Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-23 / 19. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. január 23., csütörtök PÁRBESZÉD A PÁRTTAGSÁGGAL A tagdíjfizetés új rendje Az elmúlt év novemberében pártunk Központi Bizottsága — a kongresszus állásfoglalásának megfelelően — határozatot hozott a tagdíjfizetés rendjének módosítására. Tapasztalataink szerint párttagságunk e dokumentumot egyetértőén és megelégedéssel fogadta, mivel az megerősítette pártunkban kialakult tagdíjfizetési alapelveket, ugyanakkor messzemenően figyelembe vette a kongresszusi előkészítés időszakában a kommunis­ták ezzel kapcsolatos reális észrevételeit, konst­ruktív javaslatait. Búzaaratás — télen A Szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet növényházá­ban megkezdték a kísérleti búzák aratását: ollóval vágják le a kalászokat, majd laboratóriumi vizsgálatoknak vetik alá a búzaszemeket. A legjobb tulajdonságú törzseket to­vább nemesítéshez használják fel. A téli búzatermesztéssel lényegesen lerövidítik az új fajták előállítási idejét. Képün­kön az üvegházban ellenőrzik a búzák érését (MTI-fotó: Tóth Béla felvétele — KS) Diáktanya Minden jel szerint a Köz­ponti Bizottság taigdíjfiizie- téisre vonatkozó határozata számtalan hasznos energiát ilelkötő feszültséget felold, a párt belső életében fel-fel- bukkanó vitát lezár. Elis­merően szól arról a tagad­hatatlanul fontos tényről, hogy pártunkban a tagdíj- fizetési morál jó. A kom- ■munisták túlnyomó többsé­ge jövedelmének megfelelő mértékben, havonta rendsze­resen eleget tesz tagdíjfize­tési kötelezettségének. Mi­vel az elmúlt öt évben a pánt tagságunk nagy részé­nek életkörülményei is ne­hezebbé váltak, ezért egyre szélesebb körben tették szó­vá a tagdíj növekvő össze­gét. Igazságosabb tagdíjfizetés A tagdíjfizetésre vonatko­zó új határozat — minde­nekelőtt az alacsony jöve­delemmel rendelkező párt­tagok esetében — csökken­ti a tagdíjak mértékét. A túlmunkából származó ke­resetek figyelmen kívül ha­gyása a tagdíj megállapítá­sánál, valamint a kereset- arányos százalékos tagdíj­megállapítás a párttagok számára igazságosabbá te­szi a tagdíjfizetési. Mind­ezek következtében megíté­lésünk szerint — mind a korábban kialakult tagdíj­fizetési fegyelem, mind a jelenlegi tagdíjfizetés mér­tékének csökkentése és egy­szerűsítése — elősegíti a határozat kedvező fogadta­tását és eredményes végre­hajtását. Ennek alapján reálisnak tekinthető az az igény, hogy megfelelő po­litikai előkészítő munka után, és a párttagsággal va­ló személyes beszélgetést követően, ez év áprilisától minden pártalapszervezetben bevezethető, érvényesíthető lesz a tagdíjfizetés módost- tott új rendje. A jelenlegi időszakiban — lehetőleg január hónapiban — a pártalapszervezetek egyik legfontosabb tenniva­lója a tagdíjfizetésre vonat­kozó határozat ismertetésé­nek, egységes értelmezésé­nek biztosítása. Ennek ér­dekében az alapszervezetek vezetőségei remélhetően gondoskodnak arról, hogy a kommunisták pártfórumo­kon, lehetőleg taggyűlése­ken megismerjék a Közpon­ti Bizottságnak e témával összefüggő határozatát. A határozat ismertetése és ér­telmezése alkalmával célsze­rű kitérni a KB-dokumen- tum elfogadását indokló előadói beszédre, valamint a végrehajtást szolgáló útmu­tató főibb megállapításaira is. Egyúttal helyes tájékoz­tatást adn;j a vezetőségnek arról a tervéről, hogy az új tagdíj besorolásáról elő­reláthatóan kivel, mikor, milyen módon kerül sor a személyes beszélgetésre. Személyes beszélgetés a párttagokkal A taggyűlésen — a tájé­koztatást követően — a párt­tagoknak legyen alkalmuk, lehetőségűik a határozat tervibe vett helyi végrehaj­tásáról kérdezni, véleményt nyilvánítani. A vezetőség — amennyiben erre ismeretei elegendőek — helyes, ha rögtön választ ad a kérdés­re. Abban az esetben, ha az adott problémakörről infor­mációik nem teljesek, in­kább a taggyűlést követő személyes beszélgetéseken térjenek vissza a kérdések megválaszolására, az itrá~ nyitó pártszervükkel tör­tént konzultációkat követő­en. Ott, ahol a helyi körül­mények miatt a közeljövő­ben taggyűlés nem hívható össze, a vezetőség erre fel­készült tagjai pántcsoport­megbeszélésen oldják .meg a határozat ismertetésével, végrehajtásának egységes ér­telmezésével kapcsolatos teendőket. A határozat ismertetését követően az alapszervezet vezetőségének egy tagja az adott pártesoportbizalmi" val együttesen minden párt­taggal január—február hó­napban személyesen beszél' gessen el. Ez alkalommal is vegyék figyelembe a kom­munisták minden egyéb kérdéssel összefüggő észre- vétéleit, javaslatait. (Érté­kes információkat, sok jó javaslatot gyűjthet össze ezúttal is a pártvezetőség.) A beszélgetés befejeztével a vonatkozó határozat alap­ján — a párttaggal egyet­értésben állapodjanak meg az 1986. április l'től fize­tendő tagsági díj új össze­gében. Természetes igényként kel] kezelni azt is, hogy ameny- nyiben a párttag kéri, az alapszervezet vezetősége ad­jon segítséget az 1985. évi jövedelem figyelembevéte­lével a tagdíjalap kiszámí­tásához. A beszélgetéssel megbízott vezetőségi tagok, pártcsoportbizolmiak legye­nek körültekentöen tájéko­zottak az egyes párttagok családi, illetve magánéleté­nek problémáiról. Minden indokolt esetiben — a párt­tag szociális körülményei­nek jelentős rosszabbodása, vagy tartós betegsége ese­tén — humánusan és fele­lősségteljesen éljenek a tag­díj csökkentésére vonatko­zó javaslattétellel, vagy a saját kezdeményezésükre, vagy a párttag kérését fi­gyelembe véve. A beszélge­tést végzők rögzítsék a párt­tagokkal folytatott beszél­getés főbb tapasztalatait, és azt juttassák el a veze­tőségnél amely majd ösz- szesíti és értékel; azokat. Mérlegeljen, értékeljen a pártvezetőség Rögzítsék az egyes párt­tag tagdíjának 1986. áprili­sától f izetendő új' összegét. Foglaljanak állást — az Okok, indokok körültekintő mérlegelésével — a tagdí­jak csökkentésére vonatko­zó javaslatokban. Mind­ezek együttesen képezzék a márciusban tartandó e té­mával foglalkozó taggyűlési napirend mondanivalójának lényegét. E pártfórumon feltétlen térjenek ki a kom­munisták más irányú észre­vételeire, minősítsék azt, és jelezzék azok további sorsára vonatkozó elkép­zeléseiket. Őszintén tájékoz­tassák a taggyűlést a hatá­rozat fogadtatásáról. He­lyes. ha minősítik a kom­munisták tagdíjfizetési kész­ségét. Végül személy sze­rint terjesszék elő javasla' taikdt arra vonatkozóan, hogy a pártalap szervezet ve­zetősége kiknek az esetében, milyen okok miatt, milyen mértékben csökkenti az elő­írás szerint megállapított tagdíjat. A tagdíjak mérséklése az éves besoroláskor kizárólag a taggyűlés hatáskörébe tar­tozik. Év közben felmerülő egyedi tagdíjcsökkentési igényekről a vezetőség sa­ját hatáskörében dönt, amelyről helyes, ha a párt­tagságot soros taggyűlésen tájékoztatja. Természetesen e pártfórumon kell azt is ismertetni, ha netán akad olyan párttag, aki indoko­latlanul —, a határozattól eltérően — méltánytalanul kevesebb párttagsági díjat kíván fizetni. Mindezeket a taggyűléssel megvitatva, ezt követően az alapszervezet határozattal erősítse meg 1986. évi tagdíjbesorolását. Az esetleg fennmaradó vi­tás kérdések lezárásához a vezetőség feltétlen igényel­je az irányító pántszerv se­gítségét, ameifyijől helyén­való a legközelebbi taggyű­lést tájékoztatni. A pártbizalmiak növekvő szerepe Mivel a jövőben a párt­tagok keresetük arányában százalékosan, tagbélyeg nél­kül tesznek eleget tagdíjfi­zetési kötelezettségüknek, a pártcsoporitbtifcatrniak fel­adata, az eddig alkalmazott módszere, egyben felelőssé­ge is megváltozik, megnö­vekszik. A megállapított tagsági díj befizetését a pártcsoportbizalmi minden hónapban a párttag által bemutatott tagsági könyvbe személyesen, számmal jegy' zi be, és azt aláírásával is bizonyítja. A párttag a be­fizetést a tagdíjfizetési íven szintén aláírásával igazolja. Ez a helyzet sok helyen megköveteli a hosszú évek óta kialakult tagdíjfizetési gyakorlatunk lényeges meg­változtatását. A pártcsoport- bizalmiiak csak akkor tud­nak hiánytalanul eleget ten­ni feladat J:orükJböíl adódó követelményeknek, ha a párttagok többsége ehhez minden segítséget megad: mindenütt, ahol lehetséges, a tagdíjfizetéskor a kom' munisták tagkönyvükkel együtt keressék fel bizalmi­jukat. E módszernek álta­lánossá kell válnia az alap­szervezetekben. Minden va­lószínűség szerint a leg- aláhb havonta egyszeri sze­mélyes találkozás, a kölcsö­nös eszmecsere javítja, erő­síti a párton belüli köz­vetlenebb emberi kapcsola­tokat, az alapszervezetek közösségi szellemét. A tag' könyvünk gyakoribb kézbe­vétele pedig arra figyelmez­tet, hogy azt gondosabban őrizzük, körültekintőbben kezeljük. Természetesen a tagdíjfizetés új rendjének bevezetésekor számtalan más körülményre figyelem­mel kell lennünk. Gondol­nunk kell a betegség miatt felmenitött, vagy távoMévő elv társakra. a szétszórt munkahelyen dolgozókkal való kapcsolattartás új mód­szereinek kialakítására is. Mindenütt a helyi körül­mények és lehetőségek gon­dos számbavételével érjük el azt, hogy a kommunis­ták havonta lelkiismerete­sen tegyenek és tehes­senek eleget a párttagsággal járó egyik elengedhetetlen kötelezettségüknek — a tagdíjfizetésnek. Pedellus-tál csengőszóval, Garabonciás szelet, Alma mater, s egyebek ... Egy csomó friss név, érdekesség — meg amikkel már talál­kozhattunk otthon, de ven­déglőben annál ritkábban, netalán soha. Fokhagymás pirítós, bundáskenyér, héjá­ban sült krumpli vajjal vagy olajjal, hogy mindössze né­hányat említsünk. Vagyis: átírták kicsit az étlapot az Egri Platánban. S, hogy akik kedvéért tet­ték, még inkább ide kíván­csiskodjanak: változtattak a helyiségen is. Némi átalakí­tással, belsőépítészeti meg­oldással kellemesebbé, meg­hittebbé tették a korábban kevésbé vonzó ,,hodályt”. — Mi történt pontosab­ban? — kérdem a gazdákat, a Felső-magyarországi Ven­déglátó Vállalat igazgatóját. Hegedűs Lászlót és munka­társait. — „Diáktanya” lejt az üz­let — hangzik röviden a válasz. — Egy országos kez­deményezés kísérleteként Budapest és Pécs mellett néhány hónapja itt, Heves megye székhelyén is próbál­kozunk valami szokatlanab­bal ... Az Állami Ifjúsági Bizottság, illetve a Belkeres­kedelmi Minisztérium Ven­déglátóipari Főosztálya sze­retne egy olyan hálózatot kialakítani, amely elsősorban a tanuló ifjúságot szolgálná 16 kiemelt városban, üdülő­területen. Miután pedig Egerben közismerten nagy a diáksereg, természetesen nem maradhattunk ki az elképzelésekből. Sőt, egye­nesen a sor elejére kerül­tünk. Ilyenformán — mint be­szélgetésünk további részé­ben kiderült — amolyan modell most ez az étterem, típusának alapvető megvál­toztatása nélkül is. Azaz: to­vábbra is melegkonyhás ven­déglő enni- és innivalókkal, pincérrel. Ám az árai sok­kal szolídabbak lettek, III. osztályúra mérséklődtek. Kí­nálata a régebbinél inkább a fiatalokhoz, a kis- és nagy­diákok igényeihez, szoká­saihoz, nem utolsósorban pedig pénztárcájukhoz iga­zodik. A hagyományosabb ajánlaton kívül — ahogyan a leginkább megragadó el­nevezések is érzékeltetik — még számos másból választ­hatnak egy idő óta a beté­rők. Nem lepődik meg töb­bé a felszolgáló, ha bárki is, mondjuk, csupán egyet­len fasírozottat kór kólával, a sütemény mellé pohár vi­zet, két szelet kenyér között kívánja a kirántott húst, netalán a gavallér főiskolai hallgató a csemgőszó kísére­tében elébük tett elegánsabb Pedellus-tál elfogyasztása után szíve választottjával együtt piccoildval óhajtja a hófehér gallérú seritolt. A legtermészetesebb, hogy a közétkeztetésben részt vevő tanulók sem ugyanazt eszik hétről hétre, van szénsavas üdítő, rostos ivóié egész nap. Reggelitől a vacsoráig, s to­vább ... — Mindezeken túl — ma­gyarázza Csehó Tibor üzlet­vezető — persze, még több mindennel is iparkodunk majd magunknak megnyer­ni az új közönséget. Ismer­vén természetüket, szokásai­kat, vágyaikat, s tudván, hogy a városban sajnos, még ma sincs túlságosan nagy ■lehetőségük a szórakozásra: módot kívánunk teremteni nekik igényes műsorok él­vezetére, vagy éppenséggel Olyan társas, csoportos ösz- szejövetelekre, iskolana­pokra, amelyeken akár saját zenéjükre is táncolhatnak, diszkózhatnak. Semmi aka­dálya sem lesz részünkről, hogy eljáts2hassák, felolvas­hassák, elszavalhassák, el­énekelhessék a maguk — közízlést neim sértő, bot­rányt nem okozó — szerze­ményeit első közönségük előtt, vagy lepergethessók legújabb magnófelvételei­ket, videónkon bemutathas­sák a hazulról hozott meg­felelő anyagot is, ha akar­ják. Egyszóval azon vannak, hogy ne csupán a nevükben legyenek Diáktanya, hanem szolgáltatásaikkal is megfe­leljenek a várakozásnak. S amikor erre töreksze­nek, nem hallgathatják el, hogy igyekezetüket — ol­csóbb áraik ellenére — nyil­vánvalóan komoly üzleti meggondolások is vezérlik. Hegyvári Józsefné főosztály­vezető és Szilágyi Lajos fő­könyvelő egyaránt hangsú­lyozza, hogy ilyentájt, ami­kor az idegenforgalom köz­ismerten lanyhább még a roppant népszerű Egerben is, csak pangana a „bolt”, ha nem találnának ki valamit. Érthető, ha kaptak az új­donságon, megragad; ták a felkínált központi támoga­tást, s a kapott összegből kicsinosították a vendéglőt, megvalósítottak egynéhány ötletet. — Egy kicsit játszunk, ha kell — mondja az üzletve­zető —, s amikor például megszólal a csengettyű: tet­szik nekünk is. Annak ki­mondottan örülünk, ha lát­juk, hogy új vendégkörünk „veszi a lapot”, jól érzi ma­gát nálunk, s elégedetten tá­vozik! Kísérletről beszélnek a Platánban. Vajon, túljutnak-e a pró­bálkozáson, s kedvet adnak-e- másoknak is hasonló vál­lalkozáshoz ... ? (gyóni) Kovács Péter az MSZMP \KB alosztályvezetője meg, hogy megszámolhattam volna az évgyűrűit, utólag nem maradt volna oly kortalan ... Mert így tá­vozott, csendben a szomorkás téli napsütésben. Emlékszem, tegnap még egv srác és egy lány támaszkodott a dere­kához, s a fiú két kicsalt puszi kö­zött a körmével kaparászta a szá­razra repedezett kérgét. S bizonyá­ra a jövőről beszélt szerelmének, aki a fiatal lányok szokásos stílu­sában vihorászott. Nem is gondolva arra, hogy ez volt az öreg fa utol­só „randevúja” velük, s ki tudja, hány hasonló szerelmespárral. Ha sóhajthatott, ha beszélhetett volna a fa a lombjai árnyékában történtek­ről, talán örök emlékükbe zárták volna. Hiszen holnap már hiába ke­resik a gallyaitól megfosztott, ágai­tól megcsonkított öreg hársat. Vajon ki ültethette, ki volt az, aki óvta, védte, locsolgatta, s akit túlélt a sudár termetből megrok­kanná vált növény. Történelmi pil­lanatokat és évtizedeket élhetett át, miközben nagyot változott, fordult körülötte a világ. Talán az egyik­nek a dédapja lehetett, aki egyko­ron a zsenge ágai alatt először fog­ta meg itt egy kislány kezét. S ta­lán ez a két gyerekember lesz, aki ültet majd a helyére egy újabb cse­metét, mondván: „Aki fát ültet, bízik a jövőben . ■.!” Kár, hogy nem látták a fa halá­lát. Erős drótkötél tekeredett a de­rekára, hörgő motorú autó veselke­dett neki az útnak, s bőgő erővel Toppantotta meg a gyökereket. TöbbszörT nekilódulással adta meg magát a fa, még-még ragaszkodva az anyaföldhöz, a térhez, s a teg­napi két fiatalhoz, akik talán még könnyet is ejtettek volna érte. Mint én, hiszen eszembe jutott, hogy áll­tam már ott, várva valakit, aki számomra elveszett már. Csak nem ilyen csúnyán, ride­gen, mint az öreg hárs ... (szilvás) 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom