Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-12 / 214. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 12., csütörtök 3. Földek parlagon 19 ezer hektár Nem hasznosítjuk kellően a termőföldet. Első rá­nézésre ez derül ki a MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatalának adataiból. A közelmúltban a földhivata­lok, a tanácsok és a mezőgazdasági nagyüzemek szakemberei bejárták a határt, szemléken ellenőriz­ték a földhasznosítás helyzetét. Azt tapasztalták, hogy a megműveletlen terület, vagyis amelyikhez hozzá sem nyúltak, a tavalyihoz képest a duplájára — 19 ezer hektárra — nőtt. A május 31-én éppen vetetten terület pedig csaknem a háromszorosa — 120 ezer hektár — az előző évinek. A föld pedig — a tulajdonformáktól függetlenül — nemzeti kincs, hasznosítását törvény Írja elő. Fity- tyet hánynának erre a használói? Nem erről van szó. A statisztika ugyanis csalóka. Ha a számok mögé né­zünk. kiderül, milyen sok oka lehet a hasznosítatla- nul maradt területek növekedésének. A mezőgazda­sági szakemberek előszeretettel hivatkoznak az idő­járásra, ám ezúttal valóban sok helyütt amiatt sem tudtak földjeikhez nyúlni. Amikor például a szemlé­ző bizottságok járták a határt, megközelítően 10 ezer hektárt viz borított, kiűzve onnan a nehéz traktoro­kat, munkagépeket. A vetés elmaradásáért sem csak a gazdaságok okolhatók, mert több mint 85 ezer hek­tárt ért elemi kár. 4 ezer hektáron rizstelepet készí­tettek elő, s lehetne még sorolni a felmentő okokat. Az idén hasznosítatlanul maradt földek nagy részé­ért tehát az időjárás felelős, ám nemcsak a természet okolható. Nem járt szántó-vető ember ott sem — mint más esztendőkben —. ahol meredek a hegyoldal. köves a talaj, s nehezen fogadja be az ekét, vagy szétaprózott a terület, s emiatt nem gazdaságos a művelése. A szakemberek ugyanis pontosan szám­ba veszik, érdemes-e pénzt költeni a terület haszno­sítására. Azok a gazdaságok például támogatást kap­nak, amelyek mástól átvett parlagot följavítanak, majd szántóföldként kezelnek. Ennek összege 10 ezer forint hektáronként, s ez a7 esetek nagy részé­ben még a költségeket sem fedezi. Pedig a gazdasá­gok joggal várják ráfordításaik ellenértékét, hiszen nekik a föld hasznából kell megélniük. A statisztikusok gondosan elszámolnak arról, mi- • ként maradhatott hasznosítatlanul a magyar földnek egy kis része. Meg is kell tenniük ezt. hiszen akik saját hibájukból mulasztják el a föld művelését, bün­tethetők. A nagyüzemeknél a föld aranykorona érté­kének ezerszerese a bírság, a magántulajdonban lévő területeket pedig állami tulajdonba veszik. A földhi­vatalok szakemberei szerint azonban a büntetés olyan ritka, mint a fehér holló, mert a gazdálkodók nagy többsége igyekszik úgy bánni a földdel, ahogy azt nemzeti kincsünkkel tennie kell. Némelykor azonban a már majdnem biztos haszon is elenyészik. Közismert panasz például, hogy aratás előtt néhány héttel a kalászoló búzatáblán megjelen­nek a gáz- vagy a villanyszerelők, s csöveket fektet­nek, oszlopokat állítanak. Még ha a kárt megtérítik is — bár arra is van példa, hogy csak bírósági döntés után —, a földet szerető ember csalódását ezzel a pénzzel sem lehet kiegyenlíteni. Nem is érthető a szándékos rombolás, mert gyakorta elkerülhető vol­na a munkák ésszerű előkészítésével, csöppnyi fi­gyelmességgel. A föld ésszerű hasznosítása ugyan a tulajdonosok feladata, ám megóvása már másoknak, iparban és szolgáltatásban dolgozóknak is ad teendőt. Bátran mondhatjuk: társadalmi ügy. V. F. J. Útban a lőtér felé Somodi Tibor századparanesnok'helyettes tanácsokat ad Kurucz Istvánnak a lövészet megkezdése előtt Lőállásbán a munkásőrök Nagyon elfoglaltak ezek­ben a napokban megyénk munkásőrei, ugyanis most zajlik az országos parancs­noki szemle és ezen belül a Kékes ’85 gyakorlatra való felkészülés. A városi pa­rancsnokság után a megyei parancsnokság is beszámolt már az illetékeseknek a munkásörök tevékenvségé­0k már „leküzdötték" a harckocsimaketteket (Fotó: Szántó György) ről. az elmúlt évben vég­zett munkáról, sőt. a na­pokban a gyakorlatban is bizonyítják, hogy mit sa­játítottak el elméletben és a kiképzési napokon. Ilyen feladatot, éleslövészetet haj­tottak végre az egri Balázs Ignác munkásőregység Cse­pel Autógyári szakaszának tagjai. A festői környezetben fekvő lőtéren. Felsötárkány közelében ottjártunkkor igencsak élénk élet folyt. Vezényszavak hangzottak, csattogtak a fegyverek, ka­tonás fegyelem mellett vál­tották egymást a lőállásbán a sisakos munkásőrök. Mert igen szigorú a lőtérfegye- lem, a szabályokat mara­déktalanul be kell tartani ahhoz, hogy baleset ne tör­ténjék. Az örök Nagy György lőtérügyeletes irá­nyításával magas figyelőből távcsővel szemlélik a kör­nyéket, árgus szemekkel' figyelnek, ügyelnek arra, hogy idegenek nehogy vé­letlenül betévedjenek a ki­tett célok irányába. — Kicsit izgatottak az elvtársak — magyarázza Polonkai András egységpa­rancsnok, ahogy az első lö­vők elfoglalják helyüket a piros zászló vonalában, — hiszen nem mindennap for­dul elő velük, hogy pont a Fehér Béla országos pa­rancsnokhelyettes vezette bizottság előtt kell bizonyí­taniuk. A fegyverek azonban na­gyon biztosak Találataik­kal hálálják meg a pontos célzásokat. megnyugtatják a lelkiismeretesen felké­szült munkásőröket. A moz­gó harckocsimaketten csa­pódnak a kézifegyverek­ből kilőtt kis rakéták. Amikor erősen beszürkül, majd be is esteledik — 8 óra körül járt az óra mu­tatója — szóhoz jutnak a golyószórósok és természe­tesen a géppisztolyosok is. S amikor fel-felbukkannak az enyhe világításban villo­gó célok, felhangzik a Tűz! vezényszó és az első rövid sorozatok is. Jól céloznak Sári Andrásék. Pontosan látjuk a figyelőpontról: egymás után buknak le a célalakok, jelezve, hogy ta­lálat érte őket. S aztán ami­kor az értékelésre kerül sor. folyamatosan érkeznek a je­lentések: kiváló, jó, kiváló, kiváló... Elégedetten állapítja meg Farkas Sándor megyei pa­rancsnok: eddig nagyszerű­ek az eredmények. Jól vizs­gáznak az egri munkásőrök (fazekas) Az éjszakába nyúló egész napos foglalkozás közben jólesik a vacsora TERVKÉSZÍTÉS ELŐTT A KÖZLEKEDÉSBEN Milyen fejlődés várható megyénkben ? Ma már közhelynek számít: közlekedni csak korszerű járművekkel, jó ál­lapotban lévő pályákon érdemes. Igen ám, csakhogy mindkettő pénzbe kerül. Persze, mindenki tudja, hogy megéri )a befektetés, hiszen az később megté­rül például abban, hogy az utas gyorsabban jut ‘el á célba, kevesebb az el­fecsérelt idő, ritkább a baleset. Hogy Heves (megye közlekedésében a ,VII. ötéves tervidőszakban milyen fejlődés várható, erről is szó volt a Hazafias Népfront megyei bizottságának legutóbbi ülésén. A 24-es út egri átvezető szakaszán már beváltnak mondható zöldhullámot állítottak be a szakemberek (Fotó: Kőhidi Imre) Mint megtudtuk, a jelen­legi ötéves ciklusra terve­zett fejlesztések nem való­sultak meg maradéktalanul, ezért elsősorban ezek befe­jezése a feladat. Ezek mellett a távolsági közlekedésben javítani kell a városok, valamint az egy­mással „munkamegosztás­ban" lévő települések között az eljutás, az ügyintézés: munkaszüneti napokon a be­teglátogatás és a visszauta­zás lehetőségét. A „közhasz­nálatú járművek” mellett jelentős szerep jutna — el­sősorban munkábajárásnál — a közületi és bérautóbu­szoknak. A jelenlegi pénz­ügyi szabályozás viszont nem ösztönöz kellő­képpen azok menetrendbe állítására. A szabadidő társadalmi je­lentőségének növekedésével javítani kell hétvégeken — főleg a nagyobb települések mellett lévő kirándulóköz­pontoknál — a közlekedést. A vasúti helyzet jobb az országos átlagnál. A meglé­vő pályák rekonstrukciójá­ra, a hatvani vasúti csomó­pont tavaly megkezdett kor­szerűsítésének befejezésére kerül majd sor az elkövet­kezőkben. Vámosgyörkört a vágányhálózat átépítése mel­lett emelt peronokat is ki­alakítanak majd. A követ­kező ötéves ciklusban pedig utasaluljárót is terveznek. Egyébként a Vámosgyörh— Gyöngyösi vasútvonal villa­mosítását követően még sürgetőbbé vált a gyöngyösi állomás felújítása. Füzes­abonyban az aluljáró mun­káinak befejezése után a most még meglévő felüljá­rót elbontják és Kál-Kápol- nán építik fel. A megye- székhely rendező pályaud­vara — további fejlesztések­kel — a személy fogadás és tömegközlekedési kapcsola­tok kiépítését követően, a jelenlegi állomás feladatait teljeskörűen képes átvenni. A közúti közlekedés te­rületén az M3-as autópálya ■továbbépítésének „időleges szünetel­tetése” főleg Gyöngyös területén, a 3-as számú főút vonalán okoz feszültséget. Ezért szükséges, hogy a város és Kerecsend között az út te­herbíró-képességét és forga­lombiztonságát egyaránt nö. velő úgynevezett kapaszko­dónyomokat elkészítsék. Egyébként a megye közút­hálózatának teherbírása és szélessége rosszabb az or­szágos átlagnál. A jövőben korszerűsíteni kell a baleset- veszélyes csomópontokat, útszakaszokat. „ A tömegközlekedésben to­vább tart az autóbuszállo­mány elöregedése, egyre nő a „0-ra futottak" száma. A kiszolgáló létesítmények kö­zül a töltőállomások gyara­podásával csak kis mérték­ben lehet számolni. Az útmenti pihenőhelyek számát növelni kell az igé­nyek szerint. A városokban és a tömegeket vonzó léte­sítmények közelében ta­pasztalható általános parkoló­hiány adminisztratív intézkedés­sel. így például felemelt par­kolási díjjal nem tudtak se­gíteni, így újabb parkolóhe­lyek kialakítása szükséges. A közúthálózat minőségé­nek fontos szerepe van a te­lepülések népességmegtartó képességében, hiszen ha könnyen elérhető a város, a színház, az üzlet, akkor min­den bizonnyal csökken az indokolatlan városba áram­lás. Egyébként a fejlesztések a VI. ötéves tervinél vala­melyest magasabb szinten tervezhetők, viszont a köz­lekedésigazgatásban is előbb­re kell lépni a további fel­adatok hatékony ellátása ér­dekében, hiszen a megyé­ben a 86 tanács területén csak 5 helyi közlekedési ha­tóság működik. A gazdálkodó szervekkel való szoros kapcsolattartás mellett szükséges, hogy a he­lyi tanácsok igényeljék a társadalmi és tömegszerveze­tek segítségét és közremű­ködését a VII. ötéves terv alakításában és megvalósítá­sában. (homa) A most befejeződő tervidőszak legjelentősebb beruházása volt a 24-es út Kerecsend—Felnémet közötti szakasza

Next

/
Oldalképek
Tartalom