Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-10 / 212. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. sreptember 10., kedd 3. Mi az antiinflációs politika? Irta: Csikós Nagy Béla Új ‘név alatt, szervezetten Avagy mi foglalkoztatja megyénk építőipari vezetőit Ügy tűnik, a téma évtizedek múltával is aktuális marad. Ha ugyanis az építőiparról esik szó, furcsa érzések kavarognak az emberben. S valljuk meg, több a kellemetlen emlék. Be nem tartott határidők, szakszerűtlenségek, hiányosságok keserítik megi iszánk ízét, még akkor is, ha az építőipai1 kifejezés után tett egyenlőségjel után azonnal odaírhatjuk az új otthon, a fejlődő, szépülő városok, a gazdagodó, egyre komfortosabb, állandóan megújuló munkahelyek fogalmát is. A kép azonban amit kialakítunk erről a fontos iparágról csak akkor teljes — s az igazság is megköveteli; hogy szóljunk róla —, ha arról a mérhetetlen fejlődésről is számot adunk, amit szintén az elmúlt évek vívmányaként könyvelhetnek el az építők. 111. Antiinflációs politikát szabadpiaci gazdaságban szoktak meghirdetni, ha a piaci árak elfutása kikezdi a gazdaság szervezettségét, és az infláció megfékezése látszik a legfontosabb gazdaságpolitikai feladatnak. Ilyenkor vagy megszorításos pénzpolitikát folytatnak és ettől_ várják az infláció mérséklődését, vagy rendkívüli lépést határoznak el; átmeneti árstopot rendelnek el. illetve a piaci ármozgást korlátok közé szorítják. A szocialista tervgazdaság viszonyai között ez az ügy másképp vetődik fel. A hatósági árrendszer 1951. évi bevezetésétől 1967-ig — különösen az 1952—1956-os években — bennünket a visz- szafogott infláció problémái foglalkoztattak. Akkor tapasztalhattuk leginkább, hogy az infláció árrögzítés esetén is megjelenhet. Változatlan árak mellett az árszínvonal módosulása három ok következtében állhat elő. Először azért, mert változatlan árak mellett átalakul az áruösszetétel. Másodszor azért, mert változatlan árak mellett javul. vagy rosszabbodik az áru minősége. Harmadszor azért, mert a kicserélődő, illetőleg bővülő áruválasztékban az új iparcikk árát úgy állapítják meg, hogy az nincs összhangban a forgalomban levők árával. Az 1968. évi gazdasági reform egyebek mellett a visszafogott infláció negatív jelenségeinek leküzdését tűzte ki célul■ Ezért is tettünk lépéseket a hatósági árrendszer túlzott merevségének feloldására. Nyilvánvalónak tetszett ugyanis, hogy a kínálatnak (a termelésnek! a kereslethez (a szükségletekhez) való folyamatos alkalmazkodása nemcsak egyszerűen a túlkeresletet megszüntető pénzügyi politika ügye. Merev hatósági árrendszer esetén a pénzügyi egyensúly mellett is áruellátási zavarok mutatkoztak. Ilyenkor az egyes területeken fellépő áruhiány más területeken eladhatatlan, elfekvő készletekkel egyenlítődik ki. Ezért vált az 1968. évi gazdasági reform alapkérdésévé olyan rugalmas ármechanizmus bevezetése, ami a piaci tényezők érvényesillésének ■ teremt mozgásteret, de ugyanakkor az árszintemelkedést a viszonylagos stabilitás keretei között tartjaTudni kell azt, hogy nálunk a szocialista építés egész időszakát az áremelkedés jellemezte. Az árszínvonal emelkedése az elmúlt 87 év átlagában a termelői es fogyasztói árak körében evente négy-öt százalékos volt. A mezőgazdasági árszint ennél nagyobb mértékben. évi átlagban hét százalékkal nőtt. A mezőgazdaságban ugyanis történelmi „bérfeladatot” is meg kellett oldani. A 30-as években a napszám az ipari bérminimum negyven százaléka körül helyezkedett el- A 70-es évek elején következett be a paraszti jövedelmek és az ipari munkabérek kiegyenlítődése. De amíg az árszínvonal emelkedés 1968 előtt — a tipikus piaci cikkek. mint például a zöldség- és" a gyümölcs kivételével — előre meghirdetett napokon lökésszerűen ment végbe, addig 1968 óta — a szabadárak szélesebb körű alkalmazása miatt — a folyamatos ármozgás is jellemzővé vált. A gazdasági reformot követő első öt-hat évben az egykét százalékos árszintemelkedés üteme az olajár- robbanás után csak némileg emelkedett. de csak azért, mert az importárak növekedését pénzügyi eszközökkel ellensúlyozták. Később azután a megnöve- kedett veszteségek megkövetelték a belföldi árarányok változtatását és az árszínvonal növelését. A világpiaci áralakuláshoz való alkalmazkodásban 1980-ban jelentős fordulat történt. Ezzel a belföldi árrendszer infláció-ér- zékenyebbé vált. A gazdaságpolitika nyilvánvalóan hat az árualakulásra. A gazdasági növekedés ösztönzése önmagában az árak emelkedésével jár. Különösen ez a helyzet, ha a növekedés — hosszabb- rövidebb ideig — a keletkezett forrásokon felülj költekezést eredményez, márpedig a szocialista gazdasági fejlődésnek szinte állandó kísérő jelensége volt a túl- kereslet. E téren csak az 1979 óta követett gazdaság- politika jelent kedvező változást, miután az egyensúlyt állította előtérbe a növekedéssel szemben. Ebben a helyzetben egy olyan szabályozási modell adódott, ahol a rugalmas ármechanizmus zavartalan működése évi 2—3 százalékos infláció ráta mellett biztosítható, azt figyelembe véve, hogy a bérösztönzést szem előtt tartó autonóm bér- mechanizmus évi 5—6 százalékos nominál bérszint- növekedést von maga utánEz egyben olyan modell, ahol a reálbér szintje évi 2—2,5 százalékkal emelkedhet. Tudjuk viszont, hogy az 1973. évi első és az 1979 80. évi második olajár- robbanás következtében számunkra rendkívül kedvezőtlenné vált nemzetközi munkamegosztás miatt immár hosszabb időn át a nemzeti jövedelemnövekmény nagyobb részét az a többletexport vonja el, amit a változatlan import ellen- tételezésére kell igénybe venni. Ezért az 1979/84-es években a reálbért nem lehetett emelni, sőt, azt néhány évben még csökkenteni is kellett. Ezért emelkedett az inflációs ráta. 5 százalékkal, illetve egyes években 5 százalék fölé. < Folytatjuk) Hogy ez még mindig nem elegendő, és szinte azonnali továbblépés szükséges, azt mindahányan nagyon jól tudjuk. A megyénkben dolgozó szakemberek is kutatják ennek lehetőségét. Mint arról már a korábbiakban is számot adtunk, megalakult, s ha nem is mindig látványosan, de eredményesen tevékenykedik a Heves Megyei Építőipari Szervezetek Gazdasági Társasága. Legutóbbi összejövetelük kapcsán — ahol névváltozásról is határoztak —, arról érdeklődtünk milyen kérdések foglalkoztatják manapság leginkább az érintett vállalatok. szövetkezetek vezetőit. Örömmel hallhattuk, hogy a társaság egyik alapfeladata, a kölcsönös segítségnyújtás a lehetőségekhez képest magas színvonalon valósul meg. Különösen egy-egy építkezés befejezése előtt, az úgynevezett csúcsmunkák időszakában segítik ki egymást az építők. Sőt, még arra is akadt példa, hogy a (Tudósitónktól) Ha azt halljuk, hogy Balaton, legtöbbünknek a nyár, az önfeledt nyaralás jut eszünkbe. Korábbi üdüléseink kellemes emlékeit társítjuk a „magyar tengerhez”: kiadós úszások, lubickolás, a véget nem érő hullámfürdőben, széllovaglás, vitorlázás, hajókirándulások, horgászás, és persze, napozás... napozás, míg csak le nem bukik a nap. A szalámi és a Bikavér, a herendi porcelán és a Rubik- kocka mellett a Balaton is egyedülállóan magyar specialitásunk. Európa legnagyobb sekély vizű tava. Aki ismeri a tavak életkorát, azt is tudja róla. hogy kontinensünk egyik legfiatalabbja. Ezt a szót, BALATON, a tihanyi apátság alapítólevelében írták le először — 1055-ben. Magyarok és külföldiek ezrei töltik szabadságukat a nagy tó partján. Mi, akik itt élünk, büszkék is vagyunk rá. Aztán, ha üdülésünk ideje lejár, a napolajjal együtt megfeledkezünk a Balatonról Is. Egy évig ügyet sem vetünk rá, s hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy szeretett „Balcsink” csupán szomszédos Borsod megyéből is kérnek, s adnak hasonló lehetőséget egymásnak. Elhangzott, hogy a közelmúltban változott mind az országos, mind a megyei építési piac helyzete. Nincs szinkronban ugyanis a fizetőképes kereslet, valamint az építőipari kapacitás. Igaz, hogy eddig sem volt, de fordított előjellel. Eddig tágabb teret engedett a pénz. viszont az építők nem minden esetben tudták vállalni a munkát. Most szőkébbek a pénzügyi lehetőségek, s kihasználatlanok az építők által kínált lehetőségek. Ezért aztán tényleges verseny alakult ki a megye építési piacán. Komoly eredményként könyvelhető el, — s ebben a társaság szerepe a legnagyobb —, hogy a verseny- tárgyalások korrekt keretek között folynak, s nem jelentik az együttműködések felszámolását. Az utóbbi időben a Népi Ellenőrzési Bizottság is vizsgálta a versenytárgyalások helyzetét, s alapvető etikai hiányosságoüdültetési és idegenforgalmi nagyüzem. — Ezért érdemes megemlíteni, hogy a tömeges fürdőzés, nem is olyan régi itt. A XIX. században még cölöpökre épített fürdöházak- ban élvezhették eleink a vizet — tetőtől talpig felöltözve. Akkoriban még másképpen értelmezték a testkultúrát és a közerkölcsöt is. A Balaton környékén élő embereknek elsősorban nem szórakozást jelentett a tó, hanem munka- és megélhetési lehetőséget. Múltat vallató tudósaink jóvoltából sok mindent megismerhetünk páratlan természeti kincsünk és a körülötte élő emberek elmúlt évezredeinek és évszázadainak történetéből. Az eddigi régészeti feltárások 17 —18 ezer éves emberi település nyomait fedezték fel a tó partján. Érdekesség — s erről a történelem tanításakor alig esik szó —, hogy a gyakori harcokban nemegyszer vize is csatatérré változott, hátán török hadihajókkal, gályákkal, magyar naszádokkal. A Rákóczi-féle szabadság- harc után a magyar földesurak földszerzési vágya úgy megnőtt, hogy erre a terükat nem állapított meg. bár mindannyian tanulják még ezt a módszert. Ügy tűnik, hogy a verseny- tárgyalások egyik sarkalatos pontjává váltak az építőipar mindennapjainak. Elhangzottak követendő külföldi módszerek is. Így többek között arról esett szó, hogy a meghívásos pályázatokon feltételként szabják, hogy a vállalkozók előzetesen minősítsék önmagukat, mutatkozzanak be a kiírónak. Ismertessék technológiájukat, gépparkjukat, számoljanak be a vállalat gazdasági helyzetéről, s mindehhez különböző igazolásokat kell beszerezni. Így aztán kiderül, hogy nemcsak vállalják a munkát, hanem el is tudják azt végezni. Nálunk ugyanis gyakorlattá vált, hogy a munkaszerzés reményében olyan cégek is részt vesznek egyes versenytárgyalásokon, amelyek alkalmatlanok az adott feladat elvégzésére. Ezen kívül elengedhetetlen lenne, hogy a letre is szemet vetettek. Nagyravágyó elképzelésükhöz tervet is készíttettek a Balaton kiszárításáról. Szerencsénkre, a malmok tulajdonosai ügyesen ellenálltak, így ez a rémálom nem valósulhatott meg. Sőt! Annyi haszna lett, hogy komolyabban kezdték figyelni a kor tudósai a tavat. Bél Mátyás volt az első, aki pontos és alapos föld- és néprajzi vizsgálódásait könyv alakban is közzétette. A környéken élő embereknek a XIX. században már az is feltűnik, hogy ez a sokféle megélhetést nyújtó tó kezd elvadulni (megindul a posvá- nyosodás, egyre csökken a vízfelület). Széchenyi István hivja fel először az ország figyelmét a Balaton védelmére. Ebben az időben még nem volt tervszerű vízszabályozás. 1821-ben elkészült a Balaton-szabályozás első terve; Beszédes József víz- mérnök munkája, ö mondta: „Nem elegendő a vizeket ártatlanokká tenni a szabályozás által, hanem azokat jövedelmeztetni is kell”. Elképzelése nem valósult meg, de ez idő tájt egyre többen kezdtek a tó sorsával foglalkozni. A 48-as szabadság- harc előtti évben alakult vállalatok azonos helyzetből indulhassanak ezeken a fórumokon. Jelenleg ugyanis nem egységesek a szabályzók, van aki kedvezményben részesülhet, van aki nem. Amíg ezeket a dolgokat nem oldják meg, addig ellentmondásos és feszült lesz a helyzet. Sőt, egyesek megkérdőjelezik magának a versenynek is létjogosultságát az ilyen körülmények között. Ugyanis nem biztos, hogy a vállalatokból ez hozhatja ki a remélt hatékonyságot. A vita tehát folyik! megyénk építőipari vezetői között. Azt kutatják, mivel tudnának előbbre lépni. S dicséretes, hogy ezt közösen teszik. Méghozzá teljesén önkéntes alapon! Nem a taktikai, a stratégiai elképzeléseiket teregetik ki. Nem ösz- szefonódásról van szó, hiszen versenyt hirdettek egymás között, méghozzá nem is akármilyen feltételek mellett. Ez azonban nem a másik eltiprását, bekebelezését hirdeti, hanem együttműködésre ösztönöz! Szervezett kapcsolatuk fenntartásához a Heves Megyei Építőipari Társaság név alatti szervezet megalakulását jelentette be. Remélhetőleg hamarosan olyan eredményekről is beszámolhatunk munkájuk kapcsán, amelyek elöbb-utóbb feledtetik velünk az építőiparról kialakított kellemetlen emlékképeinket. meg a Somogy—Balatoni Lecsapoló Társulat, ekkor születik meg a Duna—Balaton —Zala hajókázó csatorna terve is. Nem sokkal később pedig megkezdődik a vasútvonal kiépítése. Első szakaszát (Siófok—Déli pu.) 1861- ben avatták fel. A Balaton vizének szabályozásához pedig korszerű zsilipet építettek a Sión. A mederszabá- lyozás már a mi korszakunk feladata lett. Sok mindenről lehetne még szólni közös kincsünkkel kapcsolatban, így például a gazdag állat- és növényvilágról, a hajózás fejlődéséről vagy a halászok romantikus életéről. Akiket nem csupán a Balaton napi víz- hőmérséklete érdekel, azokat egy kis múzeum is várja Siófokon, amely felvillantja a látogatók előtt a Balaton vízügyi történelmét. A Magyar Vízügyi Múzeumban az előbb már említett Beszédes József vízgazdálkodás-történeti gyűjteménye látható. Érdemes fölkeresni ezt a bemutatót, hogy a „magyar tenger” titkainak ismerőivé és tudóivá lehessünk. Ilosvai Ferenc Kis Szabó Ervin A Balaton rejtélyei Újjászületik a füzesabonyi vasútállomás Egyszerre vették munkába az építők a füzesabonyi vasútállomás épületét, és a vágányok közötti térséget, ahol gya- leges aluljáró létesítésével csökkentik a belesetveszélyt (jobbra). A patinás „indóház” felújításánál a műemléki jelleg megóvására, még a padok, a nyílászárók formájának megőrzésére is gondoltak (Fotó: Köhidi Imre) Komp a Tiszán Üj, nagyobb teherbírású kompot állítottak forgalomba a Tiszán Tiszatardos térségében. A 25 tonna teherbírású „mozgó híd” négypercenként tesz egy fordulót a 200 méter szélességű folyó két partja közt. Az új komp a korábbinál jobban ellátja a mind inkább emelkedő teher- és személyátkelés igényeit. Képünkön az új komp. (MTI-fotó: Oláh Tibor)
