Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-23 / 249. szám

4« ■BhHBHHBHBEHHkisHII NÉPÚJSÁG, 1985. október 23., szerda Műsorértékelés a nagy számok törvénye szerint Hogy még jobb legyen a tévé műsora Csak arra tudunk igazán haragudni, amit nagyon sze­retünk. Ilyen a televízió, ezért válik oly sokszor ál­dozattá. Szabad óráink egyik legkedveltebb szórakoztató­eszköze, a világ szobánkra nyíló kicsiny, de sokat lát­tató ablaka ez. Megbízunk benne, hisszük, hogy nap mint nap érdekeset mutat, s azt jól mutatja: szórakoz­tatóan, érdekesen, művészi színvonalon, lényegre törő­en .. . Sokat várunk tőle, ezért csalódunk benne oly sokszor. Néha dicsérjük, na­pokig beszélünk egy-egy produkcióról, máskor meg bosszankodunk miatta, ócsá­rolva otthon, az utcán, az üzletekben, a munkahelyen, baráti körünkben, szóval — mindenütt. E dicsérő s dü­hös szavak fontos visszacsa­tolást jelenthetnének a szak­embereknek, de elszállnak, nyomtalanul. Ezért dolgoz­tak ki az illetékesek hiva­talos jelzőrendszert az adá­sok fogadtatásáról. — Hogyan működik ez, milyen feltételei vannak a műsorok kiválasztásának? — Erről faggattuk dr. Nagy An­dort, az egri Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskola nevelés- tudományi tanszékének veze­tőjét, kandidátust, aki e tö­megkommunikációs eszköz titkainak egyik legismertebb kutatója, szakértője. — Sugárzás előtt minden anyagot lektorálnak. A leg­kritikusabb esetekben úgy­nevezett szuperlektor dönt. Adásba csak az kerül, ami megüt egy bizonyos mércét, vagyis tartalma, művészi megformálása egyaránt meg­felel a kívánalmaknak. Hogy a közönség miként fogadja a különböző műsorokat, mi­lyen azok nézettsége, szin­tén -állandó vizsgálat tárgya. A Tömegkommunikációs Ku­tatóközpont a fogadtatást olyan módszerességgel méri fel, hogy az adatok feldol­gozása után hű tükörképe alakulhat ki sikereknek és kudarcoknak egyaránt. A nagy számok törvénye alap­ján válik lehetővé a kon­zekvenciák levonása az egyes településeken élő rétegek, korosztályok, nemek stb. té­vénézésével kapcsolatban. Az alkotók rendszeresen figye­lik e központ kiadyányait, tanulmányozzák jelentéseit akárcsak a lapokban meg­jelent kritikákat. A műso­rok premizálásában, a nívó­díjak odaítélésénél jelentős szempont, hogy milyen a kö­zönség véleménye. Az emlí­tettek mellett a Magyar Te­levízió elnöksége havonként összeül műsorértékelésre, ahol az elnök, az elnökhe­lyettesek és a műsorigazga­tók mellett részt vesznek a főszerkesztőségek vezetői is. Beszélgetésünknek külön aktualitást ad, hogy a tanár úr, aki az iskolatévé létre­hozásáért, annak jó működé­séért kutatások, elemzések, értékelések egész sorát ké­szítette el, módszertani ta­nácsokat nyújtott, második televíziós nívódíja átvétele után fontos feladatot kapott. A közelmúltban egy havi teljes műsor értékelésére kérték fel. — Megtisztelve éreztem magam — mondja —, hisz előttem nem kisebb szemé­lyiségek, mind dr. Ancsel Éva és dr. Huszár Tibor akadémikusok látták el e tisztséget. Ennyi időt még soha nem töltöttem a ké­szülék előtt. A Magyar Te­levízió székháza egyszer sem tűnt olyan hatalmasnak előt­tem, mint azon a bizonyos napon, amikor azért léptem át a bejáratot, hogy elmond­jam véleményemet. Mi ta­gadás, izgultam kicsit, tar­tottam tőle, hogy kritikai megjegyzésemet, lesznek, akik nem fogadják szíve­sen. Sokszor jártam már a Szabadság téri épületben, de ez volt az első alkalom, hogy a belépőmet sem kel­lett felmutatnom. Vártak rám, elém jöttek és felkísér­tek az elnökségre. Dr. Kor- nidesz Mihály ismerősként fogadott, Nemes Péter mű­sorigazgató pedig kedves, volt tanítványként üdvözölt. Hallgatóságom tagjait is könnyű volt felismerni, hi­szen legtöbbjüket a képer­nyőn mái- sokszor lát­tam. Az elnöki köszöntő után került rám a sor. Sze­mélyemben a sok millió né­ző egyike szólalt meg, első­sorban a pedagógus, a te­levíziót egy kicsit belülről is ismerők, az átlagosnál na­gyobb empátiával .rendelke­zők egyike, aki igyekszik nem csupán értő, de megér­tő is lenni. Elemzésem ki­tért a politikai, az isme­retterjesztő, a szórakoztató­műsorokra és a filmekre is. Külön szóltam a sorozatok­ról, a hetenként rendszere­sen jelentkező adásokról, az ünnepi programokról, a körkapcsolásos megoldások­ról. Örömmel tapasztaltam, hogy minden érintett meg­érezte a jobbító szándékot értékelésemben, s ezt köszö­nő szavaik tolmácsolása so­rán részletesen ki is fejtet­ték. Dr. Nagy Andor teljesítet­te feladatát. A televízió mű­sora természetesen ettől egy csapásra nem lesz tökéletes. Mindenesetre figyelemre méltó az irányítók nyitott­sága, kíváncsisága, fárado­zása azért, hogy a jövőben még inkább a nézők szájíze szerint alakíthassák a kíná7 latot. Törekvésük biztatóbb jövőt sejtet. Szabó Péter Ezüsttallérok a múltból Vízvezeték-építés közben 1210 darab ezüstpénzből álló kincset talált Diószegi Antal kiisnaményi tsz-dolgozó. Az agyagedény-töredékek között rejlő pénzekről értesítette a nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársait, akik megállapították, hogy XVI —XVII. századi véretekből áll a lelet. A többnyire len­gyel és magyar dukátokból álló pénzek mellett a leg­szebb darab egy 4 cm átmé­rőjű, 1635-ben készült tal­lér. A képen: Az értékes lelet (MTI-fotó — Oláh Tibor felvétele — KS) Deák Rózsi Szakadék Ülünk egymással szem­ben. Közöttünk csupán pa­rányi asztal, mégis úgy tű­nik. szakadék tátong. Mély­ségébe beleszédül az em­ber. Ha kinyújtanánk ke­zünket. ujjaink elérnék egy­mást, de összekulcsolódni már nem tudnak. Szakadék. Szemünk suga­rából, szavakból, ezüsthidat verhetnénk fölé, de tekin­tetünk elkalandozik, s sza­vaink semmitmondóvá vál­nak. Csak akkor nézünk egymásra kutatva, ha úgy érezzük a másik figyelme elkalandozik. De ha csak pillanatra is összefonódik te­kintetünk. gyorsan elfor­dulunk. hogy a köröttünk lévő közömbös embereket bámuljuk. Megtört a varázs. Pedig nem is oly rég, olvasni tudtunk a másik szemrebbe­néséből is. pillantásunk já­tékos összevillanása többet mondott, mint egy mesedél­után. Titkon figyellek. De ha észreveszem, rám nézel te is, elkapom a tekintetem. Fé­lek. olyasmit olvasnál ki be­lőle, amit már nem akarok elmondani néked. Szavakat keresünk. De a szavak oly gonoszak. Elfa­kulnak, fényüket vesztik, mire kimondjuk őket. És már nem azt jelentik, amit szeretnénk. Nézlek. Ady verse jár az eszemben : „minden egész eltörött — minden láng csak részekbe lobban ...” De jaj, mi van ha neked is kedves költőnk jár az eszedben : „törjön százegyszer százszor tört varázs.” Bizalmatlanok lettünk. Ta­lán sok volt már a kimon­datlan szó. Talán