Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-17 / 14. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. január 17., péntek

J

Fogyatkozó tsz-létszám

Hová m a munkaerő?

Azt csinálja, amit szeret

Két húszas - egy díj

Ha ma felmérést készítenénk az országban arról, hogy vajon hány ember végezheti úgy a dolgát nap nap után, amiben valójában örömét is leli, bizonyára döbbenetesen kevés igenlő választ kapnánk. Pedig már rég felszámoltuk azt a nézetet, ami szerint a fiúnak az apja mesterségét kell választania. Hiába a tudományos pályairányitási módszerek, sokan azt tartják, a pénznél nincs nagyobb úr. Még ha meg is szerzik gyermekkori álmaikban dédelgetett vágyuk eléréséhez a szükséges egye. térni, főiskolai végzettséget, a nehézségek elől gyakran megfutamodnak. Ahogy ők fogalmaznak: inkább elmennek pénzt keresni. Kisvállalkozók, gmk-sok. benzinkutasok, gebinesek lesznek. Álmaikból nem valósul meg semmi. Még elfelejteni is igyekeznek azokat.

Sokakat meglepett a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának legutóbbi elnökségi ülésén elhangzott megállapítás: csökken a

dolgozói létszám. Méghozzá erőteljesen. 1977 óta kismértékű növekedés volt észlelhető, de 1983-tól újra fogyatkozik az állomány. Ennek mértéke kezdetben nem volt számottevő, ám tavaly már 26 ezerrel voltak kevesebben a szövetkezetiek. Az idei esztendő azoníban mindennél meg- hökkentőbb mérséklődést hozott; 41 ezerrel lett kisebb a dolgozói létszám.

A csökkenés alapvetően a fizikai munkaköröket érintette: részben a növény- termesztési, részben az ipari területen észlelhető mérséklődés miatt. Jelentősen fogyott a kiegészítő tevékenységben foglalkoztatottak száma Pest, Borsod, Zala és Veszprém megyében.

Nem kell vattaember

A meglepő létszámmozgás — állapították meg a vizsgálatot végző szakemberek — nem a korábbi időszakban észlelt okokra vezethető vissza. 1977-ig elsősorban a műszaki, technikai színvonal dinamikus fejlődése játszotta a főszerepet, most viszont a mezőgazda- sági nagyüzemek közgazda- sági pozíciójának romlása idézte elő a munkaerő megfogyatkozását.

A keresetszabályozás ed. digi rendszerének változása is erősítette ezt a tendenciát. A korábbi szabályozás nem ösztönözte a mezőgazdasági nagyüzemeket a létszámmal való takarékoskodásra, sőt. országszerte elterjedt a „hígítás”, a bérjavító munkahelyek létesítése. Ez év januárjától viszont megváltozott a helyzet: az új szabályozás már feszesebb gazdálkodásra kényszeríti a téeszeket, emiatt nem kedvelik már a „vattaembereket”.

Mindez — sok helyütt — komoly nehézségeket okoz. Különösen bajos a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása. Az új körülmények miatt komoly feszültségek tapasztalhatók Szabolcs-Szatmár és Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyében. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal felmérése szerint szűkült a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési lehetősége is. Elsősorban az érettségivel rendelkező, és irodai munkát igénylő fiataloknak körülményes új munkahelyet fölkutatniuk.

Jelenleg a termelőszövetkezetekben 90 ezer szakmunkás tevékenykedik, a gazdaságok maguk is sokat tesznek a fiatalok képzéséért. Ennek ellenére sem teljesen megnyugtató a helyzet. Egyes szakmák még mindig nem eléggé vonzóak a fiatalok számára.

Hátrányos bérverseny

A nem fizikai foglalkozásúak aránya — más nép- gazdasági ághoz hasonlóan — a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is nőtt, liákolai képzettségük kedvezően változott. 1984-ben már 22 ezren rendelkeztek diplomával, s a középfokú képesítésűek száma is elérte a 32 ezret. Sajnos. a magasan kvalifikált szakemberekből nem jut mindenhová elegendő: a kedvezőtlen adottságú, kis jövedelmű gazdaságok zöme szakemberhiánnyal küzd.

Jelentős változás következett be a zöldség-gyümölcstermesztésben. A növény- termesztés egészének munkaidő-felhasználása az 1980.

évi 302 millió óráról 1984- re 228 millió órára csökkent, ami a kézimunka- igényes szőlő-gyümölcs. zöldség kultúrák területének csökkenésével magyarázható. De hasonló jelenség játszódott le az állat- tenyésztésben is, amiben az ágazat jövedelmezősági és piaci pozíciójának változása játszott közre.

A foglalkoztatás helyzetét. a munkaidő felhasználását nem érintették jelentősen a kisvállalkozások. Ipari és- szolgáltató szakcsoportok létesültek a legnagyobb számban: májusig

901 szakcsoport jött létre, tagjaik száma meghaladja a 33 ezret. A gazdasági munkaközösségek aránya a mezőgazdasági szövetkezetekben nem számottevő. A gmk-ban dolgozók száma alig haladja meg a háromezret.

A mezőgazdasági szövetkezeti dolgozók keresete s VI. ötéves terv elején közeledett az iparban dolgozókéhoz, majd 1983-ban és 1984_ben ez a folyamat megállt, sőt, a különbségek ismét nőni kezdtek. A szövetkezetiek fizétésé-nek elmaradása még az állami gazdaságban foglalkoztatottakéhoz képest is jelentős. A nem fizikai dolgozók kereseténél erőteljes növekedés volt tapasztalható: 1984_ben 38 százalékkal vihettek haza többet a fizikaiaknál. Ez — elsősorban — a részesedési alapból való nagyobb érdekeltségükkel függ ősze. Ám átlagkeresetük ezzel együtt is mintegy 15 százalékkal elmaradt a népgazdaság egyéb termelő ágazataiban alkalmazottakétól.

Átcsoportosítások

Nem szűnt meg a régi gond sem; a megyék közötti különbségek az elmúlt két esztendőben tovább nőttek. Az országos átlaghoz képest a legjobb keresetet Pest, Komárom és Fejér megyében érték el. kifejezetten alacsony volt a bérek színvonala Szabolcs- Szatmár és Zala megye termelőszövetkezeteiben. Kimutatták azt is, hogy a téeszekben dolgozók átlagos keresete az iparitól 16, az építőiparitól 21, az állami gazdaságokban dolgozókétól 8 százalékkal maradt el

1984-ben.

A szövetkezetekben a fizikai foglalkozásúak között a növénytermeléssel, az állat- tenyésztéssel foglalkozók bére elmarad a mezőgazdaságban dolgozók átlagától. Viszont lényegesen nagyobb a gépekkel dolgozók, valamint az ipari-szolgáltató tevékenységet végzők jövedelme. Hazánkban — a KSH adatai szerint — 1,4 millió család foglalkozik kistermeléssel. Országos átlagban a jövedelmek egytized része származik ebből a tevékenységből, a paraszti népességnél a részesedés 24 százalékos.

A következő években — szögezték le az elemzés készítői — különösen a helyhez kötött szakképzetlen, főleg női tagok és alkalmazottak foglalkoztatása okozta nehézségeket, ezért — helyenként — belső átcsoportosítást kell majd végrehajtani. Ilyen esetekben átképzési támogatás igényelhető.

A TOT — érdekképviseleti mimikájában — mindent megtesz azért, hogy a szövetkezet,! dolgozó fizetése ismét közeledjen a munkások által elért jövedelmekhez. Mindennek legfontosabb feltétele a jelenleginél jövedelmezőbb gazdálkodás.

Cs. J.

Petró Zoltán, az egri Fi- nomszerelvénygyár gyártmányfejlesztési főosztályvezetője viszont 1953-tól folyamatosan együtt él azzal a bizonyos gyermekkori álommal. Akkor végzett ugyanis a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. Azóta dolgozik a Finomszerelvény- gyárban.

— Fiatal mérnökként. a szakma sok területével megismerkedhettem — hallhattuk tőle. — Dolgoztam technológusként a szerszámszerkesztésben, a meo-nál, a termelés vonalán, mígnem huszonhét éve kerültem konstruktőri beosztásba.

— Ez majdnem minden fiatal mérnök álma. vágya . . .

— Valóban így van, s én is ezt a területet találtam a legizgalmasabbnak. Ez egy rendkívül összetett, de nagyon szép feladat. Főkonstruktőrré 1976-ban neveztek ki. Hogy mit jelent ez egy olyan vállalatnál, ahol az összes termék negyvenöt százalékát az export teszi ki, s ennek a fele pedig a tőkés országokban talál vevőre? A rendkívül kegyetlen piaci feltételek, amik napjainkra jellemzőek, ismertek. Már csak a szinten maradásért is nagyon keményen meg kell dolgozni. Ugyanakkor boldog ember vagyok. Azt tehetem, amit nagyon szeretek. Persze, hogy ezt kijelenthessem, kellettek a munkatársak. Velük is szerencsém volt. Amikor főkonstruktőr lettem, olyan gárdát kaptam, amely kinA VII. népgazdasági terv irányelvei olyan fejlődést vázolnak fel, amelynek gazdaságpolitikai irányvonalában a hatékonyság és a kiegyensúlyozott fejlődés feltételeinek megteremtése, a külső és a belső egyensúly további javítása áll. A folyóirat rövidítve közli Havasi Ferencnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának a Központi Bizottság 1985. november 12-i ülésén elhangzott előadói beszédét a VII. ötéves terv előkészítéséről és irányelveiről.

Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkára a kultúra, a társadalom és a gazdaság összefüggéseit elemzi. Meg- állápítja: szocialista művelődéspolitikánk alaptörekvése mindig is az volt, és az is maradt, hogy a kultúrát a társadalmi és gazdasági mozgások részeként szemlélve, megtalálja és kielégítse azokat a társadalmi szükségleteket, amelyeket a fejlődés követelményei támasztanak a művelődéssel szemben.

A közeljövőben sor kerül politikai és társadalmi életünk fontos eseményére, a szakszervezetek XXV. kongresszusára. Baranyai Tibor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára elemzi

eset érő szellemi erővel rendelkezett. Észak-Magyaror- szág középvállalatai között kevés olyat talál, amelyik saját kutató, fejlesztő szakemberekkel rendelkezik. A pneumatika és a kompresz- szorlaboratórium a feltételeket biztosítja. Több mint hetvenen dolgoznak itt. A gárda tehát jó. Az én munkám annyi, hogy ezen túlmenően olyan feltételeket biztosítsak, amelyben jól érzik magukat, s kihozzák magukból azt, ami bennük van. Szeretik a munkájukat. Ha nem így lenne, akkor már nem lennének itt. A műszaki értelmiség anyagi megbecsüléséről ugyanis egy külön témaként is beszélgethetnénk. Szinte mindent nekik köszönhetek.

— Léteztek meghatározó élményei a tudományos társadalmi munkában is?

— Az első perctől azok közé sodródtam, akik hittek a tudományos társadalmi munkában. Meggyőződésem, hogy csak azt lehet jól csinálni, amit szeret az ember, amiben hisz, s ez a társadalmi munkára is vonatkozik.

— önt a Gépipari Tudományos Egyesület delegálta az MTESZ megyei elnökségébe, aminek a megalakulása óta tagja. Miben látja ennek a munkának a lényegét?

— Egy tudományos egyesületben nincs főnök, beosztott viszony, így mindenki szabadabban elmondhatja a

a kongresszusi előkészületeket és hangoztatja: a szervezett dolgozók valamennyi rétegével folytatott, széles körű tapasztalatcsere legfőbb figyelmet érdemlő tanulsága, hogy megnőtt a munkások, értelmiségiek és alkalmazottak érdeklődése a szakszervezeti mozgalom iránt.

Politikai életünk fórumain, de a köznapi beszélgetések során is gyakori téma a vezetők munkája, magatartása. A párt XIII. kongresszusa is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Megállapította, hogy a káderpolitikai elvek helyesek, kiállták az idő próbáját, de a kádermunka gyakorlatának eszközei, módszerei nem követték rugalmasan az élet más területein bekövetkezett változásokat. Petrovszki István ezzel ösz- szefüggésben megvilágít néhány olyan kérdést, amely a kongresszus említett határozatának végrehajtása során különös figyelmet érdemel.

