Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-06 / 261. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1985. november 6., szerda Ünnepi táviratok BARTA ALAJOS elvtársnak az MSZMP Heves Megyei Bizottsága első titkárának MARKOVICS FERENC elvtársnak Heves Megye Tanácsa elnökének EGER Magyar Népköztársaság Kedves Elvtársak! Az SZKP Csuvas Területi Bizottsága, a Csuvas ASZSZK Legfelsőbb Tanácsa és Minisztertanácsa, a Csu­vas Köztársaság minden dol­gozója szeretettel köszönti Önöket a baráti Heves me­gye minden kommunistáját és dolgozóját a nagy októ­beri szocialista forradalom 68, évfordulója alkalmából. Csuvasia minden dolgozója — akárcsak a szovjet em­berek — ezt a dicső évfor­dulót új munkasikerekke! köszöntik, és széles munka­versenyt bontakoztattak ki az SZKP XXVII. kongresz- szusa előkészítésében. Mi szívből örülünk a ma­gyar nép — köztük Heves megye sikereinek —, ame­lyet az MSZMP vezetésével érnek el hazájuk szocialista építésében. További sikere­ket kívánunk Önöknek és a megye dolgozóinak az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak végrehajtá­sában, a fejlett szocialista társadalom építésében Kí­vánjuk, hegy a magyar és a szovjet nép — ezen belül Heves megye és a Csuvas ASZSZK — közötti testvé­ri barátság tovább erősöd­jön és fejlődjön. Elvtársi üdvözlettel: I. P. PROKOPJEV az SZKP Csuvas Területi Bizottsága első titkára A. P. PETROV a Csuvas ASZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke L. P. PROKOPJEV a Csuvas ASZSZK Miniszter- tanácsának elnöke J. P. PROKOPJEV elvtársnak az SZKP Csuvas Területi Bizottsága első titkárának A. P. PETROV elvtársnak a Csuvas ASZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének L. P. PROKOPJEV elvtársnak a Csuvas ASZSZK Miniszter- tanácsa elnökének CSEBOKSZÁRI Szovjetunió — Csuvas ASZSZK Kedves Elvtársak! Az MSZMP Heves Megyei Bizottsága, Heves Megye Tanácsa és a megyénk la­kosságának nevében a nagy októberi szocialista forrada­lom 68. évfordulója alkal­mából szívélyes üdvözletün­ket küldjük Önöknek. az SZKP Csuvas Területi Bi­zottságának, a Csuvas ASZSZK Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének és Minisz­tertanácsának, a testvéri csuvas népnek. A Szovjetunió népei — köztük a csuvas nép — a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével a törté­nelmi jelentőségű nap óta ikiemelkedő sikereket ért el a társadalmi élet minden területén, amelyre mi ma­gyarok — mi Heves megyei­ek — is büszkék vagyunk. A magyar nép számára — amely az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak végrehajtásán munkálko­dik, — pótolhatatlan erőfor­rás a szovjet néphez fűző­dő megbonthatatlan barát­ság és a szüntelenül erősö­dő együttműködés. Heves megye és a Csuvas ASZSZK testvéri barátságát meggyő­zően tükrözte az SZKP Csu­vas Területi Bizottsága de­legációjának ez évi Heves megyei látogatása is, amely újabb lendületet adott kap­csolataink elmélyítésének. A jövőben is kiemelt fel­adatnak tekintjük testvéri kapcsolataink erősítését. A nagy októberi szocia­lista forradalom évforduló­ján, a haladó emberiség nagy ünnepén kívánjuk a Csuvas ASZSZK párt- és ál­lami vezetésének, a csuvas népnek, hogy az SZKP XXVII. kongresszusa elő­készítésében, a köztársasá­gunk felvirágoztatásáért folytatott nemes tevékeny­ségükben érjenek el ki­emelkedő sikereket. Elvtársi üdvözlettel: BARTA ALAJOS az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára MARKOVICS FERENC Heves Megye Tanácsának elnöke Megyei díszünnepség Hatvanban (Folytatás az 1. oldalról) megemlékezésből a második világháború időszaka sem. Kétségtelen, egyetlen állam sem esett át olyan nagyfokú megpróbáltatáson, mint a Szovjetunió. Ismeretes, a vi­lág első szocialista állama a nagy honvédő háborúban aratott győzelmével nem­csak saját létét védte meg. hanem súlyos áldozatok árán Európa