Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-07 / 262. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. no.ember 7„ csütörtök MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Jurij Szemjonov Hej, égszínű csónak... Hej, égszinű csónak két pár evezővel! Hogy jövök lehozzad'.’ Jó erővel, kedvvel. Hogy fogadsz te engem? Csalogány hangjával. Es elvisz a csónak folyó sodrásával. Hej, égszinű csónak két pár evezővel! Győzzük még sokáig jó erővel, kedvvel! (Szokolay Károly fordítása) Szivárvány Elállt az eső. csak szivárvány! hagyott, sokszínű ívet a Volgán átdobott. Egyik lába Csuvasiában maradt, cseremisz-földön a másik ottragadt. Meleg eső múltán csupa fény az ég. Szivárvány ívén barátság fénye ég. A szivárvány, lám, két népet összeköt. S az én szivem az egekig felszökött. (Szokolay Károly fordítása) Wfges ember Kosztya. Konsztantyin Pavlovics Sarsanov. Alkalomadtán bemutatom Mari barátaink segítettek, hogy meggyógyuljon Ez pedig így történt. .. Késő ősszel, mikor leesett nz első hó. vagy tavasszal, amikor olvadni kezdett, a imarik kivonultak a mohilepte mocsaras helyekre áfonyát szedni. Csapatostul jártak. Észrevettem köztük egy asszonyt. A házunk mellett járt a mocsárhoz egy öt-hatéves forma kislánnyal. Helyre kis csöppség volt. A szeme akár egy kék vízcsepp. Csak a tóban látni ilyet, amikor derült, csöndes az idő. Egyszer nem álltam meg. hogy meg ne kérdezzem : — Hogy hívnak? — Mari — csendült fel cémavékony hangon. — Tudom hogy mari vagy — mondám. — De a neved micsoda? — Mari — válaszolta ugyanúgy, ahogy az imént Az ányja nevet— Marja. Marja — igazítja ki a kislányt. — De Odahaza Marinak hívjuk. .. — Piacolásra szeditek a: áfonyát? — A felvásárlónak adjuk el a faluban. A vitamingyárnak kell.. így ismerkedtünk össze. Mari egyívású volt Kosztya fiammal Olyan egészséges. akár egy fehér vargánya- Az én Kosztyám meg... Egyszer beszéltem Matra-kokkának. Mari anyjának a fiam betegségéről. Matra-kokka mélyet sóhajtott. és az életéről kezdett mesélni. Az ura súlyos sebesülten jött vissza a háborúból — Hát én meggyógyítottam az uramat! — kiáltott föl boldogan Matra-kokka. — Szarvastejjel. Földbe gyökerezett a lábam ámulatomban. Matra-kokka a tavaszi erdőn talált egy kis szarvasünőt. anyját nyáron nyilván kilőtte egy vadorzó. Matra-kokka tehéntejjel táplálta. Micsoda csodák esnek meg néha! Eljött a borjadzás ideje. Meglett az első szarvasborjú. Egyszer az asszony kimegy az udvarra, látja ám, hogy a szénaboglya mellett panaszosan bőg a szarvastehén- Üres a hasa. a borja meg sehol. Nyilván a farkasok hurcolták el... Ekkor kezdte el Matra-kokka fejni a szarvastehenet. úgy megsajnálta a szegény jószágot. Szarvastej... Matra-kokka kezdte áthozni hozzánk. És csoda történt. Ha más mondja, nem hinném el- A fiam lassacskán javulni kezdett. Elvégezte a középiskolát és Kazányba ment tanulni. Beiratkozott gyógyszervegyészeti főiskolára. Nem fogják elhinni. a Mari Köztársaságban dolgozik egy vitamin- gyárban. Üzemmérnök. Egv más alkalommal meg alig hittem a tulajdon szememnek. Kosztya egyszer hazajött szabadságra De nem egyedül ám, hanem a feleségével és a kislányával Vagyis a kis- unokámmal Hát nézem: csak nem Mari az? A kis- menyem. Az a kék szemű kislány, aki régen a Vol- ga-parton szedte az, áfonyát- Ilyen talán a mesében sincs, ám a mi életünkben előfordul. Ha nem hiszik, menjenek el Mari- földre. A fiam ott mérnök, a menyem meg orvos. Ö is Kazányban tanult. Minthogy a menyem orvos nem röstelltem megkérdezni tőle: —Mitől van gyógyító erő a