba érkező értesülé­sek szerint Dél-Jemenben a bárdi oselek(mónylek gyen­gülése tapasztalható és meg­tették az első lépéseket a helyzet normalizálására, a konfliktus súlyos következ­ményeinek f elszámolásiéra, az élet normális menetének helyreállítására a főváros­ban és más körzetekben — jelentette szerdán délután a TASZSZ szovjet hírügy­nökség, Kuvaitiból keltezett anyagában. LIBANON A merénylet után Legkevesebb 30 halott — ez a libanoni főváros kele­ti negyedében elkövetett keddi merénylet mérlege, — amikor js egy 250—300 kiló robbanóanyaggal megrakott Mercedest ismeretlenek fel­robbantottak — a kórházak­ban 133 sebesültet ápolnak. A romok eltakarítása fo­lyik, és nem kizárt, hogy újabb áldozatokra bukkan­nak. A kedd délelőtti robbanás nemcsak az amúgy is zűrza­varos politikai helyzetet tet­te még áttekinthetetleneb­bé, de fokozta a katonai fe­szültséget is. A politikai ki­bontakozás útja egyelőre ki­számíthatatlan. Az arab országoknak nem volt közük Bécshez Kadhafi a terrorizmus ellen Líbia arra kérte a palesz­tin vezetőket, hogy Auszt­riában ne kövessenek el akciókat; a bécsi merény­lethez egyetlen arab ország­nak sincs köze. Ezt mon­dotta Moamer el-Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője a Kurier ban szerdán megje­lent nyilakozatában. Oszt­rák részről korábban tájé­koztatták arról az értesülés­ről, hogy palesztin akciók készülnek a korábbi bécsi merényletek miatt elítélt, s börtönbüntetésüket töltő palesztinok kiszabadítására — mondotta Kadhafi. A lí­biai vezető azonban ellenez­te ezeket a terveket, ame­lyeket végül mégis megpró­báltak végrehajtani. Eddig nem volt utalás ar­ra, hogy a december 27-i, bécsi repülőtéri merénylet­nek foglyok kiszabadítása lett volna a célja, nem be­szélt erről a két sebesülten elfogott terrorista sem. Kad­hafi egyébként kijelentette: változatlanul semmi bizonyí­ték nincs arra, hogy az Abu Nidal-féle palesztin csoport lenne felelős a bécsi me­rényletért. A líbiai vezető kifejtette: a terrorizmus el­len van, hiszen a „valódi terroristák az izraeliek”, de amíg a palesztinok igazsá­gos ügyükért harcolnak, Lí­bia támogatni fogja őket. Az akciók taktikáját, rész­leteit nem tárgyalják meg a palesztinokkal; „ami tör­ténik, azért a palesztinok a felelősek” — mondta. TESTÖRÖKKÉNT GYILKOLTAK Halálra ítélték Indira Gandhi merénylőit A bíró halálra ítélte az Indira Gandhi ellen elköve­tett gyilkos merénylet ügyé­ben vádolt szikh Szatvant Szinghet, Kehar Szinghet és Balbir Szinghet. Manes Csandra bíró a szigorúan őrzött delhi Tihar központi börtönben hirdette ki szer­dán az ítéletet. Az indiai büntető törvénykönyv vonat­kozó paragrafusai alapján a három vádlottat bűnösnek találta többek között össze­esküvés, emberölés és gyil­kossági kísérlet vádpontjá­ban. A néhai Indira Gandhi miniszterelnök-asszonyt 1984. október 31-én, nem sokkal reggel kilenc óra után öl­ték meg. A merényletet Szatvant Szingh és Beant Szingh, a kormányfői test­őrség két tagja hajtotta végre. Mindketten őrséget álltak a miniszterelnöki re­zidenciát és a kormányfői hivatalt összekötő kapunál. Beant Szinghet a testőrség többi tagja a gyilkosság el­követése után agyonlőtte. Szatvant Szingh súlyosan megsérült. Kehar Szinghet és Balbir Szinghet november végén tartóztatták le a merénylet­re szőtt öszeesküvés gyanú­jával. Az ítélethirdetés napjára, szerdán rendkívüli biztonsá­gi intézkedéseket foganato­sítottak a hatóságok az eset­leges zavargások megelőzé­sére a Tihar börtön környé­kén. Két évvel ezelőtt, In­dira Gandhi meggyilkolása után Delhiben elszabadult a pokol; a felzaklatott tö­meg a szikhek elleni pog­romokban több mint kétezer embert mészárolt le. Thatcher és Peresi megbeszélései A tel avivi „béketervről 21») Londonban szerdán meg­kezdte tárgyalásait Margaret Thatcher miniszterelnökkel és Geoffrey Howe külügy­miniszterrel