Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-19 / 297. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. december 19., csütörtök 3. Nem divatcikk! Felfokozott várakozás előzte meg az első számító gépek megjelenését, alkalmazását a termelőszövetke /etekben. Ez a túlfűtöttség, a kezdeti kudarcok után sok helyütt csalódottsághoz vezetett. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a számítástechnika alkalmazása csak ott hozhat eredményt, ahol az adat- és információ- gyűjtés, ezek rendezése és tökéletes programozása, a kapott eredmények megfelelő színvonalon történő ér tékelése biztosítva van. A tervező, az értékelő, a gazdálkodó embert a gép nem pótolja, csak segíti. Különösen áll ez a termelőszövetkezetekre. A körükben kialakult sokszínűség már-már anarchiát ta kar, s azt a látszatot kelti, mintha hiányozna a koordináció az alkalmazott eszközök és szervezési formák (szervezetek) között. A jelenleg használatban lévő számítógépek típusainak választéka hamarosan eléri a százat. A. számítástechnikai programok készítésével foglalkozó szervezetek száma is alig kevesebb ennél Nem sok ez egy kicsit? A kérdés indokoltságát jelzi, hogy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége is napi rendre tűzte a témát, s néhány kritikus megjegyzést is tettek. Eszerint a programkészítők mezőgazdasági számviteli ismerete nem általános, mezőgazdasági ismeretük pedig csak kivételes esetekben van. Ebből következik a nagyon is elgondolkodtató tény: a termelőszövetkezetekben a megvásárolt számítógépek ki. használtságának foka általában töredéke a lehetségesnek. Mellbevágó ez a megállapítás! De sok bosszúságot okoz az is, hogy a tsz-ekben a gépek működtetésének műszaki feltételei nincsenek rendezve, továbbá, hogy az elkészített programok az államilag előírt adminisztrációs kötelezettségeknek csak töredékére használhatók. Az elmúlt években a szövetkezetek mindegyike valóságos inváziónak volt kitéve: különféle cégek nyakra-főre kínálták nekik a legjobb, a legokosabb, a leggazdaságosabb szerkezeteket. A csábítóbbnál csábítóbb ajánlatoknak nem nagyon lehetett ellenállni. Sokakat még a pénztelenség sem tartott vissza, s az égetően fontos traktor helyett is inkább erre költötték forintjaikat. Merthogy legalább ezen a téren nem kívántak lemaradni a többiektől. A bőség, az egymás után kifejlesztett hazai és külföldi márkák, a gazdagodó programkínálat hamar elbizonytalanította a mezőgazdasági üzemek illetékeseit, s mind többen érezték szükségét valami fogódzónak, központi segítségnek. Milyen irányba fejlődjenek7 Mennyit áldozzanak erre a tevékenységre? Ezek voltak a leggyakrabban hallható kérdések. Sok gazdaság vezetője keserűen vette tudomásul, hogy miközben egyik-másik számítástechnikával foglalkozó cég évrő évre lenyűgöző mértékben növeli árbevételét és nyereségét, azalatt a hozzájuk adaptált rendszer nem működik, vagy csak tetemes többlet- munkával és költséggel tehető rendbe Az eddigiekből is leszűrhető: a mezőgazdasági szövetkezetekben folyó számítástechnikai tevékenység nem eléggé összehangolt, nem mindig a legolcsóbb és az adott üzemben legmegfelelőbb számítástechnikai eljárásokat alkalmazzák. Mit lehet tenni? Mindenekelőtt a területi érdekképviseleti szerveknek — a Te- szöv-öknek — kell a tsz-ek ilyen irányú munkáját koordinálni, és ezzel a fejlődést meggyorsítani. Fontos továbbá, hogy szorosabb kapcsolat alakuljon ki a Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési és Számítástechnikai Közös Vállalat és a megyei érdekképviseleti szervek között. A nagyobb összhang elősegítette a fejlesztésre fordított pénz hatékonyabb megtérülését. Végtére is a számítógép munkaeszköz, nem pedig divatcikk. Cs. .7 Vasúti pályaépitő gépek Jászkisérről Jászkiséren, a MÁV Építő-Gépjavító Üzemében javítják a vasúti pályarekonstrukciós munkálatokban résztvevő gép láncokat. Az idén új profillal -r- gépgyártással — bővült munkájuk. Osztrák—magyar közös gépgyártási együttműködés keretében elkészült a korszerű vágányszabályzó-berende- zés első mintapéldánya, amelyet majd további húsz gép kö vet. Az új pályarekonstrukciós gép, amelynek óránként 400 méter a teljesítménye Téli javítás a nagycsarnokban A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Hírnévhez méltó események az üveggyárban A pártalapszervezet idei munkájáról adott számot a napokban Odor Lászlóné, a Parádi Üveggyár Pártalap- szervezetének titkára. A számadó-, számvetőtaggyűlésen többek között megjelent és a vitában is felszólalt Palcsó Pál, a Magyar Szocialista Munkáspárt Eger Városi Bizottságának titkára. A beszámoló kritikusan értékelte az igen mozgalmas évet. A számadatok arról tanúskodnak, hogy a vállalat dolgozói,, kommunistái feledtették az elmúlt időszak sikertelenségeit. A gyár 1985. éves termelése a tervezettnek megfelelően alakul, az igen aktív kereskedelmi tevékenység a nem rubelelszámolású export tíz százalékos nőve. lésének iteremtette meg a feltételeit. Annak ellenére, hogy kapacitást növelő fejlesztést nem hajtott végre. A vállalati gazdálkodás legátfogóbb mutatójánál, az eredmény alakulásánál is dinamikus növekedés következett be. Az elmúlt évi 17 millióval szemben ez évben 38—40 millió forinttal lehet számolni. A nyereség kedvező alakulásában közrejátszott a termelés felfutásából adódó árbevétel-növekedés, másrészt a gáztüzelésre történő átállás energia- költség csökkenése. Sajnos, három területen viszont rtem sikerült a célokat megvalósítani. Növekedtek a készletek, a baleseti mutatók pedig az előző év átlagához viszonyítva is emelkedtek. Végezetül a tagfelvételek sem a jogos kívánalmaknak megfelelően alakultak. Az eredmények között hangzott el ugyanakkor, hogy élőbbé vált a tagság és a pártvezetöség kapcsolata, a kommunisták nemcsak a mindennapos munkában igyekeztek példát mutatni, hanem akkor is gyakran, és többen szóltak vagy figyelmeztettek, amikor a gondokról, a bajokról kellett véleményt mondani. Ugyarhakkor fejlődést bizonyít a politikai munkában, hogy tartalmasabbá és rendszeresebbé váltak a pártme g l> Íratások „kiszabásai” és számonkérései. Csaknem minden párttag végez társadalmi munkát, közéleti tevékenységet. Végezetül Odor Lászlóné elmondta, hogy az alapszervezet vezetősége eddig is fontosnak tartotta a gazdaságvezetéssel való szoros kapcsolatot, amire a jövőben még nagyobb szükség lesz, A beszámoló után Barna Miklós, a nagyközségi párt- bizottság titkára minősítette az alapszervezet munkáját. Felhívta a tagság figyelmét a negatív jelenségre, de összességében az ez évi munkát jónak ítélte. Ezután Első József igazgató megköszönte a párttagok támogatását a gazdasági feladatok teljesítésében. Pales ó Pál, az egri városi párt- bizottság titkára is kifejtette véleményét az elmúlt időszakról. A jövő feladatairól beszélve kiemelte a vállalati tanács döntéseinek fontosságát. A beszámoló taggyűlést követően tizenhat párttag kapott jutalmat az elmúlt évben végzett kiemelkedő munkájukért. G B. A kongresszus utóhangjai Nemzeti színű lobogó. Hazánk címere, S egy gondolat Kereszlury Dezső tollából: „Őrizd nemzeti múltunk szép emlékeit úgy. hogy bennük újulj magad is, újrateremtve hazánk.” Mindezek egy kongresszus jelzései. Olyan fórumé, amelyet határkőnek szántak a tömegmozgalom történetében, s nag> lépésnek az ország elkövetkező fél évtizedében, illetve még tovább. Rendkívül feszített program, sűrű három nap. Magyarország sorsáért, jövőjéért felelősséget érzők együttgondolkodása. Az alap: fél évszázados múlt. Amikor 1935-ben, nemzetek pusztulásával fenyegető világ- helyzetben, megszületett a széles körű társadalmi ösz- szefogás gondolata, már sejtették az „alkotók", életekre, nemzedékekre szóló közösséget teremtenek. A népfrontmozgalom vívódással, küzdelemmel teli időszakot tudhat maga mögött népünk történelmében is. Ennek ismeretében foglaltak helyet a múlt hét végén Budapesten, az Építők Szakszervezetének székházában a tanácskozó teremben — pontosan 1260-an — munkások, műszakiak, gyárvezetők, intézményigazgatók, különféle nemzetiségekhez, vallási felekezetekhez tartozók, orvosok, pedagógusok, művészek és tudósok, hogy belső kényszertől, szükségszerűségtől indíttatva részesei legyenek a népi-nemzeti egység további erősítésének, s szószólói, meghatározói a közéleti szereplés előtérbe helyezésének. Nem járunk messze a valóságtól, az igazságtól, ha azt mondjuk, a Hazafias Népfront VIII. kongresszusa a lehető legjobb időpontban került sorra. Egy olyan politikai folyamat évzáró eseményeként, afnelyre leginkább a demokrácia bővülése volt a jellemző. Gondoljunk csak a párt XIII. kongresszusára, amelyet elhalmoztak ama jelzőkkel, hogy nyíltság, őszinteség, előre- mutatás. Röviddel utána hazánk lakossága egészen megváltozott, új rendszer szerint adhatta le szavazatát azokra, akikben legjobban megbízik. Ez a fajta össztársadalmi légkör szabta meg ennek az eseménynek a hangját, arculatát is. Gyakorlott újságolvasók, politikában jártas, a finom hangokra is odafigyelők jól tudják, ez a kongresszus valóban megfelelt az óhajoknak. Ténylegesen azok a témák sorakoztak a kiadott dokumentumokban, valamint a hozzászólásokban, amelyek a mozgalom megújulásának biztosítékai. Nemcsak a felszólalások, hanem a szünetekben, szabadidőben folytatott beszélgetések is kritikusan érintették a népfront tevékenységének főbb kérdéseit. Maguk a hivatásbeliek igazán nem panaszkodhatnak munkanélküliségre. Az országban 385 politikai munkatárs segíti a célok valóra váltását. A testületekben dolgozók kis létszáma ellenére például megyénkben valóban hasznos kezdeményezésekről, jól végzett munkáról számolhatnak be a mozgalom élenjárói. Köszönhető ez többek között annak a 8—10 ezer társadalmi aktívának, akik idejüket nem sajnálva részt kérnek a megoldandó feladatokból A kongresszuson számos szószékre lépő beszélt féltő aggódással a családról. Szóba került, hogy a nagy közösség alapsejtje válságban van, talán egyre kevésbé tölti be funkcióját. Mindinkább anyagiasodó világunkban a szülők kevesebbet tudnak törődni gyermekeikkel, s a nevelés teendőit megpróbálják áthárítani az iskolára. Természetesen felelősségre is vonva azt, ha a csemete nem úgy cselekszik, ahogy elvárják. A vitában elhangzottak egyértelműen bizonyították: az egymásra mutogatás nem viszi előbbre aZ ügyet. Csakis az összefogás lehet továbblendi- tője a következő nemzedékek nevelkedésének. Nagyon szuggesztívan szólt erről — elsősorban érzelmi alapokon közelítve a témát — zeneszerző, vallási felekezet vezetője, főiskolai tanár. Erőteljesen helyet kapott a tanácskozáson a nemzetiségek, a cigányság helyzete is. Világosan megfogalmazták az értük szólók, amit már korábban is tudomásul kellett volna venni, külön etnikumról, saját szokások, törvények szerint élő emberekről van szó! Persze, ezzel összefüggésben hangsúlyozták jó néhányan: a népfrontmozgalom aktívái között épp ebben az esztendőben igen nagy volt a cseré Lődés. Együtt járt ez az újfajta választással, s természetesen azzal is, hogy az utóbbi években meggyorsult az elöregedés. Helyénvaló törekvésnek tekinthető szerte az országban, hogy igyekeztek minél több fiatalt bevonni a munkába, s nőtt az értelmiségiek. valamint a nők aránya is. Vissza-visszatérő témája volt — miképp előzőleg — ennek a fórumnak is mindaz az erőfeszítés, amellyel településeink csinosításához, fejlődéséhez járultak hozzá a lakosok. Megyénkben például az elmúlt fél évtized során egymilliárd forintnál is nagyobb értéket hoztak létre társadalmi munkával, s akkor még nem esett szó arról, hány békemegmozduláson, különböző akciókban vettek részt. A környezetvédelemben elért eredményeket tükrözi, hogy ebben az időszakban két újabb arborétummal gazdagodott szűkebb hazánk: Ver- peléten, illetve Tarnazsa- dányban. Sokat tettek a népfrontban dolgozók a műveltség terjesztéséért is. Elég, ha csak az Olvasó népért mozgalomra, a különféle előadásokra gondolunk. Még érdekvédelmi szerepet is vállalt a mozgalom: mind hatásosabban látják el feladataikat a fogyasztók tanácsai. S persze, nem feledkezhetünk meg arról a hasznos mozgósító tevékenységről sem, amellyel a gazdasági teendők minél magasabb szintű elvégzését támogatják az aktívák. Melyek az elkövetkező évek tennivalói? A VIII. kongresszus dokumentumaival, a felszólalók többségének javaslataival, gondolataival kétségtelenül hű maradt az elnökségi díszleten olvasható jelmondathoz. Megújulást reméltek a Budapesten három napot együtt töltött nép- frontosok, s ha ez nem is látványosan, de hangvételben, cselekvésre ösztönző elhatározásokban valóban bekövetkezett. „Kerülni kell a látványos üresjáratokat, a magamutogatást, a rendezvénycentri- kusság helyett a napi politikai munka legyen a jellemző!” Egy hivatásos népfrontmunkatárs szavai ezek. Olyan gondolat, amely hosz- szú évekre alapelve lehet a mozgalomért fáradozóknak Már csak azért is, mert ez a kongresszus kellő erőt adott hozzá. Szalay Zoltán
