Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-20 / 298. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. december 20., péntek 3» V itatkoxzu n k és alkossunk Megszépült a Pécsi Postapalota Nyolc évtized után újból régi szépségében pompázik a pécsi lo- posla épülete. A külső felújítást — amelynek összege 30 millió forint — a posta magasépítési üzeme végezte el. Szinte teljes egészében kicserélték a mázas pirogránit cserepeket. Láthatóvá vált Magyarország regi címere is eredeti szépségében. ( MTI - f o tó : KáI má nd y Ferenc — KS) Félúton Új vállalatvezetési formák új módszerek Az MSZMP Központi Bizottságának 1084. április 17-i állásfoglalásából, az Llnöki Tanács törvényerejű rendeletéből és a SZOT irányelveiből ismert, bogy az úgynevezett versenyterületen két új vállalatvezetési formát vezetünk be. A közepes és a nagyvállalatok vezetésére ajánlott forma a vállalati tanács, a kisebb méretű egységek számára javasolt forma pedig a közgyűlés által vezetett állami vállalat. Az ezekre való áttérést az tette szükségessé, hogy a gazdaságunkban meglévő, de ki nem használt erőforrásokat mozgásba hozzuk. Mindezt csak úgy lehet, ha megteremtjük az öntevékeny, vállalkozó szellemű, kockázatvállalásra képes vállalati gazdálkodás kibontakozásának feltételeit. A vita a kommunista pártok életének természetes és nélkülözhetetlen jelensége. Nem azért, mintha a kommunisták minden áron vitatkozó, a kákán is csomót kereső emberek lennének, hanem azért, mert a vita lehetősége és gyakorlása a pártélet számára nélkülözhetetlen. Olyan értékeket hordoz, amelyek indokolják, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítsunk érvényesülésére. „A párttestületekben, a pártfórumokon folytatott szabad vitának, a nézetek szembesítésének, a pártszerű kritikának lényeges szerepe van a politika formálásában, az egység létrehozásában, a közös cselekvés alapjainak megteremtésében” — húzza alá az MSZMP XIII. kongresszusának határozata. A vita a pártdemokrácia szerves része, annak fontos kifejeződése. Egyik funkciója, hogy biztosítsa a kommunisták, illetve a testületek tagjainak érdemi részvételét a politika alakításában, a döntések meghozatalában, hogy elősegítse a pártegység újrateremtését. Ennek kapcsán alapvető szerepet tölt be a párt életében jelenlevő, s a vitában is kifejeződő ellentmondások feloldásában. Részét képezi, a Lenin által feltárt autonóm rendszernek, amely biztosítja, hogy a keletkező ellentmondások a párt természetének megfelelően demokratikusan, pártszerűen oldódjanak meg. A viták elfojtása, — mint ezt számos történelmi tapasztalat igazolja —. zavarokat, konfliktusokat teremt az ellentmondások feloldásának folyamatában, és súlyos következményekhez vezethet. A vitának nem az az értelme, hogy mindenáron elfogadtasson egy, az előterjesztésben vagy más módon képviselt felfogást, hanem a valóságnak minél mélyebb feltárása, megismerése, s ezen az alapon optimális döntések meghozatala. A vita a kollektív alkotó tevékenység egyik megnyilvánulása. Olyan színtér, ahol különböző elképzelések, s a mellettük szóló érvek ütköznek meg, ahol a bírálat feltárja a az előterjesztés vagy az elhangzott javaslatok gyengeségeit. ahol kiegészítő javaslatok születnek, esetleg új megközelítést és más megoldást is javasolnak. Így érik, fejlődik a megoldásra váró kérdés, alakul ki a közös álláspont. születik meg a döntés. Ily módon a testületek és a pártszervezetek számára a vita olyan politikai önkontroll lehetősége amely — ha jól funkcionál —, lehetővé teszi az elképzelések gyakorlati megvalósításuk előtti megvitatását, gyenge pontjainak feltárását, esetleges korrekcióját, ezáltal a gyakorlatban már nehezebben helyrehozható hibák elkerülését, illetve lényeges csökkentését. Kiemelkedő szerepet játszik a vita a meggyőzés és a meggyőződés kialakulásának folyamatában, a döntés utáni egységes cselekvéshez való felzárkózásban. Vannak, akik ezt az összefüggést nem ismerik fel vagy lebecsülik. Ügy érvelnek, hogy ez felesleges, hiszen a határozatok végrehajtása a kommunisták számára kötelező, még akkor is, ha azzal nem értenek egyet. Mennyivel más azonban annak a párttagnak a hozzáállása a végrehajtáshoz, aki nemcsak 'a pártfegyelem, a végrehajtás minden párttagra egyformán kötelező volta alapján, hanem meggyőződésből, a hozott döntéssel való belső azonosulásból vesz részt a végrehajtásban. Az ilyen párttag tud határozottan kiállni és igazán eredményes meggyőző munkát kifejteni a pártonkívüliek megnyeréséért. bevonásáért. Nagy jelentősége van a vitának a demokratikus magatartásra való nevelésben is. Elősegíti a közéletiség demokratikusa szabályainak megismerését és alkalmazását, fejleszti a résztvevők ismereteit, vitakultúráját. Olyan magatartási normákkal gazdagodnak, amelyeket magukkal visznek és érvényesítenek munkahelyi, közéleti tevékenységükben is. Pártunkban a vitában résztvevők egyenlő jogúak Nem szabad, hogy a hangerő, vagy a beosztás határozza meg egy-egy képviselt álláspont értékét, helyességét, hanem annak belső tartalma, bizonyító, meggyőző ereje. Nélkülözhetetlen, hogy a vitában résztvevők tiszteljék egymást, kellő bizalmat, tárgyilagosságot és türelmet tanúsítsanak vitázó partnereik iránt. Abból szükséges kiindulni, hogy a vitapartner is azt az ügyet szolgálja, amit mi, ő is a legjobb megoldásra törekszik. ha másként is látja a tárgyalt kérdést. Ezért a vitában nem személyeket támadunk — ez egy demokratikusan működő pártban megengedhetetlen —. hanem általunk hibásnak tartott felfogásokat, nézeteket, s ennek védelmére felhozott érveiket cáfoljuk —. ha tudjuk. A pártban érvényesülő vitakultúra szerepe és jelentősége túlnő a párt keretein. Vezető szerepéből következik, hogy a pártdemokrácia, s ezen belül a vita érvényesülésének színvonala kihat a társadalom életére. A párt saját életének demokratikus megszervezésével, működésével példát ad, mintát mutat a közélet számára. Az általa kialakított és alkalmazott demokratikus elvék behatolnak társadalmi életünk minden területére. Ez a párt társadalmi szerepének egyik legfontosabb megnyilvánulása. A vezető szerepből fakadó példaadás a szocialista demokrácia kibontakozásának viszonyai között még inkább előtérbe kerül. A vita tehát közéletünk demokratizmusának csak úgy, mint a párt belső életének, a legjobb döntések kialakításának, és a végrehajtásukban cselekvő egységünk megteremtésének fontos feltétele és eszköze. Ezért szükséges érvényesülésére, és fejlesztésére megkülönböztetett figyelmet fordítani. T. I. Tulajdonosi jogokkal Az új vállalatvezetési formák bevezetésével az üzemi demokrácia olyan típusú fejlesztése válik szükségessé, amely a vállalati tanácsok, vezetőségek, az igazgatók választása révén munkások tömegeinek ad lehetőséget a tulajdonosi jogok gyakorlására, a közvetlen részvételre a vállalat jövőjével való döntésekben. Az előzetes adatok szerint a minisztériumok — országos hatáskörű szervezetek által alapított 900 vállalat mintegy 21 százaléka marad államigazgatási felügyelet alatt, 17 százalékuk közgyűlés, küldöttgyűlés vezetésével fog működni. Többségük, 62 százálék, vállalati tanácsi formába kerül. A tanácsi alapítású, mintegy 750 vállalat 33 százaléka államigazgatási felügyelet alatt marad, 39 százalékuk közgyűlés, illetve küldött- gyűlés vezetésével, 28 százalékuk vállalati tanács vezetésével működik majd. Mindezekből látható, hogy a vállalatvezetés képe a közeljövőben gyökeresen átalakul. Az eddig végrehajtott átállások során felmerült tapasztalatok és problémák összegzésére nemrég, a III. országos szervezés- tudományi tanácskozáson került sor. Ezt a SZOT és a minisztériumok képviselőiből alakult koordinációs bizottság készítette elő. Célul tűzték ki egymás segítését. A tanácskozás módszere is e célt szolgálta. Megállapították, hogy a tennivalók kétirányúnk : Meg kell gyorsítani az átállást ott. ahol a feltételek kedvezőek, és javítani szükséges a vállalati tanács ösz- szetételét. a fizikai dolgozók arányának növelésével. A már létrehozott új vállalat- vezetési formák működését végső soron az dönti el, hogy milyen közép- és rövid távú tervet készítenek, illetve azokat hogyan teljesítik Javaslatok, tapasztalatok Az ágazati helyzetképet a minisztériumok, így az ipari, építőipari, mezőgazdasági, kereskedelmi államtitkárok ismertették. Az előkészületekből kiderült, hogy azon ágazatok vállalatainál, ahol időben tervszerűen hozzáfogtak az átállás megszervezéséhez, zökkenőmentes volt. Ahol még ez nem történt meg, ott elvonja a figyelmet a tervezői munkától és a termeléstől. Figyelemre méltó, hogy a legtöbb ágazat vállalatainál nagy körültekintéssel jártak el káderkérdésekben. A vállalati tanács létrehozásának persze ellenzői is voltak. Etikátlan esetekkel is találkoztak, például névtelen, rágalmazó levelek, beosztások ígérgetése megválasztás esetén, aláírásgyűjtés, mivel a dolgozók képviselői nem azt választották igazgatónak, akit a tagság javasolt. A helyi belső pályázók esélyesebbek voltak. A meg nem választott igazgató esetében bukásról beszéltek! Nem rendezett azok anyagi-erkölcsi biztonsága, akiket nem választottak újra A vt elnöke „kulcsfigura” lett. Az igazgatók fizetését magasabbra értékelték és állapították meg, mint a minisztérium. (Az ÉVM. területén például az igazgatók 70 százaléka korábbinál magasabb fizetést kap.) Más vállalatoknál a „bizonyítás” után kerülhet sor fizetésemelésre. Általános véleményként hangzott el, hogy az előkészítő munkát nagyban segítették a párt-, a társadalmi szervek és a tárcák képviselői. Így az átállás nem okozott különösen nehéz feladatot. A vállalati tanács működésében még kevés tapasztalattal rendelkeznek, de néhány területen véleményüknek mégis hangot adtak. A vállalati tanácsban igen kevés a nők aránya. Jó lenne olyan dolgozókat delegálni, akik nemcsak a műhely „ vagy üzemi, hanem vállalati szinten is képesek dönteni. Vitás, hogy ki kit képviseljen. A tanácskozás tehát lehetőséget biztosított arra, hogy a résztvevők kerekasztal-beszélge- téseken — kötetlen formában — felvessék közös gondjaikat, mérlegeljék és értékeljék az átállással kapcsolatos tapasztalataikat. Megfelelő képzéssel Az átállás félidejénél tartunk. Számos vállalatnál már megalakították az új vezető testületeket, megválasztották az igazgatót Mindezekhez a változásokhoz alkalmozkodni kell a képzésnek és továbbképzésnek. Ez egyfelől azt jelenti, hogy a vállalati tanácsok elnökeit fel kell készíteni az új tevékenységre, segíteni őket az átállás zökkenőmentes lebonyolításában. Másfelől a képzésen keresztül hozzá kell járulni ahhoz, hogy a tanács tagjai élni tudjanak jogaikkal. A képzési és továbbképzési munkacsoport megbeszélésén a különböző ágazatok továbbképző központi jainak képviselői nem vitatták a vállalati tanács elnökei és tagjai képzésének szükségességét. A gazdasági bizottság is foglalkozott e kérdéssel és felkérte a kormányt az intézkedésre. A létrehozott koordinációs bizottság megbízást kapott az egységes szemlélet kialakítására. Az ágazat képviselői egyetértettek abban, hogy a vállalati tanács elnökeit összevontan az Országos Vezetőképző Központ képezze. De kik képezzék a vt tagjait? Vállalati hatáskörbe utal- ják-e a képzést, vagy központilag oldják meg? Kik viselik a képzési költségeket? Kötelezővé lehet-e tenni? Lehet-e egyféle fazonú a tanfolyam, hiszen minden vállalatnak más arculata van? Irányítottan kell-e képezni? Hogyan lehet nagy rugalmasságot biztosítani? S megannyi nyitott, válaszra váró kérdés! Az tisztázódott, hogy a már megkezdett vagy előkészített képzést leállítani nem lenne célszerű. Ugyanakkor sürgető igényként jelentkezik a v.t tagjainak minél előbb olyan ismereteket nyújtani, amelyek birtokában hozzájárulhatnak új megbízatásuk eredményesebb ellátásához Ez pedig politikai kérdés is Kiss Géza tanszékvezető MSZMP Heves Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága
