Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-11 / 290. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1985. december 11., szerda Shultz Londonban Washingtonból európai útjának első álomására, Londonba érkezett kedden George Shultz amerikai külügyminiszter. A nap folyamán találkozott Margaret Thatcer miniszterelnökkel és brit kollégájával, Sir Geoffrey Howe-val. A tervek szerint Shultz szerda reggel folytatja útját — nyolcnapos kőrútjának következő állomására — Brüsszelbe. DÉL-AFRIKA BÍRÁI Nem tudták bizonyítani a hazaárulást Elejtették a hazaárulás vádját Dél-Afrikában az Egyesült Demokratikus Front (UDF) elnevezésű apartheidellenes szervezet 12 perbe fogott vezetője ellen, akiket ezután szabadon is bocsátottak. Ez év tavaszán a dél-afrikai Pietermaritzburgban az elmúlt két évtized legnagyobb szabású kirakatpere kezdődött: 16 ellenzéki vezető ellen emeltek vádat májusban hazaárulás címén. Ezt a vádat Natal tartomány legfőbb ügyésze hétfőn váratlanul és minden indoklás nélkül elejtette az UDF vezetőivel szemben. A négy másiik vádlott — mindannyian szakszervezeti vezetők — perét azonban jövőre folytatják, fejük fölül még nem hárult el a halálos ítélet veszélye. Ellenzéki vélemények szerint a bíróság nagyon is tágan értelmezhető biztonsági törvények ellenére képtelen volt kézzelfogható bizonyítékokkal alátámasztani a hazaárulás vádját. A szabadon engedett ellenzéki vezetők között van az UDF két társelnöke, Archie Gumede és Albertina Sisulu. Az amerikai külügyminisztérium hétfőn „bátorító fejleménynek” minősítette a pietermaritzburgi bíróság döntését. Az UDF azonban minden jel szerint továbbra is a hatóságok céltáblája marad: Pretoriában hamarosan folytatódik a szervezet 22, bíróság elé állított aktivistájának pere. Az ország készlete Százalékos részesedés a világ ósszkészletéből Gyémánt 365 millió karát 24 Army 20 ezer tonna 50 Platinacsoport 30200 tonna 79 Szén 58 milliárd tonnaAntimon 254 ezer tonna 5,5 Krómérc 5,7 milliárd tonna 84 Kobalt 16 ezer tonna 0,5 Az ország készlete Százalékos részesedés a világ ósszkészletéből Vasérc 5.4 milliárd tonna 4,8 Mangánérc 12,7 milliárd tonna 78 Nikkel 6 millió tonna 6,5 Titán 31 millió tonna 11 Vanádium 7.8 millió tonna 47 Cirkónum 8.9 millió tonna 18 Fluorit •1 millió tonna 31 GENF UTÁN Amerikai—szovjet kereskedelmi tárgyalások kezdődtek Kedden Moszkvában megkezdődött az Amerikai— Szovjet Kereskedelmi és Gazdasági Tanács (ASZKGT) 9. éves találkozójának első plenáris ülése. Az értekezleten a szovjet minisztériumok és külkereskedelmi vállalatok, valamint az amerikai üzleti élet több mint 400 képviselője — közöttük a legnagyobb amerikai vállalatok képviselői — vesznek részt. A tanácskozás résztvevőit Borisz Arisztov szovjet külkereskedelmi miniszter üdvözölte, s megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy az ASZKGT idei tanácskozásra különleges időszakban került sor. A közelmúltban lezajlott genfi csúcstalálkozó megnyitotta a szovjet—amerikai kapcsolatok javításának lehetőségét. Ahhoz, hogy ezt a lehetőséget megragadhassuk, valós tettekre van szükség a genfi találkozón kiadott közös nyilatkozat szellemében. A két ország közötti egyenjogú és kölcsönösen hasznos kapcsolatok fejlesztése számottevő módon elősegítené egymás megértését, a bizalom légkörének megteremtését — mutatott rá Borisz Arisztov. Malcolm Baldrige, amerikai kereskedelmi miniszter felolvasta Reagan elnöknek a tanácskozás résztvevőihez intézett üzenetét. Az amerikai elnök abban jelölte meg az ASZKGT