Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. november 16., szómból Káli kalkulálás Betonba ágyazott jelen Szucsik István — Nézze meg azt a járókerékházat — mutat a lakatos a behemót beégető kemence egyik elemére. — Eredetileg svédek szállították nekünk, dollárért. „Ügy nézzék meg, hogy az áráért egy családi házat kaphatnának” — mondta nekünk annak idején az egyik megrendelő vállalat főmérnöke. De már nem tudunk dollárral fizetni, így hát ehhez a mostani kemencéhez mi magunk készítettük a járókerékházat. Eltartott hónapokig, de a következővel, ha kellene, már körülbelül háromszáz munkaóra alatt végeznénk. — Miért vállalták a fárasztó szakmai próbatételt? — Mert ,rá voltunk szorítva. Sok a„ha” Termékskálájának szélesítésére törekszik a Tarna- mente Ipari Szövetkezet. A Kálban levő üzem túlnyomó- részt beégetőkemencéket és betonba ágyazott szerelvényeket készít hazai megrendelőknek. Ezzel, mint fogalmaznak: „tisztességes” nyereséget, számítások szerint 15—17 millió forint éves eredményt érnek el. Mégis, miként diplomatikusan közük: „több százezer” forint ráfordítással megvették a műszaki egyeterti egyik li- cencét, egy talajinjektáló berendezés terveit és gyártási engedélyét. Miért? — Ámbár az ipari szövetkezetek nagy része együttműködési munkákkal tölti ki kapacitását, a legtöbbjük törekszik saját késztermék kibocsátására is — tárja föl a szakmai mozgatórugókat Szucsik István elnök. — Jó volna ugyanis mérsékelni a tulajdonképpen kiszolgáltatott helyzettel járó bizonytalanságot. Mert ha a beruházási lehetőségek szélesednek, szükség lesz továbbra is a betonba ágyazott szerelvényeinkre. Ha a gépipar fellendül, lesz piaca a lakk- beégető-kemencéinknek.. Sok a „ha”! Így hát szeretnénk fölkelteni a keresletet a talajinjektáló iránt és elSándor József érni, hogy ezzel a termékkei kapcsolatban inkább a megrendelők függjenek tőlünk, mint fordítva. Iszapbirkózás? Mi legyen az olajiszappal? A kérdés elsősorban a kiterjedt olajbányászattal rendelkező országokat foglalkoztatja. Egy megoldást a műszaki egyetemen dolgoztak ki: a felszín alá juttatott iszapot baktériumokkal elbontva visszaadni a természetnek. A talajinjektáló berendezés tehát eredetileg olaj iszap számára készült. Am, hamar kiderült róla, hogy szerves trágya kijuttatására, vagy talajzáróréteg kialakítására is éppúgy alkalmas. A hat éve kész eljárásra eddig senki nem figyelt. Az Infó Gmk házalt vele, s idén a káliakban vevőre akadt. — A prototípust, szórólapok kínálásával kiállítottuk az OMÉK-en, majd szűkebb szakmai közönségnek Gödöllőn és Kompolton is bemutattuk. — részletezi az elnök a marketing eddigi mozzanatait. — A mai napig megrendelés nem futott be, csupán szakmai jellegű érdeklődés nyilvánult meg iránta, nagy örömünkre szovjet részről is! Az új termék eddigi egyetlen példánya a kápolnai üzemegység udvarán áll. Egyik készítője, Sándor József a lakatos szakember szemszögéből ítéli meg: — A mezőgazdaságnak hasznára lehet, de nekünk szakmailag nem jelentett igényes feladatot: könnyűszerrel elkészítettük — emlékezik vissza a munkaruhás, svájcisapkás férfi. — Sokkal jobban próbára tesz minket egy-egy kemence összeállítása. Vegye szemügyre, ami most áll a műhelyünkben. Tizenegy