Simon Peresz izraeli miniszterelnök. Pe­resz kedden, késő este Há­gából érkezett az angol fő­városba, a közel-keleti ren­dezéssel kapcsolatos sajátos tel avivi „béketerv” megvi­tatását szolgáló nyugat-eu­rópai körutazása keretében. Londonban — ahol hiva­talos helyről figyelmeztették az egész sajtót, ne várjon részleteket, és biztonsági megfontolásokból az izraeli miniszterelnök programját sem jelentik be előre — annyit minden esetre sejtet­tek, hogy amennyiben Pe­resz ragaszkodik a PFSZ- szel kapcsolatos mereven el­utasító állásponthoz, nem re­mélhet ebben angol támo­gatást. Londonban hosszú idő óta a nemzetközi rész­vétellel való béketárgyalá­sokra vonatkozó jordániai tervet támogatják, amely előírná a Palesztin Felszaba- dítási Szervezet jelenlétét is. Londont kiterjedt arab vi­lágbeli érdekeltségei és kap­csolatai, az angol olajipar gazdasági jelentősége óvatos­ságra inti a közel-keleti ügyekben. Washingtonból ugyanakkor erős nyomást gyakorolnak, hogy London­ban tegyenek engedménye­ket az izraeli álláspont irá­nyába. Peresz, aki öt napot tölt Londonban, szerdán dél­ben a sajtónak nyilatkozva „új megközelítésekről” be­szélt és ismételten közölte: kész a közvetlen tárgyalás­ra Husszein uralkodóval. Londonban sem tudják azon­ban, hogy az izraeli minisz­terelnök mi újat tudna mon­dani az általa egyedül el­fogadhatónak tartott arab partnernek. rC Külpolitikai kommentárunk Tokiói iránytű MEGLEHETŐSEN SZESZÉLYESEN MOZOG ide- oda a politikai iránytű a japán fővárosban, az el­múlt napokban némileg ellentmondásos jelentések láttak napvilágot a távol^keleti szigetország diplo­máciai célkitűzéseiről. Nyilatkozatban erősítette meg például a Nakaszone-kormány szóvivője, hogy orszá­ga továbbra is érdekelt a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok javításában, s hogy Tokió elégedett Se- vardnadze szovjet külügyminiszter látogatásának eredményeivel. Ugyanakkor szinte ezzel egyidőben hozták nyilvánosságra azt a hírt, hogy Japán egyez­teti részvételét az amerikai űrfegyverkezési prog­ramban Nagy-Britanniával és az NSZK-val. Márpe­dig a csillagháborús tervekhez való közeledés alig­ha szolgálhatja a Moszkva—Tokió viszony erősödé­sét. Sevardnadze maga is kifejtette reményét, hogy a felkelő nap országa — saját érdekeit is szem előtt tartva — nem csatlakozik a Reagan-adminisztráció erőfeszítéseihez. Érdekes ingadozásokat mutat a politikai baromé­ter Japán belpolitikai életével kapcsolatban is. Nagy figyelmet keltett, hogy — egy teljes hónapi halasz­tás után — felújította, majd befejezte kongresszu­sát az ellenzék legnagyobb erejét képező szocialista párt, amely heves támadásokat intézett a fegyverke­zési korlátok feloldása és a fokozott japán—amerikai katonai együttműködés ellen. Megélénkültek a talál­gatások egy esetleges ellenkoalíciót illetően. AZ LDP TÉNYKEDÉSÉT ugyanis változatlanul a frakciók közötti állandó, többnyire elfojtott, ám nem­ritkán felszínre törő heves véleménykülönbségek jel­lemzik. Ez általában persze nem akadályozza meg (az érdekek egybeesése esetén) a kormánypárt ve­zető posztjain álló politikusokat a közös nevező meg­találásában, más alkalmakkor azonban elkeseredett, hatalmi kötélhúzásra emlékeztető csatározásokhoz vezet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Na- kaszone posztjára — jóllehet a miniszterelnök meg­bízatása előreláthatólag csak októberben jár le — máris három vetélytársa jelentette be igényét. Ezek az ellentétek egyelőre nem érezhetők a mindennapi eseményekben, de a közeljövőben várhatóan egyre inkább hozzájárulnak majd a politikai iránytű ki­lengéséhez. Szeg. G.bor GEOFFREY HOWE angol külügyminiszter Londonban fogadta Nyikita Rizsov szov­jet Ikülügyminiszter-helyet- test, aki az angol—szovjet kapcsolatokban lévő egyes megoldatlan kérdések ren­dezése céljából érkezett a brit fővárosba. TIBETI ÚTIJEGYZETEK IV/3. r „Égbe temetés” Miközben a tibeti zarán­dokok hajnalban hozzákez­denek imájukhoz, a város­ból kisebb csoportok indul­nak útnak az egyik közeli hegy felé. Lhasza hajnalban halottait temeti. Különleges a szertartás: a tibetiek ha­lottaikat nem a földbe, ha­nem „az égbe temetik”. Okát a fa hiányával és kemény, ásásra alkalmatlan talajjal magyarázzák. A halottat egy kőre fek­tetik, majd a Dunbi, a „sír­ásó” felgyűri ruhája ujját és ... feldarabolja a halot­tat. A szertartás színhelyére időben megérkeznek a ma­darak, majd csőrükben hús- darabokkal távoznak. A csontot apróra összetörik, campával, a tibeti népi ele­dellel elkeverik, hogy a ma­darak semmit se hagyjanak a kövön. A tibetiek számára „az égbe temetés” éppen olyan természetes, mint az euró­paiak számára az, hogy ha­lottaikat sírgödörbe hántol­ják. Az „égbe temetés” szín­helyétől a külföldit igye­keznek távoltartani. Nem at­tól félnék, hogy az idegen esetleg rosszul lesz, hanem attól, hogy a tömeg elriaszt­ja a madarakat. Pár héttel ezelőtt a bámészkodó kül­földieket a halott hozzátar­tozói kővel dobálták meg. Azóta a helyi idegenvezetők mindenkit erőteljesen elta­nácsolnak a kíváncsiskodás­tól. Tervezik azonban, hogy kilátót építenek, s távcső­vel lehet majd végigkísérni a bizarr szertartást. Tisztelet a vallásnak és a hívőnek. Új dolog ez Tibet legúja-bbkori történelmében. A látogatónak Lhaszában szívesen vetítenek egy 1978- ban készült dokumentumfii - met, s ebben egy villanásra feltűnik a Dzsokang temp­lom kerítéssel lezárt bejá­rata is. Az a hely, ahol ma­napság naponta ezrek haj- longanak és pergetik ima­malmukat. A kínaiak az öt­venes évek végétől, de kü­lönösen a .^kulturális forra­dalom” idején „balos türel­metlenséget” tanúsítottak a lámaizmus iránt. Kolostorok pusztultak és néptelenedtek el. A Lhasza környéki Gan- den-kolostor helyén manap­ság is jobbára csak csupasz fák meredeznek — mintha szőnyegbombázásnak esett volna áldozatul a „sárga szekta” élső nagy kolostora. A Ihászai szent helyek, a Dzsokang, a Drepung, vagy a Dalai Lámáék lak- és te­metkezési helye, Tibet jel­képe, a 13 emelet magas Potaia-palota érintetlen maradt. E helyek már a „kulturális forradalom” ide­jén is védett helyek voltak. Állítólag maga Csou En-laj óvott a vandál pusztításoktól­A hetvenes évek végén az általános politikai irányvo­nal felülvizsgálásával pár­huzamosan a kínai Tibet- politika is változáson ment át. Tolerancia kezdett érvé­nyesülni a vallással szem­ben. A központi kormány 1980 óta 30 millió jüant adott a templomok, kolos­torok helyreállítására. A szent helyekre visszatértek a lámák: kettesével — egy öreg egy fiatal — imádkoz­tak, vigyáztak arra, hogy a jakvaj-gyertyák el ne alud­janak. Csomagolják a tibe­ti hagyományos gyógyszere­ket. Az elmúlt években a 14. Dalai Láma többször is kül­dött delegációt Kirlába, hogy visszatéréséről tárgyaljanak a pekingi kormánnyal. A hivatalos álláspont az, hogy a Dalai Lámát szívesen lát­ják. Ellátogathat Tibetbe, de véglegesen ott nem teleped­het le. Pekingben élhet, s a Pancsen Lámához, a 2. szá­mú vallási főméttósághoz hasonlóan állami funkciót is betölthet. A Dalai Láma e feltételéket nem fogadja el. Egyelőre arról sincs szó, hogy ellátogat Tibetbe, Kí­nába. A 14. Dalai Láma, az „együttérzés buddhájának” leszármazottja, aki egyko­ron csak selymen sétált és hordszékét 46 szolga vitte, továbbra is az indiai Da- ramszalaban, egy bungaló­ban él. (Folytatjuk) S. Kovács Ferenc A Füiesabonyi Városi jogú Nagyközségi Közös Tanács V. B. pályázatot hirdet kereskedelmi felügyelői munkakör betöltésére. Feltétel: felsőfokú szakirányú végzettség vagy államigazgatási rőiskola. Bérezés: A 11 1983. ÁBMH. sz. rendelkezés szerint. Jelentkezni lehet: a személyzeti vezetőnél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom