Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-23 / 249. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. október 23., szerda y* b y ^ ÜHB­Itt is vannak tartalékok Miért mostohagyerek a költséggazdálkodás? Vállalati vezetőkkel be­szélgetve sokszor hallani, a szabályozás, a súlyos adók, a növekvő árak szinte ki­fosztják a kasszát, alig jut valami a bérek emelésére és bizony új fejlesztésekre sem mindig telik. Ám, amint a vállalat gazdálkodásáról esik szó, a takarékosságról, már nem ilyen bőbeszédű­ek. Vannak tartalékok (mondják), de általában a jobb munkaszervezésre, a kapacitások több műszak­ban való kihasználására gon­dolnak. S szinte sohasem kerül szóba egy nagyon fon­tos tényező: a vállalati költ­séggazdálkodás. Állandóan emelkednek Ezen belül akadnak olyan kiadási fajták, amelyek az egész vállalat működéséhez kapcsolódnak, s nem köthe­tők közvetlenül egy-egy ter­mékhez — ezek az úgyne­vezett vállalati általános, il­letve fel nem osztott költ­ségek. S ha ezek alakulását megkeressük az elmúlt évek statisztikájában, bizony megdöbbentő kép tárul elénk. Ugyanis ezek a költsé­gek oz elmúlt években fo­kozatosan emelkedtek. Az okokat elemezve szá­mos tényezőre bukkantak a szakemberek. Például a termelés felfutása, a forga­lom növekedése is hozzájá­rul az ilyesfajta kiadások növekedéséhez, ahogy a kü­lönböző díjak, tarifák, szál­lítási költségek emelkedése is ebben az irányban hat. Arról sem feledkezhetünk .meg, hogy a szabályozóvál­tozások, a különböző elszá­molások módosításai szin­tén növelik e költségeket. De azért nem pusztán eny- nyi áll az állandó növeke­dés mögött. Hiszen már évek óta olvashatjuk a szakla­pok hasábjain, hogy nem megfelelő a vállalatok költ­séggazdálkodása. E száraz szakkifejezés pedig azt ta­karja, hogy bizony nem min­den vállalatnál nézik meg, mire adják ki a forintokat, ha vállalati általános költ­ségekről van szó. Több milliárd — igazgatásra Például a postai tarifák emelkedése racionálisabb le­vezetéssel, részben kivéd­hető. Ugyanígy a szállodai díjak emelkedésének sem kell egy az egyben megje­lenniük a kiadások között. A bankkamatok drágulása is hozzátartozik a vállalat életéhez, ezt ellensúlyozni persze, csak a hitelállomány csökkentésével lehet. (Bár, az is igaz, a kamatok nem­csak emelkednek, hanem csökkennek is). Mindezt szá­mításba kell venni a költ­ségek tervezése során és mindent meg kell tenni azért, hogy ne növeljék ál­landóan a vállalati általá­nos kiadásokat. Persze, mondhatnánk, nem olyan könnyű mindezt a gazdálkodás mindennapjai­ban megvalósítani. Hitelre szükség van, és az üzleti le­velezés sem csökkenthető a végtelenségig, sőt lehet, hogy a forgalom növekedése ép­pen ellenkező változást igé­nyel. Ám ' mégis elgondol­koztató, hogy főleg az átla­gon felüli jövedelmezőséggel gazdálkodó vállalatoknak sok helyütt sikerült e problémá­ra megoldást találniuk, s a drágulást nem követte az általános költségek azonos ütemű növekedése. Vagyis mindenképpen akad még tennivaló a gyárkapukon be­lül is. De minek takarékoskodja­nak a vállalatok, hiszen a költségként kifizetett forin­tokat kevésbé érzi meg a cég, mintha mindezt a már adózott, béremelésre, fej­lesztésre szánt alapjából ten­né? Nem helytálló ez a lo­gika, mert minden forint számít és ezt támasztja alá a statisztika. Az első fél év­ben egyedül a vállalati irá­nyítási költségeken, más szóval az igazgatási költsé­geken csak az iparban több milliárd forintot lehetett volna megtakarítani, ha ezek nem nőttek volna 8,9 milliárd forint összeggel az elmúlt év azonos időszaká­hoz képest. S ez a szám jobban tükrözi az elérhető megtakarítások nagyságát, ha figyelembe vesszük, a mérlegben kimutatott ered­mény 33 százalékkal lehetett volna magasabb. Más nép- gazdasági ágakban is van­nak ilyesfajta tartalékok. Ha megvizsgálnánk .. . S mindezt bizonyítja, nemcsak a külső tényezők járulnak hozzá ahhoz, hogy a vállalati általános költsé­gek növekednek. Általános receptet a takarékosság el­vén kívül lehetetlen adni, hiszen minden egyes cég­nek magának kell megvizs­gálnia, hogyan sáfárkodhat­na jobban ezekkel a forin­tokkal. S minden bizony­nyal a többségnek megérné ez a plusz ráfordítás, mert ilyen „egyszerű” eszközök­kel is növelhetné — ki job­ban, ki kevésbé — az ered­ményét. S ennek az egész kollektíva hasznát látja, hiszen több pénz maradna akár bérfejlesztésre, akár a fejlesztésekre. L. M. Rekord Kevés szőlősgazda dicse­kedhet az idén olyan szőlő­terméssel, mint Egerben, a Makiári úti lakásának sző­lőlugasában Tóth Bernât bácsi. A 85 éves gazdálkodó 60 évig házikertészként dol­gozott, s mint mondja, ilyen termése még életében sem volt. A 12 tőke szőlő ter­mése a becslések szerint öt mázsa körül lesz. (Fotó: Kiss Béla) Cukormustra, felhőkkel gyári gondokat. Ennek egyik jele, bizonysága: a répafel­szedést úgy ütemezték, hogy a tárolás ideje kedvezően meghatározható minimum* ra csökkenjen! A vagongon­dok ellenére hasonlóan jó, termékeny volt az ipar együttműködése az állam­vasutakkal, amely a nyers­anyag 80 százalékát szállít­ja folyamatosan a gyárak­ba, menetrendjét gyakççta még a feldolgozás ütemé­hez is igazítva. De ugyan­ezt jegyezhettük fel a Vp- lán Vállalattal összefüggés­ben is, amely egyrészt köz­vetlenül a gyárakba viszi a cukorrépa fennmaradó húsz százalékát. másfelől ugyanilyen mennyiséget az átvételi állomásokról fuva­roz a vasúti berakóhelyek­re. A késztermék-értékesí­tésről ejtvén szót, mint a műszaki igazgatóhelyettes kifejtette, kevésbé biztató a jövő. A cukor világpiaci ára továbbra is nyomott, ala­csony, ezért a vállalat pro­duktuma mélyen az önkölt­ség alatt lenne eladható. Kedvező előjelekkel indult az idei cukor- kampány mind Sely­pen, mind a Mátravi- déki Cukorgyárak Vál­lalat hatvani gyárában. Az érési kísérletek vi­szonylag magas, 16 szá­zalék feletti cukortar­talmat ígértek, ami az idény folyamán — leg­alábbis az eddig eltelt hetek eredménye sze­rint — jelentkezik a gyakorlatban. Gond vi­szont. hogy ezzel ará­nyosan a nem-cukrok mennyisége, illetve a gyártás közben mutat­kozó melaszcukor-vesz- teség magasabb az elő­ző tíz esztendeinél. Cu­korgyári mustránk so­rán másik kellemetlen tényezőként emlegette Lichtenstein József mű­szaki igazgatóhelyet­tes a szeptember végi. október eleji nagy me­leget. a túl jóra sike­rült „vénasszonyok nyarát”, amikor a fel­szedett répa gyorsan romlásnak indult, és mire a gyárba érkezeit, komoly volt a cukor­vesztesége. Ehhez tár­sult, hogy a megrom­lott nyersanyag eseten­ként