méter hosszú szerkezet, precízen belőve. Minden derékszögben áll. semmi nincs elcsavarodva a nyolc—tíz tonnás tömegben. Mint a műhelyben elmondják, a szövetkezet nem mindig volt alkalmas hasonlóan Gasparovics István bonyolult termékek gyártására: az utóbbi nyolc-tíz évben forrott ki az a helyi munkakultúra, amely megbirkózik a minőségi feladatokkal. — Már régóta ei akarom mondani az újságíróknak, hogy érzékelünk egy ellentmondást, amit nem tudunk megmagyarázni — mondja a tapasztalt csoportvezető. — Amikor idekerültem, 11 éve. sokkal egyszerűbb munkákat végeztünk, mégis sokkal nagyobb nyereségrészesedést vittünk haza. Akkor ötezer forintot, most pedig a ti- zedrészévei ballaghatunk. Pedig jó lenne a nehéz gazdasági körülmények között is értékelni, ha az ember néha még otthon, elalvás előtt is a munkafeladaton gondolkozik. Ha nincs rá ke. ret, a szóbeli elismerés is nagyon jólesik! Argon Vgmk-nak hívják azt a munkacsoportot, amelyben termelve a lakatosok — köztük Sándor József is — kiegészíti jövedelmét, egyúttal új kapacitást teremtve a szövetkezetnek. Kábeltartókat gyártanak szovjet piacra. Újra várva A több mint kétszáz embert foglalkoztató, idén 78 millió forint termelési értéket előállító szövetkezet a tőkés kivitelt is tervezi. Nyugatnémet piacra kerülő raktári konténerek gyártásához egyelőre a megállapodást készítik elő. Más irányban is készek a nyitásra a vezetők. És a kollektíva? — Mindent elkészítünk, ami megrendelést kapunk, sose válogattunk — állítja meggyőződötten Gasparovics István telepvezető-helyettes. — Van itt jó pár ember, aki kifejezetten az új feladatoknak örül! Azon van, hagy gondolkozhasson, törhesse az agyát. A zöme úgy akar dolgozni, hogy évek múlva is rámutathasson egy-egy munkadarabra: azt én csináltam. Ne pedig inkább elfordítsa a fejét... Molnár Pál A talajinjektáló berendezést „mustrálja” Balogh Sándor Készül a lakkégető kemence telepvezető és Hajdú István TMK-mfivezető (Fotó: Perl Márton) 740 millió doboz gyufa Hiába a gázöngyújtók sokasága, a különböző elektromos és egyéb gyújtóeszközök számtalan változata, a gyufa most sem hiányzik a háztartásokból, a dohányosok zsebéből. A hazai igényeket a Gyufaipani Vállalat budapesti és szegedi gyára kielégíti. A két gyárban összesen 740 millió doboz különböző — normál, levél, reklám — gyufát gyártanak. Ebből csaknem 100 millió dobozzal NSZK-ba és Hollandiába exportálnak. Felvételünk a budapesti gyárban készült. A gyufaszálak mártását ellenőrzi Selyem Judit (MTl-fotó; Fehér József felvétele — KS) MILYEN A TOKAJI ÉS AZ EGRI? Londoni lapok a magyar borkultúráról 1854-ben a Londoni Times, az Observer, az Atlas, a Weekly Dispatch, a Lloyd’s Newspaper és a Spectater, a Morning Advertiser érdekes recenzió- amelynek szerzője Miss A. M. Birbeck (feltehetően kát közöltek egy Angliában megjelent könyvről, álnév, elképzelhető, hogy e könyv egy emigráns magyar tollából való) címe pedig „Gazdasági és történelmi tallózások Kelet-Európáböl”. A kiadvány — címe ellenére — elsősorban Magyar- országgal foglalkozik nagyon részletesen és tárgyilagosan ismerteti a vesztes 1848 49- es szabadságharc .utáni gazdasági és társadalmi helyzetet. E könyv tehát mindenképpen érdekes, ám a