Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-19 / 271. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. november 19., kedd 3. Az antiinflációs politikáról A kérdésfeltevés jogosultságát az adja. hogy az európai országok többsége az utóbbi években a mienknél kisebb inflációs rátával, nagyobb növekedést ér el. Az infláció olyan sajátos jelenség, amit senki sem szeret, ami sem a lakosságnak, sem a vállalatoknak, sem a költségvetésnek nem jó. Akkor hát kinek érdeke? Az a fajta gazdaságfilozófia ugyanis, hogy az ösztönzés, differenciálódás, a hiánygazdálkodás felszámolása, az adósságszolgálati kötelességek teljesítése és a cserearányromlás miatt jövedelmet kell kivonni a gazdaságból, egyre tarthatatlanabb. Belátható időn belül A gyakorlatban néhány éve az inflációnak ilyen pozitívnak vélt oldala nélkül csupán negatív hatásaival találkozunk. Ez a vélekedés az inflációs rátának természetesen csak az egyébként kivédhető hányada erejéig jogos. A kérdés a valóságban ennél is bonyolultabb. Ez az oka annak, hogy ahány közgazdász, annyi vélemény. Az okfejtés logikai sorrendjét — kivételesen — megfordítva, azaz a konklúzióval kezdve, a ma belátható időn belül az inflációt nem tudjuk megszüntetni, reálisan annak legfeljebb 5—6 százalékos szintre való lenyomását tűzhetjük ki célul. Az infláció nem ok, hanem okozat, tünet, a gazdaság lázmérője. Olyan jelző- rendszer, amely túlnyomó- részt késleltetve és kiélezve utólag jelzi az újratermelés arányainak megbomlását. Az infláció tartós, hosszú és érdemi mérséklése azoknak az okoknak a megszüntetését kívánja meg. amelyek előidézik. Az infláció negatív hatásai mértékének fokozódásával egyenes arányban nőnek. Az infláció nálunk és most nem élénkíti a gazdaságot, hanem az utólagos elvonások és az áremelkedések okozta automatikus nyereségnövekedés révén, fékezi — vagy legalábbis nem kényszeríti ki — azokat a gazdasági teljesítményeket, amelyeken mélyen gyökerező gazdasági gondjaink enyhítése, majd tartós megoldása múlik. Az inflációt gyakran és majdnem kizárólag társadalmi és politikai érvekkel támadják. Ezért a gazdasági szakemberek majdnem hogy kívülről, felülről rájuk kényszerített 11/1. féknek tekintik a fogyasztói árszint számszerűleg limitált mértékét. Ezt hibás közelítésnek érzem. A politika és a lakosság érthető módon inflációellenes, mert az árszintemelkedés szétzilálja — mégpedig spontán és társadalmilag igazságtalan módon — a kialakult jövedelemarányokat. A gyengéket és szegényeket sújtja jobban. Ezen ugyan különféle technikai eszközökkel lehet segíteni, de ezek tovább gerjesztik és gyorsítják az inflációt, mert a pénzbeli jövedelmek növelésével szemben még elvben sem állítanak semmiféle teljesítménykövetelményt. Az infláció okozta valódi károk azonban gazdasági jellegűek. Az árszintemelkedés védelmet nyújt a gyenge teljesítményt nyújtóknak, mert a magasabb ár fedezetet nyújt a rosszabb hatékonyságra is. Az árszintemelkedés folytán jelentkező nagyobb nyereség utólagos elvonása éppen a jobb teljesítményt nyújtó vállalatokat sújtja. Az infláció tehát a vállalati teljesítmények elismerését (az adózás utáni nyereséget) inkább nivellálja, semmint differenciálná. Inflációban nem lehetnek megalapozottak a gazdaságossági számítások. Csökken a takarékosságra való hajlam, vagy csak igen magas áron (kamattal) tartható fenn. ami viszont erősíti az inflációt. Rongálja a verseny- képességet Az infláció növeli a nem munkából eredő jövedelmek növelésének esélyeit, a valódi teljesítményekkel (munkával) megalapozott jövedelmekkel szemben. Egy kis ország esetében, ha az infláció jóval magasabb mértékű, mint a vele kereskedő országokban, akkor ez a körülmény önmagában is rontja versenyképességét. Ha pedig ennek ellensúlyozására a gyorsan infláló ország saját valutáját erőteljesen és rendszeresen leértékeli, akkor ezzel csak fokozza az inflációt. Az inflációt gerjesztő tényezőkről, okokról dióhéjban: Az okok hosszú láncolatában a pálma holtversenyben a gazdaság veszteség- forrásait és a hiányt illeti. A veszteségforrások hatása kivédhetetlen. Az árak és bérek lefelé merevek. Akik ezt csupán a magyarországi irányítási rendszer termékének tekintik, megfeledkeznek arról, hogy világjelenségről van szó. Harmadikként egy egész csokor: inflációt gerjeszt a veszteségtérítő támogatáspolitika, a továbbiakban erről kissé részletesebben is szó esik, — a beruházások alacsony hatékonysága és a beruházási források megdrágítása. A magas kamatszint, a forintnak a konvertibilis valutához viszonyított leértékelése. Az importáraik begyűrűzése, amikor a világpiaci árak a hazainál gyorsabban nőnek. A termelési tényezők nagy- • arányú adóztatása. A nemzetközi viszonylatban is magasnak ítélhető magyar adóprés emellett az export jövedelmezőségét is rontja, s vállalataink versenyhelyze- tét, alkupozícióját is gyengíti. Az adósságtörlesztés, azáltal, hogy a kiáramlott munkajövedelmekkel — a kényszerű export miatt — kisebb árualap állhat szemben, a két oldalt viszont csak a fogyasztói árak emelkedésével lehet egyensúlyba hozni, kivéve, ha a gazdaságvezetés azt a beruházások mérséklésével kompenzálja. Az ár, különösen a fogyasztói árak támogatásának leépítése. Mind az értékarányos fogyasztói ár, mind az egyensúlyi árfolyam megteremtéséhez alapvető népgazdasági érdekeink fűződnek, és éppen az irányukba tett lépések miatt emelkedik időről időre a mechanizmusküszöb fölé az inflációs ráta. Végül a szakirodalomban költség és keresetinflációs — az előbbiekhez egyébként sok szállal kapcsolódó — tényezőcsoportra kell még utalni. (Folytatjuk) Dr. Barta Imre a közgazdaságtudományok kandidátusa Jó hír az építkezőknek A műanyagok felhasználási területei egyre bővülnek világszerte: az építőiparban is megjelentek, mindinkább kiszorítva egyes természetes anyagokat, elsősorban a fémeket. Ez nem véletlen, hiszen a műanyag elemeknek igen sok előnyük van: előállításuk olcsóbb, könnyebbek, egyszerűbbek, gyorsabban szerelhetők, korrózióállóak, hogy csak néhány jó tulajdonságot említsünk. E korszerű termékek forgalmazásának elősegítésére a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat termékbemutatót és ankétot rendezett a napokban a budapesti Fészek Áruházban. Ezt egy — a belkereskedelmi minisztérium védnökségével — a Tüzéppel kötött megállapodás előzte meg, amelynek célja, hogy az évente mintegy 60 ezer magánerős építkezéshez minél több olcsó műanyag csövet, idomot, és más kelléket kínáljanak a lakosságnak. A MMV a Tíizép segítségével ezeket a szerkezeti elemeket ezentúl rendszerben szeretné értékesíteni: azaz lehetővé akarják tarant, hogy a vevők egy helyen megvásárolhassák az építkezéshez szükséges összes műanyag szerkezeti elemet a kellékekkel — például ragasztó — együtt, s még szakmai tanáccsal is szolgálnak az eladók. Az építőipari vállalatok már kedvező tapasztalatokat szereztek a lakások hidegvízellátó rendszerének kialakításához szükséges műanyag csövek és idomok alkalmazásában. Ezek a termékek a PVC nyomó-, lefolyó-, és csatornacsövek jól és gazdaságosan helyettesítik a horganyzott acélcsöveket, amelyeket nagyrészt importból szerzünk be. A PVC-csövek alkalmazásával mintegy 30 százalékkal olcsóbb a lakások vízellátó és elvezető rendszerének kialakítása. Ugyancsak elsősorban a magánépítkezők és a lakásfelújítók figyelmébe ajánlja a gyár új típusú műanyag tapétáját, amely helyettesíti a.csempét, de olcsóbb annál, valamint a tetőfedési alátét fóliát. Ez utóbbi feleslegessé teszi a cserép és palatető alá használt kátránypapírt, ugyanakkor tartó- sabb, olcsóbb, könnyebb annál, s az sem utolsó szempont, hogy a beépítés munkaidőigénye csak ötödé a hagyományos módon végzett alátétfedés munkaidejének. A Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat hagyományos kemény műanyag padlói mellett korszerű habbetétes, habalátétes, melegpadlókat is elkezdett gyártani az idén. A vállalat elképzelése szerint a műanyag hidegvíz-csöveket és a szerelés tartozékait néhány hónap múlva már nemcsak a budapesti Fészek Áruházban lehet majd