gátolta a feldolgo­zás egyenletességét, ilyenformán a napi át­lagteljesítmény is el­marad a korábbi évek hasonló adataitól. Üzemzavar nélkül Visszatérve az idei start­hoz, mint ismeretes. Sely­pen szeptember 17-én, Hat­vanban pedig három nappal később indult a cukorgyár­tás, amelyet mindkét helyen komoly, megfeszített kar­bantartó, felújító munka előzött meg. Milyen ered­ménnyel? Az indulástól el­telt idő üzemi tapasztalatai szerint a kampányra való felkészülés minőségét jelzi, hogy mindmáig semminemű üzemzavar nem befolyásol­ta a termelést. A munkaerő- helyzetet tekintve viszont nem ilyen felhőtlen az ég­bolt a gyárak felett, hiszen a feldolgozás pillanatnyilag is hetven főnyi emberhi­ánnyal folyik. Ezt részben úgy küszöbölik ki, hogy az üzemvitelhez szükséges ál­landó létszámot is műszak­ba osztották be, és az ilyes­féle teendőket folyamatosan, a három műszakra bontva végzik a munkások. Ami pedig a késztermék minő­ségét. mennyiségét illeti? A bevezetőben említett prob­teség pedig 2,8 százalék volt. addig az idei cukor- tartalom 17 százalék ugyan, ám a napi feldolgozott ré­pa 5840 tonna, a melaszcu- kor-veszteség pedig csak­nem 3.4 százalékra nőtt. Emiatt a népgazdasági irányelv az. hogy jelen sza­kaszban a cukorgyárak fel­adata az ország szükségle­tének a kielégítése. És ha mind a selypi, mind a hat­vani gyár cukorfeleslegének A minőségvizsgáló laboratóriumban lémák természetesen érez­tetik a hatásukat, s meg­mutatkoznak mind a répa- feldolgozás tempójában, mind a magas cukorveszte­ségben. Néhány jellemző adat: amíg 1983 kora őszén, október 10-ig, az átvett ré­pa cukortartalma 15,7 szá­zalék, a naponta feldolgo­zott répamennyiség, 5981 tonna, a melaszcukor-vesz­Jó partnerek Látogatásunk során kitér­tünk a vállalat és a terme­lők kapcsolatára is. amely egyik fontos feltétele az eredményességnek. Lichten­stein József véleménye sze­rint a hatvannál több part­nergazdaság vezetői megér­tették az időjárásból adódó sorsát tekintjük, hasznosítá­suk az országos szervek döntésén múlik. A fejlődés feltételei Érintettük a karbantartás és a vállalati beruházások kérdését, mint amelyek a fejlődés alapfeltételei. Az 1985-ös esztendő ilyen szem­pontból sem alakult az Igé­nyek szerint. Beruházások­ra saját erőből például 35 millió forintot tudtak elő­irányozni, bár ez az összeg a preferált célökra nyújtott további hitelt és állami tá­mogatás elnyerésével 52 millió forintra nőtt. így si­kerüli aztán a hatvani gyár­ban például egy Siemens cukorfőző automatikát be­építeni, továbbá ugyanennek az összegnek a hasznosítá­sa révén korszerűsítették a vasúti répaürítést. kocsi­mozgatást. Hogy mi lenne a normális beruházási köve­telmény? Lichtenstein Jó­zsef szerint a vállalat álló­eszköz-állományát tekint­ve a szinten tartás, illetve az ezzel összefüggő, a világ- színvonalhoz közelítő re­konstrukció reális igénye évenként 100—110 millió fo­rint. Amelyre nincs kilátás! Éppen ezért: elismerést ér­demel a vállalati karban­tartás irányító, lebonyolító gárdája, amely a gazdálko­dás szigorításával biztosítot­ta ez évben is a technoló­giai sorok megfelelő előké­szítését. A cukorfőző üst mellett (Fotó: Szabó Sándor) Moldvay Győző

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom