Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-19 / 271. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1985. november 19., kedd Gyöngyös felszabadulásának évfordulóján Ünnepi tanácsülés Ma kezdődik a szovjet-amerikai csúcstalálkozó A világ- és a magyar gazdaság (Folytatás az 1. oldalról) pes, jó minőségű termékek körét, megadva vele együtt az értékteremtő munka rangját! A továbbiakban hangsúlyoztál hogy a 80-as évek elején sikerült thegörizni népgazdaságunk nemzetközi fizetőképességét, amellyel megfelelő tekintélyt szerzett hazánk a világban. Fontos, hogy ezt a jövőben is fenntartsuk, gazdaságunk kiegyensúlyozott működése érdekében. Ä továbbiakban elemezte az 1985-ös népgazdasági terv első háromnegyed évi eredményeit, gondjait. Leszögezte, hogy a VII. ötéves tervben lényeges feladat gazdaságunk dinamizálása. Ebben pedig alapvető, hogy munkánk, és ezen keresztül a teljesítmények hatékonyságán javítsunk. Hangsúlyozta, hogÿ a működő tőkének a gazdaságba való jobb bevonására a közeljövőben ösztönzőbb rendelkezések jelennek meg. 1990-ig pedig új adórendszert dolgoznak -ki, amely elősegítheti a gazdaság működőképességének fokozását. Végezetül arról szólt, hogy a Magyar Kereskedelmi Kamara az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete alapján nyár óta társadalmi szervezetként működik. Fő feladata azonban továbbra is a2 érdekvédelem és az érdek- egyeztetés erősítése marad. Emellett új funkciója a csoportérdekek alapján a vállalati vezetők érdekeinek védelme, amelyet a Szakszervezeték Országos Tanácsával együttműködve dolgoznak ki. Az előadást vita követte. Ezután dr. Domán László bejelentette, hogy a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság életre hívja a vezetők klubját. Ezért kérte az érdekelteket, hogy minél többen kapcsolódjanak be ennék munkájába. Mentusz Károly A szovjet hősök emlékművénél helyezték el koszorúikat tegnap délelőtt Gyöngyösön a városi pártbizottság és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjainak küldöttei a város fel- szabadulásának 4L évfordulója alkalmából, majd délután 3 órakor a Vörös Hadsereg úton lévő emléktábla koszorúzására került sor. Itt a városi pártbizottság nevében Patócs László titkár és Szabó Géza politikai munkatárs, a tanács nevében dr. Tir Dezső elnök és Kis József elnökhelyettes koszorúzott. Az ünnepi tanácsülés délután 4 órakor kezdődött, amelyre meghívót kaptak a város díszpolgárai is, illetve azok, akik a Gyöngyösért kitüntetés tulajdonosai. Az ünnepi megemlékezést Murcsányi László elnökhelyettes mondotta. A város felszabadulásának évfordulóján adják át a Gyöngyösért kitüntetést, amelyet évenként egy személy kaphat meg. Most Keresztesi Lajos nyugalmazott tanácselnök-helyettes vette át a rubinokkal ékesített ötHétfőn Moszkvában megkezdte munkáját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 117. ülése. Az ülés napirendjén annak kérdései szerepelnek, hogyan fejleszthető a tagországok együttműködése a tudomány és a technika legfontosabb területein. E kérdések szorosan fűződnek a KGST-tagorszá- gok felső szintű gazdasági értekezletén meghozott döntések végrehajtásához. Az ülésen a tagállamok küldöttségeit miniszterelágú aranycsillagot, amelyet a város címere díszít. A Minisztertanács a Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést juttatta Horváth Istvánnénak, a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet üzemvezető-helyettesének, Pető Imrének, az Ipari szakközépiskola tanárának, Jaros Jánosnak, a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat osztályvezetőjének és Szabó Sándornak, az Ingatlankezelő Vállalat száDUtásvezetőjének. A Megye Művelődésügyéért kitüntető jelvényt Mjir- csányi Lászióné, az 5. Számú Általános Iskola igazgatója, Kelemen Árpád, a kitérőgyár igazgatója és Zsu- fárszky Zoltán, a Vidróczki Néptáncegyüttes művészeti vezetője vette át. A Megye Művelődésügyéért elismerő oklevelet a Thorez Bányaüzem és a Móra Ferenc Gyermekszínpad érdemelte ki. Négy személynek adták át a Társadalmi Munkáért kitüntető jelvényt. Elismerő oklevelet vett át a Mátraalji Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat Ságvári Endre szocialista brigádja. nök-helyettesek, állandó KGST-képviselők vezetik, a magyar küldöttséget Marjai József. A KGST VB legutóhbi, 116. ülését 1985. szeptember 24—26-án tartották meg Moszkvában. Akkor a tagállamok gazdasági és tudományos-műszaki szervezetei között közvetlen kapcsolatokról, ezek helyzetéről, lehetőségeiről, és távlatairól tanácskoztak, s különösen nagy figyelmet fordítottak a kooperáció kérdéseire. (Folytatás az 1. oldalról) unióbeli megsértéséről. A nyugati tudósítók egy részének érdeklődése a váratlan közbeszóló felé fordult, a többség viszont minden jel szerint a sajtóértekezlet folytatását igényelte. Miután azonban a rendet tartósan megzavarták, a szovjet szóvivő befejezte a tájékoztatót és megjegyezve, hogy „egyszerre nem lehet két személyre figyelni”, elhagyta a termet. Az emigránsnőt az incidens után a svájci szervezők megfosztották sajtóbelépőjétől. Robert McFarlane, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója délután igen óvatosan nyilatkozott a csúcs- találkozó kilátásairól. McFarlane, akit pedig az amerikai sajtó a Reagan-ta- nácsadók „mérsékeltjei” között emleget, ismét részletesen beszélt arról, miért kíván Washington kitartani az „űrvédelmi” tervek mellett. A politikus, visszatekintve a korábbi csúcstalálkozók történetére, hangsúlyozottan óvott a nagyobb várakozásoktól, hangsúlyozva, hogy ,,a béke nem a találkozótól függ”. Az amerikai szóvivő szerint „a nagyhatalmak nemzeti érzései erősebbeknek bizonyulhatnak” — ezért óvni kell az illúzióktól és realizmussal kell szemlélni a két nagyhatalom tárgyalásait. McFarlane szavaiból is világos volt, hogy az amerikai álláspont szerint a Szovjetunió „tartózkodó” világpolitikai magatartása esetén volna remény érdemi közeledésre Washington és Moszkva között. McFarlane egyébként elmondotta, hogy a kedd délelőtti \első tárgyalási fordulón, amely kétórás lesz, először Mihail Gorbacsov, (majd Ronald Reagan fejti ki nézeteit. ★ Kurt Fur gier, a Svájci Államszövetség elnöke tegnap délután előbb Ronald Reagan elnököt és feleségét, majd Mihail Gorbacsovot és feleségét fogadta. E találkozók a protokolláris formaságok után amerikai—svájci, illetve szovjet—svájci tárgyalásokká alakultak át. amelyeken a teljes tárgyaló- küldöttségek áttekintették elsősorban az államközi kapcsolatok kérdéseit, majd a ma kezdődő szovjet—amerikai csúcstalálkozóval összefüggő témakört és egészében a nemzetközi helyzetet. Délután sajtóértekezletet hívott össze Vlagyimir Lome jko, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, de egy provokáció miatt — mint jelentettük — pár bevezető szó után elhagyta a több száz újságíró által zsúfolásig megtöltött termet. Lomejko ezt követően szűk körű, másik sajtókonferencián adott tájékoztatást a szovjet—svájci tárgyalásokról. Ezeken a szovjet—svájci kétoldalú kapcsolatokról megállapították, hogy azok a legkülönbözőbb területeken jól fejlődnek. A két ország kereskedelmi áruforgalma évi egymilliárd rubel körül mozog. A svájci külügyminiszter 1986 tavaszán a Szovjetunióba látogat, egyebek között abból az alkalomból, hogy a két ország 40 éve lépett diplomáciai kapcsolatra egymással. Mihail Gorbacsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió tiszteli Svájc állandó semlegességét, egyebek között helyesli azt a módot, ahogyan ezt a gyakorlatban megvalósítja, aktívan elősegítve a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételét Szovjet részről kiemelték, hogy nagy fontosságot tulajdonítanak az emberi jogok érvényesítésének, készek megoldani a felvetődő kérdéseket, ha ez a terület a célzatosságtól és spekulációktól mentessé válik — hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára A szovjet—svájci tárgyalásokon foglalkoztak az enyhülés sorsával. Külön kitértek a stockholmi konferenciára, amelyen a közelmúltban az európai semleges és el nem kötelezett országok új javaslatot terjesztettek elő. Kurt Furgler svájci államelnök hangot adott annak a reményének, hogy a genfi csúcstalálkozó lendületet ad a bizalom- és biztonságerősítő kérdésekkel foglakozó, stockholmi értekezletnek. Mihail Gorbacsov határo- zóttan állást foglalt a fegyverkezési hajsza „pokoli vonatának" megállítása mellett Hangsúlyozta a felelős cselekvés szükségességét mindenki részéről, sürgette a nemzetközi bizalom helyre- állítását. Az esti órákban újabb sajtóértekezletet tartott az amerikai küldöttség tagjaként Genf ben tartózkodó Robert McFarlane, Reagan elnök nemzetbiztonsági tanácsadója •ér Mihail Gorbacsov hétfőn, a Szovjetunió genfi képviseletén találkozott a svájci városban működő szovjet intézmények dolgozóival a Genfben székelő nemzetközi szervezetek szovjet alkalmazottaival. Mint a Szovjet Televízió híradóműsora beszámolt róla, az SZKP . KB főtitkára kijelentette, hogy nagy munka vár a ma kezdődő csúcs- találkozó résztvevőire. „Nem tudjuk, milyen eredményt hoz a találkozó, de mindent meg kell tenni, hogy a nemzetközi helyzet javulásához vezessen” — mondotta Gorbacsov Az SZKP főtitkára röviden tájékoztatta a fogadására megjelenteket a Szovjetunió belpolitikai életének legidőszerűbb kérdéseiről, az SZKP XXVII. kongresszusának előkészületeiről Moszkva: Megnyílt a KGST VB 117. ülése PROFILOK HÁTTÉRREL Mihail Gorbacsov Alig fél éve áll az SZKP élén, s ez alatt az idő alatt valószínűleg többször szerepelt a a világsajtóban, mint elődei hosszú évek alatt. Stílusa, dinamizmusa, következetessége zavarba hozta a tapasztalt szovjetológu- sokat és kremlinológusokat. „Gorbacsov-je- lenségről” írnak a nyugati lapok, s félig- meddig ironizálva, új orosz csodafegyverként emlegetik. Mások viszont megpróbálták „propaganda-hadjáratnak” feltüntetni az SZKP KB főtitkárának fellépését, s eddigi tevékenységéből csak a felszíni és látványos elemeket emelték ki. Ronald Reagan 1976-ban vesztett Gerald Ford ellen, s nem nyerte el a republikánus elnökjelöltséget. Életrajzírója szerint, a későbbi elnök ekkor azt mondta fiának: — Tudod, mi az, ami legjobban bánt? Arra számítottam, hogy leülhetek Brezsnyevvel megtárgyalni a SALT —II. szerződést. Hallgatni akartam a tolmácsot, amint vagy másfél órán keresztül magyarázza nekem, milyen engedményeket kellene tennie az Egyesült Államok elnökének Brezsnyev szerint, ha barátságban akar élni az oroszokkal. Azután lassan fölkeltem volna, körbesétáltam volna az asztal körül, és csak ennyit súgtam volna a fülébe: „nyet". A dél-oroszországi parasztcsalád fia, a most ötvennégy éves jogász, agrárközgazdász gyors, de mégis tipikusnak mondható szovjet karriert futott be. Tizenöt éves, amikor szülőfalujában kombáj- nosként dolgozni kezd — a háború utáni évek nehéz időszaka ez. Tehetsége — s nyilván kiemelkedő munkája — segíti hozzá, hogy 19 évesen Moszkvába kerül. Az ország első felsőoktatási intézményében, a Lomonoszov Egyetemen jogászdiplomát kap. Hazatér, de nem az igazságszolgáltatásnál helyezkedik el, hanem az ifjúsági szövetség aktivistája lesz, 1955-ben a sztavropoli Komszomol első titkárává választják. Különböző párttisztségeket tölt be ezután, s közben városának főiskoláján agrár-közgazdaságtant tanul. 1970-ben — viszonylag fiatalon tehát — a sztavropoli terület pártbizottságának első titkára. Ezen a rendkívül termékeny, hagyományos mezőgazdasági területen figyelme érthető módon az agrárszektor termelésének fellendítésére irányul A kolhozokat egy sor kötöttségtől szabadítja meg, s az önelszámoló brigádok módszerének bevezetését szorgalmazza. 