Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám
NÉPÚJSÁG, 1986., január 18., szombat 3. Az igazság birodalmában Beszélgetés dr. Ripka Kálmánnal, a Heves Megyei Bíróság elnökével — Szűkszavú értesítés tudatta az olvasókat arról, hogy tavaly júliustól új vezetője van megyénk bírói szervezetének. Az a szakember, aki akkor már pont egy évtizede irányította helyettesként a büntető ügyszakban dolgozók munkáját. Ennél többet — például előzményeket — viszont kevesen ismernek önről... Az elmaradhatatlan szivar ismét tápláló erőt kap a gyufa lángjától. Az elnök arcán jóleső mosoly suhan át. Az emlékezésé. (Perl Márton felvétele) — Fővárosbeli, IX. kerületi vágyók. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen olyan neves jogászoktól tanulhattam, mint a család jogász Nizsalovszky Endre, a polgári jogász Eörsi Gyula, Kádár Miklós, Beck Salamon, Világhy Miklós, vagy a római jog szakavatott értője, Marton Géza, s az államjogban különösen otthonos Beér János, 1954- foen kaptam diplomát. Elsőnek a Szolnoki Járásbíróságra kerültem. Ott neveztek ki bírónak. Ezután Jászberény következett, majd 1957 márciusától Hatvan. öt évvel később lettem a hevesi, 1970-től pedig a Gyöngyösi Járásbíróság elnöke. 1975. június 1-én bíztak meg az Egri Megyei Bíróság elnökhelyettesi tisztével. — Egyenes vonalú pálya, amely egyben azt is jelenti, megyénket tekintheti gyakorlati ismeretei bázisának. — Szakmai szempontból valóban Heves megyében ismerkedtem meg az igazságszolgáltatás lényegével. Nagy segítségemre volt ebben két korábbi elnök: dr. Böőr Péter és dr. Fiilöp Andor. Az is jól jött, hogy Hatvanban például polgári és büntető jogi esetekkel egyaránt foglalkoztam. — Közelebbi ismerői munkássága mellett más köz előtti szerepléseiről is sokszor beszélnek egymás között. .. Újabb mosoly. Ezúttal kissé hamiskás. — Jogászi tevékenységet folytatni anélkül, hogy másban is jártassága legyen az embernek, nem lehet! Tájékozottnak kell lenni az élet számos területén. Én például o szép magyar beszéd s az irodalom híve, barátja vagyok. Azután... Bár szellemi munkát végzünk, azért fizikai megterhelésnek is jócskán ki vagyunk téve. Nem árt tehát a jó kondíció. Amíg tehettem, addig sportoltam Úsztam, vízilabdáztam. Nem szakadtam el ettől ma sem: a megyei úszószövetség elnökhelyettese vagyok, s országos minősítésű versenybíró. — Irodalom és jogi nyelv? Sokak szerint meglepő kettősség. — Mindenféle eljárás nyelve a magyar. A jogalkalmazónak kötelessége — egyben a saját mércéje is —, hogy anyanyelvűnket jól ismerje! Jó, igaz, az irodalmi kifejezéseket nem lehet a paragrafusokba áttelepíteni. Hisz törekedni kell a pontosságra. De arra is, hogy a jogszabályokat a társadalom minden tagjának meg kell értenie! — Valóban, ám az élet ennek ellenkezőjét látszik igazolni. — Attól is függ persze a dolog, hogy a jogalkotó kinek szánja azokat. Ha az állampolgároknak is ? Akkor természetes: olyan szövegűeknek kell lenniük, amit mindenki be tud fogadni. Belső utasítások esetén viszont elegendő a szakmai nyelv. Hisz épp azoknak szól, akiknek érteniük kell. A bírósági határozatoknál fontos követelmény, hogy az indokolás meggyőző legyen! — Ha már a jogforrásokról esett szó, nem úgy tartja, hogy túl sok a paragrafus, behálózzák életünket? — Igaz, nagyon sok a jogszabály. Együtt jár ez azzal. hogy napjaink életviszonyaiban mind gyakoribbak a változások. Ez indokolja az újabbak megjelenését. Ki vitathatja a szükségességüket például a géemikák, vagy a településfejlesztési hozzájárulás esetében?! Hogy ennyi az előírás, azt maga a fejlődés hozza magávail. — A törvényeken, rendeleteken, határozatokon túl az igazság kiderítésében — akár polgári, akár büntetőjogi, akár munkaügyi kérdésekről legyen szó — Justitia klasszikus képviselői előtt komoly a szerepük az állampolgároknak is. Ily módon az egyébként független bírák számára sem mindegy, hogyan találkoznak egy-egy ítéletük köznapi megítélésével. Kissé hosszabban