Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-23 / 249. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. október 23., szerda jIl-l g=jg;L r LGT-örömzene Gyöngyösön Presser Gábor és Laux József (fent) (A szerző felvételei) Faltól falig telerakják pótszékekkel. mégis kicsinek bizonyul október 19-én este. a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ nagyterme. E tény egyébként magától értetődik, ha azt is hozzátesszük: igazi zenei csemege várja azokat a szerencséseket, akik jegyhez jutottak. A Locomotív GT ad itt két koncertet, méghozzá az alapító tagok közreműködésével. Az eredeti felállásból csak Bartha Tamás hiányzik fájdalmasan — ő viszont már nem e világon pengeti a gitárt. Itt van viszont Laux József, aki szintén az USA-ba távozott és a jelek szerint szerencsésebben alakult az élete, mint barátjáé, aki gyilkosság áldozata lett. „Egy fényes helyen váratlanul kiszálltál" — Amikor 1976-ban elhagytad a zenekart és külföldre költöztél, sokféle pletykát hallhattunk rólad. Szó volt például arról, hogy benősültél egy gazdag családba és Kanadában élsz. Mások azt mondták, hogy zenekart szerveztél. Magától értetődik hát a kérdés: mit csinálsz valójában, s hogyan alakult a sorsod? — Nem nősültem újra, egyedül élek Los Angelesben, és egy hanglemezstúdióban dolgozom, mint hangmérnök és producer — válaszol Laux. — Szükség esetén természetesen zenészként is közreműködöm a felvételeknél, de saját bandát nem alakítottam. Mivel videoclipek nélkül már egyszerűen lehetetlen eladni egy produkciót, ezek készítésével is foglalkozom. — Hogy érzed magad újra itthon, és meddig maradsz? — Természetesen jó érzés a régi barátok között lenni, hiszen annak idején sem haraggal váltunk el. A turné közben bőven jut időnk beszélgetésre, így hát felelevenítjük a régi sztorikat. Annak is nagyon örülök, hogy találkozhattam a családommal és a kisfiámmal. A munkám azonban már az óéeán túlsó partjához köt, a koncertkörút befejezése után csomagolok és utazom visz- sza Kaliforniába. — Nem gondoltál még arra, hogy mint producer, segítsd az LGT betörését az USA könnyűzenei életébe? — Ez bonyolult kérdés. A zenekart egyébként is az EMI-hoz kötik jelenlegi szerződései, de persze, semmi sem lehetetlen . . . Annak idején mi a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy a jó zenei anyag önmagában kevés, a túltelített piacon sok tőkét kellene a reklámba és a promocióba fektetni, és még mindig szükség lenne egy nagyon nagy adag sze- -encsére a sikerhez. „Jár a zenevonat.. A koncert az Ellenfél nélkül című számmal kezdődik, aztán fölcsendül az Álomarcú lány, immár örökzöld dallama, az Éjszakai vonatozás és A szívbajt hozod rám ritmusparádéja. Amikor pedig Laux és Frenreisz Károly is bejönnek a színpadra, felhangzanak a régi LGT-sikerek: az Ezüst nyár, a Tengelykezű félember, a Kotta nélkül, a Ringasd el magad. A színpadkép a lehető legegyszerűbb: semmi felesleges és hamis csillogás, leszámítva talán a zsinórpadlásra függesztett, poros plexiembert, „aki" Damoklész kardjaként lóg a zenekar feje fölött. Presser kopott overallban és terepszínű dzsekiben bűvöli a billentyűket, Somló farmerban és trikóban játszik, mint aki épp csak beugrott öt percre az utcáról. Solti színes ingben püföli a bőröket, Karácsony pedig bő nadrágban ugrál gitárjával a színpad közepén. Minden zenész elemében van. Érződik, hogy nemcsak a közönségnek, de egymásnak is muzsikálnak, s ez igazi örömzenévé avatja a koncertet. Nem pusztán ledarálják a számokat, mint azt az utóbbi időben számos „bandától" megszokhattuk, de gegekkel színesítik, és mindenki lehetőséget kap arra is, hogy improvizatív képességeit bemutathassa. Frenreisz két fúvós hangszeren játszik egyszerre, Presser egyszerre használja a voko- dert és a szintetizátorokat. Emlékezetesek maradnak Karácsony gitárszólói és Somló szaxofonshow-ja is. Az est fénypontja persze, a két dobos produkciója: felváltva szólóznak, majd több számon keresztül, teljesen egyszerre ütik a ritmust. Laux egyáltalán nem felejtett el dobolni, és Soltiban egyenrangú partnerre talált A közönség csak a második ráadás után engedi le a zenészeket a színpadról. „Bízd rám: én profi vagyok !” Az öltözőbe lépőt disznótorosillatok fogadják: egy nagy fazékban tepertő sül, egy hasonló méretű lábasban paprikás krumpli rotyog. A fiúk szerint a mostani turné legfontosabb beruházása volt ez a két edény: az örökké éhes zenészek tán el sem indultak volna nélkülük. Elvégre a jupiterlámpák fényében eltöltött két-három óra kemény fizikai „meló", pótolni kell hát a kalóriákat. — Eddig állandóan lecsót főztünk, de már kezdtük unni, úgyhogy valaki hozott mára egy csomó zsírszalonnát — magyarázzák a bizarr látványt. Presser Gábor a lábos felé indul éppen, amikor megállítom kérdésemmel: hogyan jött létre ez a koncertkörút? Bánatos pillantást vet a paprikás krumplira, de szívesen válaszol. — Laux Józsi itthon volt karácsonykor, akkor vetődött fel egy közös koncert gondolata, melynek Frenreisz Karcsit is sikerült megnyerni. Eredetileg a Tabánban játszottunk volna együtt, de csak mostanra tudtuk megvalósítani tervünket. Talán jobb is így, hiszen az ország számos pontján fellépünk az egy hónap alatt, így nem csak a budapestiek láthatnak bennünket. Egyébként nagyon jó hangulatban, felszabadultan zenélünk, és a jelek szerint a közönség is érzi ezt. Eddig még minden alkalommal sikerünk volt. Mivel lassan indulni készül, gyorsan felteszek még egy kérdést. — Milyen produkciókon dolgozik most a zenekar, és mikor lesz új, saját lemezetek? — Most fejeztük be Révész Sándor szólólemezét és megkezdjük Karácsony János albumának munkálatait. Saját zeneanyagunk rögzítésére februárban kerül majd sor — tájékoztat „Pici" csomagolás közben. A búcsúzkodás után a mikrobusz elindul Budapest felé, és fényei lassan eltűnnek az éjszakában, Én pedig azon tűnődöm, vajon miért nem szerepel Eger neve a turné 26 állomáshelye között. Hiszen a megyeszékhely közönsége is örömmel tapsolna egy ilyen estének — mondjuk, a körcsarnok lelátóiról. Ifjúsági táboraink szezon után Sástót megismerte az ország Bezártak az ifjúsági táborok. Mit változott a szezon alatt, mivel gazdagodott, mit tartogat a jövő? Hozzávetőlegesen ezekre a kérdésekre kerestünk választ mindenütt. Először Sástóra látogattunk el. A közeljövőben azonban felkeressük Bükkszéket, Hatvant és Felsőtárkán.vt is. A Mátra sokak kedvelt kirándulóhelye. Talán ezért is esett a választás még 1981-ben Sástóra, az ifjúsági tábor építési területére. Mint azt Tóthné Fodor Judit, a gyöngyösi úttöröház igazgatója, a tábor egyik „gazdája" elmondta, zömében társadalmi munkában