segített volna, ha kibuggyan akár átkozódva is a fájdalom. Akik körülöttünk vannak, két embert látnak, elfogu­latlanul csevegőt. Nem lát­hatják mily széles szakadék peremén ülünk. Egy-egy megközelíthetetlen csúcson, amit önérzeteskedésből, sér­tődésekből, ki nem mondott szemrehányásokból és mégis mélységes szerelemből épí­tettünk. Talán csak egy szó kelle­ne, s fejem válladra hajta­nám, ajkad cirógató becé- zéssel keresné az enyémet. De ez a szó késik. Mit is lehet még ilyenkor elmondani? Mit kellene ilyenkor elmondani? Valami simogatót? Ami lágy lenne, mint a szellő, amely átsimít­ja redős homlokod? Játéko­sat? Ami oly incselkedő vol­na. mint valaha volt a sze­medből villanó sugár? Vagy olyan kellene, amely hasít, mint az orvos kezé­ben a szike? Fájna, de a fájdalomba feloldódna min­den ? Látod, ilyen szavak nin­csenek. Csak hallgatás van. néha furcsán fals tréfa. Egy-egy közömbös megjegy­zés. amelynek csak a csen­gése árulja el. hogy vala­mi fáj. Az, hogy keresni kell azt a valaha oly ter­mészetes szót. Beszélgetünk. Mást, egé­szen mást akartam monda­ni, jajdulnék fel, amikor visszacsengenek fülembe sa­ját szavaim. De újra mon­dani már nem lehet. Össze-össze nézünk, aztán szétválik a tekintetünk, mintha szégyellnénk a gon­dolatainkat is. Mit is kellene mondani : hogy örökre? Hogy soha többé? Valami furcsa sze­mérem visszatart, és jaj, na­gyon remélem, téged is csak az. Milyen furcsa, ahogy meg­szólalsz. Visszaréved benne régi éned. ahogy én ismer­telek. Aztán úgy cseng mint­ha idegen lennél, Magam sem tudom melyiket higy- gyem? Ülünk egymással szem­ben, de már semmi sem ol­dódik meg. Nem lett sem könnyebb, sem egyszerűbb. Hirtelen kedvesen simogató lesz a hangod. De ez már a búcsú. És én elfordítom a fejem, mert nem akarom, hogy sírni láss. Társ a bajban... A Heves Megyei Mentő- szervezet egri mentőállomá­sán sűrűn csöng a telefon A segélykérő hang után szinte azonnal, a lehető leg­rövidebb időn belül elindul a kocsi, a jól felkészült sze­mélyzettel együtt, hogy mi­hamarabb a hívás helyszínén teremjen. Iványi Tamás mentőtiszt tiz éve dolgozik az egri ál­lomáson Amikor munkájá­ról, mindennapjairól kérdez­tük, legelébb az indíttatás­ról beszélt Iványi Tamás. Jó lenne, ha mindenki tudna segítséget nyújtani a bajban (Fotó: Perl Márton) — Tizenkilenc éves ko­romban gondoltam' arra, egy kollégám példájának hatására, hogy a mentőszol­gálatban helyezkedjem el. Ahogyan megismertem: vál­tozatos, szép és nagyon ko­moly munka. Hogy hogyan lesz valaki mentőtiszt? Min­denképpen szükséges hozzá egy1 néhány évi gyakorlat Természetesen emberi, szak­mai, szellemi rátermettség is. Előbb el kell végezni egy hároméves egészségügyi szakiskolát, illetve mentős szakosító tanfolyamot. Ezt követően lehet jelentkezni az Orvostovábbképző Inté­zet Egészségügyi Főiskolai Karára. Meglehetősen maga­sak a követelmények. A 16 —20 legjobbat veszik fel. — Hogyan telik el egy munkanapja? — Általában 12 órás és 24 órás kivonulási ügyeletet tartunk. Ha éppen kivonuló vagyok, átveszem a szolgá­latot. az első dolgom, hogy megvizsgáljam az esetkocsi egészségügyi felszerelését, a magam orvosi táskáját. Ebben minden megtalálható, ami a sürgős ellátáshoz kell. így életmentő injekció, fáj­dalomcsillapító. a szív- és érrendszerre, valamint a lég­zőközpontra és a központi idegrendszerre ható gyógy­szerek. A szolgálat végéig azután azt figyeljük, mikor jön olyan riasztás, ami ránk vonatkozik — Általában hányszor kell indulniuk, mondjuk 12 óra alatt, hogy segítsenek'’ — Súlyos állapothoz, men­téshez körülbelül hatszor. De nem ritkán tízszer is ki­vonulunk. Ha egy-egy idő­járási front jön. gyakorib­bak a megbetegedések, több a baleset. Éjszaka sűrűbben hívnak minket. Ilyenkor főleg rosszullétek, a kerin­gési rendellenességek gya­koribbak Iványi Tamás mentötiszt elmondta azt is. hogy na­gyon sokat finomodott, kor­szerűsödött munkájuk élet­tani hátterének ismerete. Ma már sokkalta több a mo­dern, a többet tudó mentés­technikai eszköz. — Tíz éve. amióta itt vagyok, került például hoz­zánk az újraélesztéshez szükséges készülék, az au­tomatikus lélegeztetőgép Négy éve van rohamkocsi, amely tulajdonképpen egy intenzív mozgó ambulancia A komplex újraélesztéshez, a válságos állapotban lévő betegek életben tartásához szükséges eszközök mind megtalálhatók benne Pél­dául a szívműködést, a lég­zést tudjuk pótolni. — Az ön munkájához, gondolom elengedhetetlen a nagy lelkierő . . . — Valóban, sokszor talál­kozunk olyan esettel, amely nemcsak a mentőtisztre, ha­nem az emberre is hat.. . Am épp a gyors helyzetfel­ismerés, a cselekvőképesség a munkánk egyik alapja. Tíz év alatt megedződik az ember, méghozzá úgy, hogy tudja mit kell csinálni. Én azt tartom: aki nem szereti a lisztport. az ne legyen molnár. Sajnos, az a tapasz­talatunk, hogy az emberek a banális rosszullétnél is rettenetesen megijed pék, pá­nikba esnek, és nem tudnak segíteni a rászorulónak. Ha rajtáim múlna. mindenki­nek kötelezővé tenném az alapfokú elsősegélynyújtó ismeretek elsajátítását, hi­szen így sokkal többet tud­na segíteni mindenki a baj­bajutottakon. Jómagam évek óta részt veszek a vöröske­resztes munkában, elsőse­gélynyújtó tanfolyamokat tartok. Iványi Tamás, az egri mentőállomás KlSZ-titká- ra. Munkáján túl számos mozgalmi feladatot is ellát De mit szeret csinálni sza­badidejében? — Sokféle hobbim közül talán a túrakajakozást, a síelést és a hegymászást em­líteném. Nemsokára az Al­pokba készülök, egy na­gyobb túrára. Ügy érzem, hogy a nagy idegi és lelki megterhelést az ilyen idő­töltéssel ellensúlyozhatom. Mikes Márta A Mágnás Miskától A borig Jegyváltás novemberre Szokás szerint elővételben lehet az egri Gárdonyi Gé­za Színház novemberi elő­adásaira jegyeket vásárolni. Kedden nyílt a színház szervező- és jegyirodája a Marx Károly utcában. A program egyébként novem­ber 4-én, hétfőn kezdődik a debreceni Csokonai Színház vendégjátékával, a Mágnás Miskát adják elő. A Szov­jet Déli Hadseregcsoport ének- és táncegyüttese lép fel 8-án. A Katona József Színház mutatja be Harold Pinter két egyfelvonásosát 10-én. A szolnoki Szigligeti Színház a Táncdalfesztivál ’66 című produkcióját játsz- sza 15-én és 26-án. A Nép­színház táncegyüttesét az érdeklődők 16-án láthatják A Pécsi Nemzeti Színház Csehov Ványa bácsiját hoz­za 22-én. Harmincadikán a békéscsabai Jókai Színház Gárdonyi Géza: A bor című falusi történetét adja elő Közben 12 alkalommal ke­rül színre Ignácz Rózsa Csipkerózsika című bábjáté­ka a Harlekin Bábszínház előadásában, a Hámán Kató Megyei Üttörőházban,

Next

/
Oldalképek
Tartalom