bor és a szőlőkultúra szerelmesei részére azért is jelenthet szenzáció, mivel „Erlau and if s vine culture” című fejezetében leírja nemcsak az egri, de a tokaji borokat is, ezzel is bizonyítva, hogy ez időtájt Angliában már mindkettő ismert lehetett. Egy kis történelem A szerző, visszatekintve a magyar szőlőtermelés őskorára, azt hazánkban, egészen a római uralomig vezeti visz- sza: „Magyarország — amint azt jól tudjuk — bortermelő ország. A legelső szőlőt a harmadik évszázadban Pro- bus római császár hozatta be,' aki ahelyett, hogy légióval elpusztittatta volna az országot. meghonosíttatta a szőlőkultúrát a Duna lankás partjainak termékeny vidékein. A szőlőtermelés azonban annak dacára, hogy a klíma és a talaj fölöttébb kedvező volt, csak a tizenkettedik században terjedt el általánosságban. Ekkor azonban a szőlőtermelés meghonosodott úgy a szelídebb hajlatokon, mint a terjedelmes síkságokon is: „jelenleg (1S54H 400 000 arcre Ikb. 900 000 kát. hold) terület terem évente mintegy 30 000 000 akó bort. — E hatalmas mennyiségnek a harmada fehér; köztük a legkiválóbb az a zöldessárga szín- árnyalatú tüzes nektár, amelyet tokajinak neveznek. — Ez a Tokaj város körül fekvő mésztartalmú hegyeken terem, s e néven 1660 óta egész Európában híressé vált. Magyarország dúsan termő tájain sok kitűnő fajtájú szőlő terem, amely erejére, tüzességére, ízére felveszi a versenyt a legfinomabb burgundi borokkal is. Ezek között az egri és a budai borok vezetnek. Ezek után a szerző elmondja: könyvével egyik célja az, hogy szemléltető képet adjon arról, miként művelik a szőlőt ezen a vidéken például Eger környékén: „A szelíd éghajlat, a felhőtlen szabad ég, a pompás szőlők és gyümölcsösök birtoka és a természettel való állandó érintkezés boldoggá és megelégedetté tette ezt a népet. mely társadalmi fokozatokra tagoltan bár, de mind egy és ugyanazon közös fókuszban, patriotizmusában és a bortermelésben találja összpontosítva érdekeit, reménységeit, gondjait, — Minden családnak, még a legszegényebbnek is, megvan a maga kis szőlője és kunyhója, utóbbi ha ném isi magában a városban, de legalább a határban, a hegyek között. — Minden háztartáshoz — sine }ua non — hozzátartozik a pince, a gazda borszükségletének megfelelő mennyiségű hordóval. „A szőlővel és borral való állandó foglalkozás Eger népét derűs jókedvvel áldotta meg. Mindent, amit tesznek és mondanak, azt frissességgel és életkedvvel teszik és mondják. „Így teszik ezt, mikor kora reggel puttonnal és szerszámmal a hátukon, kemény munkára készen, sietnek ki a hegyre akkor is, mikor napszálltával festői csoportokban hazafelé iparkodnak, vagy mikor ünnepnapon. vásárnap délután a maguk sajátságos módján éneklik maguk készítette csinos dalaikat.” Szüret az egri hegyen Idillikus ez a kép, amit a messzeség megszépít. Különösen vonatkozik ez osztálykülönbségekre. Ám a betakarítás leírása nemcsak szép és igaz, de mesteri kézre vall: „Az átlagtermés az egri hegyen évenkint körülbelül egy fél millió akót tesz ki, melyből a szegényebb, napszámba is járó szőlőmunkásra 40 akónál több nem jut, ellenben a tehetősebb birtokosok jó termés esetén ezer akót is szüretelnek. A déli fekvésű, bőséges termőfölddel borított sziklás