Sok kritika éri a zöldség- és gyümölcsforgalmazást, különösen az árakat. Nem múlik el év, hogy a kormányzati szervek ne foglalkoznának a termeléssel, az értékesítéssel, az árakkal. Forgács Katalin írása a tényleges problémákat előidéző hiányosságok feltárására törekszik.

véleményét. Izgalmas dolog az ipar ismert problémáival megküzdeni valamiféleképpen. Hozzám nőtt ez az egész. Részben lazítást is jelent, de el sem tudnám képzelni a tudományos egyesületi munka, az MTESZ-fel- adatok nélkül az életemet.

— Mi az, ami már régóta foglalkoztatja?

— Az az ellentmondás, ami szerint az MTESZ, s ezen belül a tudományos egyesületi munka fontos szellemi tőke. Így hát nem mindegy, hogy az milyen eredményeket hoz a felszínre. Manapság azonban nem kedveznek azok a tényezők, amelyek ezt segítenék. Pedig a népgazdaságnak, az iparnak mindezekre az eredményekre soha nem volt ekkora szüksége, mint ma. Ugyanakkor az a körülmény, hogy az ipar ilyen helyzetben van, mint amilyenben, rendkívül igénybe veszi az embereket. Nem marad kellő energia s idő a tudományos munkára. S ott van a legnagyobb riválisunk: a gmk. Ez pénzt hoz, a tudományos munka pedig a meggyőződést jelenti.

— Ami pedig manapság munkát ad ezen a téren, az az MTESZ áprilisi, XIII. közgyűlésére való készülés. Az országban az MTESZ-nek 180 ezres tagsága, harminckét profilú tudományos egyesületben fejti ki a munkáját. Ebből megyénkben is létezik húsz egyesület, s a létszám is az ötezer fölött van már. Tehát meglehetősen nagy területet kell átfogni. Most az önértékelés időszakában, sok szó esik az elmúlt öt esztendő eredményeiről, hiányosságairól. s megfogalmazzuk azt is, amit a jövőben szeretnénk megvalósítani. A

tervezésben segítenek a helyi párt- s állami szervek. Fontos dolognak tartom, hogy sikerült szoros s élő kapcsolatot kialakítanunk az évek során. Ez minden fél számára hasznos a munkában.

— ön nemrégiben magas elismerésben részesült.. .

— Nagyon örültem is neki. Valószínű, hogy két dolog miatt kaptam. Az egyik, amiről már beszéltem, hogy a megyei megalakulás óta. húsz éve vagyok az MTESZ végrehajtó bizottságának a tagja. A másik pedig a Gépipari Tudományos Egyesület lapjánál, a Műszaki Életnél végzett tevékenységem lehet. Itt is alapító tagnak számítok. Még 1960-ban készült az első szám, de szintén húsz év telt már el azóta is, hogy én vagyok a Műszaki Élet felelős szerkesztője. Ez a mi másik nagy büszkeségünk. A megye három GTE-egyesü. létének, az egrinek, a siro- kinak és a gyöngyösinek a lapja. Bármelyik országos szakmai folyóirattal felveszi a versenyt, s ezt minden szerénytelenség nélkül ki merem jelenteni. Nincs olyan év, hogy négy-öt szakcikket ne venne át az országos sajtó évente. Pedig ez általában fordítva szokott megtörténni.

Újsághír: Petró Zoltán, az egri Finomszerelvény gyár főkonstruktőre, az MTESZ Heves Megyei Szervezetének végrehajtó bizottsági tagja, húszéves tudományos munkásságáért, valamint a Műszaki Elet két évtizedes, színvonalas szerkesztéséért MTESZ-díjban részesült.

Megjegyzés: Ezt a dijat megyénkben utoljára öt évvel ezelőtt ítélték oda.

Kis Szabó Ervin

Megnyílt a Lehel Gyöngye fogadó Jászberényben

Az ünnepek alatt már fogadta első vendégeit a Jászság egyik legkorszerűbb, új vendéglátóipari egysége, a „Lehel Gyöngye" fogadó Jászberény határában. A szinte minden igényt kielégítő szállodai rész 15 szobával, szoláriummal, szaunával is rendelkezik

(MTI-fotó: Szabó Sándor)

Megjelent a Társadalmi Szemle legújabb száma