szarvastejben? — A2 ásványi sóktól, meg a vitaminoktól — magyarázta Mari. — A jávor- szarvas az erdőn a legkülönfélébb füvekkel táplálkozik, és így gyógyhatású anyagokat vesz magához. így lehet, mondom magamban. Az ásványi sók is, a vitaminok is jók. De a legjobb a barátság. Annak van a világon a legnagyobb ereje. (Zahemszky László fordítása) Peder Huzangaj Volga-parti tölgy A mi apánk vén tölgyfa (Csuvas népdal) A Volga-part dombos meredekén a sötétlő tölgyet tűnődve néztem : hány égzengéssel vívott már kemény, konok harcot sokgyűrűs életében! Agbogasan ül roppant gyökerén, mely kicsavarhatatlan lenn iá mélyben. Róla mesél a sarjerdő: serény, ifjú seregként körbefogja szépen. Népem, nem olyan vagy-e, mint e tölgyfa? Vammélyen gyökered, népes családod. Ugyan van-e erő, mely győzne rajta? Dolgos lényemben tiszta adományod: öröm, mely búsultodban is enyém. Tölgy-ősapám! Hű makkod vagyok cn. (Tandori Dezső fordítása) Konsztantyin Ivanov Zöld erdő mentén Zöld erdő mentében Patak csörgedez. Vizére a napsugár Mintákat hímez. A patak tükrére Kék felhő vetül. Az egész fényes világ Táncra penderül. (Zahemszky László fordítása) Népköltészet Ráolvasó Raisza Szárbi Búcsú a szürke darvaktál Miért vagyok szomorú — Magam sem tudom. Csak nézek. Csak intek Az útszéli dombon. Es szállnak a darvak Domb, falu, ház felett, Széles szürke szárnyuk Hasítja az eget. Ködös tenger fölött Vigyázva szánjatok. Sziklák szirtje el ne Törje a szárnyatok! Szállj velük, ifjú madár. El ne hagyd a rajt. Véges még az erőd. Jaj. el ne maradj. Tavaszig, madarak. Most isten veletek! El ne feledjétek Szunnyadó földetek. A messzi mezőket. A tükörtavakat. Majd gondoljatok rám. S vidám lesz utalok! Viszik már a darvak Más tájra nyarunkat. Madárrajok százai Viharban szállanak. Valami jön az égből — Talán tollpihe? Vagy már hópehely hull lassan a földre? (Borogdai Enikő fordítása) Hetvenhét világon Hold, Nap együtt van. Arany asztalnál Arany tálból-kanálból Isznak, esznek. Arany asztallal Arany tállal-kanállal ékes Ivő-evő helyre Ember fia-lánya futva, betérve. Lehelettel összkeritve Kötve, kötözve Egy csomóba, Mikor pedig hozzám idehozzák. (Jivánon) csak akkor győzessék le Keze-lába kötése, megkötözése. Megvarázsolása, megrontása. Keze-lába kötve, kötözve, Rávarázsolt rontásból föloldozza Fehér szakállú, fehér hajú vén 0 ha ráfúj, ő ha rápök, ő gyógyítja. Föloldani engedd Keze-lába kötését, megkötözését, Rávarázsolt rontásból meggyógyítja. Olló mit nem vág el, mit nem gyógyít? Megkötését föloldani engedd, Rávarázsolt rontásból meggyógyítja. (Nagy László fordítása) A mi apánk arany ponty A mi apánk arany ponty, úszik tóból folyóba, nem ád levest hal nélkül. A mi anyánk arany méh. száll virágról virágra, nem kínál sört méz nélkül. A mi bátyánk förgeteg, nem küld esőt szél nélkül, aj-jara, jaj-ja, jaj-ja, jur! A mi ángyunk zabkása. folyton fortyog a bográcsban, aj-jara. jaj-ja, jaj-ja, jur! A mi húgunk orsócska. fut bazárból bazárba, minden garasát kirázza! Aj-jara, jaj-ja. jaj-ja. jur! Mondóka kisgyereknek, fürdőben Negyven meg egy nyírlevél! Verje ki a mi Szantink testét negyvenegy csöpp verejték! Legyen egészségére, cseperítésére! Mossa el a víz a keserűt, maradjon az édes! Mossa el a feketét, maradjon a fényes! Mint a komló, szárba szökjön, mint a komló, sebesen nőjön, mint a levél, szélesedjen! Kas-kas-kasamán, a mi Szantink atamán! Mennyezetig nőj estére, rúd-magasra reggelre! Fejed jóra hajoljon, lábad jóra induljon, jóra kanyarodjon! A te két kezed meg csupa jót míveljen!v (Rab Zsuzsa fordításai)
