Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. január 18., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM 9. I ' W #4 Juhász Jánosné: Nárcisz (lent) Farkas Jánosné: Rozmaring katona Szerelme nagyra nőtt már. Kimondha ta tLanul epedt az asszony látása után, és egész napját azzal töltötte el, hogy édes nevét mondta magáiban: Klonárion, Klonárion. Egy napon végre meglátta. Gyaloghintóbái szállott iki egy díszes ház előtt. A hintóviivők elvonultak, és a görög katona szorongó szívvel járt fel-alá a palota előtt. A falak márvánnyal voltak borítva, festésük fekete, vörös és viola volt, elöl görög módra oszlopok állták, az ajtón be lehetett látni a díszes, térés átrium, ba. Itt nagy úr lakik. A katona mégsem bírt ellenállni. Felment a márványlépcsőkön. Az átriumban senki sem volt. Továbbment. Három szobán haladt át, félrehajtott egy függönyt, és szembe találta magát az asz- szonnyal. — Klonárion — szólt hozzá reszketve —, a halhatatlan istenek adjanak neked örök ifjúságot. Az asszony elpirult. — Látott valaki bejönni? — kérdezte a katonától. — Azt hiszem, senki. — Tudod, hogy hol vagy? — kérdezte az asszony. — A Numa Pompilius házában. A katona elsápadt. Numa Pompilius a császár rokona, ezt ő is tudta. — A felesége vagy? — kérdezte az asszonytól. — Igen. — Akkor hát — mondta a katona — legfeljebb meg fogok halni. Nem nagy ár ez, Klonárion. azért. hogy láthattalak. Az asszony gondolkozva tekintett a katona nemes vo_ nású arcába. — Tulajdonképpen vártalak — mondta mélázva neki. — Most Sietve el kell menned, de találkozni akarok veled. A katona szemében föllángolt az öröm. — Hol, Klonárion? Mikor? — Az uram — mondta az asszony — minden hét első napján a szőlőkertünkben lakomát ad barátainak. Holnapután alkonyaikor hát szabad leszek. Várj rám a nolai kapunál, és kövess, ha kimentem, a kapun. Ne csat. lakozz hozzám, de jöjj be abba a házba, ahová bemegyek. Most távozz. A katona elment. Szívében tombolt az öröm és a mámor. Klonárion. Klonárion! Mint a muzsika, mint a hárfa pengése, mint a citera zengése, úgy hangzott szí. vében ez az édes név: Klonárion, Klonárion! A halhá. tatlan istenek, akikben én hiszek — mondta —, árasz- iszák rád minden áldásukat. Mámorosán járt a görög katona, és a görög szigeteiket se kívánta már. Avagy a görög szigetek minden fénye nem halvány.e Klonárion mosolya mellett, minden édességük felér-e Klonárion egyetlen csókjával. Két napot kellett várnia. Az első napon megmozdult a föld. A katona mosolygott a földrengésen. Van_e, ami őt megijeszthetné, mikor Klonáriont látja egy nap múl. va? A második napon újra dübörgött a föld, és a városból sokan menekültek. A görög katona KlonárLonra gondolt, és asszony úgy állott előtte, mint maga a fé- nyességes Aphrodité. Végre eljött a találkozás napja. Délben ott volt már a nolai kapunál a görög katona. Vele átellenben a Vezúv ormain. füstfelhő go- molygott, és a füstöt láng festette meg. A föld újra dübörgött, és villámok cikáztak a hegy orma felett. A görög katona mosolygott ezen. Hiszen 6 Klonáriont várja. Sokáig lesz még alkony. Türelmetlenül járkált. De az alkonyat egyszerre itt volt. A hegy megmozdult, a föld megingott, a sziklák rnegre. pedeztek. A hegyből zúgva, áradva, dübörögve tört kife. j lé a tűz. A csillogó Pompeji- re sötétség borult. Füst és hamu szállt le a földre, égető, forró, perzselő hamu. A föld nyögve hajlongott, újra ímegdördül’t a hegy, és ormából újra tűzoszlop lökő- dött az ég felé. A városból mindenki menekült. A kapukon rémült embercsoportok törtettek a kikötő felé. és a hajók egy. más után indultaik a tengerre. A síró, kétségbeesett, ordító áradat egyre dőlt ki a kapun. A katona nézte. Fejükre lassan szállt le a forró, fojtó hamu. Valaki oda. kiáltott neki: — Miért nem futsz? Siess menekülni. A katona rázta a fejét. Ezek nem tudhatják, hogy ő Klonáriont várja alkonyat, kor. Előtte még mindig rohantok el az emberek. Azután megszűnt a rohanás. Ö nekivetette hátát a falnak, és Klon ár ionra gondolt. Láitta a haját, szemét, a termetét. A forró hamu mind gyilkosabb tömegékben hullott alá, a hegy újra megdördült, zúgva, sziszegve ontotta a lángoló lávát, a hamu lassan eltemette a katonát, a láva süvöltve áradt fölé, és nemsokára hatméteres ta- ikaró alatt pihent a görög katona. Klonárion ekkor már biztonságban volt. Az első napon menekült már, és mikor Pompejiit eltemette a láva, vidám társaságban, számoszi borral nedvesítette meg csodálatos ajkait, és nem is gondolt rá, hogy vár. ja valaki a nolai kapuban. U gye, így történt, Kloná. rion? A görög katona otf várt rád kétezer évig a nolai kapuban. A halhatatlan istenek adjanak neked örök ifjúságot és örök szépséget, Klonárioin, néked és testvéreidnek. Testvéreid, Klonárion., ma is elfelejtik, hogy várja őket valaki a nolai kapuban, és ciprusi borral nedvesítik meg az ajkúikat, míg a nolai kapuban hull a láva és a forró hamu. Bíró Lajos és Heves Biró Lajos az Ady-centenárium alkalmával került az érdeklődés homlokterébe. Ennek eredménye, hogy a megye- székhelyen, és Hevesen, születésének 100. évfordulója atkal. mából jelentős megemlékezéseket tartottak. Ekkor derült fény arra. hogy alig ismerjük, munkásságáról, életútjáról keveset, családjáról, gyermek- és ifjúkoráról szinte semmit sem tudunk. Itt nőtt fel Hevesen, itt Járt elemibe, itt játszott a hevesi porban és itt nyílt ki értelme. Heves látta el mindazzal, az élménnyel, amely alapja lett publicisztikai, novellisztikái írásainak és társadalmi, politikai elkötelezettségének. Néhány helybélit kutatva kerestük mindazt, ami fellelhető, hogy emléke itt és Heves megyében ne maradjon jeltelen. Alig hároméves, amikor 1883-ba.n BéeSből visszaíköl. töznek Hevesre. Itt régóta otthon voltak apja testvérei, s valamikor, még sokkal régebben nemzedékéken át ősei. A költözés oka lehetett a rosszul ímenő üzlet, de betegség is, ugyanis édes. apja idejött« után három év múlva meghalt. Az emléket felidéző iratok szerint a Jászságba vezető úton lak. tak, Hevesi Lajos, a világhírre szert tett szerkesztő, a szecesszió útegyengető jenek szülőházában, akii később igen nagy hatással volt rá. Ez a lakás a Fő úton, feltételezhetően, a mai szakorvosi rendelő helyén állott. A ház alacsony, földszin. ites épület voilt, hosszan el. húzódott az udvarban. Az utcára csák széles szobájának két ablaka nézett. Az 1960-as évek közepén bontották le, előtte az ipari szövetkezét használta különbö. ző műhelyeknek. A három gyermekkel (János, Lajos, Irma) özvegyen maradt édesanyja egy kis vaskereskedást tartott fenn, amely oszloptornácos volt. s a tanácsiháza sarkánál állott. Erről Bíró Lajos Londonban élő lánya, Verá így ír: „Nagyanyám három gye. rekkél, apáim 6—7 éves korában özvegyen maradt, és rokonok segítették, hogy egy kis vaskereskedést nyisson''. Jó helyen, alapjában véve jó forgalmú kis üzlet volt, azonban gazdasági bajok jöttök, hiszen még ehhez is erősebb kézre llett vol. ,na szükség, másrészt a két fiú taníttatása sokba került. Mire Lajos — 1900-ban, Nagyváradra került, nemcsak maga a bolt állt rosszul, ha. nem a váltókon az ő neve is ott szerepelt, akit közben nagykőrösi tot tak. Ezután évtizedekig cipelte magával a szinte gyermeki övei vállalt kötelezettségék, költségekkel megsokszorozódott terheit. Bíró Lajos egy közel hét. ezer lakosú, poros, sáros, rendezetlen, a városi rang. ját elveszített nagy faluban töltötte gyermekéveit, amelyet később mégis szülővárosának vall. Az izraelita elemi iskolá. ba járt. Sokszor gazdag élmény éri itt; Németh Albert földbirtokos, vagy ahogyan a hevesiek hívták: „Német Berci”, kastélya kertjébe vitte a zsidó iskola gyerekeit, ákllkef ott tornásztatott és bancúrozott velük. Bizonyára a szelleméiből ís adott át ezeknek a gyerekeknek, íbiszen nem akárki volt ő Hevesen. Mint demokratát tartják nyilván, de imár negyvennyolcban, s még a kiegyezés után is képviselő volt. Bíró Lajos élte a hevesi gyermekek mindennapi életét; ott volt a Forrásnál, a lóúsztatónál, és ott játszott a többi nebulóval a Vásártér homokbuckáiban. Végigjárja a vidéket, jól ismer .minden bokrot, minden fát; az egész vidék később költői képpé alakul át műveiben. A környékbeli falvakból: Zsadányiból, Átányból, Köm- lőről naponként lepik el a boltokat a vásárló asszonyok. Amikor értelme, öntudata nyiladozik, akkor érzi saját bőrén azt az űrt, amely egy- egy társadalmi réteg között tátong. Ezt az állapotot így örökíti meg Kunszállás című novellájában: „Senki se voltaim ott és semmi se voltam ott: rongyos, borzas di. ák, a szatócsnak a fia. A szolgabírósági írnok maga. san fölöttem állott, és a járásbíróhoz már föl se tudtam nézni. A kunszállási úri társaságban én voltam a legalsó lépcsőfok. Mindenki fő. lőttem volt, és olyannyira senki se voltam, és annyira semmibe se vettek, hogy csikorgattam a fogaimat. Megfogadtam: fogok én még imponálná a kunszAlláslaknak”. Gyermekévei Egerben folytatódtok, ahová középiskolá. ba íratják be. Az iskolai szüneteket azonban itt tölti. Hevest szülőhazájaként tartja számon, és még ifjú, illetve felnőtt korában is sok-sok időt tölt itt. Itt talál gyógyulást, ha beteg, nyugodt pihenést, ha fáradt' és megbékélést, ha zaklatott. Középiskolai tanulmányait Budapesten fejezi be, ahol mindjárt újságírással próbálkozik. A Függetlenség című napilaphoz szegődik el, azonban alig kóstol bele az újságírásba, a Függetlenség megszűnik, szerkesztője, Székely Bertalan Párizsba költözik. Bíró is követi, azonban név és pénz nélkül ne. héz napokat él át. Tudósítói munkából próbálja fenntartani magát, igaz, édesanyja is támogatja. Párizs új világot, új eszmét, új gondolatokat ébreszt. A sok nélkülözés miatt azonban lesoványodva, elgyengülve, betegein érkezik Budapestre, innen haza, Hevesre. Édesanyja szerető gondos, kodással veszi körül, kényelmet, nyugodtságot áraszt, és kitűnő ételekkel halmozza el. A jó hírű, népszerű nevén „Blam doktort" hívja fia gyógyítására, aki mint gondoskodó nagybácsi nagy hozzáértéssel orvosolja a be. teg 19 éves fiatalembert; sok tejet és tápdús ételeket rendel neki. Hamarosan erőre kap. Heves újra erőt adott, meghittséget, maga. biztosságot. 1900 elején újra Pesten találjuk, s néhány hónap múlva Nagyváradon, a Szabadság szerkesztőségéhez szegődik. Itt találja Ady Endrét, akivel összebarátko- zik, egy szoba,ba költöznek. A barátság gyorsan mélyül közöttük, olyannyira, hogy Bíró meghívja Hevesre, a családi tűzhelyhez. A látogatást gondosan előkészíti. Ö már előbb hazalátogat, s itthon édesanyjának és Irma húgának Ady debreceni Versek című kötetéből olvas fel, de nem mulasztja el a Szabadságban megjelent több költeményének népszerűsítését sem. A vendéglátásra 1900 vagy 1901 késő nyarán, augusz. tusban került sor, s csak egy vasárnapra terjedő volt, amelynek emlékét Lengyel Géza író örökítette meg. Az ebéden Bíró Lajos családján kívül a többnyire fiatal lányokból álló, legszűkebb baráti, kör vett részt. A vendég tiszteletére bor is került az asztalra. Szó. katlan volt ez a háznál, hiszen sem a csatád nőtaigjai, sem Bíró Lajos nem kóstolgatta. Ady szemében ez nagy hibája volt, ha előtte állott is a teli pohár, rende. sen hozzá sem ' nyúlt. Mégis tartósabb barátság alakult ki 'köztük, mint az ivócimborákkal. Az ünnepi asztalról nem maradhatott el a pompás hevesi vérbelű dinnye. Adynák annyira megtetszett, hogy még a magjából is kért. El akarta küldeni Érdmind- szentre édesanyjának, hogy kedveskedjen neki, A nagy költő fiatalkori, hevesi látogatására egy levélre való dinnyemag emlékeztetett. az országban, sóik olyan helyen is állítottak emléket Adynak, ahol soha. sem járt. Hevesen Ady és Bíró máig is jeltelen. Bíró Lajos családszerető ember volt. Édesanyját mindig gyermeki hűséggel és nagy szeretettel vette körül. Amikor 1906-ban megnősül, s feleségül veszi Vészi Jolánt, akkor édesanyja Budapestre költözik fia közelébe. 1924-ben veszítette el, a Farkasréti temetőbe temették, s idehozták Hevesről édesapja síremlékét is. A hevesi vaskereskedő fia valóban nemcsak a „kun- szállásiaknak”, hanem a me. gyének, az országnak is „imponáló” publicistája lett. Fogadalmát teljesítette, sikerült egyetlen településen át egy ország társadalmát ábrázolni. Munkásságából azonban a mai hevesieknek a szívéhez, emlékeihez legközelebb a Kunszállási emberek című novelláskötete áll. Az ebben lejátszódó tör. ténetek mind Heves és környékének talajában gyökereznek. A „Kunszállás" csak fedőnév, annyira hitelesen Heves, hogy még csak kétség sem merül fel az olvasóban. Ha ma is itt élő ember olvassa ezeket az írásokat, akaratlanul is ráismer a régi Hevesre, a környezetére, a jellegzetes helynevekre, egyes alakokra, akiknek életvitelével kapcsolatos történetéket manapság is ismernek. (Kár, hogy még senki sem gyűjtötte ezeket össze.) A környező falvak nevét meg sem változtatja, csupán Erdőtelek módosul Nagytelekké. Ki ne Ismerne rá a Kunszállás című novellában a hevesi állomás épületére, amely két kilométerre van a várostól, ahonnan akkor Bakeren lehetett a városba jönni. Az utat nyárfasor szegélyezd és a Tisza felé nézve füzes erdők látszanak. Az egyik novella hőse Pély. ről jön át Kunszállásra, az. egyik parasztasszony figura átányi, mindkettő Hevessel szomszédos község. A város körül sok tanya van, ahonnan hozzák az éjimet (baromfit, tejet) és viszik a háztartásba az árut. Azt is megtudjuk, hogy a vásártéri homokbuckák a gyerekek kedves játszóhelyei. Kitűnő búvóhelyek alakulták ki egy-egy homokgödör ben, amelyekből a kör. nyékbeli lakosok hordták el a homokot, leggyakrabban a hét végi .,mázolás” beszó- rására. A hevesi parasztok mozgalmát is feldolgozza novelláiban Bíró, amelynek alapját az 1898. és 1906. évi hevesi parasztmegmozdulások képezik. Az illúziók, a dzsentri szemlélet és magatartás fonákságait, az egyes alakok elembertelenedését sok novellában ábrázolja. Az író szinte önéletrajzi mozzanatként mondja el: „ÁLmélkodó gyermekszemmel a hatvanéves Gyünky-Hajdú Ádámot — egy kimondhatatlan édes- ségű múlttal maga mögött, egy kimondhatatlan szennyes jelen terhével az erős vállán- délcegen, kopottan járkálni a poros kunszállási utcákon, feszesen, keményen, mosolyogva menni a sírja felé”. Írásainak minden sora mutatja, hogy igaz hittel vallotta magáénak a szülőföldet, amelynek aggasztó sivárságát legjobban a Kunszállás című novellája fejezi ki. Őszinte szívvel, szinte elvakult odaadással és biztos tudattal akarta meg. hódítani a művészetnek a szíveket. Ami sikerült Párizsban, Berlinben, az nem sikerült Kunszálláson. Novelláiban azonban hű képet hagyott örökül az utókornak, hiszen jelentőségük történelmi mércével mérhető. Ezt erősítenénk, ha Bíró Lajos emléke sem Hevesen, sem a megyében nem maradna ezután is jeltelen. Grúz János Nagy (stvánné: Csillagvirág (balra)