fontosságát, hogy az „lehetőséget biztosit az Egyesült Államok és a Szovjetunió kereskedelmi vezetőinek találkozására”. A továbbiakban kifejtette, hogy Genfben Mihail Gor- bacsovval elhatározták, hogy „az ehhez hasonló cserék és találkozók fontos részei a két ország közötti szilárdabb kapcsolatok megteremtésére irányuló hosszú távú eröfesztítéseknek”. Kedden a moszkvai Kremlben megkezdődtek Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának tárgyalásai Malcolm Baldrige-dzsel, az Egyesült Államok kereskedelmi miniszterével. Ugyancsak kedden a Kremlben Nyikolaj Rizskov. az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke fogadta az Amerikai—Szovjet Kereskedelmi és Gazdasági Tanács vezetőit: Dwayne Andreast, a szervezet amerikai társelnökét, John Murphyt, a társelnök helyettesét és James Giffint, a tanács elnökét. A megbeszélésen részt vett Borisz Arisztov szovjet külkereskedelmi miniszter is. r~C Külpolitikai kommentárunk )—| Az ítélet AZ ÍTÉLET példa nélküli Latin-Amerika vérrel, erőszakkal írt, puccsokkal tarkított történetében. Most először fordult elő, hogy egy polgári kormányzat — Argentínában — törvényesen ítélkezett törvénytelenül eljáró tábornokok fölött. Igaz. az eredetileg várt halálos ítéletek helyett csupán börtön- büntetéseket szabott ki a bíróság, de önmagában a tény is figyelemre méltó, hogy magas beosztású katonatiszteket felelősségre vontak korábbi bűncselekményeikért. Nyolc hónapig tartott a per, s a bíróság több ezer tanút hallgatott ki, a periratok mennyiségét csak mázsában lehet mérni. Az 1976—1983. között uralkodó három junta kilenc tagja ellen indítottak eljárást főbenjáró, súlyos bűnök miatt. Sok ezer ember törvénytelen elhurcolása, megkínzása és meggyilkolása terheli a vádlottak lelkiismeretét. Az elítéltek a legelemibb emberi jogoktól fosztották meg az állampolgárokat, Válogatás nélkül szemelték ki áldozataikat. Először természetesen a baloldalra csaptak le a diktatúra pribékei, de nem kímélték a polgári ellenzék, a diákság, a munkásosztály, a szakszervezeti mozgalom, sőt a haladó gondolkodású egyházi körök képviselőit sem. A legszomorúbb: máig sem tudni, hogy a hét esztendő alatt hány embert gyilkoltak meg Argentínában. Nagyvonalúan nem vezettek listát sem az elhurcoltakról, sem a minden teketória nélkül lemészároltakról. ARGENTÍNA most pontot tett a törvénytelenségek és túlkapások végére. Meglehet, a bűnösök még szigorúbb ítéletet érdemeltek volna, ám a polgári rendszer nyilvánvalóan számolt a fegyveres erők érzékenységével, s nem akarta kockára tenni a katonákhoz fűződő, roppant kimért viszonyát. Gyapay Dénes AKTÍV VÁLASZTÁSI HADJÁRAT Francois Mitterrand rádiónyilatkozata Francois Mitterrand francia elnök hétfő esti rádió- nyilatkozatában kijelentette, hogy a márciusi nemzet- gyűlési választásokig hátralévő időben „harcolni fog” a szocialista párti kormány sikeréért, aktív szerepet fog játszani a választási hadjáratban. Az államfő az Elysée Palotában lebonyolított, kandalló melleti csevegés során, amelyet az Europe 1 rádió munkatársával folytatott, kormányzatának eredményeit hangsúlyozta és pontról pontra megindokolta vitatott lépéseit. „Ha a gazdaság állapota szabná meg a franciák választását” — mondta —, „csak a mai többség nyerhetne." Emlékeztetett az infláció megfékezésére, a külkereskedelmi egyensúly helyreállítására, a nyugdíjkorhatár leszállítására. Elismerte viszont, hogy a tömeges munkanélküliség a kormány fő kudarca és ha veszít márciusban, emiatt veszíthet, bár egy év óta már megállt a munkanélküliség emelkedése. Mitterrand hangsúlyozta, hogy aktívan szándékozik részt venni a választási hadjáratban, nem megy bele „a politikai társbérlet” körüli spekulációkba, hanem a jobboldalt akarja színvallásra késztetni: fedje fel, milyen programmal akarja átvenni a kormányrudat, mit akar tenni a szocialista kormány szociális és gazdasági változtatásaival, mennyit akar „elkótyavetyélni a nemzeti örökségből”, azaz az államosított vállalatokból. Jaruzelski, lengyel elnök múlt heti látogatásának létrejötte — mutatott rá Mitterrand — kölcsönös érdek volt és hozzájárul „Európa jövendő megbékéléséhez”. Ezért fenn kell tartani a párbeszédet Kelet-Európával. MAGYARORSZÁG ÉS AUSZTRIA: A jószomszédság példája Kádár Jánosnak, az MSZ|MP főtitkárának találkozója Rudolf Kirchschlä. perrel, Ausztria államelnökével, a protokolláris külsőségektől mentes, szívélyes, kötetlen eszmecsere lesz. Mindkét fél úgy érzi, hogy a két ország jószomszédi, baráti kapcsolatainak légkörében mi sem természetesebb, hogy időszakonként a vezető politikusok különösebb formaságok nélkül, négyszemközt is tanácskoz. zanak. Ausztria az első tőkés ország, amellyel Magyarország kapcsolatai ilyen szintet értek el. Nincs olyan szakminiszter, országos intézmény vezetője, aki ne találkozna rendszeresen osztrák partnerével, a két országot nemcsak a kereskedelemben, az idegenforgalomban fűzi össze egyezmények sora, hanem gyakorlatilag az élet minden területén, a bűnüldözéstől a környezetvédele. mig, a jogsegélytől a határ menti területrendezésig. Nincs hét, hogy ne járnának vezető politikusok, szakemberek a másik országban, dolgozni a közös tervek megvalósulásán, vagy éppen új közös elgondolásokról tárgyalni. Mindezt immár természetesnek érezzük — akárcsak azt, hogy évente (immár régen vízum nélkül) száz. és százezrek lépik át mindkét oldalról a határt. A Budapesten turistáskodó vagy a határ menti magyar városokban szórakozó vásárló osztrák polgár éppúgy megszokott látvány, mint magyar társa a bécsi üzletutcákon, vagy az alpesi sípályákon. Mindez már szinte köz. hely — pedig csak az utóbbi két évtized termése. Josef Klaus kancellár, a katolikus^konzervatív Oszt. rák Néppárt elnöke volt az első vezető osztrák politikus, aki a hatvanas évek derekán hivatalos minőségiben Budapestre látogatott — miután az előző évtizedekben hűvös, néha fagyos volt Bécs és Budapest viszonya. Klaust és pártját 1970-ben a szociáldemokraták váltották a kormány élén, s ők irányítják máig az ország politikáját. Akkori vezetőjük Bruno Kreisky kancellár kezdettől nyomatékosan hangsúlyozta: az elvi, világnézeti ellentétek, tői függetlenül a semleges Ausztriának létérdeke, hogy minél jobb viszonyt, együtt, működést alakítson ki szocialista szomszédaival is. Bruno Kreisky nevéhez fűződik az időszak, amelyben a két ország kapcsolatai — amint kölcsönösen emlegetik — jobbak, mint a sokszáz éves közös történelemben bármikor. A mindenkori bécsi kormányok (a szocialisták 1983-ig egyedül, azóta a szabadságpárttal koalícióban kormányoznak) elvi kérdésnek tekintik a Magyarországhoz fűződő jó viszonyt. Ezt hangsúlyozta Kreisky utóda, Fred Sino. watz kancellár is, aki egyébként burgenlandi, máig is ott él, és mint meséli, reggel első pillantása a soproni templomtoronyra esik — emlékeztetvén a szomszédra ... Az Osztrák Kommunista Párt természetesen eleve az együttműködés híve, s az osztrák—magyar viszony kérdésében teljes az egyetértés az ellenzékben levő Néppárttal is. Bécs és Budapest közös törekvéseinek sikerei