Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986., januór 18., szombat Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli, — tartja a mondás. Igen sok közös gazdaságban megnőtt ezekben az években az apró forintok becsülete, főleg az olyan forintoké, amelyek nem szerepelnek a pénzügyi tervekben, amelyeket nem termeléssel, hanem valamilyen más eszközzel vonnak be a közösség pénztárcájába. Nem újkeletű dolog ez, hiszen a termelőszövetkezeti mozgalom kezdetétől végéig kísér; a gazdálkodást, bár formája, megnyilvánulási tehetősége változik. Példaként említhetjük a különböző beruházásokat. Hajdanán igen gyakori volt, hogy a termelőszövetkezet autóbuszt akart vásárolni, azonban nem futotta rá a kö- z;ös keretekből, a tagok viszont hitelezték a jármű árát. A tagok egy szóra és szívesen adtak, hiszen valamennyien tudták, mire kell, s abban is nagyon biztosak voltak, fillérről fillérre elszámol majd velük év végén a „közös”. Így is történt. Nehéz lenne hirtelenjében felsorolni, mire is adták így össze a tőkét, hiszen gumikocsiktól kezdve magtárakig, étkezdétől a fürdőkig, vagy akár szociális létesítmény építéséig egyaránt szívesen zsebbe nyúltak a tagok. Napjainkban egyre inkább az tapasztalható; a közös gazdaság intenzíven vonja be tagjai pénzét ilyen-olyan beruházásokba, közös célok megvalósításába. Jó ez így. Mára megtalálták a törvényesített formát is erre, célrészjegyeket bocsáthat ki a szövetkezet. A mozgalom életrevalóságát bizonyítja az is, hogy igen hasznos szolgálatokat tesz a termelőszövetkezetek önerőből megteremtett Kölcsönös Támogatási Alapja, hiszen gyorsan és kisebb kamattal juthat kölcsönhöz a bajba jutott szövetkezet, mintha sorba állna a Nemzeti Banknál. Am az intéz, ményesített kölcsönös segítség mellett több formája is ismeretes a tőke, a segítés átcsoportosításának, egyik-másik időnként országos mozgalommá is terebélyesedett: erős segítse a gyengét, a kettős szövetkezeti vezetés — már mint »tudniillik, két tsz-nek azonos vezetése, vezetője van —, kombájnok, erőgépek átcsoportosítása északi megyékből az Alföldre és fordítva. A segíteni akarás a termelőszövetkezeti mozgalom lényege, a kölcsönös érdekek messzemenő figyelem- bevétele. így érthető, hogy a mozgalom termelőszövetkezeti üdülőket is tudott építeni, sőt a Mezőgazda- sági Szövetkezetek Házát is olyan esztendőkben, amikor eléggé szűkében vagyunk a pénznek, s a termelőszövetkezetek zárszámadásainál igen_igen jól jönnek az apró forintok. A szövetkezetek és szak- szövetkezetek jó része kedvezőtlen adottságú. Rengeteg gondot okoz az, hogy a termőhelyi viszonyok nem azonosak ebben az országban, sok igazságtalanságot szül, hiszen még a kimondottan gazdaságos növények termesztése esetén is hátrányosabb helyzetbe kerülnek a rossz termőhelyi adottságú gazdaságok. Kevesebb termést takaríthatnak be, ráfizetéses a termelés a homokhátságokon, nem történt meg a jó és megfelelő termelési szerkezet kialakítása, nem csatlakozhattak a termelési rendszerékhez, és világosan látjuk napjainkban; mindezek olyan halmozott hátrányokat jelentenek, amelyek lassan-lassan be- hozhatatlanokká válnak. Nyilvánvaló, hogy nem lehet és nem szabad általánosítani a mezőgazdaságban. Kicsit megdöbbentő, de tény, nincs napjainkban sem olyan vetőgép, amelyik jó a homokon, nincs olyan henger sem, márpedig aki nem hengerel, az nem is tud gazdálkodni! Arról ne is szóljunk, hogy az idén mennyire kedvezőtlen ezeknek a gazdaságoknak a közgazdasági környezete. Az is régi bölcsesség, ahol nagy a baj, kéznél a segítség. Éppen a gyenge termőhelyi adottságú szövetkezetek esetében említünk meg egy követendő példát. Tudjuk, hogy a hatékonyság és a jövedelmezőség emelése, az export növelése elengedhetetlenül szükséges ezekben a gazdaságokban, igen ám, de miből, ha nincs tőke, hiába az okos gondolat. Ezen segített a termelőszövetkezetek egyik területi szövetsége, ugyanis kezdeményezésére erősebb tsz-ek, állami gazdaságok, élelmiszeripari vállalatok több millió forintot, pontosan 107 milliót, adtak át tartalékalapjukból a kedvezőtlen adottságú gazdaságoknak, s a fenti összeggel a juhászatot és a húsmar- haágazatot fejlesztették. Érdemes azt is megjegyezni, négy tsz 8 milliót, 4 állami gazdaság 72 milliót adott, a többit pedig két élelmiszeripari vállalat. Az összegből 94 millió forintot a szarvasmarha-ágazat fejlesztésére fordítanak. Igaz, maga ez a nem mindennapi gesztus még nem jelenti azt, hogy a megsegített gazdaságoknak máról holnapra semmi gondjuk, hiszen ugyanúgy szakmai támogatásra is szorulnak, hogy az élenjáró módszereket, jó tapasztalatokat, a tudományos. és a kutatási eredményeket elsajátíthassák és alkalmazni tudják. Ehhez is kapnak segítséget. Nincs ebben semmi új, csak a forma változik, a tartalom szerencsére marad; tisztes célokért az anyagi alap előteremthető. Sz. L. 1. Téli gépjavítás a mezőgazdaságban A mezőgazdasági nagyüzemekben jól halad a téli gépjavítás. Ezekben a hetekben több mint 50 ezer traktor, hozzávetőleg 13 ezer aratócséplőgép és a speciális munkagépek felújítását vagy éppen alapos átvizsgálását végzik a műhelyekben. A gazdaságokban összesen 1,2 millió négyzetméternyi javítótérben serénykednek a szerelők. Számos üzem korszerű létesítménnyel rendelkezik, ám a műhelyeknek mintegy fele nem felel meg a követelményeknek. Különösen a gyengébb adottságú tsz-ekben hiányoznak a fedett tároló- és javítóterek, és további gond, hogy helyenként — pénzügyi nehézségek miatt — nem tudtak előre elegendő alkatrészt és fődarabot beszerezni, ezért a készleteket folyamatosan kell pótolniuk. Az alkatrészellátó vállalatoknál nagy most a forgalom. Ez összefügg azzal is, hogy a tsz-ek traktorparkjának mintegy fele túlságosan elhasznált állapotban van, és felújításukhoz nagy meny- nyiségű cseredarabra van szükség. A javítás zavartalanabbá tételére az alkatrészek jelentős részét — az import gépekhez is — hazai gyártásból biztosítják. Ahol nem szorít zakó éven át társadalmi munkában festettük, javítgattuk a felsőtárkányj képzési központ berendezéseit. Mivel társadalmi munkáról volt szó, vittünk néha bográcsot, fényképezőgépet is. A munka mellett egyfajta kikapcsolódást is jelentett ez nekünk. De aztán egyszer valaki áskálódni kéz. dett, hogy mii nem is dolgozunk olyan jól. Nem mentünk többé. Később hívtak bennünket vissza, de akkor én már betegeskedtem is, és a lendület sem volt a régi. — Család? — próbálom elvonni a figyelmét a számára kissé keserű témáról. — Két nagy fiam van é$ három csodaszép unokám Az egyik fiú üzem. a másik villamosmérnök. Hat testvéremmel ugyancsak nagyon jó viszonyban állunk. Csak egy példa: amikor szegény édesapánk meghalt, az utána maradt kis házon alig tudtunk megosztozni, mert senki nem akarta elfogadni. A bíróságon mondta is az ügyvéd, hogy ilyen családot már régen látott. — Nyugdíjig még két és fél év van. Mi lesz azután? — Unatkozni nem fogok. Van egy kis műhelyem, ahol a fiaim autóit szerelgetem. No, és ismerősöknél, barátoknál szívesen vállalok néha szobafestést is. A kis telkünket sem hanyagolhatjuk el. A feleségemmel majd eldolgozgatunk rajta. A kollektíva azért biztosan hiány ózni fog. Ezt akkor érzi igazán az ember, amikor sokáig kénytelen távol maradni a munkatársaktól. Én ezt az érzést márismerem ... Barta Katalin Sike Lászlóné szabász (Perl Márton képriportja) Csepcsányi Katalin még a régi szalagon dolgozik Men jókedvvel Két évvel nyugdíj előtt — Nagy József autófényezővel szeretnék beszélni — kérem telefonon a Finommechanikai Vállalat portását. — Igen, igen... — jön a kissé bizonytalan válasz, — de úgy tudom, hogy Józsi bácsi beteg. Mindenesetre kapcsolom a számot. Munkatársai megerősítik az előbbieket. Sajnos, tényleg beteg. Eltörött a bokája. — Hol tudnám őt mégis elérni? — Otthon, a Kertalja út 1. szám alatt. Másnap elindulok. A csengőszóra felesége néz ki az ablakon. — Kiment az üzembe, utána a városban van dolga, de szólok neki, ha hazajön, hogy keresse meg -magát. A következő nap végre sikerül nyélbe ütni a randevút. Találkozásunkkor meglep az idős mester vidámsága, nyíltsága. A kérdésre, hogy van a lába, derűsen felel: — Most már egészen jól. Szeptemberben a munkahelyemen történt a baleset. Nem is vettem róla tudomást aznap, de reggelre nem tudtam ráállni. Baleseti sebészet, röntgen, gipsz, mankó... Megszenvedtem vele. Az elmúlt év egyébként is nagyon rosszul Sikerült. Januárban kezdődött egy szémműtéttel, utána ez a törés, összesen három hónapot dolgoztam. December közepétől kivettem a szabadságot. Sajnos, minden napom megmaradt — mondja bánatos mosollyal. Hassan 25 éve lesz annak, hogy ennél a vállalatnál helyezkedett el. Jelenleg a festőrészleg vezetője. Foglalkozott tanulóképzéssel, fiatalon sportszervezéssel, 15 éve brigádvezető, a szak- szervezetben pedig propaganda. és kulturális területen tevékenykedik. Elmondása szerint alig akad a szakmában olyan fiatal, aki ne tanult volna tőle valamit. Nem is csoda. Életútját végighallgatva valóban ismerheti a mesterség legapróbb fortélyait ,is. — Negyvenkettőben Korányi Józsefnél, az akkoriban jó hírű templomfestőnél kezdtem inaskodmi. A tanu- lóévefc alatt bizony elcsattant jó néhány pofon is ... Három év múlva szabadultam és egy darabig szobafestéssel kerestem a kenyerem. Abban az időben még nem ismerték az autófényezés fogalmát. Nem volt ilyen szakma. Később a katonáskodás után a festőípari ktsz-lbe kerültem. Jól jött, mert építkeztem is. így sza. bad időmben a saját otthonomat csinosítgattam. Nem volt OTP-kölcsön, saját erőmből építettem, a szó ligazi értelmében. 1961 májusa. A következő, s miniden valószínűséggel az utolsó állomás, •— a Finommechanikai Vállalat. Harminchat éves volt, amikor mondogatni kezdték, hogy tanulnia kellene. Nem sokáig töprengett, a jobb Az Egri Ruhaipari Szövet, kezet elnöke, Kovács Mihály mondja ottjártunkkor: — A tavalyi tervünk 210 millió forint volt, ebből 33 millió tőkés, 75 millió pedig szocialista export. Nyereségünk a 22 millió forintot is meghaladta. Ezek a puszta számok, adatok valahol eltakarják a lényeget — bár az a mondás járja, „a számok beszélnek” és mégis ... S hogy mi a lényeg? Az egriek évek hosszú sora óta sikeres piacpolitikát folytatnak, fejlesztik, korszerűsítik gépparkjukat, kitűnően szervezik munkájukat, nem utolsósorban megkövetelik ön. maguktól, hogy mindig s mindenkor minőségi munkát végezzenek, betartsák pontosan a szállítási határidőket. Egyszóval kitűnő partnerei megrendelőiknek, vásárlóiknak — akik Kuvait Egyiptom, Irak, Szaúd-Ará- bia, a Szovjetunió, és NSZK polgárai. S most újból a számok: az 1986-os esztendőben a termelési terv már 224 millió forintos nagyságú ebből, a tőkés export 50 millió, a szovjet partner fepénz és a sziakimunkásokle- vél megszerzése reményében Gyöngyösön elvégezte az ipari iskolát. Azóta megbecsült, igazi mester vált belőle. — Érzem, hogy szeretnek és elismernek. Négyszer kaptam meg a Kiváló Munkáért kitüntetést, nemrégiben pediig a Szakma Kiváló Dolgozója elismerést vehettem át. A feleségemet viszont nem tudom utolérni A nyugdíjazásig az egészségügyiben dolgozott, és ő kiérdemelte a Munka Érdemrend ezüst fokozatát is — mondja nem titkolt büszkeséggel. — Ügy tudom, a brigád, ját is többszörösen kitüntették — így igaz. Bár az utóbbi időben nálunk megtorpant ez a mozgalom. Az az igazság, kiesd t elvették a 'kedvünket is. Tudja, sok rab korszerű japán gépet leasingben állítanak üzem. be, így naponta mintegy 100 zakóval többet termelnek. S a plusszmennyiséget az NSZK-piacon értékesítik. A siker hátterében még egy rendkívül fontos tényező játszik szerepet — az 1986->>s esztendő első napjától a dolgozókat mintegy 10 százalékos jövedelemnövek. ményben részesítik. Napjaink követelményeivel az egri szövetkezet dolgozói nem csupán lépést tartanak, hanem lépéselőnyben is vannak. így nemcsak a zakó, de a cipő sem szorít.. . lé irányuló kivitel pedig — az előző évinek majdnem a duplája — 130 millió forint. S hogy mire alapozzák a nagyszabású tervüket az egriek? Először is az 1986-os év júniusától a termelékenység növelése érdekében 81 daEzt a szalag - rendszert 81 új és korszerű géppel szerelik majd fel az év közepén Segítsünk egymáson Kiss József né és Takács Zoltánné munka közben „Érzem, hogy szeretnek és elismernek ” (Fotó: Perl Márton)
