Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-01 / 230. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. október 1., kedd SZERELMI TÁJFUN A TELEFONNAL: PÂSZTHY JÚLIA Moszkva — Szeged — Bayreuth A Győri Balett vendégszereplése Premier Bayreuthban, Világifjúsági Találkozó Moszkvában, vendégjáték Szegeden és mindezekre a próbák szakadatlan sora — ez volt a Győri Balett nyári programja. Hiába kerestük őket lelkes gratulációnkkal a Bayreuthi ünnepi Játékok megnyitó előadása, a Tannhäuser után; azonnal autóbuszba ültek, és utaztak visz- sza Budapestre, mert másnap már Moszkvába indultak, a VIT után pedig Szegedre várták a társulatot az ünnepi Játékokra, ahol a- Magyar Néphadsereg Művészegyüttesével közös produkcióval, a Szarvassá változott fiákkal léptek fel. Próbaszünetben a Győri Balett tagjai Wolfgang és Markó Iván társaságában Jelenet a Bacchanáliából Fiatalos lendülettel és hevülettel vállalták és teljesítették mindezt — mint, ahogy a nyugateurópai sajtó is megállapította a magyar táncosok bayreuthi befnutatko- zása után. Végre a Tannhäuser második előadásának szünetében, a művészkantinban találkoztunk Markó Ivánnal, majd a következő napon szakítottunk időt a számukra berendezett rezidencián egy kiadós beszélgetésre. A Győri Balett sikerrel debütált Richard Wagner városában. A kritika, a közönség magas mércével és elégedetten fogadta produkciójukat. — Együttesünk pályafutásának megtisztelő és kiemelkedő eseménye a bayreuthi meghívás — mondotta Markó Iván. — Ezt attól a pillanattól kezdve tudjuk és érezzük, amikor a múlt évben NyugatrBerlinben, a kongresszusi palotában előadott műsorunk után Wolfgang Wagnerrel, a fesztivál művészeti vezetőjével és feleségével együtt vacsoráztunk, és felvetette elképzelését arról, hogy a mi közreműködésünkkel kívánja felújítani a Tannhäusert. Akkor a Carmina Buranát látta, tőlünk, nagyon tetszett neki az előadásunk, elmondta, hogy ő Orfnak az asszisztense volt, amikor a Carmina Buranát bemutatták, és ha a szerző látta volna a mi produkciónkat, biztosan nagyon tetszett volna neki. — Ilyen előlegezett bizalommal tértünk rá a közös munkánkra, ugyanis nagyapja művét Wolfgang Wagner akarta rendezni, és a színpadképeket is ő tervezte hozzá. A zenéhez nagyon hű koncepciót követ, azt a bizonyos drezdai verziót, amelyet maga Richard Wagner állított színpadra. Közismert, hogy ennek az a nehézsége, hogy sokkal rö- videbb idő alatt kell az első felvonás első képében, a Vénus barlang jelenetben a Bacchanália balettbetétet előadni, mint például a párizsi változatban tettük. — Wagner úr és felesége két alkalommal is eljött hozzánk Győrbe, megmutatta a díszletterveket, és kiderült, hogy forgó színpados megoldást kíván, mégpedig a három irányba forgó-mozgó terepen — amely még lejt is — kell a táncképet megeleveníteni. Ez a körülmény a táncosoktól megerőltető koncentrációt követelt. A próbákat a győri színházban kezdtük el, aztán Bayreuthban folytattuk. Döbbenetes élmény volt számunkra Wagner színházába lépni, sehol a világon ilyen tökéletes technikával és akusztikával nem találkoztunk. Itt minden azt a célt szolgálja, hogy minél jobban érvényesüljön a színpadi cselekmény. Nagyszerű légkörben próbáltunk együtt, nagyon megszerettük a kivételes művészt, aki jóindulatával, kedélyes, szeretetteljes megnyilvánulásaival rendkívüli hangulatot tudott kialakítani az alkotáshoz. A Tannhäuser sajátossága, hogy rendhagyó módon, eltérően az operáktól* balett- jelenettel kezdődik, ami azzal a veszéllyel jár, hogy nem épül be szervesen az operába. Markó Iván úgy tervezte a táncképet, hogy összhangot teremtett a mű mondanivalójával. Arról szól, amiről utána az opera folytatódik, a Bacchanáliában érzelmileg megalapozza a szerző mondanivalójának befogadását, megértetését, élvezését. Amikor a függönyt felhúzták, égő vörös köpenyekből tíz táncospár bontakozott ki, hogy Vénusz, a szerelem istennője előtt hódoljon. Valóságos technikai bravúrral táncoltak hat percen át a különböző irányokban forgó színpadon, mozdulataikból nemesen egyszerűen sugárzott a szerelem mindent elsöprő vágya, kínja, boldogsága. — Vénusz és a Tt^nn- häuser körül tomboló szerelmi tájfunt akartam kifejezni — mondotta Markó Iván —, elképzeléseimnek elsősorban a zene volt az alapja, amely számomra olyan, mint egy örvény, állandóan fokozódik, tele van dinamikával, erővel, és mintegy szerelmi áldozatot szerettem volna kivetíteni táncunkban. Markó Iván koreográfiája igazolta a balettel kezdődő opera életképességét, szerkezeti egységének kialakíthatóságát. A száznegyven évvel ezelőtt Drezdában bemutatott mű körül egészen napjainkig világraszóló botrányok, heves viták támadtak. Wagner egyetlen alkotását sem kísérte ennyi balszerencse, élete végéig változtatott, javítgatott rajta, de a végső kiteljesedéshez nem jutott el. Azóta több változatban adják elő, de eredeti szerkezetét a szerző által vezényelt drezdai verzió őrzi. Az idei bayreuthi felújítás alkalmával a hagyományokhoz ragaszkodó rendező, Wolfgang Wagner értő partnerra és gondolatainak hű közvetítőjére talált Markó Ivánban. Az öt héten át tartott fesztivál népszerű vendégművészei között tették le névjegyüket Wagner színházában a magyar balett-táncosok, a következd években visszavárják őket, mert a Tannhäuser öt éven át szerepel az Ünnepi Játékok műsorán. Erdősi Mária f MKRTICS SZÁRKISZJAN*: Diverzánsok IV/t. A vadász-zászlóalj harci rendben menetel Szaralandzs falu irányába. Az első század parancsnoka, Korjun Szevjan hadnagy az oszlop oldalán lépdel, és időről időre kinyitva oldaltáskáját, bele-belenéz a térképbe. Mozdulatain tettetett méltóság és őszinte aggodalom tükröződik. Ahogy végignéz a sorokon, ingatja a fejét, és a fejcsóválás értelmét nem nehéz kitalálni ; „Sikerül-e a hozzátok hasonló, puskaport sosem szagolt értelmiségiekkel megoldanom egy olyan bonyolult feladatot, mint nyolc állig felfegyverzett diverzáns kéz- rekerítése?” Aztán a szájához teszi a kezét, nyilván a soron következő megjegyzést készül megtenni, vagy az esedékes parancsot kiadni, de meggondolja ma•örmény író. 1925-ben született. Több verses- és elbeszéléskötet szerzőle. Részt vett a nagy honvédő háborúban. Műveinek fő témája a háború, ám írásaiban nem a háború széles panorámáját rajzolja meg. hanem a harc résztvevőinek lelkivilágára összpontosítja figyelmét. gát, és csupán a fogai közt szűri a szót: — Diverzánsok... • Látnivaló, hogy a fiatalságot lelkesíti a diverzánsok felkutatásának és ártalmatlanná tételének perspektívája, az idősebb harcosok azonban nyugtalanok. Aszó nehéz iráni puskája tusát simogatja. Oldalba bök: — Diverzánsok... — Diverzánsok — visszhangozom. — Nem kerülhetjük el a harcot — mondja Aszó —, az igazi harcot. — Igen — felelem —, nem kerülhetjük el. A századparancsnok ránk néz, ujját ajkára teszi: „Csönd!.. Fennsíkunkra betört a júliusi hőség. Aszó puskatusán tarka, pettyes katicabogár mászik. Sokáig követem tekintetemmel, s a bogár végtelen nyugalommal, a legkisebb sietség nélkül méri végig a puskatust. A katicabogár jó jel; sikerrel kecsegteti vállalkozásunkat. Oldalba bököm Aszót. Megfogja a katicabogarat és a tenyerébe helyezi. — Katalinka, katalinka — mondja neki —. keress nekem mátkát, találj nekem mátkát... , Valaki felröhög. És rögtön harsány hahota robban ki. — Mi van? — lép hozzánk a századparancsnok. — Keress nekem mátkát.. . — hajtogatja a magáét Aszó. — Majd adok én neked mátkát! — fuldoklik mérgében a századparancsnok. — Majd adok én neked, te tacskó! Bal karja át van kötve, a jobbat ökölbe szorítja. Harcolt a fasisztákkal, s most hazatért, hogy minket tanítson a harcra. „Feküdj.' Fel! Feküdj! Fel! Kúszás! Futás!” Mi panaszkodunk, végtére is nem vagyunk katonák. Ruházatunk szakad, foszlik. Az üzletekben pedig még lámpással sem talál az ember se ruhát, se szövetet: háború van. Nadrágunk foltozott, ruhánk könyökét kikoptatta a kő. A zászlóaljparancsnok minden panaszunkat elhárítja, kis- polgárisággal, szimulálással és ezer egyéb halálos bűnnel vádol, Szevjan pedig változatlanul nem néz el nekünk semmit. Nem csoda, hogy századunk folyton az első helyre kerül a zászlóaljban mind az alaki, mind a harcászati, mind a taktikai kiképzés terén, dicsőséget és megbecsülést szerezve szerfölött szigorú parancsnokunknak. Ö pedig, mikor elégedett velünk, kiáll a felsorakozott kötelék elé, és vékony törzsét előre- döntve, amúgy is savanyú ábrázatát a végsőkig elfancsa- lítva ezt mormolja: — Hé, tacskók... Vigyázz! Most meg ráadásul ez a katicabogár! Aszó lesúnyt fejjel lép ki a sorból, a parancsnok pedig le nem veszi szemét a tarkójáról, szinte átdöfi a tekintetével. — Majd adok én neked mátkát!... Tudod, hová megyünk? — Tudom. Diverzánsokat fogni. — Bakot lőttél — mondja a parancsnok. — Hát akkor hová? — Lagziba. Ha elkezdődik a lövöldözés, majd táncra perdülsz egy párszor a mátkáddal. .. Elhaladva a mezők közt tekergő út mellett, a század rátér a műútra. Dobognak a csizmák, porfelhő emelkedik a magasba, majd le- szállva szürke fátyolba burkolja a 'menetoszlopot. Matematikatanárunk gondosan letörli porlepte szemüvegét, és vaksi tekintettel néz a lába alá — jaj, csak el ne botoljon. Szemüveg nélkül tökéletesen vak: Aszó odaveti: — Hát Ajkazjan elvtársat hová vezetjük? Nos, tegyük fel, fölbukkan a diverzáns, odamegy és megáll mellette. A mi kedves szinusz-koszinuszunk észre se veszi. (Folytatjuk) • • Ünnepi koncert a Székesegyházban Október 1-e immár hagyományosan : zenei világnap. Ebből az alkalomból a megyeszékhelyen is ünnepi koncertre kerül sor este 8 órától a Sékesegyházban. A zenei csemegének ígérkező eseményen fellép a Budapesti Kórus, a Debreceni MÁV Szimfonikus Zenekar és a Magyar Állami Operaház neves énekesei: Takács Tamara, Fülöp Attila, Gregor József és Pászthy Júlia, aki — nyílt titok ez — Eger szülötte. — Mindig szívesen jövök vissza, hiszen itt él a családom és rengeteg jó baráttal, ismerőssel találkozhatok. így bár nagyon sok a munkám, most is elfogadtam a meghívást — mondja a telefonba a művésznő. — Ügy hírlik, nemrég tért vissza Olaszországból... — Igen, pénteken este érkeztem meg. A Velencében rendezett Modern Zenei Bi- ennálén léptem fel, Ligeti György Rekviemjét énekeltem a RAl Zenekarának kíséretével. Ugyanezt a darabot adtuk elő Milánóban is. Úgy érzem sikerrel, hiszen újabb fellépéseimről máris folynak a tárgyalások. — Ugye, ez nem jelenti azt, hogy hűtlen a hazai közönséghez? — Ö, dehogy! Itthon is több feladaton dolgozom egyszerre. Az Állami Operaházban például új előadásra készülünk. Decemberben fogjuk bemutatni Richard Strauss Rózsalovagját, melynek egyik főszerepét éneklem. A televízió és a rádió szintén foglalkoztat. A tévében Madarász Jván Lót című, bibliai témájú operáját rögzítjük videoszalagra Maár Gyula rendezésében, a rádióban pedig egyszerre két művön is dolgozom: Hidas—Karinthy Dunakanyarjában és Poldini Farsangi lakodalmasában leszek majd hallható. — Az egri Székesegyházban milyen zenedarabokat élvezhet majd a közönség? — Bach Singet dem Herren című motettáját, majd egy kantáját a Nun ist das Heil-t, végül Magnificat című alkotását adjuk elő művész- társaimmal igyekezve, hogy az esemény rangjához méltó teljesítményt nyújtsunk. — Köszönöm a beszélgetést, a viszontlátásra Egerben! (koncz) KÉKBEN VAGY PIROSBAN Egyenes „ívek” konstrukciója Nagy közönségsikere van a kiállításnak, amely Borbély László képeit mutatja be a Gyöngyösi Galériában. Ennek a sikernek több oka is van. Megkísérlek néhányat felsorolni ezek közül. A legszembetűnőbb vonása az alkotásoknak az a geometriai rend, amelyből kialakulnak. Határozott egyenesek osztják ritmikus részekre a kompozíciót. A vonalak szinte meghatározzák azt is, milyen irányból induljon el a szemlélődő tekintet, merre haladjon és hová tartson. Ezek az elrendező vonalak. Mellettük tucatszámra jelennek meg a kisebb hosszúságú egyenesek. amelyek már a kép egészének a felépítését szolgálják afféle tégla-módra. Ezek az egyenesek nagyon gyakran az íveket, a kör egy-egy darabkáját helyettesítik. Ennek következtében lehetséges az a „bravúr”, hogy a képből eltűnnek a gömbölyűségre utaló legkisebb elemek is és csupán a két pont közötti legrövidebb távolság kifejezése jut érvényre. Ha úgy tetszik, ez is konstruktivizmus, ha nem is csupán mértani idomokra egyszerűsít le mindent, de alapeleme mégis a geometria marad. Igazságtalan lennék, ha nem jegyezném meg, hogy olykor a művészt megkísérti a gömbnek vagy a körnek csábító varázsa is és nem tud ellenállni ennek a kihívásnak. Oda-odarejt egy ívdarabot a sok egyenes közé. Másik jellegzetessége Borbély Lászlónak, hogy szeret nagyon egyértelmű színeket használni, ezek közül is a kék és a zöld ragadja el és olykor az ellenpólus miatt ráhagyatkozik a tűzpirosra is. Az általa használt színek skálája ennél jóval gazdagabb, de az uralkodó karakterek változatlanok. Lehet, hogy szép gesztusként, de a kiállítására varázsolja a gyöngyösi miliőt is: A Ferencestemplom, a Pavilon című képe ezt bizonyítja. A Balatont is viszontlátjuk három alakzatban is, méghozzá az ő sajátos építkezési elvének megfelelően: háromszögekből és négyzetekből kialakítva. Csupa vörös izzás Prága, a Károly-híd és a Pillnitz IL, míg Vajdahunyad lilába olvadt fel. A mosztári híd világszerte ismert ívét ebben a szerkesztési módszerben megkomponálni — nem volt könnyű. De sikerült és ez mindennél többet mond. Talán egyetlen olyan kép látható a kiállításon, amely a megszokott látványt adja vissza a megszokotthoz közeli formában, ez pedig szintén a Balatonhoz kötődik és Vitorlások a címe. Feltűnő az is, hogy úgy használja az olajat, mintha az pasztell volna. A színeket is így keveri ki és a festék felvitelének a módja is ezt az érzetet nyújtja. Ha a közönségsiker okait kutatjuk, feltételezhetően ez a paszrtelos módszer is ide tartozik. Végül: egyetlen dolgot hadd fogalmazzak még meg. Nem szeretem, ha valaki a különös kedvéért használja a különös megoldásokat. De ha az a természetéből fakad, ha csak ilyen módon tudja kifejezni magát, akkor elfogadom, magától értetődőnek tartom. Ez utóbbi illik Borbély László „érdekes” és feltétlenül vonzó festői magatartására. G. Molnár Ferenc AHazádnak rendületlenül sajtópályázaton % Harmadikok az egriek Immáron évről évre rendszeresen meghirdeti a Magyar Újságírók Országos Szövetsége a fegyveres testületek vezetőségével karöltve a Hazádnak rendületlenül sajtópályázatot. Az ünnepélyes eredmény- hirdetésre hétfőn került sor Budapesten, a MUOSZ székházában. Az eseményen Berkes Péter, a Tájékoztatási Hivatal főosztályvezetője, a zsűri elnöke értékelte a beérkezett írásokat, rádiós- és tévés riportokat, majd Megyeri Károly, a MUOSZ főtitkára adta át a díjakat. A Miskolci Rádió egri szerkesztőségének kollektívája: Zakar János, Homa János és Budai Ferenc rádiós kategóriában a harmadik helyen végzett Földön, vízen, levegőben című háromnegyedórás műsorukkal, melyben az MHSZ Heves megyei szakosztályait, munkájának mindennapjait dolgozták fel.