gondolkodik. Látszik, alaposan megfontolja szavait. — Két lényeges kérdésről van szó. Az ítélkezési munka érdemi részéről, illetve az időszerűségéről. Annak, hogy esetleg hosszú idő után születik jó érdemi döntés, több oka van. Részint az ügyek nagy számában, részint az ügyfelekben is kereshető Közismert az elég nagy létszám- hiány a bíróságokon. Ugyanakkor sokszor a hozzánk fordulók is közrejátszanak valamely eljárás elhúzódásában. Például azzal, hogy keresetlevelükhöz nem csatolják az előírt egyéb iratokat. Gyakran még az sem derül ki a beadványukból, mi is tulajdonképpen a kérésük, a követelésük. Pedig a pontossággal idő nyerhető! Megtörténik nemegyszer, hogy egy szerződésben eleve olyan hiányos a jogok és kötelességek meghatározása, ami vitára adhat okot. Olykor pedig azzal kell elnapolni tárgyalást, hogy valaki nem jelent meg az idézésre, tehát nem teljesítette állampolgári kötelezettségét. Az biztos, a bíróságnak nem érdeke, hogy bármelyik ügynek késedelmesen járjon a végére. Sőt!... — Bizonyára hallott már olyan véleményekről, ame. lyek — finoman szólva — elfogultsággal vádolnak igazságszolgáltatókat. — Tudni kell, a bírói füg. getlenség elve azt jelenti, hogy csakis a törvénynek van alávetve! öt csak a jogszabályok befolyásolhatják a döntésiben! Legtöbbször a bíró nem is egyedül határoz, hanem tanácsban. Egyébként is megvan a jogorvoslati rendszer. A fel- ilebezés. S még a jogerős ítélet után is: a törvényességi óvás. Gyakorlatilag tehát kizárt a szándékos elfogultság ! — No, és az a kifogás, ami az ítéletek enyhe mivoltát ostorozza gyakran? — Véleményem szerint ez abból adódik, hogy mindenki nem ismerheti teljes egészében a tényállást. Márpedig egy-egy eset valameny- nyi ténye, összetevője, bizonyítéka csak a bíróság birtokában van meg. Ennek ismeretében és a mérlegelési jog alapján mondja ki ítéletét. — Nem lehetséges, hogy a szaporodó ügyek és a halmozódó jogszabályok kevesebb időt adnak a bíráknak a szakmai fejlődésben? — Mindenekelőtt: a megye tmlamennyi bírósága tavaly is megtette a magáét! A létszámgondok ellenére! Nem egészen negyven szakemberre jutott kétezérnél is több ügy. Csaknem a felével több, mint 1984-ben. Mik tartoztak a divatos esetek közé? A vagyon elleni bűncselekmények, a közlekedésiek, valamint az erőszakosak: a rablás, a garázdaság. A polgáriak sorából a családjogi és a szerződéses fegyelem megsértése miatti perék. Természetesen a jogászok számára nélkülözhetetlen a folytonos tanulás. Meg kell ismerni az újabb és újabb szabályokat, megfelelően értelmezni azokat. Szakmai oktatást szervezünk a bíróknak, akik minden második évben egy-két héten át vesznek részt azokon. Említésre méltó emellett az ülnöki akadémia szerepe. Nyilván, igen nagy az önképzés fontossága is. — Egy olyan pályafutásra visszapillantva, mint az öné, csúcs-e az elnöki megbízatás? Valamelyest zavartnak tűnik a megyei bíróság elnöke. Am a csend nem tart sokáig. Mintha várta volna mégis a kérdést. Vagy talán nincs szó másról, mint a tapasztalatról?... — Akkor csúcs, ha az elnök érzi, a dolgozók mellette- állnak. Együtt képesek tenni a jobbért. Úgy érzem, számomra ez megvan. Tulajdonképpen az elnök a kollektívának egy része. Nem más... Különben is: mi valamennyien nem valamiféle csúcson akarunk lenni, hanem feladatainkat elvégezni. Szalay Zoltán "iS javultak a sio»|áUatás«k A szolgáltatások fejlesztésére számos intézkedés született az elmúlt esztendőkben. A szervezeti korszerűsítések során az országos vagy megyei nagyvállalatokat központi inézkedésekkel decentralizálták, s belőlük önálló kisvállalatok jöttek létre. A szervezeti korszerűsítés részét alkotta az is, hogy az új vállalkozási formák — így remélték — szélesebb teret, több lehetőséget nyitnak a magánkezdeményezések előtt a szolgáltatóiparban is. Kétezer családnál Milyen eredményekkel jártak az említett intézkedések — ennek felmérésére vállalkozott a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság Nagy J. Levente, az ipari főosztály gazdasági szakértője, a napokban e vizsgálat eredményeiről tájékoztatta a Fogyasztók Országos Tanácsának szolgáltatási szakértői bizottságát. A teljes körű vizsgálatot hat megyében végezték: Győr-Sopronban, Komáromban, Somogybán, Nógrád- ban, Szabolcs-Szatmárban és Zalában. A felmérés készítői több mint kétezer családnál jártak, tehát megközelítőleg tízezer ember, valamint százöt gazdálkodó egység, továbbá 49 irányító és érdekvédelmi szerv véleményét gyűjtötték csokorba. A hetvenes évek nagy szolgáltatási beruházásai, hálózatépítése, valamint a jelentős központi támogatások nem hozták meg a várt eredményt, mert segítségükkel sem sikerült felszámolni a területek közötti feszültségeket, ellátási különbözőségeket. Az új rendelkezéseket nem sokan használták ki; mindannyian emlékezhetünk rá, hogy mind a Gelkát, mind pedig az Afit Trösztöt központi intézkedésekkel decentralizálták. A kisipar térnyerése A jelenlegi szolgáltatási paletta másik jellemzője a kisipar észrevehető térnyerése. Míg ugyanis 1976-ban a szolgáltatások 43, napjainkban már az 58 százalékát teljesítik. Úgy is fogalmazhatunk, hogy e területen megindult egy önszerveződési folyamat, hiszen a legönállóbb gazdálkodási forma hódít a leginkább. Persze, az okok között az is megtalálható, hogy a vállalatok, szövetkezetek inkább a nagyobb nyereséget ígérő, közületi munkákat választják — ha tehetik —, a lakosságiak helyett. A lakossági szolgáltatások tehát nem javultak, ami feltételeiket illeti. Áraikról pedig annyit, hogy azok 1980 és 1984 között nem kevesebb, mint harmincnégy százalékkal növekedtek. Ilyen körülmények között különösen meglepő, hogy a felmérések szerint a lakossági vélemények a várhatónál sokkal jobbak. A megkérdezettek szinte valamennyien magasnak találták az árakat, a fizetendő díjakat, ám kiszolgáltatottságukat — s valamennyiünkét — mi sem jelzi jobban, mint hogy úgy nyilatkoztak: szívesen fizetnének többet is a jobb, pontosabb, megbízhatóbb szolgáltatásért, legalábbis kilencven százalékuknak ez volt a véleménye. Így tennének, még akkor is, ha ez a magasabb összeg jelentősen megterhelné a családi költségvetést. Fordulatra várva Érdekes megfigyelése a vizsgálat készítőinek az is, hogy a kisebb településeken élők, úgy tűnik, toleránsab- bak az átlagnál. Helyzetük, szolgáltatásokkal való ellátásuk, illetve ellátatlanságuk ugyanis már olyan mértékű, hogy országos és kormányzati szervek figyelme fordult feléjük, ugyanakkor az ott élők az átlagosnál jobb véleménnyel vannak az általuk gyéren elérhető szolgáltatókról. Leginkább pozitívan a kisiparosok tevékenységét ítélik meg; ez viszont érthető, hiszen velük állnak a legközelebbi kapcsolatban, a magánmesterek szerepe ma már szinte kizárólagos a kistelepülések alapellátásában. Figyelmeztető és elgondolkodtató, hogy a hat megyében egyöntetű, általánosítható kép alakult ki a szolgáltatók elszegényedéséről. Ez alatt azt kell érteni, hogy sok ugyan még a kiaknázható tartalék ezen a területen is, ám olyan mértékben nőttek az utóbbi időben a költségek, bérleti díjak, járulékok, hogy ez már semmiképp sem ellensúlyozható. Ha pedig árat emelnének, éppen az maradna kívül a kapun, akiből élnek; a megrendelő. összességében a felmérés megállapította: a szervezetkorszerűsítés egyelőre nem hozta meg a várt eredményeket. V. ZS. Jókor jött a siker A Gyöngyösoroszi Február 24. Termelőszövetkezetben az elsők között, 1968-ban létesítettek melléküzemágat, ahol műanyag termékek fröccsöntésével foglalkoznak. Tóth Kál- mánné az NDK gyártmányú Kuasy gépet kezeli, amelyen gyógyszertári csomagolóeszközök készülnek Molnár Kálmánná az őrlőgépnél. Az ötvenöt nő három műszakban dolgozik, ét három szocialista brigádba tömörült Nemesik László üzemvezető nem kevesebb, mint 19,5 millió forintos termelési értéket számolt össze az elmúlt évben — jókor jött a melléküzemág nyeresége a nehéz időjárást hozó esztendőben (Fotó: Potje Péter)
