Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-06 / 261. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. november 6., szerda A kor parancsa Méltán ezt a címet lehetett volna adni annak a Kossuth Könyvkiadónál megjelent könyvecskének, amely Mihail Gorbacsov — az SZKP KB főtitkárává történt megválasztása óta elhangzott, a szocialista építés feladataival és a legfontosabb nemzetközi kérdésekkel foglalkozó — beszédeit tartja a magyar olvasó elé. A szovjet társadalmi életet és a gazdaság megújítását érintő beszédeit a téma alapos ismerete, az ösz- szefüggések feltárása, és a követendő célok világos meghatározása jellemzi. Szavait a megfontoltság, a szocializmus ügyének előbbre viteléért érzett felelősség diktálja. A Központi Bizottság ez év április 23-i ülésén elhangzott beszédében például kijelentette: „A nehézségek okait keresve megállapítható, hogy közrejátszottak természeti és más külső tényezők is. De a legfőbb szerintem az, hogy nem mértük fel idejében és kellőképpen a termelés fejlődésének objektív feltételeiben végbement változásokat, annak a szükségességét, hogy meggyorsítsuk a termelés intenzív pályára állítását". Hozzátette, hogy a feladat teljesíthető, „ha egész munkánk középpontjába helyezzük a tudományos műszaki haladás meggyorsítását, átalakítjuk az irányítást és a tervezést, a struktúrát és a beruházási politikát". Ezek a legfontosabb motívumok, amelyek minden alkalommal visszatérnek beszédeiben, valahányszor a szovjet gazdaság nehézségeiről és a teendőkről szól. függetlenül attól, hogy a Központi Bizottság ülésén beszél, a leningrádiakkal vagy a ZIL autógyár munkásaival. illetve tudományos műszaki emberekkel találkozik és vitatkozik. Nem fél kimondani, hogy „ideje hozzálátni az irányítás szervezeti struktúrájának tökéletesítéséhez", s hogy „felszámoljuk a felesleges láncszemeket, egyszerűsítjük az apparátust”. A káderek kiválasztásában a fő szempont a hozzáértés, az új iránti fogékonyság, és1 a bátor kezdeményezés”. S a leningrádiakkal ilétrejött május 17-i találkozón azt is megfogalmazza : „Nyilvánvaló, hogy mindannyiunknak át kell állnia. Mindannyiunknak" S hozzáteszi: „aki nem képes az átállásra, sőt akadályozza az új feladatok megvalósítását, annak félre kell állnia”. S hogy ezt mennyire komolyan veszi az egész pártvezetés, az nyomon követhető a minisztereknek címzett nyilvános bírálatokból, s ahol ez sem használt, a felelős személyek leváltásából. Gorbacsov senkinek sem ígér kényelmes éveket, ellenkezőleg, váltig hangoztatja, milyen nehéz feladat vár a párt- és az állami vezetésre, a tudósokra, és a műszaki gárdára, de az egyszerű munkásokra is. S arra a ki nem mondott kérdésre, hogy vajon nem túlságosan hirtelen-e ez a fordulat, azt válaszolja: „Nem, mi nem egyszer beszéltünk már erről a Központi Bizottságban. Más megoldás nincs. A kor parancsa, hogy éppen ezt tegyük”. Ugyanez a felelősség és határozottság hatja át a nemzetközi élet elemzésével foglalkozó megnyilatkozásokat is. Azok ugyan nem merőben újak, hiszen a szovjet párt és a kormány következetes békepoliitiká- jábói fakadnak. Mihail Gorbacsov állásfoglalásaiban az az új, hogy szokatlan nyíltsággal tárja fel a népek biztonságát fenyegető veszélyeket g a veszélyek nagyságához méri azokat a javaslatokat is, amelyek megvalósítása esetén kiküszöbölhető lenne a katonai konfrontáció. Helyzetelemzéseiből, s a javaslatokból kitűnik, hogy az SZKP KB főtitkára nemzetközi tapasztalatok birtokában fogott munkához jelenlegi felelősségteljes posztján. A hetvenes évek közepe óta megjárt több nyugateurópai országot, köztük az NSZK-t, Portugáliát, Franciaországot, továbbá Nagy- Britanniát és Kanadát is. 