Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1986., január 18., szombat Az utóbbi időben megnövekedett az érdeklődés a társadalomtudományok iránt. Ezzel összefüggésben fokozódtak a társadalomtudományi kutatások is, amelyek előnyösen segítik elő a politikai döntések előkészítését. A társadalomtudományi kutatások néhány újabb eredményéről számolunk be ezúttal lapunk érdeklődő olvasóinak. Egy intelligens készülék: geodéziai feladatok komplex meg. oldására tervezett műszer. Beépített számítógépet, precíziós szögadót és modulált fényhullámú távolságmérőt tartalmaz (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Művelődéskutatás a MAB keretei között A Miskolci Akadémiai Bizottság megalakulásakor Borsod, Nógrád és Heves megyék közművelődési és felnőttnevelési szakemberei a neveléstudományi és közművelődési munkabizottság keretei között kaptak lehetőséget arra, hogy céljaikat kidolgozzák, elképzeléseiket végrehajtsák. Az elmúlt évek legfontosabb eredményeiről és gondjairól dr. Nagy Andor, a munkabizottság vezetője, a Népújság MAB-ról szóló cikksorozatában már áttekintő képet nyújtott. A művelődéskutatással foglalkozók munkabizottságon belüli önálló élete, valamint a közművelődés-kutatás sajátos kérdései megkívánják az eltelt időszak más irányú megközelítését. a már elmondottak kiegészítését. Az elektromosságtani jelenségek alkalmazása, az elektrotechnikán alapuló termelőeszközök és fogyasztási cikkek alaposan megváltoztatták életünket. Nagyon nehéz eldönteni azt, hogy egy készülék, berendezés mikor intelligens. A hűtőgépet nem tartjuk intelligensnek, pedig a környezeti hatásoktól független hőmérsékletet biztosítanak belsejükben. Lemezjátszónk sem intelligens, pedig a lemez végén felemeli a kart és kikapcsol. Az olyan készüléket viszont, amelyik sakkpartnerként játszani képes velünk, egyértelműen intelligensnek tekintjük, mint ahogy zsebszámológépünket is annak tartjuk, mert villanásnyi idő alatt számítja ki négyzetgyök 2 értékét 8 számjegy pontossággal. De vajon intelligens- e az a pénztárgép, amelyikbe bebillentyűzik a termék megnevezését, mennyiségét, és a gép ennek hatására korrekt, olvasható számlát készít? Vagy egy olyan eszköz, amely mikroszkópfelvételeken felismeri és megszámolja a vörösvértesteket, bár az alakfelismerésnek ezt a szintjét egy kétéves gyermek is könnyen túlhaladja? Egyszerűsítve tehát, a szakemberek azt tartják, hogy, intelligens készüléknek nevezünk valamit (eszközt. műszert, ha abban valamely funkcióra számítás- technikai eszközöket, eljárásokat is felhasználnak olyan mértékben, hogy a teljesítő- képesség legalább egy átlagos mini- vagy mikroszámítógépet feltételez- Ennek előfeltétele természetesen a számítógép méretének és árának alapvető csökkenésén kívül a felhalmozódott nagy mennyiségű számítás- technikai, számítástudományi ismeretekben található. A hatvanas évek közepén kezdődött A szervezett keretek között folyó, mai értelemben vett kultúrakutatás a 60-as évek közepén indult el Magyarországon. A társadalmi, gazdasági fejlődésről szóló hazai és nemzetközi eszmecserékben ekkortól kap egyre több helyet a kultúra szerepe. Ahogy az UNESCO dokumentumai fogalmaznak, a fejlődés „kulturális dimenziója”. Innen már csak egy lépés ánnak megfogalmazása és elfogadása, hogy a művelődés, a közművelődés immár felismert és hangsúlyozott funkcióit csak akkor és úgy töltheti be, ha ismerjük folyamatait, ha összes szubjektív és objektív meghatározottságával együtt tudományos kutatás tárgyává tesszük. A megvalósulás útját sok konkrét eredmény jelzi. Az egyetemek után a tanárképző főiskolák keretei között is megindul a kutatóalapként is szolgáló közművelődési szakemberképzés. A minisztérium kialakítja a köz- művelődéssel összefüggő kutatások szervezeti kereteit, megteremti a tudományos eredmények létrehozásának és hasznosításának alapjait. 1980-ban a Népművelési Intézettől különváltan megalakul a Művelődéskutató Intézet, Kultúra és Közösség címen, újjászerveződik legigényesebb elméleti folyóiratunk. Művelődéstörténeti jelentőségű, hogy az 1981—85- ös tervidőszakban „Közművelődésünk helyzete és fejlődésének távlatai” címmel, tárcaszintű kutatási főirányt hagy jóvá á tudománypolitikai bizottság. Ennek az országos eseménysorozatnak részeként vált lehetővé, hogy a neveléstudomány önálló és sajátos területeként, a köz- művelődés és felnőttnevelés is helyet kapott a MAB munkabizottságai között. Megalakulásunkkor a MAB első szakaszában tehát, a művelődéskutatás még meglehetősen kezdeti időszakát élte, helyi vonatkozásait tekintve pedig, szinte teljesen hagyomány nélküli volt. Ezek a tények az átlagosnál is nehezebbé tették céljaink, feladataink megfogalmazását. Az elmúlt 5—6 év felgyorsult tempójú változásai azonban egyre tisztábban mutatták meg a csak ránk vonatkozó tennivalókat és lehetőségeket. Ez magyarázza, hogy munkánk egyre inkább különvált, önállósult a munkabizottság pedagógiai részétől. Ez a jelenség az elkövetkezőkben minden bizonnyal egyre erősödik majd. Jő kapcsolat a debreceniekkel A MAB többi munkabizottságához hasonlóan, nemcsak kutatókat igyekszünk megnyerni ügyünknek, hanem mindazokat, akik segítői, támogatói vagy szervezői az ilyen jellegű tevékenységnek. Hívjuk és várjuk azokat, akik vonzalmat éreznek a tudományos munka iránt, akik napi feladataikat az elméleti megalapozottság, tájékozottság igényével végzik, vagy akarják végezni. Az elmúlt időszak látványosnak is mondható, nagy eredményei közé tartozik, hogy mindhárom megyében megszaporodott a tudományos fokozattal rendelkező közművelődési szakemberek száma. A tanácsi és pártapparátusban éppen- úgy megtalálhatók, mint a múzeumokban, levéltárakban vagy általános művelődési központokban. Nagy vívmányként könyvelhetjük el, hogy lassan-lassan a szakmai közgondolkodás részévé válik a kisebb-nagyobb tapasztalati vizsgálatra épülő, általános tendenciákat feltáró kutatómunka fontosságának elismerése és felismerése. A realitásokhoz sajnos hozzá tartozik, hogy munka- bizottságunk még nem tükrözi kellően a közművelődés sokszektorúságát, a művelődési folyamatok területi gazdagságát. További feladataink közé tartozik, hogy előbbre lépjünk- Ez a sokszínűség természetesen tovább növeli koordinációs teendőinket, ugyanakkor rendkívül színes, változatos munka lehetőségét kínálja. MAB-on belüli céljaink, programjaink kialakításában rendkívül nagy segítséget jelentett és jelent a Debreceni Akadémiai Bizottság keretei között működő művelődéskutatási munkabizottsággal kialakított, sokoldalú, jó kapcsolatunk is. Részt vettünk a Lukácsévfordulóra szervezett tudományos emlékülésükön, bekapcsolódtunk a Kossuth Lajos Tudományegyetem felnőttnevelési és közművelődési tanszékének kutatásaiba, rendszeresen tájékoztattuk egymást életünk jelentősebb történéseiről. Ötleteket várva Mindent figyelembe véve, sok szempontból kedvező helyzetet teremt számunkra az a tény, hogy 1979-ben megalakult a Magyar Népművelők Egyesülete, majd 1982-ben a megyei szervezetek sorában létrejött a Heves megyei szervezet is. Az egyesület célkitűzései sok szempontból megegyeznek a MAB céljaival. Fő feladatai között tartja számon az elméleti és gyakorlati munka egymáshoz történő közelítését, támogatja a gyakorlati szakemberek elméleti munkában való részvételét. Pályázatokat szervez, gondoskodik a színvonalas munka nyilvánosságra hozataláról. Vándorgyűlésein, „párbeszédein” a közművelődés legaktuálisabb kérdései jelentik az előadások, szekcióülések témáját. Az egyesület munkájában való részvétel tehát munkabizottságunk rendszeres programjaként jó kapcsolattartási lehetőségként szerepelt és szerepel a jövőben is. A már munkában álló, pályán levő szakemberek megnyerésén túl, napi tevékenységünk szerves részeként végezzük a jövő közművelődési szakembereinek kutatómunkára történő felkészíté- tését. Nagy gondot fordítunk arra, hogy megszeressék az ilyen típusú feladatokat, hogy elsajátítsák az ehhez szükséges szakmai, metodikai ismereteket és hogy nem utolsósorban, beléjük ivódjon az ilyen jellegű munka felelőssége. Ezek a törekvések indokolják, hogy az elmúlt években népművelés szakos hallgatóink a megye, a város számtalan üzemében, közművelődési intézményében, munkahelyi és művelődési közösségében végeztek szárnypróbálgató, esetenként mégis komoly segítséget jelentő kutatómunkát. Ilyen jellegű feladatainkra az elkövetkezőkben igyekszünk még nagyobb hangsúlyt fektetni. Szeretnénk munkánkba még több. nem népművelés szakos tanárjelöltet is bevonni. Az elmondottakból úgy hiszem, kitűnik, hogy munkabizottságunk szívesen hív és fogad minden olyan kollégát, aki ötleteivel, munkájával bekapcsolódna a MAB tevékenységébe. Aki önmaga gazdagabbá válásának egyik lehetőségét látja a kutatómunka szervezésében, támogatásában és gyakorlásában. Hidy Pálné dr. a tudományos információ—hatalmas erőforrás A tv közkedvelt ismeretterjesztő sorozatának, a Deltának egyik adásában bemutatták és kommentálták az információtárolás és -feldolgozás legújabb, szovjet kutatók által kikísérletezett technikáját.. Ez egyaránt alkalmazza a számítógépet, a lézersugarat és a holográfiát (magát az eljárást „asszociatív holográfiának” keresztelték el). Az információtárolás és -feldolgozás ezen új technikájának eredményeként — amint erről a Delta tudósított — a világ egyik legnagyobb állományú könyvtárának, a moszkvai Lenin Könyvtárnak az adatai egy kis kristálykockában tárolhatók. Az így tárolt információtömegből a visszakeresés, és az ember által élvezhető, tehát olvasható szövegek „előállítása”, illetőleg visszaállítása, olvashatóvá tétele ugyancsak megoldottnak tekinthető. E technika üzemszerű működése a jövő zenéje, de ennek egyes akkordjai már bizony, ha távolról is, de hallhatók. Ez a távolság nemcsak földrajzilag és képletesen igaz, hanem mindenekelőtt időben. Közelebbinek tűnik, sőt már üzemszerűen is működik jó néhány helyen, máshol pedig kísérleti jelleggel, az úgynevezett Viewadata- rendszer (ez gyűjtőfogalom, mert különböző országokban különféle márkanevekkel használják), ami nem más, mint a tv, a telefon és a számítógép összekapcsolása. Ez az összekapcsolás már most lehetővé teszi a világ fejlett ipari országaiban a „házhoz jött” könyvtár — tudományos információ és szövegek — alkalmazását a munkában, de a szórakozásban is. Más szóval, a telefonnal elérhető számítógép a lakásban levő, adapterrel ellátott tv-készülék útján kivetíti a számítógépbe táplált és a használó (olvasó, kutató) által igényelt információkat (témabibliográfia, egy- egy adat kikeresése stb.), illetőleg szövegeket (lexikoncímszavak, olvasmányok stb.). Futurológia-e vajon mindez? Korántsem. Idő, pénz, infrastruktúra (telefon pl.), számítógépes kultúra és a mindezen tényezőket befolyásoló képzés, szemlélet, azaz a szellemi befogadóképesség kérdése, hogy a világban mikor, hol, hogyan terjednek el az új és újabb információs technológiák. Nem hiába tekintik már évek óta nemzetközi szervezetek, jeles szerzők egyaránt az információt — ez alatt tudományos információ értendő — az anyag és energia mellett harmadik fő erőforrásként. Nem kevésbé jellemző azonban a The OECD Observerben a nyugati világ 24 országot magába foglaló, legjelentősebb gazdasági együttműködési szervezetének központi folyóiratában megjelent cikk, amelynek címe: Van-e negyedik gazdasági szektor? A cikk címében utal arra, hogy a gazdasági tevékenységi körök eddig általánosan elfogadott fő osztályozását; mezőgazdaság, ipar, szolgáltatás, nem kellene-e revideálni, e három mellé negyedikként felvenni a tudományos információt is. A cikk széles értelemben használja az információt, ide veszi az adattárolás, -feldolgozás és -átvitel (például számítógép-technológia) iparágakban foglalkoztatottak egy jó részét is. Az „információiparnak” a munkaerő- mérlegben, a nemzeti jövedelem termelésében, a nemzetközi kereskedelemben elfoglalt részesedésének és az információs foglalkozások fejlődési ütemének adatából azt a következtetést vonja le a cikk, hogy bizony, ideje volna ennek az „ipar”- nak önálló, fő gazdasági szektorként történő kezelése. Természetesen, ez a következtetés az adott folyóiratban nem elméleti, akadémikus jellegű felvetésként látott napvilágot, hanem nagyon is gyakorlati meggondolásokból. Ha ugyanis az az immár általános érvényű társadalmi-gazdasági tendencia folytatódik, hogy a foglalkoztatottság fokozatosan (olykor történetileg ugrásszerűen) a mezőgazdaságból az iparba, onnan a szolgáltatási szférába tolódik át, majd az információs szektor lép be negyedikként, ennek mind a termelésben, mind a javak újraelosztásában, a jövedelemelosztásban és főleg a képzésben (oktatásban) messzemenő kihatásai vannak. Hogyan állunk idehaza a tudományos információ jelentőségének felismerésével, az új információs technológiák befogadókészségével és a mindezekből adódó következtetésekkel, illetőleg teendőkkel ? Tanulmányok, cikkek, megnyilatkozások, határozatok nem kis száma foglalkozik ezekkel. Azt hiszem, hogy még mindig nem alakult ki a tudományos információ sokoldalú témakörével való foglakozás tényleges mechanizmusa (tényleges alatt koncepcionális, pénzügyi, fejlesztési ráhatást értek), és a használók képzése is megoldatlan. Az ösztönző szemlélet kialakulását hátráltatja, az adatátviteli infrastruktúra hallatlan (és közismert) elmaradott része, a telefonhálózat. A végére hagyjuk, amiben, úgy véljük, jelentős lépések történtek. Ilyenek: o kiemelt számítástechnikai kormányprogram keretében számottevő géppark alakult ki; hazai gyártás folyik több területen (például terminál), van már nem is jelentéktelen igény a számítógépes tudományos információra. Miért hatalmas erőforrás számunkra is az információ, vagy miért különösen az számunkra? Két meggondolásból. Az egyik: anyagban, energiában rendkívül gyenge adottságú országban a szellemi felkészültség jelentősége fokozott, ebben pedig az információ meghatározó tényező lehet. A másik: egy olyan országban, amely nemzetközi kereskedelemtől meglehetősen függ (a nemzeti jövedelemnek mintegy fele realizálódik a külgazdaság útján), az információ a versenyképességnek rendkívül' lényeges eleme. / Intelligens készülékek?