szemmel láthatók gazdasági területen: az osztrák közre, működéssel épített szállók, a Ferihegyi repülőtér a legismertebb példák, de jelentős ipari-kéreskedelmi kooperációk százával vannak. Amint számunka előnyös a közös munka, nem kevésbé az a másik fél számára: a Nyugat-Európában ritkán versenyképes Ausztria ipara számára például a magyar piac rendkívül fontos. A magyarországi építkezések például, a nagy gondokkal küzdő, jelentős részben kihasználatlan osztrák építőipar számára létfontosságúak. E részletkérdések mellett mindenesetre mindkét fél, azt tartja a leglényegesebbnek, hogy Bécs és Budapest politikai párbeszéde, egyetértése — az elvek fenntartásával — olyan fokot ért el, amilyenre még aligha volt példa a két világrend, szer kapcsolataiban. S közös elégtétellel szemlélik, hogy e megértés talaján milyen sokrétű együttműködés alakult ki, a gyakorlatban, immár nemcsak az államok, vagy a gazdaság, hanem az emberek millióinak szándékát, személyes érdekeit is szolgálva. Ebben a szellemben jelképesnek is tekinthető Kádár János rövid látogatása a magyar határtól néhány kilométerre fekvő burgenlandi helységekben, ahol még magyarok is élnek, s Raidingben (Doborjánban), Liszt Ferenc szülőházában, ahol megint csak a közös múltat idézik az emlékek. A találkozó végül egyfajta búcsúzás is lesz: Rudolf Kirchschläger, az egykori nemzetközi jogász, majd külügyminiszter és államfő a jövő évben nyugalomba vonul. A párton kívüli katolikus politikus, aki a szociáldemokraták jelöltjeként került tisztjeibe, búcsúzik a szomszéd ország vezető kommunista politikusától, olyan sikeres közös munka után, olyan baráti légkörben, amilyenre még másutt Európában — sajnos nincsen példa. Annál is fontosabbnak tűnik a magyar— osztrák példa: lám, így is lehet. Heltai András Rendcsinálás Kínában A párt körlevele a korrupció ellen A Kínai Kommunista Párt és a kínai kormány a keddi pekingi lapokban kinyomtatott körlevélben foglalt állást az egyes kormány- és párthivatalokban tapasztalható korrupció és egyéb visszás jelenségek ellen. A körlevél megemlítette például, hogy a kemény- valuta-rendelkezéseket kijátszva nagy számban vásárolnak hivatalok külföldi gépkocsikat, egyes vezető káderek egymással versenyezve cserélgetik a személygépkocsikat, állami pénzen feleslegesen sokan utaznak külföldre, és állandóan túllépik a reprezentációs kereteket. Sem az említett jelenségek. sem a KKP és a kormány fellépése ellenük nem újdonság Kínában. Figyelemre méltó azonban a körlevél kibocsátásának időzítése. Ez ugyanis egybeesik a Japán-ellenes „December 9. diákmozgalom ' ötvenedik évfordulós ünnepségeivel Az elmúlt hetekben a városlakókat, a diákokat — akik egyelőre a kínai reformoknak a terheit, például a megélhetési költségek megnövekedését tapasztalják —, intenzíven foglalkoztatják a negatív kinövések, a bel- és külgazdasági politika. Éppen ezért az 50. évforduló ünnepségeinek is központi témája volt a fiatal nemzedék és a reformok kapcsolata. Li Peng miniszterelnökhelyettes, a KKP KB Politikai Bizottságának tagja hatezer diák előtt arra szó- ]ította fel az ország fiataljait, hogy tudással felvértezve készüljenek a kínai modernizálás feladatainak végrehajtására, ahogyan ötven évvel ezelőtt a japánok elleni küzdelem volt a kor parancsa, most — a Kínai Kommunista Párt vezetésevei — a reformok sikerre vitele. Li Peng ugyanakkor azt is hangsúlyozta, egy olyan nagy és eltérő fejlettségű vidékekkel rendelkező országban, mint amilyen Kína, elkerülhetetlenek a hibák és a hiányosságok.