létesült. — Annak idején a városi és a járási KlSZ-bizott- ság. valamint a városi tanács vette át a tábort — mondta. — Azóta ez a felállás úgy módosult, hogy a városi tanács művelődési osztálya a fenntartó, az úttörőház az üzemeltető. S hogy mindez miért is olyan lényeges? Az is hamar kiderült. — Ügy vettük át a területet, hogy a faházak és a főépület készült el, viszont semmiféle parkosítás nem történt. A terület rendkívül sziklás, alig marad meg benne valamiféle növény. Az elmúlt évben 10 ezer forintért cserjéket, fákat, de még így sem alakulhatott ki az a kép. amit szeretnénk. — Mindennek ellenére négy év alatt sikerült „belakni" a tábort? — Sástón vannak olyan területek, ahol szerencsésebb lett volna kijelölni ennek a létesítménynek a helyét. Ezen azonban utólag már fölösleges rágódni. A magunk eszközeivel igyekeztünk otthonossá, külsőleg is elfogadhatóvá tenni a területet. Talán ' ennek is köszönhető, hogy az országban már ismerik, s szeretik ezt a helyet. A szobák kényelmesek, összkomfortosak, a közös helyiségek pedig jól felszereltek. Tavasszal és ősszel kirándulóknak adjuk ki az üres helyeket. A csoportok túrázni járnak innen. S ez volt az első évünk, amikor nem volt panasz a kajára sem. Az ebből származó bevételeket pedig a további csinosításra fordítjuk. A Felső-magyarországi Vendéglátóipari Vállalat által üzemeltetett 7. számú általános iskolai konyhából kaptuk az ennivalót. Ami még előrelépést jelentett az idén, az a gondnok személye. Dózsa Ákos már a harmadik kollégánk ebben a beosztásban. Úgy tűnik, hogy ő valóban magáénak érzi a tábort, s munkája eredményes. — Milyen terveik vannak a jövőre? — Azt még mindenekelőtt el kell mondani, hogy a 140 személyes tábor június 15- től, augusztus 30-ig csak az úttörőké. Zömében csereüdülést végzünk, de természetesen itt szervezzük meg a tanfolyamokat, a szaktáborokat is. Az idén szovjet gyerekek is a vendégeink voltak. Szeretnénk téliesí- teni a faházakat. Itt a Mátrában ugyanis az A\;ar Szállóban és a Vörösmarty turistaházon kívül nincs szálláshely. Pedig télen is sok fiatal megfordul itt. különösen a sípályákon. A megvalósításban azonban nagy gondot jelent a víz. A vezeték ugyanis, csak 50 centiméterre van a földben, mivel a sziklás terep miatt nem tudtak lejjebb menni. Ilyenkor, - táborozás után víztelenítenünk kell az egész rendszert, hogy télen ne Tollúié Fodor Judit: „A magunk eszközeivel igyekszünk otthonossá tenni a környéket” fagyjon szét. Kijelöltük már a sportpálya helyét is, a Thorez Bányaüzem vállalta, hogy elegyengetik a talajt, remélhetőleg a következő szezonra kész lesz. Alinak már a reflektorok a leendő szabadtéri színpad körül. Az idén már itt rendeztük a tábortüzet, jövőre azonban ez is kész lesz A legnagyobb gondol azonban az jelenti, hogy a karbantartásra kevés a pénzük. Eddig is szinte mindent társadalmi munkában végeztek. így azonban nem oldható meg minden. Talán érdemes lenne többet áldozni anyagilag is erre a táborra. Sástót ugyanis már megismerte az ország. Szívesen jönnek — mint hallhattuk — akár külföldről is. Nem mindegy azonban, hogy milyen élményekkel távoznak a Mátra egyetlen ifjúsági táborából .. . Kis Szabó Ervin Még nyitva a kapu Frenreisz Károly Koncz János Dózsa Ákos valóban magáénak érzi a tábort (Foto: Szabó Sándor) „Hívok egy régi álmot”