oldal a legkedvezőbb a szőlőtermelésre. Átlagban minden harmadik évben van jó termés. A kedvező évjáratbeli bor megfelelő kezelés mellett harminc, negyven évig is eltartható. A szüretet megelőző hónap minden évben a legérdekesebb időszak Egerben, amikor a szürethez való előkészületeket teszik meg. Az egész város szokatlanul élénk és mozgalmas. Messze hangzik a kalapács a hordókon és a szüretelő kádakon. Meghúzzák rajtuk az abroncsokat, kiforrázzák, szóval: alkalmassá teszik a hegyről bekerülő zavaros lé (azaz must) befogadására. A piacokon, utcákon, házakban és udvarokban egyebet nem tesznek az emberek, mint hordókat tar- goncáznak, gurítanak, készítik a tölgyfahordókat és nyírfa-abroncsokat, melyekhez az anyagot a Mátra erdeiből szállítják. Ez az iparág az erdei lakosság legkifi- zetőbb foglalkozása. Tizennégy nappa) előbb a szűrei megkezdésének időpontját hivatalosan közhírré teszik." Az előkészületek után megkezdődik a szüret. A jószemű szerzőnek egri és tokaji szőlők feldolgozásáról is van nagyon érdekes mondanivalója. „Miután a cefrét beszállították a présházba, azt át- lyuggatott fenekű faedényekbe öntik, melyek szélesebb kádakba vannak állítva. Ezekben a kádakban tartják a „törkölyt” összezúzott fürtöket — a kiforrás, az erjedés ideje alatt, A fehér .mustot ne111 hagyják a törkölyön 24 óráig sem, hanem mindjárt' hordókba szűrik, míg a fekete szőlő mustját tizenkét napig rajtahagyják a törkölyön. A mustnak a szőlőhéján való hosszas állása adja meg a bornak a sötét piros színt és tartósab- bá is .teszi azt, míg a fürtnek a szárából a cserzöanyagot vonja ki, s ezért van szüksége a bornak több évre ahhoz, hogy tökéletesen megtisztuljon. A világos piros színű bort „Schiller"-nek nevezik. Ezt a fekete fürtökből nyerik és egy napi törkölyön való erjesztés után hordókba szűrik. Miután a mustot lecsapolták a törkölyről, azt faprésbe-sutúba. — egy egyszerű csavaró szerkezetbe teszik, melyet egy ember is elhajt. A kipréselt törkölyből egy pálinkaféle italt desztillálnak. Figyelmet érdemlő vállalkozás Különösen meleg időjárású években, amikor már jól beérett a szőlő, a topped t- aszott szemeket kicsipegetik és puttonyokban félreteszik. A sűrű nedűt, ami abból magától kicsurog, eszenciának nevezik és mint ritkaságot, mint különleges csemegét, csak nagyon ünnepies alkalommal veszik elő, piacra pedig soha sem viszik. Ezekre a kiszemelgetett szőlőszemekre aztán jó minőségű óbort öntenek, ami az eszenciát a szőlőszemekből többnapi állás után kivonja. Ez adja a híres italt, amelyik tokaji néven ismeretes. íme, így látta a magyar szőlő- és bortermelés viszonyait egy velünk szimpatizáló angol szerző, hazánk vérzivataros éveiben, a vesztett szabadságharcot követő időszakban egészen pontosan 1850-ben. Véleménye és nem titkolt rokonszenve kiállást jelentett akkor Angliában nemcsak az egri tokaji borok, de az elnyornás alatt sínylődő magyar nép mellett is. Mindenesetre mint a magyar bortörténet egyik Miss A. vbgk uvbgk vbgkqj korai külföldi propagátora figyelmet érdemel, hiszen ezzel bizonyára hozzájárult a múlt század derekán a magyarországi borok angliai exportjának növekedéséhez, másrészt a Magyarország iránti szimpátia növeléséhez Varga László