jelentős részén az elnyomott népek felsza­badításával utat is nyitott a szocialista világrendszer létrejöttéhez. — Senki sem tagadhatja — szögezte le a megyei párt­végrehajtóbizottság tagja: — a szocializmus korunk megdönthetetlen valósága. Létrejött, megerősödött a szocializmust építő szabad népek közössége, a szocia­lista világrendszer. A gyar­mati birodalmak összeom­lottak, az imperializmus tör­ténelmi mértékkel mérve védekezésre kényszerül. Különösen megfontolásra méltóak voltak az előadó gondolatai arról a politikai küzdelemről, amelyet a szo­cialista tábor országai a Szovjetunió vezetésével napjainkban folytatnak. Eh­hez éppúgy hozzá tartozik az ideológiai, eszmei bizo­nyosság. mint annak felis­merése —. amelyet az SZKP napokban közzétett újjá­szerkesztett programterve­zete is megállapított —, hogy nem mindenütt egyenes vo­nalú a szocialista országok társadalmi fejlődése. Az új feladatok megoldása össze­kapcsolódik az útkereséssel, az ellentmondások és nehéz­ségek elleni ' küzdelemmel. Mindezek nagy figyelmet és sokoldalú együttműködést követelnek azért, hogy ne legyen talaja olyan ellenté­teknek, amelyek károkat okozhatnak a közös érde­keknek. A díszünnepség szónoka a továbbiakban arról a hatás­ról beszélt, amely a szov­jet—oroszországi forrada­lom tapasztalatainak fel- használását jelentette ha­zánkban. Röviden megemlé­kezett a magyar Tanácsköz­társaság dicső 133 napjáról, a szovjet és a magyar kom­munisták harci szövetségé­ről. tovjábbá Magyarország­nak a szocialista közösség államaival megvalósuló sok­oldalú együttműködéséről. Szólt arról a fáradhatatlan tevékenységről, amelynek ré­vén a két baráti ország nap mint nap igyekszik meg­őrizni az egész világ béké­jét. Beszéde befejező részében a hazai népgazdaság elkö­vetkező. VII. ötéves tervi gazdaságpolitikai célkitűzé­seiről, a tanácsi gardaság- irányítási rendszer korsze­rűsítésének jelentőségéről beszélt a megyei tanács el­nöke: A közösségi munka fontosságát hangsúlyozva említette: — ennek sikereit jelzik, hogy a Hatvanban működő gazdálkodó szerve­zetek és a városi lakosság összefogásának eredménye­ként az elmúlt négy évben végzett társadalmi munka értéke meghaladta a 87 mil­lió forintot. Külön is ki­emelkedő a tavalyi több mint 33 millió forintos ér­ték . mely által nőtt a kö­zösségi célokhoz való hoz­zájárulás — November 7-e nemcsak történelem, hanem a ma és a holnap. Ezért állunk meg minden évben rövid időre e nagy ünnepen, ami­kor nemcsak a múltat idéz­zük. hanem a mát is érté­keljük. a holnapot is felvá­zoljuk — mondotta beszéde záró részében Markovics Ferenc. Ezután Venediktov Jurij Georgijevics tartott rövid megemlékezést. Az Internacionálé hang­jait. majd a szünetet köve­tően az ünnepi műsorra ke­rült sor a hatvani Cukor- és Konzervgyár éttermében megrendezett eseményen. A Megyei Művelődési Köz­pont Egri Szimfonikus Ze­nekara foglalta el helyét a pódiumon Farkas István karnagy vezetésével. A mű- sorszámok között szerepelt Dunajevszkij: Szabad szél. Miljutyin: Szibériai rapszó­diák című kompozíciója. Csajkovszkij: Csipkerózsi­kájának és Anyeginjének egy részlete, Hacsaturján Kardtánca, valamint Ko­dály: Székelyfonó című mű­véből részlet és Farkas Fe­renc: Mátraalji táncok cí­mű alkotása. Iskolaátadás Kiskörén (Folytatás az 1. oldalról) A tanácselnök ez alkalom­ból Kiváló Társadalmi Mun­kás kitüntetést adott át Dö­mén Józsefnének, Kovács Mártonnak, Galambos Gás- párnénak és Tóth Jánosnak. Érdemes Társadalmi Munkás címet kapott Sipos Iván és Takács l. János. A szocia­lista brigádok közül a Tisza- kanyar nevű, a közösségért végzett, kiemelkedő tevé­kenység elismeréseként, Ki­váló Társadalmi Munkáért plakettet kapott. Végezetül a tanácselnök hangsúlyozta, hogy a tele­pülés életében ritka az ilyen ünnepség, ezért is a hala­dás, a fejlődés záloga az it­teniek számára az intéz­mény. Ezt követően Szász János, a községi pártbizottság tit­kára szólt a megjelentekhez, sok sikert kívánva a falak között végzett oktató-neve­lő munkához. Ezután átvet­te az iskola kulcsát Járdán Józsefné igazgató, aki meg­hatott szavakkal köszönte meg a jó körülményeket, ígéretet téve arra, hogy a diákok és tanárok élnek a kedvező lehetőségekkel. Az esemény látványos torna- ünnepéllvel fejeződött be. Az épUlet új szárnya (Fotó: Szántó György) —( Külpolitikai kommentárunk )— Visszaszámlálás - Genf előtt Moszkvában George Shultz amerikai külügyminisztert fogadta Mihail Gorbacsov az SZKP KB főtitkára (Népújság-telefotó : — TASZSZ — MTI — KS) Két héttel a genfi csúcstalálkozó előtt, érthető módon lölélénkültek a szovjet—amerikai kapcsolatok. Valósá­gos világpolitikai szenzáció, hogy Ronald Reagan elnök interjút adott az Izvesztyijának, s az események króni­kájához tartozik George Shultz, amerikai külügyminisz­ter, valamint Robert McFarlane nemzetbiztonsági ta­nácsadó moszkvai tárgyalása. Semmi kétség: Mihail Gor­bacsov és Reagan elnök kétnaposra tervezett genfi esz­mecseréit igyekeznek mindkét oldalon messzemenően előkészíteni. Ha Sevardnadze és Shultz hétfőn lezajlott, nyolc óra hosszat tartó, valamint Gorbacsov és Shultz keddi tárgyalására gondolunk, világosan láthatjuk: egyik fél sem kíméli idejét és energiáját a csúcstalálkozón te­rítékre kerülő témák előzetes áttekintésében. Más kérdés, hogy amint megkezdődött a visszaszám­lálás, s közeleg a genfi párbeszéd, úgy körvonalazódnak a szovjet és az amerikai tárgyalási pozícióban kitapint­ható, alapvető különbségek. Reagan elnök például — noha maga is „különleges jelentőségűnek' tartja a kü­szöbön álló csúcsot —, az Izvesztyijában előszeretetté foglalkozott a Szovjetunió által elfogadhatatlannak ítélt nukleáris leszerelési javaslatokkal. Ebből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy az új szovjet indítványok csak oh mértékben találtak kedvező fogadtatásra a Fehér Ház­iján, amilyen mértékben egyoldalú előnyökhöz juttatják az Egyesült Államokat. A kölcsönösségről Washingtor — egyelőre — hallani sem akar. Márpedig Genfben ép­pen a kompromisszumokra épülő fegyverzetcsökkentés, és leszerelési megoldásokra kellene a figyelmet összpon­tosítani. Ügy tűnik, a világűr militarizálása ügyében sem sikerült közelíteni az álláspontokat. Márpedig az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezés (SDI) magyarul: Reagan űrfegyverkezési programja, „a fő aka­dály a szovjet—amerikai viszony és az egész nemzetköz helyzet javításában'. Ha figyelemmel kísérjük a leg­újabb szovjet kezdeményezéseket és a magas szinté moszkvai megnyilatkozásokat, az a tanulság kínálkozik hogy ebben a témakörben a Szovjetunió semmiféle al­kura nem hajlandó: az űrfegyverkezési verseny folyta­tásának amerikai hangsúlyozása megkérdőjelezi a nuk­leáris fegyverzetcsökkentés és leszerelés esélyeit. Genf­ben a válsággócokról is kifejti majd nézeteit Mihail Gor­bacsov és Ronald Reagan. Csakhogy a washingtoni ér­telmezés másutt keresi a feszültséggócokat, mint a moszkvai. Kérdés, hogy a hátralevő két hétben sikerül-e közelíteni az ezzel összefüggő kérdéseket? Mindent egybevetve, amilyen örvendetes világpolitikai esemény a szovjet—amerikai csúcstalálkozó; olyan el­hamarkodottnak tűnik mindenfajta túlzott várakozás ve­le kapcsolatban. Kétségtelen, hogy rendkívüli fontossá­gú a bizalom helyreállítása szempontjából, s olyan fo lyamatot indíthat meg, amely nemcsak Moszkva é- Washington, hanem az egész világ számára meghatározó lehet. Egyelőre azonban nemcsak a géniig vezető, ha­nem az onnan folytatódó út is igencsak göröngyösnek tűnik. Gyapay Dénes Londoni levél Hasznos párbeszéd Amikor Margaret Thatcher brit miniszterelnök 1984 feb­ruárjában hazánkban járt, egyik pch árköszöntőjében megjegyezte: a két ország kapcsolatában az egyetlen „jeges" kérdés, hogy Buda­pesten angol jégtáncospár nyert Európa-bajnokságot Ismét csak egy sporthason­lattal viszonozhatnánk ezt a derűs gesztust: a magyar- angol kapcsolatoknak egyet­len olyan színtere lesz a kö­zeljövőben, ahol a dolgok elintézéséhez „erőszakra" van szükség. Tudniillik a magyar ököl vivő-válogatott ebben a hónapban lép szo- rítóba az angolok ellen, Londonban. A kölcsönös udvariasságnál, — melyre az ad alapot, hogy a két or­szág viszonyában valóban nincs vitás kérdés — fonto­sabb az, hogy a mostani magas szintű találkozó újó­lag bizonyította: az eltérő társadalmi rendszerű orszá­gok között lehetséges, sőt magától értetődő a párbe­széd. Az MSZMP főtitkárának személyében először látoga­tott kelet-európai pártve­zető a szigetországba. A mostani vendégeskedést itt, Londonban az angol és ma­gyar jószándék, a kelet-nyu­gati kapcsolatok ápolásá­nak bizonyítékaként érté­kelték. A nagy tekintélyű lap, a The Times az ese­ményt megelőző napon hosz- szú cikkben ismertette pár­tunk főtitkárának életrajzát, az általa képviselt politikát, a magyar gazdasági, keres­kedelmi törekvéseket. Szá­mos újság foglalkozott kul­túránkkal, a magyarok hét­köznapi életével. Kádár Já­nos a csütörtöki díszvacso­rán elhangzott pohárköszön- tőjében leszögezte: a talál­kozó szélesebb értelemben része az eltérő társadalmi berendezkedésű országok kormányai és népei között szükséges kapcsolatoknak, hozzájárul a mai nemzetközi viszonyok között annyira szükséges jobb megértéshez, elősegíti a kölcsönös elő­nyökkel járó kétoldalú kap­csolatok fejlesztését. Vissza­tekintve a látogatás ese­ményeire, azok vezérfonalá­nak értékelhetjük ezt a megállapítást. Ha például Anglia és Ma­gyarország kereskedelmét, gazdasági együttműködését nézzük, akkor látjuk, hogy bőven akad még lehetőség. Nagy-Britannia a hetedik helyen áll tőikés partnere­ink sorában, a kapcsolat erősítésének szándékát te­hát minden területen ki kell használni. Fejleszteni lehet és kell az ipari koope­rációt. Jó példa erre, hogy az Ikarus összeszerelő üzemet létesít Anglia vala­melyik szabadkikötőjében. Amint azt a The Financial Times írta nemrégen: az ilyen megoldásokra akkor is lehetőséget keLi keresni, ha jól tudjuk, hogy a két országnak eltérőek a mére­tei. más és más a gazdasá­gi súlya, különböző szövet­ségi rendszerhez tartoznak. Az érintkezésnek ugyanak­kor vannak olyan szintjei, amelyek nem mérhetők a „nagypolitika” léptékével, hasznuk és jelentőségük mégsem kisebb, mint a ma­gas szintű találkozóké. Ká­dár János angliai út javai egyidőben zajlott Kecskemé­ten az ötödik brit—magyar kerekasztal konferencia, me­lyen a világban végbemenő, változások hatásait vizsgál­ták a két ország közötti együttműködés szempont­jából. Egyre több magyar üzletkötő, gazdasági szak­ember utazik Angliába és a brit üzletemberek is fel­ismerték, hogy sok ponton találkoznak érdekeink. Nyil­ván Kádár János megbeszé­lése az angol gyáriparosok vezetőivel ennek a ténynek felismeréséből következően illeszkedett a látogatás programjába. Beszélgettem néhány lon­doni újságolvasóval és tő­lük tudom, hogy általános meglepetést keltett az a mód, ahogyan Kádár János megnyilatkozásait, kérdé­sekre adott válaszait a brit sajtó értékelte. Mint mond­ták azzal, hogy egy kommu­nista vezetőt nyíltnak, őszin­tének és következetesnek minősítenek, még nem talál­koztak angol újságok ha- sá bjain. A tárgyalásokon az állás­pontok több kérdésben kü­lönböztek, a hangsúlyt azon­ban a találkozási pontokra helyezték — mondotta Ká­dár János a pénteki sajtó­konferencián. Másodszori ta­lálkozója Margaret Thatcher­rel ismételten bizonyította a párbeszéd hasznosságát, a békés. értelmes egymás mel­lett élés egyáltalán nem utópisztikus lehetőségét. Hámori Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom