Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-11 / 213. szám

4* í "f 1

KULTÚRA —

KÖZMŰVELŐDÉS

NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 11., szerda

Színházi nyár Hatvanban

A muzsika megnyerte a közönséget

J

A

C

K

L

E

M

M

O

N

Mikor lehet egy magyar filmrajongó részese egy majdhogynem intim hollywoodi ünnepségnek? Ha kinyitja a tévékészülékét szeptember 13-án, este. Igaz. az esemény öt esztendővel ezelőtt zajlott, az ünnepelt az idén már betöltötte a hat- vanat. De barátai, pályatársai 55. születésnapjának tiszteletére rendezték azt a partit, amelynek felvételeit most a magyar nézők is láthatják. James Stewart, Jane Fonda. Walter Matthau és mások gyűltek össze akkor Jack Lemmon köszöntéséreA pályán nem kevés önbizalommal jndult. Rövid katonáskodás, a Harward egyetem elvégzése és zongoratanulás után. 1946-ban apja szerény anyagi támogatásával John Uhler Lemmon elindult New Yorkba, hogy — ahogy mondta — „a következő Gershwin legyek, és hogy megmentsem az amerikai színházat." A megmentendők nemigen

méltányolták ezt az igyekezetét, mert a fiatalember epizódszerepeket játszott, azokat is csak ritkán, a legtöbbször munka nélkül volt. Aztán megkapta első szerződését egy musichallba. feladatokat adtak neki a tévéknél. 1950-ben már a Broadway színpadjain tűnt fel, és 1954-ben állt először a felvevőgépek elé.

Ettől kezdve gyors karriert futott be. A hatvanas években már a vezető hollywoodi színészek között tartják számon. A kritikák dicsérik technikáját, kifejezőeszközeit és mindenekelőtt intelligenciáját. Van, aki

jorrón szereti Mister Roberts (ezért 1955-ben a legjobb epizódszerepért járó Oscar-díjat kapta meg), A legénylakás, Irma. te édes — siker siker után. 1973-ban a Mentsétek meg a tigrist című filmben nyújtott alakításáért elnyerte az aranyozott szobrocskát, az Oscar- díjat.

Nagy rendezőkkel (John Ford, Billy Wilder, Blake Edwards), neves kollégákkal (Romy Schneider Shirley MacLaine, Tony Curtis. Marilyn Monroe) dolgozott együtt, hogy csak néhány nevet soroljunk fel. Végül, de. nem utolsósorban. Whiter Matthau, a gyakori partner és jó barát.

Üjabb és újabb filmek követték egymást, köztük újabban politikai töltésűek is — bár Lemmon közvetlenül nem politizál —, mint A Kína-szindróma és az Eltűntnek nyilvánítva. Ez utóbbiban nyújtott ragyogó teljesítményéért Cannes-ban a legjobb férfialakítás díjával tüntették ki.

Kölykös gumiarcán elmélyültek a ráncok, de szemének meleg tekintete. szomorkás mosolya a régi. Sokoldalú tehetségéről bizonyosodhatunk meg. ki tudja hányadszor, a Sztárok köszöntik Jack Lemmont című tévéprogramban, amelynek zeneszámait egy kivételével az ünnepelt — számos dal- és filmzene írója — szerezte.

Viszontlátásra szeptember 13-án, pénteken, 22 óra 30 perckor, az 1-es műsorban.

Erdős Márta

Volt egyszer egy tehetséges. dallamgazdag zeneszerző. s egv az ötvenes évekhez kötődő, elavult idejétmúlt szövegkönyv.

Erre már ifjúként rájöttem — nem voltam egyedül ..felfedezésemmel" —. így aztán a Szabad szél című nagyoperettből kizárólag az örökzöld slágerszámok érdekeltek, s elutasítottam a meglehetősen szerény szintű — végtére is az udvariasság kötelező, sőt bensőnkből fakadó regula — sztorit.

Csoda-e. ha örültem, amikor megtudtam, hogy a békéscsabai színház kollektívája a portalanitott. az átfésült. a más környezetbe helyezett. a hitelesebb miliőbe ágyazott történettel lép a II. hatvani zenés színházi nyár záróakkordjaként a

magvas szórakozásra szom- júhozó. szép számú közönsé ge elé.

A korszerűsítés nem is okozott alapvető csalódást, hiszen a megreformált cselekményt úgy-ahogy elfogadtuk. Annál is inkább, meri ismét az irigylendő tehetségű komponista vitte el a pálmát- Elsősorban az ő hervadhatatlan adottságait csodáltuk, melódiabőségének adóztunk ugyanolyan t‘sz(c- lettel, elismeréssel. mint évtizedekkel korábban, azóta rég messzetűnt ifjúságunk idején.

lgV van ez rendjén. Ezt sejtette, érezte, tudta Rencz Antal rendező, s ennek szolgálatába állította az általa irányított színész — énekes gárda átlagot meghaladó képességeit

Ezt szolgálta — méghozzá igen hatásosan — a látványosságra törekvés: az ügyes, a szemet gyönyörködtető beállítások. az impozáns nagy- jelenetek. képek sora Az effajta megközelítésben a hangsúly igen sokszor az összjátékra tevődött. s ez nem is volt baj. mert az együttes ekként kétségkívül többet nyújtott, mintha tagjai egyéni bravúrokról álmodoznak. A sodró ritmus, a zömében tisztes lendület olykor megtört, ám a ritka hiányosság mégsem zavart bennünket. mert a Mester mindig jókor lépett közbe muzikális leleményeivel. El- zsorgitottak. feltüzeltek, álmodozásra. nosztalgiázásra késztettek a mindig jókor belépő számok, s rögvest feledtük lassan körvonalazódó aggályoskodásunkal.

Hiába, a régi. a távoli esztendőn kbeli képlet csak módosult :

Elviseltünk egv ..átszabott szövegkönyvet és csodálattal adóztunk egv zeneköltő kivételes erényeinek.

Akárcsak máskor, ezen az estén is Dunajevszkij muzsikája győzött.

Fölényesen .

Pécsi István

A látvány sem volt mellékes (Fotó: Szabó Sándor)

BALCZER ELEMÉR:

Találkozás - érdekes emberekkel

Az utolsó mohikán

Az asztalon a Figaro, a Paris Match, a New York Times. S a Manhattan Bank címeres borítékja. Óvatosan puhatolóztam:

— Miből él?

— Olajból. Érdekeltségem van a Sandard, a Continental, az Indiana-Middwest, a Golf és a Shell Oilnál.

A beszélgetés nem a Wall Street valamelyik párnázott ajtajú, légkondicionált, távolbalátó telefonokkal és páncélszekrénnyel kombinált szobájában zajlott, hanem a Mátraalján. Fajzatpusztán. Sárguló csererdő mélyén, egy több száz éves, ódon kúria sok vihart látott falai között bukkantam rá Monsieur Jean Perry-re.

Amíg egy újságíró eljut odáig . . . Azt csak a jó Dönci bácsi, a gépkocsivezetőnk tudja, hány helyen kerestük az olajos franciát. Egyik hegyi faluból ki, a másikba be. A refrén mindig ugyanaz:

— Ezt a menetet is elvesztettük . . .

Csügged ésemet látva, az öreg vigasztalt:

— Hátha nem is létezik az a francia. Tévedhetett a maga ismerőse .. .

Hm. Talán a válogatott centere érezheti így magát, ha mellérúgja a sorsdöntő tizenegyest vagy a pincér, aki a felszolgálóversenyen a vendéglátó tröszt igazgatójának a nyakába önti a sóskamártást à la Madeiramódra. Szinte hallom a szerkesztőségben kissé vehemens kollégám hangját is:

„Ne tagadd, öregem — mazsola vagy ..."

Ránk esteledett. A reflektorok keskeny' tölcsért hasítanak a hömpölygő feketeségben.

— Dönci bácsi, feladjuk?

Az öreg még nem is ebédelt. Tudom, hogy fáradt, s őt is bántja a kudarc. Halk szitkot morzsol szét fogéi között. Szemébe húzza a fekete baszk sapkát, keze ráfeszül a volánra.

— Azt nem. Most jön az utolsó menet. . .

A kocsi valósággal falja a kilométereket. Mint alvó kotlósok, gubbasztanak az út

mentén a süppedt tetejű házak. Egy kereszteződésnél megállunk. Gyöngyöstarján — olvasom egy tábláról. S . .. találkoztam Rozikával. A megmentőmmel. A szőke, nádszál vékony kislánynak köszönhetem, hogy végre rátaláltam az olajos franciára. Kastélytulajdonos és részvényes. Francia állampolgár, de ötven éve hazánkban él. A legkülönösebb ember, akivel valaha is találkoztam. Kopott lódenkabátban, ormótlan bakancsban — mint valami ágról szakadt szénégető — járja az erdőt. Kis, rozsdabarna kutyája — Plútó — körötte csahol, amíg gazdája vadgesztenyét gyűjt a szarvasoknak. Valamikor szenvedélyes vadász volt, de már jó ideje „fegyverszünetet" kötött a vadakkal . . .

Pompás kastélya van Párizs környékén, de jobban érzi magát itt, az erdő mélyén, a kongó termekből álló, patinás bagolyvárban. Szereti a fajzatpusztai csendet, ahol nem háborgatja senki. Francia tengerésztiszt

volt az apja, az anyja magyar, Skultéthy lány. Örökölte a fehér kastélyt, a családi kriptával, a vén kápolnával és egy ötholdas ősparkkal. Immár fél évszázada nem teszi ki a lábát Magyarországról a Mátra érdekes francia remetéje.

— Az ötven év alatt — nem vágyódott haza ?

Arcán összefutnak a finom pókhálók. Láthatóan derül a kérdésen :

— Hiszen itthon vagyok .

Zavartan igyekszem kimászni a pácból :

— Ügy gondoltam, hogy itt van a két kocsi, és hallottam, hogy Monsieur Perry mennyire szeret autózni.

— Igen, a legnagyobb szenvedélyem. Az első francia kocsival — a Zebrával — én jöttem először Magyarországra. Most hatvan éve, 190H őszén, öt és fél napig kocsiztam Párizsból Budapestig.

— Milyen volt az út?

— Felejthetetlen! Nem győztem a defekteket javítani ...

Házigazdám elemében van. Sápadt arca egyszeriben kipirul. Fürgén felugrik, s már jön is vissza a másik szobából, egy jókora albummal. A megsárgult, régi fotográfiákon a Zebra, meg a többi ősautó.

— Tudja-e, hogy az autógyártást tulajdonképpen a — Carmen segítette?

— Bizet sok pénzt keresett a népszerű operával, és a fia támogatta Salomon

mérnököt, aki az első francia kocsit konstruálta.

Monsieur Perry kis van j- betüvel elkanyarodik az autótól.

— Tulajdonképpen ... a részvényeimet a véletlennek köszönhetem. A párizsi tőzsdén voltam éppen alkalmazásban. amikor — 1911-ben — egv amerikai család hajózott át Európába. S felajánlotta Arizonában és Ko- lorádóban levő, parlagon heverő területeit. Alakult egy francia társaság — amelynek én is tagja lettem — s lekötötte a földeket. Azok a parlag terű letek porióleum- mezők voltak. A szindikátus tagjai azóta már kihaltak, én vagyok az utolsó mohikán . . .

Tűnődve néz maga elé, lopva kémlelem a szobát. A petróleumlámpa pisla fényében hosszú árnyékot vetnek a falakon a régi. fakult olajportrék, a szarvasagancsok, meg a vaddisznóagyaras fejek. A sarokban hidegen ásít egy hatalmas, nyitott kandalló. A szálkás hajópadlón nincs szőnyeg. Néhány recsegő. szúette bútor. Semmi több.

— Miért nem vezetteti be a villanyt?

Az öblös, faragott karos- szék mélyéről házigazdám cinkosan ramhunvorít:

— Hogy megmaradjon a romantika ...

— Bocsánat, de . .. hány éves ön. Monsieur Perry?

Igazi francia könnyedséggel válaszol :

— Nyolcvanöt. Ma már. ugye. nem kor . . .

Valóban nem. Maga vezeti és javítja mindkét gépkocsiját. Mindennap bekocsizik Gyöngyöstarjánba, a keskeny szerpentinen. Szemüveg nélkül ír, olvas. Tévét nem néz Az rontja a szemet. Mindent tud a világról.

— Mi a fiatalságának titka ?

— A mozgás. Ma is rendszeresen tornázom. Száz mozdulat reggel, száz mozdulat este.

Nyílik az ajtó. Madame Perry jön. A felesége. A negyedik. A kis francia úr a házasságban is az egyszerűség híve. Szereti a magyar konyhát: elvette volt szakácsnőjét, aki harminc éve áll a család szolgálatában.

Késő van, búcsúzom. Már messze járunk, de gondolatban még ott időzöm az ódon falak között. Ahová Rockefeller, a Standard Oil vezére, a Wall Street mérhetetlen olajából egy-egy cseppet a kis franciának juttat. Akit különben nem nagyon érdekel a pénz S a kisujját sem mozdítja az amerikai ügyvivő, a belga és a francia követ vagy más. ..előkelő" látogatója kényelméért, viszont fáradhatatlanul járja az erdőt. Kopott lódenkabátban, ormótlan bakancsban, Plútóval, rozsdabarna kutyájával Vad- gesztenyét gyűjt.

Télire, a szarvasoknak

Egy nagy jelenei részlete