Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
A Vöröstenger mikrovilága A búvár. Kiss Frigyes táncba kezd egy polip pal; és rácsodálkozik szí- vókorongjaira, a terme szét apró találmányára. És most már tudatosan kezdi keresni az apró. szemre is alig észrevehető kis szépségeket. A medúza lágy. tömlősze- rűen pulzáló testét; a korallpolipocskák szív dobbanásüieinere mozgó 1—2 milliméteres ha lacskáit. és a koraltfalú tengeri csillag szívócső veit; — amelyek épp e korallpolipocskák kíszí vására alakultak ki. A rákocskák ici pici izeinek hihetetlen precizitá sa már meg sem lepi — a miniatűr csodák csak saját, az ember helyére, keresésére ösztökélik. (Kőhidi Imre képriportja) baráti országból jött újságíró kollega jegyezte meg a minap: nem ért bennünket. magyarokat. Akárkivel is beszélgetett az elmúlt napokban — legyen az tsz-elnök, kereskedő, tanár, politikus — mondandója végén állandóan arra tért ki. hogy milyen gondokkal. problémákkal küzdünk, milyen nagy nálunk a felelőtlenség, milyen sok az értetlen ember, milyen bürokratikusak egyes intézkedések és így tovább. Valami furcsa ellentmondás alakul ki az emberben — fejtegette t kolléga —, hiszen ha sok a baj. akkor miként lehetséges, hogy tele vannak az üzletek áruval, nincs sehol sorbanállás. és általában: jóval magasabb az életszínvonal, mint azt az elbeszélések alapján bárki gondolná. A kolléga szavait fontolgatva, elgondolkoztam azon, hogy valóban nem „sirun k-e" mi. magyarok talán egy kicsivel többet a kelleténél. Vagy másképpen fogalmazva: nem festjük-e sölélebbre valós helyzetünket, mint amilyen? Eltöprengve •a dolgokon, arra a következtetésre jutottam. hogy nem. Hiszen valóban, ha országunk bármely táján szétnézünk, örömmel és elégedettséggel láthatjuk az elmúlt évtizedekben elért fejlődés tagadhatatlan jeleit. Szép. új házak, hangulatos, barátságos kertek és parkok, jól felszerelt, kényelmes lakások, viszonylagos árubőség jelzi azt. hogy van mire büszkék lennünk. Ugyanakkor viszont: kár lenne tagadni, hogy iparunk fejlődése például korántsem volt olyan lendületes, mint kellett volna, hogy legyen. Az is igaz, hogy a világpiacon termékeink nagyobb hányadát nem tudnánk gazdaságosan értékesi- '■•ni. mert a minőség tekintetében még nem tudják felvenni a versenyt a világ élenjáró termékeivel. Sőt. Jó néhány közgazdászunk arra a vélekedésre jutott, hogy ha az elkövetkezendő években nem tudjuk kellőképpen felgyorsítani műszaki fejlődésünket, akkor nagyon könnyen az a veszély fenyegetheti a népgazdaságot, hogy ipari tekintetben visszalépünk a fejlődő országok soraiba. Meghökkentő, söl az első'pillanatra megdöbbentő e vélekedés. Pedig sajnos, nagyon is reális veszélyt fejez ki Mi tehát akkor a valóság? Hol is tartunk tehát? Hol is van hát helyünk a világban? Egyrészt jól élünk, gyarapszunk. másrészt pedig a visszafejlődés veszélye fenyeget minket? Kérdések özöne juthat az ember eszébe, pedig hát tulajdonképpen a válasz önmagából adódik. Hiszen tagadhatatlan eredményeket értünk el nagyon sok területen, ugyanakkor más területeken a fejlődés mértéke nem volt elégséges. Ebből fakadnak a látszólagos ellentmondások is. S. hogy szebbre, vagy sötétebbre festjük a képet? Tulajdonképpen sem egyikre. sem másikra. Olyanra, amilyen az élet. a gyakorlat egy-egy területe. Hiszen, elismerjük a magyar mezőgazdaság eredményeit. de azt is hozzátesszük, hogy a kétségtelen fejlődés ellenére gondol okoz. hogy jó néhány terméket túlzottan drágán állítanak elő a mezőgazdasági üzemek. Vagy. hogy még mindig igen alacsony színvonalú a rét- és legelőgazdálkodás Az eredmények és a gondok tehát nem egymást kizáró tényezők, hanem egymás mellett léteznek. És a teljes kép megrajzolásához az szükséges, hogy minden belekerüljön a „mérleg' serpenyőjébe. Volt olyan időszak népgazdaságunk történetében. amikor egymás után nyertük meg a széncsatákat, egymás után döntöttük meg a termelési rekordokat, ugyanakkor a szénhiány miatt csökkentett kapacitással működtek a gyárak, és nem jártak a gyerekek az iskolába. A ..papíron" kiválóan ment minden, a gyakorlat azonban megcáfolta az adatok valódiságát. Mostani valóságunkban pedig vezető politikusaink. gazdasági szakembereink szinte bármelyik beszédében, tanulmányában akad utalás arra. hogy elöbbrelé- pésünk csupán akkor lehetséges, ha reálisan elemezzük a mai valóságot, feltárjuk erőforrásainkat és gyengeségeinket, és ezek tudatában határozzuk meg az elérendő célt. Korábban előfordult olyan eset, hogy ha valaki felsorolta a fejlődést gátló objektív és szubjektív tényezőket, akkor ráfogták, hogy az előrehaladás kerékkötője. szándékosan pesszimista, és talán még azt is. hogy fatalista. Az elmúlt évtizedek gyakorlata/ azonban egyértelműen bebizonyította, hogy az igazi marxista az. aki nem ész nélkül, fejjel rohan a falnak, hanem tisztában van a lehetőségeivel és a korlátáival is Hiszen hiába tűznénk ki most azt célul, hogy eg> év alatt a nemzeti jövedelmet tíz százalékkal emeljük, amikor nincsenek meg ehhez sem a belső, sem a külső feltételek. Olyan programot szükséges kidolgozni. amely segíti a társadalmi célok megvalósítását. de ugyanakkor teljesíthető. És azt is el kel] ismerni, hogy aki világosan előre látja a fejlődés buktatóit, az egyáltalán nem a célok megvalósítása ellen küzd. hanem éppen ellenkezőleg Hiszen, ha előre tisztában vagyunk a buktatókkal. akkor fel is tudunk készülni ezek elkerülésére. Egy írói beszélgetés alkalmával vetődött fel a kérdés, hogy a jó írónak, milyennek kell lennie. Pesz- szimislának, vagy optimistának. Veress Péter véleménye egyértelműen az volt. hogy ne legyünk se pesszimisták, se optimisták. Legyünk realisták. És természetesen ne csupán írói vonatkozásban. Hiszen a realizmus természetéből fakad, hogy annak képviselője a világot a maga természetességében látja, eredményeivel, gondjaival, jó tulajdonságaival, hibáival együtt. S, hogy milyenek is vagyunk mi magyarok a saját dolgaink megítélését illetően? Minden túlzás nélkül azt mondhatjuk. hogy egyre realistábbak. És így is van ez rendjén. Hiszen napjainkban nem kisebb létről van szó. hogy amíg a világ megy előbbre, akkor mi haladunk-e vele együtt, vagy lemaradunk. S a kérdésre csak akkor adhatunk számunkra kedvező választ, ha tudjuk: mit kell tennünk és azt is. hogy mi módon Kaposi Levente Milyenek is legyünk?