megvásárolni, hanem az ország egyre több Tü- zép-telepén, amelyek a magánépítkezők legfontosabb beszerzési helyei. Ugyanott a fóliák és a „linóleumok” is kaphatók lesznek. Ai. É. Export, amely nem ment füstbe Jó évet zár a Dohányfermentáló Vállalat kápolnai üzeme Örömmel értesül az ember exportsikerekről: hazánk fizetőképességének megőrzéséhez, adósságainak törlesztéséhez minden centre, pfenigre szükség van. A Dohányfermentáló Vállalat kápolnai üzemének vezetője, Tóth János eredményes évről számolhat be, nemcsak hogy teljesítették a tőkés kivitelre vonatkozó terveiket, de alaposan túl is szárnyalták: a mérleg jelenleg 136 százalékot mutat. Azért kerestük fel az üzemet, hogy tájékozódjunk, mi áll a háttérben. Egy jellegzetes kép szezon közepéről: szárításra készítik elő a dohányt Mint a termelőegység vezetője elmondta, ez egyike az ország legrégebbi dohánybeváltóinak. A Kiegyezés utáni időszakban létesült, s felvásárolta a környéken termelt illatos növényt. Ma kis híján egész Heves megye területén megveszi a terményt. Mint megtudtuk, két fajtával foglalkoznak, az egyik a mesterségesen szárított hevesi, a másik a természetes úton szárított nagylevelű barna. Érdekes, hogy a hevesi elnevezés a Virginia-fajtára használatos: az 1930-as évek végén itt terjedt el legnagyobb mértékben termelése, így a felszabadulás után erről a területről kapta nevét. A szerződéses partnerek kétharmada magántermelő, a többi termelőszövetkezet: kiemelkedik a káli Károlyi Mihály, az erdőtelki Szabadság, a besenyőtelki Lenin és az átányi Búzakalász közös gazdaság közülük. Nem járnak rosszul: jövedelmező ez a foglalatosság. Mint megtudtuk: a fermentálás, egy lépés a feldolgozásban, hőkezeléssel érlelik a szűzdohányt. Mindezt már Szolnokon végzik el. Átlagban 130—140 dolgozó serénykedik a kápolnai üzemben. Javarészt a hajrában van szükség a munkáskézre, a napokban éppen csendes a telep, mert az egyik szezon lezárult, s következik nemsokára a másik, a nagy levelű, száraz dohánnyal. Az eddigi adatok szerint az ipari szárítású hevesiből 18 ezer mázsa, a termelői szárításúból 4500 mázsa érkezett be. Előreláthatóan négyezer mázsa lesz a termés a nagy levelű száraz ból. A tervezettnél ez 25— 30 százalékkal több, s ez annak tulajdonítható, hogy új fajokat nemesítettek ki a szakemberek. A hazai újdonságok mennyiségileg és minőségileg is kedvezőbbek régi társaiknál. Mint az üzem vezetője hangsúlyozta, több terméket is fogadni tudnának, szinte korlátlanok a lehetőségeik a szárítva érkezett dohány terén. Jó lenne, ha többen vállalkoznának dohányültetésre. A hevesi fajta kiválóan terem a Tárná mentén, a hevesi homokháton, de a nagy levelű a megye minden talajtípusán otthonra lelhet. Két típusú miniszárító is forgalomba került az utóbbi időszakban, így aránylag kis beruházással, kedvező hitelfeltételekkel — lévén exportra kerülő termény a dohány —, s aránylag nagy haszonnal lehet belevágni a termelésbe. Tóth János szerint két esztendő alatt az összes bekerülési költség megtérül. A kápolnai üzem fontos szerepet tölt be a környéken, munkalehetőséget ad sokaknak. Néhány évvel ezelőtt szerződést kötöttek a Duna Csokoládégyárral: e megegyezés keretében az édességéket — macskanyelvet, csokitéglát stb. — itt csomagolják. így nemcsak az idényben dolgozhatnak a munkásoik, de holtszezonban is kellemes körülmények között végezhető feladatot kaphatnak. Arról is érdeklődtünk, hogy a jó eredmény menynyiben tükröződik a dolgozók borítékában. Mint megtudtuk: nyereségrészesedésként, de alapbéremelésként is megfizetik a többletteljesítményt. Több érdekes tapasztalatot nyertünk tehát Kápolnán: a jobb fajta, a rugalmas gazdálkodás, az értelmes kooperáció meghozza gyümölcsét. Az így szerzett nyereség egyaránt szolgálja hazánk és az ott dolgozók érdekeit. Nem ment „füstbe” az export, hanem tudatosan, jó minőségben fejlesztik az adottságokra támaszkodva a kápolnaiak a kivitelt. Gábor László Nem könnyű itt a munka a csúcsidőben (Fotó: Perl Márton) Száritóba kerül az élvezeti cikk