Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-23 / 19. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 19. szám ÁRA: 1986. január 23., csütörtök 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA- Várkonyi Péter Varsóban Várkonyi Péter magyar és Maróan Orzechowski len­gyel külügyiminiszter szer­dán, Varsóban aláírta az 1986—90-es magyar—lengyel kulturális és tudományos együttműködési munkater­vet. Várlkonyi Péter szerdán érkezett hivatalos baráti lá­togatásra Lengyelországba. Megkoszorúzta a varsói Is­meretlen katona sírját, majd négyszemközti megbeszélése­ket folytatott lengyel kol­légájával. Ezt a két küldöttség ple­náris tárgyalása követte, amelyen jelen volt Biczó György, hazánk varsói nagy­követe. Marian Orzechowski szer­dán este díszvacsorát adott Várkonyi Péter tiszteletére. (MTI) Mi legyek? Napjainkban ez a kér­dések kérdése! Beszédté­ma a családokban, az ut­cán, a munkahelyeken és nem utolsósorban az isko­láikban. A most végzős nyolcadi­kosok ezreinek teszik fel a kérdést és ennél fogva ők maguknak: mi legyek? Nem egyszer esett már szó arról — szakemberek körében is —, hogy több­ségük — érthetően — nem képes határozottan dönte­ni arról: milyen típusú is­kolába adja be a jelentke­zési lapját, illetve, milyen pályára induljon. Segítség­re, eligazításra van szük­ségük, hasznos és jó taná­csokra, amelyeknek alap­ján elindíthatják gyermek­életüket a jövő felé. Az utóbbi évek igazol­ják, hogy a pályaválasztás gondjaival foglalkozó ta­nulóknak mind az iskolák, mind a pályaválasztási in­tézetek, nemegyszer a szü­lők munkahelyei is, ipar­kodnak megfelelő javasla­tokat tenni anélkül, hogy ráerőszakolnák őket a pá­lyaválasztásra. Igen! Vá­lasztani, végül is a gyer­meknek kell, de nem mind­egy, hogy ez a döntés ala­pos, sokoldalú megfontolás után történik-e, vagy csak úgy, tessék, lássék. Létezik tehát pályairá­nyítás? A kérdésre adott igenlő válasz nem mond ellene a tanuló szabad elhatározá­sának és a legtöbben há­lásan is fogadják mind a tájékoztató füzeteket, mind a szülői, az iskolai taná­csokat. Az, hogy mi legyen a gyermekből és ennek meg­felelően milyen középisko­lába jelentkezzen, sok ösz- szetevője van. Szerencsések azok, akik határozott vá­gyaikat is alátámasztó ké­pességeik, lehetőségeik sze­rint dönthetnek. Sokakat az alkalmassági vizsgálat erősen befolyásol és nem egyet közülük szándékaik megváltoztatására késztet. A legtöbben bizonytalanok talán még az utolsó .pilla­natban is, és amikor ki­töltik a jelentkezési lapot, még akkor is szoronganak: „Jól határoztam-e?” Az tűnik helyesnek, ha a gyermekeknek azok se­gítenek elsősorban, akik legjobban ismerik őket. Így a szülők, a tanárok, a barátok, akik segítségüket még azzal is alátámaszt­ják, hogy elviszik a gyer­mekeket azokra a munka­helyekre, amelyeket nekik ajánlanak. Az életközelség talán a legjobb útbaindító! Manapság már tartunk ott, hogy a tizennégy éve­seink kapnak annyi segít­séget és hasznos tanácsot a lehetőségeikről, hogy a legnagyobb valószínűség szerint helyesen dönthet­nek. És ha mégsem sike­rül? A pályamódosításra az ő korukban — szerencsé­re — még van lehetőség. Szalay István riába öt vagonnal szállítot­tak, tonnánként 1600 schil­linges áron! így alakult tehát ki a hulladékhasznosítás terme­lési rendszere, mely teljes egészében a Mefag szak­embereinek szellemi termé­ke. Aprítógépek, elötéttüzelő berendezések, brikettáló üze­mek tervezését, kivitelezé­sét vállalják. Ennek jelen­tősége azért ás nagy, mert erre a tervidőszakra kor­mányprogram született, mely szorgalmazza a fahulladék hasznosítását. Eszerint