Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-11 / 213. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 11., szerda 3. Mi az antiinflációs politika? írta: Csikós Nagy Béla II 2. .4 3 százalék fölötti inflációs rata minden esetben kormányzati intézkedések nyomán következett be A kormányintézkedések három vonatkozásban okoz- lak inflációt. (1.) Forintleértékelés az exportösztönzés célzatával, ami ugyanakkor növelte a termelési költséget, mert drágult az importanyag. (2.) Árszubvenció-csökkentés a költségvetési egyensúly biztosítására, ami növelte a fogyasztói árat. (3.) Vállalati jövedelemelvonás, ami hol a vállalatnál megmaradó nyereséget csökkentette, hol pedig az árban felszámított költségeket növelte. Az antiinflációs politika — mindezek előrebocsátásával — két kérdést vet fel. Először is: nem yolna-e célszerű a nominálbérszint „befagyasztásával" leszorítani az inflációs rátát? Ilyen megoldás felvethető, de gyakorlati kivitelezhetősége erősen vitatható, mert konzerválja a bérarányok irracionális elemeitReálisan szemlélve az antiinflációs politika úgy vetődik fel, célszerű-e olyan hatósági árintézkedéseket előirányozni, amelyek időről- időre nagyobb inflációs rátát hoznak magukkal, mint ami szükséges az irányítási rendszer működtetéséhez? Az utóbbi időben több alkalommal is vita folyt az inflációs hatások csökkentésére irányuló vizsgálatok eredményéről és a belőlük adódó célszerű lépésekről. Fontosnak tűnik röviden összegezni azt, amiben egyetértés alakult ki. Eszerint az infláció a gazdasági feszültségek egyik megnyilvánulási formája, ezért ezek komplex gazdaságpolitikai szemléletben alakíthatók ki a hatékonyság növelése és az infláció fékezése szempontjából szükséges szervezeti és szabályozórendszerbeli — ezen belül a megfelelő pénzügyi- és árpolitikai — megoldások. Az egyik legtartósabb és legnehezebben alakítható inflációs nyomást gerjesztő tényező a magyar gazdaság számára az exportképesség alacsony foka, a külgazdasági egyensúlytalanság és a cserearányok romlása, amely mögött súlyos strukturális és hatékonysági problémák húzódnak meg. Ha tehát a szabályozórendszert az árfolyampolitikai, keresetszabá- lyozási és az árszabályozási eszközöket túlnyomóan az inflációs nyomás rövid távú visszaszorítása érdekében működtetjük, a szükséges strukturális változások is halasztást szenvednek. Célszerűtlen vállalni olyan antiinflációs politikát, amely a struktúra átalakításának, a hatékonyság szerinti differenciálódásnak és az arra ösztönző eszközöknek a fejlődését akár csak rövid távon is gátolja, mert a feszültségek felhalmozódásának újabb okozójává válik A következő évek feladata olyan ésszerű kompromisszumot találni, amely a termelést és a szerkezetváltást. a hatékonyság szerinti differenciált fejlődést ösztönző, még elviselhető árszintemelkedést engedi érvényre jutni. Ugyanakkor biztosítja az áremelések korlátosságát és a nem kompetitiv szférában a támogatások leépítésének időbeli széthúzásával megfelelő — az árakat ..kímélő" — szabályozásbeli megoldásokkal az áremelkedés ütemét fékezi. Az elvekben való egyetértés jelentős véleménykülönbségeket takar mind a társadalom tűrőképességének megítélésében, mind a sürgősségi sorrend meghatározásában. Hiszen nyilvánvaló, ha az infláció elviselhető mértékét tekintjük a kiindulásnak, akkor az egymással „konkuráló" célok körében prioritásokat kell felállítani. Ügy tűnik, évi 5—8 százalék az a sáv, amelyen belül a viták adódnak. Az antiinflációs politika a mi társadalmi-gazdasági rendszerünkben úgy fogalmazható meg, mint az inflációt indukáló kormányzati lépések és a társadalom „infláció befogadó képessége". Tizenöt év tapasztalatai győzhettek meg arról, hogy társadalmunk infláció befogadó képessége — jó menedzselést feltételezve — öt százalékon belüli, de legalábbis valahol e körül az érték körül adódik. Ezt lényegesen meghaladó lépés- sorozat inkább csak kivétel lehet. Ha pedig egyetértés van abban, hogy gazdaságunk belső növekedési energiái leginkább az emberi tényezőkben adódnak, akkor az e szintre való mielőbbi visszatérés a tiszta gazdasági ésszerűség nézőpontjából is célszerűnek látszik. Ha ebben egyetértés van, még mindig vita folyhat arról, milyen „tartalom”-mal töltsük ki az 5 százalék körüli inflációs rátát. E tekintetben a legrosszabb amit tehetünk az. hogy néhány központi árintézkedés „oltárán" feláldozzuk a mechanizmus- konform ármechanizmust és „kvázi-árstop" lépéssorozatra kényszerülünk. Mind a hatékony termelési szerkezet formálása, mind pedig a nemzetközi versenyképesség szolgálatában álló marketing-politika kibontakoztatása szempontjából talán a racionális gazdasági kalkuláció megalapozása tűnik a legfontosabb, egyben sürgető feladatnak Ez viszont növeli gazdaságunk inflációs érzékenységét. (Vége) Kerékpárok Csepelről Csepelen, a Kerékpár- és Konfekcióipari Gépgyár kerékpár- gyárában sikeres fél évet zártak. A szerelősorról lekerült több mint 127 ezer kerékpár azt jelenti, hogy a gyár munkáskollektívája behozta a korábbi évek lemaradását, ismét nyereséges a kerékpárgyártás. Az idén új típussal is jelentkeztek, megkezdték a BMX típusú terepkerékpárok gyártását (MTI-íotó: Fehér József) 105 évvel ezelőtt Herman Ottó Egerben A müveit világ nemregi- ben emlékezett meg a felejthetetlen tudósról, Herman Ottóról, születésének másfélszázados évfordulója alkalmából. Egyik legnevesebb természetbúvárunk a század- forduló tudományos életének vezéregyénisége volt. Számos területen végzett kutatásokat. így az 1880-as években a szőlőültetvényeket világviszonylatban pusztító filoxéra-vésszel is foglalkozott. A jubileum kapcsán Heves megyében különösen felidézhetjük alakját, hiszen az említett tárgyban tett külföldi tapasztalatszerzö útjáról visszatérve 1880. szeptember 11-én a délutáni vonattal éppenséggel Egerbe is ellátogatott abból a célból, hogy — miként az egykori tudósító írta — a „hazánk bortermő vidékeire nézve annyira fontos ügy mai állásáról nekünk felvilágosítást adjon" A fellobogózott „pályaívnél" nagy ünnepélyességgel fogadták a kiváló szakembert. Szeged város országgyűlési képviselőjét, akit még Kossuth Lajos javaslatára választottak honatyának. Szederkényi Nándornak, az Egri Szőlészeti- és Borászati Egylet elnökének vendégszerető házánál elköltött ebédje után a kedélyes ösz- szejövetelről Herman Ottó kíséretével együtt gyorsan megkezdte körútját a helyi szőlőhegyeken „oly végből, hogy azon szőlőket, melyekről tudva van. vagy bejelentetett, hogy azokban külföldi szőlövesszők vannak elültetve. pontos vizsgálat alá vesse ..." Szerencsére fi- loxérára sehol nem talált. A számára összeállított további program során egy színielőadás után előkelő polgárság körében vacsorázott a szeretett vendég. Az estebéd derűs hangulatban folyt le, a résztvevők természetesen leginkább a kedves látogatóra ürítették poharaikat. A tudós meleg szavakkal köszönte meg az egriek vendégszeretetét. Szeptember 12-én délelőtt 10 órától az érseki Lyceum disztermében nagyszámú hallgatóság előtt tartotta meg az előadást filoxériá- ról. amely egyre több helyen való fellépésével „nemzeti háztartásunk nemcsak egyik legnevezetesebb. hanem éppen pótolhatatlan ágát: bortermelésünket a végpusztulással fenyegette." Herman Ottó azt adta elő. amit tanulmányai és tapasztalatai folyamán igaznak, elfogadhatóan megismert, amelynek a valódiságáról meg volt győződve. Másrészt azon reményének adott kifejezést, hogy Eger lelkes polgársága történelmi tradícióihoz híven, egyesült erővel és kitartással fog küzdeni a veszély ellen, s gyönyörű szőlőhegyeit, a város kincsét —, amely az országé is — a bajtól megóvja. Szólott a filoxéra elterjedéséről. Elmondta, hogy a rovar hazája Amerika, ahol 1854-ben fedezték fel. Ott azonban a szőlőnek nem ártott annyira. Európába az 1860-as években hozták be. először Dél-Franciaország- ban észlelték. Sokféle szert javasoltak ellene, de a szén- kénegezés sem járt eredménnyel, mint a többi. Egész szőlövidékek pusztultak ki. A szölővesszövel való kereskedés útján jutott el a baj hazánkba is, s mintegy harminc helyen észlelték a vész fellépését. Érthető, ha népünk félti nagy életforrását — hangsúlyozta —, s védekezni akar. Az ellenálló szőlőfajokat meghonosította, de a tapasztalatok várakozás alatt maradtak. Herman Ottó előadása további részében lelkesen buzdította az egri népet, hogy mentse meg a vörösbort termő vidéket, amely hivatva van arra. hogy a világforgalomban jelentős szerepet játsszon. S az egriek a fenyegető veszéllyel szemben milyen eljárást tanúsítsanak? — kérdezte. Nos. azon feltevésből kell kiindulni, hogy Egerben és a környékén egyelőre nincs filoxéra. — S így a baj távol tartása legyen a feladat. A legszigorúbb elzárkózást kell gyakorolni kifelé, ide értve mindjárt a szőlóvessző-forgalom teljes beszüntetését. A szigorú zár felett pedig maguk a város polgárai gyakorolják a felügyeletet. Álljanak össze a gazdák, tanácskozzanak, ne bízzák magukat az írott rendeletekre, amelyeknek a végrehajtása a legtöbb esetben a csőszre szokott maradni, kevés köszönettel. Senki sem biztosítja Eger városát, hogy nem fog-e a vész egyszer mégis bekövetkezni. S e végből ajánlotta mindjárt a tudós a szólő- művelési kísérleteket, a kadarka magról való szaporítását, s hogy az így nyert növényeket zöldoltással vigyék át az amerikai gyökerekre. A gazdák mindvégig élvezettel hallgatták a tudós előadását, amit azzal zárt, hogy szolgálatát és tanácsait a közügyekért való önzetlen buzgólkodását jellemző készséggel továbbra is felajánlotta. Herman Ottó, emlékezetes látogatása után. szeptember 14-én hagyta el Egert, meghagyván, hogy ismét vissza fog térni a városba. A nagy természettudós bükki gyűjtőmunkája mellett vizsgálta a híres egri, miskolci szőlőkben a filoxéra kártételét. Thán Károly és Wartha Vince vegyészprofesszorokkal megalakította a filoxéra-ellenes országos bizottságot is. A földművelés- ügyi tárca felismervén a kiváló szakember meglátásainak értékét, az országos pusztulás után több borvidéken érdemlegesen is felújíttatta a szólókultúrát Mindez pedig egyértelműen bizonyítja, hogy Herman Ottónak sokat köszönhet a mezőgazdaság. Amiért a mi vidékünk, egész Heves megye is hálás lehet. Hortobágyi Ernő ny. mezőgazdasági tanar Saját öregjeink Ilyentájt. kora ősszel, városokban, községben országszerte megrendezik az öregek napját. az öregek hetét. Úttörők köszöntik a legidősebbeket; gyerekek indulnak műsorral, virágcsokrokkal a szociális otthonokba, az öregek napközi tartózkodó helyeire. — Mindez, szép, jó, szükséges: örömet, szint hoz a hétköznapok egyhangúságába. Ok is a „mi” öregeink. De hányszor feledkezünk meg azokról, akik valóban a mi öregeink: idős szüléink, nagy- szüleink, bácsikánk, né- nikénk, keresztszülök, egykori tanítónk — egyszóval azok az idős emberek, akik elsősorban hozzánk tartoznak. Néha jólesik egy nemcsak érdeklődő, de beszámoló levél is a családról ha messze él az illető. Még jobban esik egy látogatás, amit az őszi hétvégék valamelyikének a programjába be lehet iktatni. Sok esetben ennyi is elég. de néha bizony több is kell. Nézzük meg idős szülénk. nagyszülénk kamráját: mivel tölthetnénk fel télire. Nézzük meg a pincét is: ott van-e már a szén, a tűzifa, esetleg a fűtőolaj. Nézzük meg, és tegyük, amire szükség van. amit a szükség diktál, s amire nekünk a lehetőség megadatik. Gyakran nem csupán anyagi kérdéstől van szó. hanem arról, hogy az idős embernek segítség kell, aki elintézi a nagyobb bevásárlásokat. Sok fiatalnak van autója, vagy ha nincs, hát jobb a lába, hogy elhozzon a boltból néhányszor tíz kiló krumplit, néhány kiló zsírt, olajat, cukrot, lisztet, konzerveket. amire — ha beáll az esős, hűvös idő, amikor még nehezebb kimozdulni, — szükség lehet. Talán túl praktikusak ezek a tanácsok, és ki-ki maga jobban tudja, mire van szüksége a maga öregének. De hát. ha tudja, akkor tegye is. A jó szótól, a figyelemtől kezdve a télire tárolt tüzelőig. (sm) Almaszüret A Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság 30 hektáros alniáskertjében megkezdődött a Golden alma szedése. A hét végéig mintegy 15 tonna gyümölcs kerül ládákba, amit a Szovjetunióba exportálnak Jónás Jánosné és Molnár Jcnönc méret szerint válogatja a gyümölcsöt (Fotó: Szántó György)