1978 — az SZKP KB titkára, egy évre rá a politikai bizottság póttagja. A mezőgazdaság felelőseként az élelmiszerprogram kidolgozója, kb-titkár- ként először a mezőgazdaság ügyeiért felelős. Jár külföldön: Magyarországon, Kanadában, Nagy-Britanniában, s más országokban, s járja a szovjet ország tájait. Országjáró kedve nem csappant meg, mióta a párt első embere. Iparvárosokban, nyersanyagtermelő körzetekben személyesen gyűjt tapasztalatokat arról, mi is történik, miként valósulnak meg a párthatározatok vagy mi akadályozza azok végrehajtását. Az, amit hirdet mindenütt: új, felgyorsított munkastílus; az erők és tartalékok felszabadítására, fegyelemre van szükség, hogy kihasználják a szocializmus lehetőségeit, jobban lássák el a szovjet népet. A szocialista építés felgyorsítása, az intenzív fejlesztés a gorba- csovi program fő vonala. Külpolitikai megnyilatkozásaiban is azt akarja megértetni, hogy a szovjet állam békeszerető, együttélésre törekvő vonalának ez az alapja. Az ötvennégy éves vezető nyílt ember, közvetlensége, humora megkapta a vele tárgyalt nyugati politikusokat és — személyes emlék — a varsói repülőtéren őt búcsúztató helybelieket. Szakszerűsége és következetessége alapvonásai közé tartozik. Ezért is írta a hamurgi Die Zeit: Gorbacsov Párizsban komoly és komolyan veendő tárgyalófélnek bizonyult, Olyan embernek, akiyel együtt lehet működni. Most Ronald Reaganén a sor. Most neki kell bizonyítania, hogy rugalmasság, realizmus és enyhülési készség dolgában ő sem marad el Gorbacsovtól. Majd tíz év telt el azóta, hogy Reagan állítólag elmesélte ezt a vízióját. Hitelességéért az életrajzíró a felelősséget az elnök fiára hárítja, ám tény: elnökségének évei alatt ez a „nyet” több ízben elhangzott már. Most mégis sor kerül a találkozóra, ami önmagában ugyan még nem jelenti azt, hogy az elnök megtanulta volna a „da” szót is, de talán nem azért tölt két napot Genfben a Fehér Ház lakója, hogy végül megtegye az asztal körüli sétát... Az elmúlt kilenc év alatt Reagant kétszer, Választották meg elnökké, s átélt egy súlyos merényletet is. Elnökségének évei alatt gazdasági mélypont és: mérsékelt fellendülés, rekord munkanélküliség és az infláció megfékezése egyaránt előfordult. A nyugati világban elterjedt a „reaganizmus” kifejezés ami az elnök politikai filozófiáját jelöli: gazdasági konzervativizmusba szociális kiadások csökkentése belföldön — erőpolitika kifelé, különösen a nagy keleti partner irányába. Ma azonban már az elnök, aki hetvennégy éves, s a közelmúltban több műtéten esett át, nem akarja kizárólag a harcias és fegyverkező államférfi képét hagyni maga után. Egyébként pályafutása alatt nem ez lenne az első változás. Az illinoisi Tampico szülötte, a kisvárosi főiskola futballsztárja, a későbbi sportriporter és hollywoodi filmszínész fiatal korában liberális demokratának számított. A háború után a színészszakszervezet elnökeként vált harcos konzervatívvá, mivel úrrá lett rajta a meggyőződés, hogy „Moszkva ügynökei, a kommunisták” kezükbe akarják kaparintani az amerikai filmipart. A negyvenes-ötvenes évek uralkodó amerikai eszmerendszere gyakorolt leginkább maradandó hatást Reagan gondolkodására. Később, mint a General Electric óriáskonszern jól fizetett tv-showman-je, politikai vezérszónoka, hosszú évekig volt e nagyon is leegyszerűsítő ideológia profi hirdetője. A Reagan pályáját elemzők ugyanakkor kiemelik hosszú politikai pályafutása (nyolc évi kaliforniai kormányzóság, az elnöki évek) során a volt filmszínész elsajátította a politikai kompromisszumok művészetét is IN^jndenesetre pályájának most meghatározó pontjához érkezett. Talán csak egy, hasonló súlyú lehetősége volt életének: állítólag a háború alatt nagy esélye volt arra, hogy eljátssza a Casablanca főszerepét. Amit végül is Humphrey Bogart kapott meg, s mint mondják, ez az akkori filmipari döntés talán egyaránt befolyásolta a celluloidszalag művészetének és Amerika későbbi politikai életének sodrát. M. G
