Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. november 30., szombat 5. Közvetít a külkereskedelmi megbízott Kistételben — exportra Néhány hónap híján két esztendeje annak, hogy a Külkereskedelmi Minisztérium önálló megbízottjaként a megyei tanácson megkezdte munkáját dr. Sibelka György. Az elmúlt időszak máris hozott eredményeket. Elsősorban a konvertibilis exportáruk körének bővítésével, a kistételű cikkek feltárásával és forgalmazásával. — Lényegében az eddigi munkám két szakaszra bontható — mondja dr Sibelka György. — Az első a múlt esztendő hat hónapjára tevődött. Akkor azzal kezdtem, hogy írtam vagy háromszáz bemutatkozó levelet a Heves megyében tevékenykedő gazdálkodó egységeknek, továbbá a párt-, a tanácsi és érdekképviseleti testületeknek. Ebben jeleztem, hogy tulajdonképpen mit is fed ez az elnevezés, hogy külkereskedelmi megbízott. Aztán személyesen is felkerestem az érdekelteket és több helyen láttam, hogy az általunk gyártott termékeknek lehet piacuk. Ezzel egy. időben a különböző külkereskedelmi vállalatokkal is kapcsolatot teremtettem. Meglehetősen intenzív volt tehát munkámnak ez a szakasza. — Mi következett ezután? — Tavaly ősszel külkereskedelmi tájértekezletet tartottunk Egerben, a megyei tanácson, ahol kiállítást is rendeztünk a megyében feltárt exportképesnek ítélt árukból, amelynek a listáját is elkészítettük. Ezt egyébként már jóval a tájértekezlet előtt valamennyi külkereskedelmi vállalat illetékesei kapták. A találkozón 47 megyei vállalattól és szövet, kezeitől, valamint 25 külkereskedelmi cégtől voltak je. len. Jó lehetőség nyílt a kétoldalú megbeszélésekre, és sok kapcsolatfelvétel is történt. A kiállításnak pedig nagy sikere volt. — Azóta mi a fő tennivalója? — Munkám második szakasza a tájértekezlet után kezdődött. Nevezetesen a kapcsolatok ápolásával, az üzleti kezdeményezések segítésével és ösztönzésével. A külkereskedelmi vállalatoktól beérkező igényeket személyesen vagy levélben továbbítom a termelőkhöz. Egy-egy témában gyakran 4- 5 lehetséges exportőrt is felkeresnek, hogy minél többen szerezzenek tudomást az adott ajánlatról. Általában kapok visszajelzéseket a termelőktől, de az is előfordult már, hogy egyáltalán nem reagálnak a továbbított igényekre. Ez természetesen nem baj, nyilván nem érdekli őket a dolog. Talán majd a következő igény felkelti érdeklődésüket. A minőségi kötött árura mindig van igény: Horváth Lajosné a cipzárat varrja bele a bébi kocsikabátba Monimpex-szel előzetesen 7,2 millió forint értékű lépesméz szállításában állapodott meg. A Gyöngyszöv Áfész pedig különböző taBarati Zoltánné és Farkas Gáborné az osztrák mintakollekciót állítja össze (Fotó: Köhidi Imre) — Mondana néhány példát a kapcsolatteremtésre? — Az elmúlt időszakban 150—170 igényt közvetítettem a megyei termelőkhöz. Ezek mintegy fele új kapcsolat- felvételt jelentett, a termelők és a külkereskedelmi vállalatok között. A Szomolyai Vízgazdálkodási Társulat például több mint 12 ezer márka értékben adott a Lignimpexnek tölgy fűrészárut. A gyöngyösi Kékes Cipő. és Textilipari Szövetkezet folyamatosan szállít az Artexen és Tanimpexen keresztül részben tőkés exportra is termékeiből. A kapcsolatot, amely üzletkötéshez vezetett, az említett tájértekezleten vették fel egymással. Az egri áfész a karmány koncentrátumokat, úgynevezett „pelletekel ajánlott fel az Agroirn- pexnek, a tartósított gombakészítményeik elhelyezésén most fáradozunk. A Heves Megyei Ruházati Ipari Vállalatnak érvényes megrendelése van a Konsumex- től sapkák készítésére angol exportra. Az üzlet értéke várhatóan 10—12 ezer dollár lesz. A fenti kiragadott példák is bizonyítják, hogy milyen sokrétűek a lehetőségek a konvertibilis exportban való megyei részvételre az apró cikkekkel. Elengedhetetlen azonban a jó minőség, a gyártáshoz szükséges műszaki feltételek biztosítása, és nem kevésbé az áralku. A tényezők hiánya miatt jó néhány üzlet meg is hiúsult. — A jövőre nézve mik a legfontosabb teendői? — Az bizonyos, hogy a kistételű konvertibilis export jelentősége ma fontosabb, mint valaha! Heves megyében az erre vonatkozó feltételek kedvezőek. A termelők részéről van is érdeklődés, azonban ezek általában 40—50 vállalat, szövetkezet köréből kerülnek ki. A többi 200—250 megyei gazdálkodó egység azonban eddig nem használta ki eléggé — kényelemből. bizalmatlanságból? — azt a lehetőséget, amelyet a külkereskedelmi megbízott közvetítő munkájával nyújthat. Bizonyosnak tartom, hogy szűkebb hazánkban jóval több az exportálható árualap, mint amennyit eddig sikerült feltárnom. Ahhoz viszont, hogy tovább léphessünk, szemléletváltásra van szükség, főként a termelőknél. Merthogy nincs kis üzlet és nincs kis tétel Mindennel lehet és érdemes foglalkozni ami gazdaságos! Ezt kell tudatosítani a megyei termelőkkel, amelyhez minden fórumot és alkalmat igyekszem felhasználni. Az elmúlt két év alatt egyébként igen jó kapcsolatot alakítottam ki az MSZMP He. vés Megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztályával, valamint a megyei tanács kereskedelmi osztályával. Megfelelő segítséget nyújtanak munkámhoz. Mentusz Károly Bérmunka helyett saját termék Új lehetőségek küszöbén a hatvani szociális foglalkoztató Lassan húsz esztendeje lesz, hogy létrehozták Hatvanban a szociális foglalkoztatót, éspedig azzal a céllal, hogy koruk vagy egészség- ügyi állapotuk miatt vállalati szférában nem dolgozható, megváltozott munkaképességű embereket juttassanak kereseti lehetőséghez. Az üzem létrejötte sokban dr. Novak Pálné egykori országgyűlési képviselőnek köszönhető, aki mind tanácsi osztályvezetőként, mind a Parlament tagjaként sok követ megmozgatott az ügy sikere végett. Az indulás éveiben alig negyven fővel folyt a munka, nem is itt, az újhatvani Bajcsy-Zsi- linszky úton, ahova kilátogattunk, s bizony a munka- körülmények sem voltak ró. zsásak. Természetesen nem az akkori irányítókon múlott, hogy például egy pincében zajlott a gombválogatás, a műanyag alkatrészek sorjázása. Egyszerűen nem volt anyagi lehetőség a fejlesztésre, amíg az üzem önerőből olyan anyagi bázist nem teremtett, amiből néhány háznál különböző részleget, később pedig az Üj- Hatvanban megvett telken egy korszerű, önálló telep, helyet tudtak létesíteni. Jó partnerekkel Kicsit a múltba pillantva, a külső körülmények javulásával párhuzamosan, persze az árbevétel kérdésköréről is szót kell ejtenünk. Egyébként ez az, amire büszke Udvardy Béla igazgató, aki szerint az eltelt tizennyolc esztendő során minden évben nyereséges volt a hatvani szociális foglalkoztató, ami nem egészen mondható el az országban működő többi hasonló üzemről. Hogy ez a kiugró teljesítmény mi. nek volt tulajdonítható az előző igazgató, Körmöczi Lajos idejében, vagy a nyugdíjba vonulása óta eltelt évek során? Mint halljuk: nagyon fontos tényező, hogy iparszerűvé mert válni az üzem! Mégpedig jó partnerek megválasztásával, a bedolgozói törzsgárdahálózat kiépítésével, továbbá arról se feledkezzünk meg, hogy az itteni irányító, szervező munkához mindmáig olyanok neve kapcsolódik, akik elhivatottságból tették a dolgukat. A cég ugyanis bérmunkából él, s a munkaterápiás rehabilitációt kell itt jó összhangba hozni a tér. melötevékenységgel. Mit eredményezett ez a fajta törekvés? Miről vallanak a legfontosabb mutatók? Nos, a kezdeti negyvenről négyszázra nőtt a foglalkoztatottak száma, az 1973-as 3,7 millió forint árbevétel pedig az idén már tizenöt millió körül lesz. Megtérülő befektetés Jó partnerek szükségét emlegettük az imént. Kikkel van hát kapcsolata a szociális foglalkoztatónak, és miként bővült a tevékenységi köre? Kimutatások, sta. tisztikák kerülnek elő. Ezek szerint az Ikladi Ipari Műszergyárnak például több százezres nagyságrendben pólustekercseket, merülőkábeleket, porszívó lapátkerekeket és motorkivezetőket állítanak elő a hatvaniak. A Budapesti Lemezárugyár részére diavetítőket szerelnek össze az új telephelyen, továbbá ide szállítják a tőkés és szocialista relációban egyaránt kurrens, de jól fizető műanyag, illetve fém húzózárakat. A Fővárosi Mű- anyagipari Vállalat helyi üzeme részére pedig gombválogatást végeznek, ami ugyan ráfizetéses, de olyan idősebb egyéneket tudnak általa keresethez juttatni, akik egyéb ténykedésre alkalmatlanok. A végére hagytuk a szentesi Kontakta Alkatrészgyárat, amellyel nyolc éve létesítettek üzleti kapcsolatot, s ma a legnagyobb volumenű kooperációs félként emlegetik. Ez a vállalat pénzzel segítette a szociális foglalkoztató új, idén átadott üzemcsarnokának, irodaházának megépítését, abban a reményben persze, hogy Hatvanban vállalt dugaszoló aljzat szereléssel, Kontállux-szerelvények készítésével térülnek meg a befektetett millió forintok. Egyébként itt érdemel említést az a tény, miszerint az ország valamennyi szociális foglalkoztattója közül csak ez, a hatvani tudott önerőből építkezni is! Új termékcsalód Ismerkedvén az üzemmel, Udvardy Béla azt a nézetét is kifejtette, miszerint a jelen világgazdasági helyzetben csak úgy látja biztosítottnak a szociális foglalkoztató létét, ha a hagyományos bérmunka mellett egyre inkább saját termékek kibocsátását érik el. Ennek különben mind a technikai, mind a munkaerő feltételei megvannak, sőt kialakítottak egy fém alapanyagú ter. imékcsaládot, amelynek a gyártásával 1986-ban már rajtolnak. Öntött, becsavarható ajtó és ablakpántokról van itt szó, sőt az sem titok, hogy e termékekre több mii. lió forint értékű rendelése van Hatvannak. Ez a termékcsalád kedvezően befolyá. solja majd az itt dolgozók bérezését, jövedelemelosztását, továbbá alapvető feltétele a stabilizálódásnak. Komoly, szociálpolitikai szempontból is figyelmet érdemlő, amiről Udvardy Béla informált bennünket. És emiatt arra számítanak, hogy mind a városi mind a megyei szervek támogatják elgondolásukat. Moldvay Győző Kővári Mihályné és Bóna Istvánné a Kontakta elosztó dugaszokat csomagolja A 81 éves Nagy Gergelyné a húzózárakat nyitózza Koplányi Sándorné és munkatársnői a gépek mellett (Fotó: Szabó Sándor)