'Mindenhol határozott, nyílt ember benyomását keltette. A látogatásokról szóló sajtóbeszámolókat olvasva olyan ember képe rajzolódik elénk, aki tisztában van a nemzetközi élet legfontosabb összefüggéseivel, a feszültség okaival, és van elképzelése azok csökkentésére. Miközben kész meghallgatni a vitapartner érveit, következetesen védelmezi a szocialista országok érdekeit. A szovjet párt vezetője abból az alapgondolatból indul ki, hogy a csillagháborús fegyverkezés még csak most kezdődött. De máris destabilizálta a nemzetközi kapcsolatokat, s a jelenleginél élesebb politikai és katonai konfrontációhoz vezethet. E veszélyekre való tekintettel javasolta már a Varsói Szerződés 1985. április 26-i varsói ülésén, hogy a szemben álló felek egynegyedével csökkentsék hadászati támadó fegyvereik számát és vegyék elejét az űrfegyverkezésnek. „Nem akarunk versenyezni senkivel abban, hogy ki emeli magasabbra a nukleáris pajzsot, de azt sem engedjük meg, hogy megbontsák a hadászati egyensúlyt” — mondotta Varsóban. Nem sokkal később levélben javasolta az amerikai elnöknek, (e javaslatot a párizsi nemzetgyűlésben meg is ismételte), hogy csökkentsék a felére a hadászati nukleáris fegyver- készletet. kössenek megállapodást a középhatótávolságú rakétákról, és vegyék elejét a csillagháborús terveknek. Ugyanakkor azt is kifejtette, hogy e célok elérése a genfi szovjet—amerikai tárgyalások legfőbb feladata, s hogy ennek kell alárendelni a november 19— 20-ra tervezett csúcstalálkozót is. S nem rejtette véka alá azt sem, hogy gyökeres fordulatnak kell következnie, ha meg akarjuk menteni a világot a nukleáris katasztrófától. Nem félt kimondani, hogy az ebbe az irányba teendő lépéshez a szovjet félnek is újra át kell gondolnia a helyzetet, és új módon kell reagálnia bizonyos problémákra. Ez lényegében már meg is történt, amikor a fentebb említett javaslatokat megfogalmazta. Mint ismeretes, a Varsói Szerződés tagállamai szófiai tanácskozásukon teljes támogatásukról biztosították azokat. Nem habozott viszont kijelenteni, hogy a leszerelési tárgyalásokat és a fegyverkezési verseny folytatását nem lehet összeegyeztetni, ha csak nem képmutató az ember, és nem akarja . becsapni a közvéleményt. Végezetül említést kell tenni arról is, hogy Mihail Gorbacsov hosszabb idő óta érdeklődéssel figyeli a testvéri szocialista országok, köztük hazánk társadalmi és gazdasági fejlődését. Személyes tapasztalatokat is volt alkalma gyűjteni például az 1983 őszén nálunk tett hivatalos látogatása alkalmával. Egyik beszédében utalt is rá, hogy „a gazdaságépítő munkában szerzett tapasztalatokat közkinccsé kell tenni”, noha nyilvánvaló, hogy nem lehet mindent egy az egyben a partnertől átvenni és alkalmazni. Ez a felfogás is nagyfokú realizmusról tanúskodik, mint az eddig elhangzott beszédek és nyilatkozatok. Aki e könyvecskét figyelmesen olvassa, választ kap korunk legfontosabb kérdéseire. Kanyó András Napi három műszakban dolgozott — alkalmi megszakításokkal — tizenhat éven át. Működése feszültséget keltett, nem kevesebb, mint száz megawattot. Ehhez óránként mintegy kétszáz tonna lignitet fogyasztott el. Közben négy malma elhasználódott kazánja megBacsa László gyengült, turbinája, generátora elkopott, vezérlőtechnikája felett elszállt az idő. Megérett a generálozásra ami ebben az esetben nem olcsó mulatság: — összesen 530 millió forintos ráfordítással hét hónap alatt végezzük ef a munkát. Kevés példa van arra az országban. hogy ilyen nagy összegű beruházást ennyi idő alatt fejezzenek be — közli Bódi Béla vezérigazgató. — Több mint harminc „bedolgozó" cég munkáját kell összehangolnunk . . Elektronika, filter Generálfeljavításnak vetik alá ezekben a hónapokban a Gagarin Hőerőmű legrégibb egységét, az egyes blokkot. Nyugatnémet elektronikai eszközöket, osztrák falazóanyagot, az NDK-ban gyártott elektrofiltert szerelnek be többek között a hatalmas áramfejlesztőbe. A munkában részt vesz egy sor hazai vállalat, köztük a „A helyzetfölismerés ritkán eredményez helyzetismeretet'’ — állítja a pszichológia mínusz egyedik tétele. A bölcsességet egy tartalmában és formájában egyaránt szokatlan kötet bocsátja közre. Tartalmában szokatlan egyrészt az, hogy egy bevallottan áltudomány alapvetéseit munkálja ki: másrészt, hogy ezt rögtön a gyakorlatba ültetve teszi. Formájában rendhagyó, hogy a könyv — lévén a Számítástechnika-alkalmazási Vállalat kiadványa — kockás lapokra nyomtatott, és hogy már a használat harmadik napján a 148 oldalas könyv 74 darabra hullik szét. Szabó Szabolcs könyve, a Pszichologika arról számol be, hdgy a hetvenes évek második felében, nyolcvanas évek elején egy magyar híradástechnikai vállalat miként birkózik meg a számítástechnika bevezetésének irdatlan feladatával. A témából adódik, hogy maga a könyv is monstruózus vállalkozás, Elkerülhetetlen, Láng Gépgyár, az Erőkar, a Csőszer, a Vertesz és így tovább. — A három műszakban összesen körülbelül nyolcszáz ember dolgozik a javításon — becsüli meg Bacsa László, a munkát irányító főosztályvezető —. s ennek mintegy a fele a Gagarin Bárdos János Hőerőmű dolgozója. Bár a munka nagy értékű, a beépítendő anyagok nagy része vasszerkezet. Rengeteg feladat adódik .tehát. A kazán magas fémtestén vasvázakon dolgoznak a kék munkaruhás. műanyagsisakos emberek: alufóliával fedik be a szigetelőanyagot. A blokk aljában a Csőszer lakatosai borítólemezeket állítanak össze, fel-felvillan az ívhegesztő. Bent a malomtérben az álló gépek öntött elemeit mozgatják. rég lerakodott szénpor verődik föl, száll a levegőben. Vaslépcső vezet föl a turbinaszintre: a soktonnás forgórészek szétszerelve állnak, fölülük elhúzva a turbinasátor. „Kibelezett” pultok — A gyártó vállalathoz, a Láng Gépgyárba szállították fel a hatalmas alkatrészeket, ott végezték el a generáljavítást — közli Bárdos János, a turbinával és hogy szakmai részletekbe bonyolódjon, ugyanakkor — a szerző látható igénye szerint — emészthetőnek, sőt, élményszerűnek kellett lennie. Szabó derekasan küzd lapról lapra, hogy megfeleljen e követelményeknek. Két fortélyt is alkalmaz. Az ironikus hangvételt, amelyre — mint az Előhangban írja — hosszas gyötrelem után talált rá; és a férfias szókimondást. „Ki tiltja meg. hogy nevetve mondjuk ki az igazságot?” — kérdi a szerző mindjárt a kötet mottójában. A kétségtelenül előrevivő és életképesnek látszó szándék a szöveg több részletében is valóra válik. Az olvasó a derűs mondatokat élvezettel fogadja be és mosolyogva, egyszersmind homlokráncolással ismer rá a környezetében is megnyilvánuló törvényszerűségekre. „A feladatot nem arra kell bízni, aki vállalja, hanem arra. aki ért hozzá” — ajánlja a pszichologika mínusz hetedik tétele. Ez a a generátorral dolgozó karbantartó csoport irányító szerelője. — Egyes elemeket csak határidőcsúszással kapunk vissza, ilyenkor sok munka összetorlódik. Most készülünk egy háromhetes kampánymunkára, amelyben éjjel-nappal folyik majd a szerelés, hogy a blokkol Ma kar ész István decemberben bekapcsolhassuk az áramtermelésbe. A tapasztalt erőmüvesek- re bonyolult feladat hárul a generálfelújítással: emellett oldják meg az üzemzavarelhárítás napi teendőit A ráadás-erőfeszítéseket célprémiumokkal ösztönzik és honorálják az erőműben. — Régebbi felújítások alkalmával csak a forgórészt emeltük ki — bocsátkozik szakmai részletekbe Bárdos János. — Az is nehéz: egy elem tíz tonnát nyom. Most. a generálfelújítás alatt az állórészeket is kiemeltük. Ha egy héttel korábban jön. akkor ezek helyén a hatalmas öntött elemek helyén egy tátongó lyukat látott volna. Azóta a felújított részeket visszaszereltük. Forró, gőzölgő csövek mellett vezet az út a vezénylőterembe. Üresen áll, a pultok, műszerfalak is „kibelezve": a korábbitól jóval korszerűbb műszerekre, színes tévéképernyőkre várnak. törvény a kötet közepén kristályosodik ki, és Szabó Szabolcs még hozzáteszi a rákövetkező bekezdésben: „Legyünk persze tárgyilagosak. Amikor Ordibáló Oszkár megkapta a feladatot, azok, akik megbízták, azt sem tudták, mihez kell értenie. Maga Ordibáló sem. Sót, senki az egész vállalatnál. Illetve egy ember volt, aiki sejtette: Karakán Kati. a gépi adatfeldolgozó osztály említett vezetője, akit kihagytak az egészből.” A hasonlóan élvezetes mazsolákért azonban az olvasónak át kell rágnia magát a szakszövegek nyúlós, íztelen kalácsán. Azaz a szerző csak részsikert ért el: munkája — bár megérdemelné — nem tarthat számot tömeges érdeklődésre. Érzi is ezt Szabó, és hosz- szan fejtegeti a bevezetőben. hogy miért nem célszerű e témáról Moldova György-szerű bestsellert írni; miért volna haszontalan — ha szubjektív föltételei adva lennének is — KarinBódi Béla (Fotó: Kecskés László—Perl Márton) Egy szinttel lejjebb, a relétérben még üresek a mikroprocesszoros berendezések állványai. A készülékekkel az erőmű számítástechnikai szakemberei foglalkoznak egy távolabbi munkahelyen: a programokat készítik. — A vezérlőtechnika cseréje önmagában mintegy negyvenmillió forint költséggel jár — magyarázza a javítás egyik irányítója Ma- karész István osztályvezető — Régi, nagy helyet elfoglaló reléket cserélünk ki mikroprocesszoros készülékekre. Az új technika többet tud majd, üzembizto- sabb lesz és kisebb helyet igényel. Így más műszereket is telepíteni tudunk a tiszta levegőjű relétérbe Főpróba . . . Az erőmű nagyobb, 200 megawattos blokkjait a következő években — a tervek szerint a három blokkot összesen negyven hónap alatt — rekonstrukciónak vetik alá. Azokhoz a hatalmas munkálatokhoz képest a feljavítás legfeljebb főpróbának tekinthető. — A legfőbb célunk ezzel a mostani munkával az. hogy az egyes, majd ezután a kettes blokkot alkalmassá tegyük arra, hogy a nagy blokkok rekonstrukciója alatt üzembiztosán működjenek — így Makarész István. — Ezért nem a legolcsóbb gépeket vettük meg, mert végül mindig azok bizonyulnak a legdrágábbnak. És a kooperációs partnereket is versenyeztettük, ha erre lehetőség volt. fgy a blokk előreláthatólag nyolc évig nem igényei hasonlóan alapos felújítást. thy Frigyes stílusában közreadni a történteket. A leghatásosabban az „érdekes áltudomány”, a pszichologika teszi közkinccsé az egyszer volt szervezés tanulságait — véli az szerző. Igaz. így elsősorban a beavatottak, a szervező szakemberek lelik örömüket a műben, de az is fontos teljesítmény, ha a könyv épp ezeknek a főknek nyújt ötletet, ismeretet és — vigaszt... Az ifj. Marosán György által lektorált kötet1 szemmel láthatólag nemzetközi érdeklődésre is számot tart. Két belső címlapja van: egy angol és egy magyar nyelvű. A könyv végén rövid angol és orosz nyelvű összefoglaló ismerteti a művet. Belül rajzok is szemléltetik a cselekmény egy- egy" mozzanatát, ezek eléggé otrombára sikeredtek azonban. Mégis, mindent egybevetve érdemes időt szakítani a kötet tanulmányozására. Tudatosulásukkal egyidejűleg talán érvényüket is vesztik a pszichologika egyes törvényei; mint például a mínusz ötödik: „Egyi vállalatnál semmit sem lehet elérni, de ha igen. az a legrosszabb.” M. P. Molnár Pál SZÁMALK-kiadvány a „pszichologikáról” Alkalmazható áltudomány Feljavítás az erőműben Blokkolt milliók