az évtized végére országos szinten 500 ezer tonna ap- rítékot és harminc briket­táló üzemmel 80—100 ezer tonna fabrikettet kell elő­állítani, s ezzel megfelelő arányban olajat megtakarí­tani. A Mátrai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság ezek­nek a mennyiségeknek a tíz százalékát tudja majd éves szinten felmutatni, vi­szont ahhoz, hogy ez a terv megvalósuljon, hazai tőké­re alapozva kulcsátadásig megvalósítja az országban bárhol a hulladékhasznosí­tás termelési rendszerét. Az érdeklődés máris nagy, s ezt bizonyítja a 'tegnap Gö­döllőn befejeződött országos kutatási fejlesztési tanács­kozás, ahol osztatlan sikert arattak a Mefag szakem­bereinek e témában tartott előadásai. Kormányprogram az évtized végéig Energiaszegény világunkban a reneszán­szát élő szén mellett, ismét felfedeztük a fát. Pontosabban ennek a minduntalan újra­termelődő, megújuló energiaforrásnak azon részeit, melyek eddig veszendőbe mentek, vagy csak részben hasznosultak. A Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság úttőrő sze­repet vállalt a hulladékhasznosítás hazai le­hetőségeinek kutatásában. Vállalkozásukat még a hatvanas évek végén nem kísérte nagy figyelem, csak az olajárrobbanás után nőtt mag az érdeklődés, s ekkortól kapcsolt nagyobb sebességi fokozatra a fej­lesztés is. Ennek a csak- inem húszéves munkának eredményeképp született meg az a komplex rendszer, mely egyedülálló az ország­ban. Tevékenységüket ketté kell bontani, egyrészt az „aprítékolásra”, másrészt a b ni|ket bgyiá rtáskia. Amíg a fát, a gallyakat hagyomá­nyos módon tüzelik: el, csak 40 százalékos hatásfokot le­het elérni. Ha viszont mind­ebből aprítékot készítenek, s egy úgynevezett előtét­tüzelőberendezés segítségé­vel égetik el, a fenti muta­tó 'máris 80—90 százalékra ufjrik. A minőségi változás tehát szembetűnő, s az sem mellékes, hogy ily módon 3 kilogramm apríték effV kilogramm olajat helyettesít. Ilyen berendezésekkel ed­dig jobbára csak állattartó telepeket, üzemcsarnokokat láttak el meleg levegővel. A továbblépés az apríték- kal üzemelő hőközpontok létesítése, tehát különböző intézmények fűtése ezzel a imódlszerrel. Az országban kísérleti jelleggel Tatán üzembe helyeztek már egy ilyen 'hőközpontot, ahol a tapasztalatok igen kedvező­ek, de hozzá kell tenni: hogy ez a rendszer elter­jedjen, körültekintő terve­zést kell végezni. Elsősor­ban azt kell megvizsgálni, hogy milyen biztonsággal KGST-erő­gépekre alapozva fejlesztette fahulladék­feldolgozó gépeit lehet megoldani a folyama­tos aprítékéllátást. Mind­ehhez még az kívánkozik, hogy ezek a hőközpontok nyáron áramot termelhet­nek. A másik .,szál” a fabri­kett, mely a hulladékmen­tes fafeldolgozás végső ter­méke. Ez a fűrészpor és az őrölt kéreg megfelélő ará­nyú szárított keveréke. A brikettálást nagy nyomá­son, kötőanyag nélkül vég­zik. Az így előállított ener­giahordozó fűtőértéke 17 500 KJ/kg, s ez annyit jelent, hogy vetekszik a barnaszén­nel. Jó égési tulajdonságait mi sem bizonyítja érzékle- tesébben, mint a 0,5 száza­lékos salákképződés. Gya­korlatilag kénmentes, tehát nem szennyezi a környeze­tet. Fafbrikett előállításával, mint arról dr. Kovács Je­nő, a gazdaság vezérigazga­tója tájékoztatott, 1980 óta foglalkoznak. Hazánkban ilyen üzemet csak az Érdért létesített Tuzséron, valamint Szentgotthárdon kezdi meg hamarosan a termelést egy új gépsor. A Mefágnál évente közel 6 ezer tonnát gyártanak. Az évek során eljutottak oda, hogy jósze­rivel már nem tudják ki­elégíteni az igényeket. A la­kosság körében előszeretet­tel használják kisméretű kazánok fűtőanyagaként és sok helyütt már erre alapoz­zák a fóliakertészetet. Auszt­Egerben: 3 kg apr í kg olaj A fürészüzemi melléktermékeket fürészpor- briketté sajtolják, mind a felnémeti, mind a gyöngyösi üzemben A géprendszer elemeit a felnémeti gépüzem­ben készítik, rendszergazdaként látva el a magyar erdőgazdaságokat (Fotó: Kőhidi Imre) A népgazdasági tervvel összhangban Környezetvédelmi tanácskozás — országos feladatokról Ábrahám Kálmán állam­titkárnak, az Országos Kör­nyezet- és Természetvédel­mi Hivatal elnökének veze­tésével szerdán Budapesten tanácskoztak a fővárosi és a megyei környezet- és ter­mészetvédelmi bizottságok vezetői, s körvonalazták e bizottságok VII. ötéves ter­vi legfontosabb feladatait. A megyei környezet- és természetvédelmi bizottsá­gok munkájának jelentősé­ge nagymértékben növeke­dett a Minisztertanács 1985 augusztusi rendelete nyo­mán, a mostani tanácskozá­son ezeket a feladatokat vi­tatták meg. Az elkövetkező időszakban a bizottságok fo­kozott gonddal vesznek részt a természetvédelmi értékek megőrzésében. A környezet­és természetvédelem szem­pontjait ma már egyre fo­kozottabban érvényesíteni kell a népgazdasági terve­zésben, ehhez a bizottságok is messzemenően hozzájárul­nak. Emellett ösztönzik a környezetkímélő technoló­giai megoldásokat, különö­sen azokat, amelyek hosszú távon a leggazdaságosabbak. A bizottságok fokozott fi­gyelmet fordítanak a legfon­tosabb környezetvédelmi fel­adatok megoldására: a le­vegőtisztaság és a vízadó ré­tegek védelmére, a veszé­lyes hulladékok szakszerű kezelésére és ártalmatlaní­tására. Hozzájárulnak a kör­nyezetvédelmi alap éssze­rűbb felhasználásához, s je­lentős szerepet vállalnak a pedagógusok környezetvédel­mi továbbképzésében. SZÜKSÉG VAN AZ ÖSSZEFOGÁSRA Békegyílés Egerben A békegyűlésen (Fotó: Perl Márton) Tegnap megyeszékhe­lyünkre látogatott Antonin Stejskal professzor, a Cseh Béketanács elnöke, valamint dr. Jaroslav Musilek nagykö­vetségi tanácsos, a Csehszlo­vák Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatója. A vendégeket Molnár Ist­ván, a Hazafias Népfront városi titkára köszöntötte, majd dr. Varjú Vilmos, a városi tanács elnöke adott tájékoztatást Eger politikai, gazdasági és kulturális éle­téről. Az ünnepségen jelen voit Németh László, az MSZMP Egri Városi Bizott­ságának első titkára. Mé­száros Albert, a HNF He­ves Megyei Bizottságának titkára. A fogadást követő­en a baráti ország képvise­lői városnézésen vettek részt. Délután a városi pártbi­zottság nagytermében meg­rendezett békegyűlésen a Cseh Béketanács elnöke be­szállt a hazájában folyó bé- kemozgailimi munkáról. Be­számolójában emlékeztetett a II. világháború borzalmai­ra, arra, hogy a 12 millió fiatal áldozat közül 17 ezer cseh gyermek is életét vesz­tette. Elmondta, hogy a szá­munkra békés 40 esztendő alatt a világon 25 millió ár­tatlan ember vesztette éle­tét a különböző harcok so­rán, a tőlünk távol eső föld­rajzi területeken. Felhívta a figyelmet az egyes nyugati országokban újraéledő fa­sizmus, az ideológiai ellen­ségeskedés veszélyeire, majd figyelmeztetett a fegyverke­zési hajsza lehetséges követ­kezményeire. Kiemelte, hogy az éhező gyermekek segíté­sére, az analfabetizmus fel­számolására további erőfe­szítéseket kell tenni. Példa­ként említette a Szovjetunió következetes békepolitiká- jáit. Befejezésül hangsúlyoz­ta, hogy a szocialista orszá­gok Összefogására minden eddiginél nagyobb szükség van. Antonin Stejskal felszóla­lását kötetlen beszélgetés követte a két ország béke­mozgalmi tevékenységéről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom