Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-05 / 208. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 5., csütörtök 3. Együttműködés a lakóterületi pártmunkában TALAJVÍZ SÚJTOTTA, ESŐ ÉS JÉG VERTE A PÉLYI HATART - CSÚCSOK UTÁN SÚLYOS GONDOK A TISZA MENTÉN Miért hervad a sziken sarjadt virág Könnyű lenne most azzal kezdeni ezt az írást, hogy má­jus 31-én, a „Kiváló" cím ünnepélyes átvételekor bizalom­tól és jókedvtől ragyogott a megyeszerte szőke szakállá­ról híres tsz-elnök arca. Könnyű lenne most azt mondani, hogy alig egy-másfél hónap elteltével már hiába kerestük volna tekintetében az optimizmus vidám csillogását, mert az bizony eltűnt onnan, méghozzá valószínűleg hosszú időre. Könnyű lenne azt mondani, hogy Pálos Lóránt. a Pélyi Tiszamente Mgtsz elnöke aránylag rövid idő alatt magabiztosan erőteljes, önbizalomtól duzzadó emberből gondterhelt vezető lett. Csakhogy e7 esetben elvetnénk a sulykot — nem mondanánk igazgat. A lakóterületi politikai munka irányítása, szervezé­se. gyakorlati tapasztalatai­nak elemzése mindenkor nagy figyelmet érdemel. Kü­lönösen szembetűnővé válik ennek igénye egy-egy jelen­tősebb politikai akció kap­csán, mint például a közel­múltban lezajlott képviselői és tanácstagi választások voltak. A kérdésnek több vo­natkozása van, több szem­pontból . közelíthető, a legfon­tosabbnak ezek közül a kör­zeti pártszervezetek tevé­kenysége tűnik. Mennyire képesek betölteni működési területükön politikai irányí­tó szerepüket, hogyan tud­ják szervezni, ébren tarta­ni a lakosság társadalmi-po­litikai aktivitását, mennyire képesek befolyásolni a poli­tikai közvéleményt, milyen hatással vannak a lakosság hangulatára, közgondolkodá­sára. Egy bizonyos: e pártszer­vezetek okos, eleven politi­zálása a választások után is nélkülözhetetlen. A lakóterületi politikai munka rendkívül sokrétű és összetett. Ide tartoznak a kö­zösségi élet színvonalának tényezői, a lakásviszonyok, a településfejlesztés, a kommu­nális kérdések, az ellátás, az oktatás-művelődés, iskolai hálózat, egészségügy, közle­kedés, s még hosszan sorol­hatók lennének a fő- és alcí­mek, amelyek önmagukban is, de együtt véve feltétle­nül tömegesen ontják a po­litikai feladatokat, megol­dást sürgető problémákat. Ezek szinte egytől egyig köz­vetlenebbül érintik a terüle­ten lakó, az ott élő embe­reket, erőteljesen befolyásol­ják életkörülményeiket, élet- feltételeiket, közérzetüket. Lakóterületi viszonylatokban szerveződnek a népképvise­leti-önkormányzati szervek és az államigazgatási intéz­mények jelentős része. Ugyancsak ilyen keretek kö­zött történik a lakosság ál­lampolgári akaratának ki- nyilvánítása olyan fontos kérdésekben, mint a népkép­viseleti szervek megválasz­tása, a képviselők és tanács­tagok beszámoltatása, amely a legalapvetőbb politikai kérdéssel, a hatalmi viszo­nyokkal van szoros kapcso­latban. Mindezek tükrében ki ta­gadhatná a lakóterület po­litikai életének fontosságát, társadalmi jelentőségét. Ez a dolognak az egyik oldala. Ha viszont más oldalról nézzük, például olyan meg­közelítésben, hogy hol he­lyezkedik el nagyobb rész­ben a párttagok, a kommu­nisták politikai tevékenysé­gének színtere, akkor köny- nyen megállapítható: a két oldal között hiányzik az ér­demi munkához szükséges összhang. Ugyanis a párt- szervezetek túlnyomó része a munkahelyeken szervező­dik, és természetszerűleg a párttagok nagy többsége itt fejti ki politikai tevékeny­ségét. A lakóterületen a pártta­goknak mintegy egyötöde vesz részt a lakóterületi­körzeti pártszervezetek éle­tében. Túlnyomó többségük nyugdíjas, időskorú ember: gazdag, sajátos élet- és po­litikai tapasztalattal, sajá­tos, az általánostól eltérő egészségi, fizikai adottságok­kal, és érdeklődési körrel. Az alkalmi és időleges együttműködéstől eltekintve mindmáig nem sikerült meg­felelő szervezett, intézmé­nyesített kapcsolatot terem­teni, a kommunistáknak e két tábora között. Nem tud­tuk kialakítani a hatékony, és intézményesített gyakor­latát annak, hogy az aktív- dolgozó párttagok érdemi munkát vállalva bekapcso­lódjanak a lakóterületi po­litikai életbe, a pártmozga­lomba. Holott a lakóterüle­tek életével összefüggő kér­dések őket is érintik, meg­oldásuk nagymértékben raj­tuk is múlik. Ezen az ellent­mondáson az sem segít, hogy az irányító pártbizott­ságok nagy figyelmet fordí­tanak a lakóterületi politi­kai kérdésekre, és a körzeti pártszervezetek segítésére. Vannak kedvező, és he­lyi körülményeknek megfe­lelően általánosítható ta­pasztalatok arról a kialakult szokásról, hogy egy-egy je­lentősebb lakóterületi kam­pány idején az üzemi párt- szervezetek fokozott segít­séget nyújtanak, kádereket irányítanak át a . körzeti pártszervezetekbe. Ez azon­ban nem oldja meg teljesen a problémát, nem biztosít­ja rendszeresen a lakóterü­leti politikai munkában va­ló aktív részvételt. Érdemes lenne átgondolni, hogy ép­pen ezt a rendszerességet miképpen lehetne intézmé­nyesen biztosítani. Történ­tek már biztató kísérletek arra, hogy . üzemekben, in­tézményeknél dolgozó pártta­gokat hosszabb időre meg­bíznak lakóterületen végzett pártmunkával, egyesek kü­lönböző közéleti tisztségeket is betöltenek. Másutt a bejá­ró dolgozók kapnak lehető­séget és biztatást arra, hogy lakóhelyükön végezzenek pártmunkát, ott vegyenek részt pártoktatásban, és vál­laljanak közéleti szerepet. Minden bizonnyal sokkal jobban lehetne szélesíteni ezt a kört, csak tudatosab­ban kellene átgondolni, terv­szerűbben csinálni. Ennek érdekében az irányító párt­szervek részéről több kezde­ményezésre, bátorításra, ha­tározottabb támogatásra len­ne szükség. Az üzemi párt­szervek részéről pedig több figyelmességre, segítőkész­ségre, hiszen sok helyen én- pen azért nem történik ez ügyben érdemi haladás, mert a vállalatok, intézmé­nyek kommunistáinak min­den figyelmét és erejét ki­zárólag munkahelyük gond­jai kötik le. Ami a lakóhelyi pártszer­vezeteket illeti, az együtt­működési készségükkel álta­lában nincs probléma, ez azonban nem jelenti azt. hogy minden esetben zavar­talan, és gond nélküli a kö­zös munka a körzetiek, és a különböző munkahelyek­ről jövő párttagok között. A tapintat, a türelem, a kel­lő tolerancia könnyen átse­gít a nehézségeken, különö­sen ha az irányító pártszer­vek is megfelelő figyelmet fordítanak a legfontosabb együttműködési területek és formák megkeresésére, az együttműködés esetleges za­varainak elhárítására. A pártszervezetek ma még sok gonddal küzdenek a nyugdíjba menők átjelent­kezésével. Sok tapasztalat bizonyítja, hogy ahol a párt- tápok már aktiv korukban részt vesznek a lakóterületi politikai munkában, valami­lyen módon kapcsolatba ke­rülnek a körzeti pártszerve­zetekkel, ott az • átjelentke­zés, de legfőképp a beillesz­kedés is zökkenömentesebb, kevesebb gonddal és meg­rázkódtatással jár. Ez már önmagában is nagy segítség, hiszen nem mindegy, hogy közvetlenül a nyugdíjba vo­nulást követően kapcsolódik be valaki a lakóterületi párt- életbe, vagy jóval később. Rákos Imre , (2 1.) A helyzet ugyanis az. hogy az ünnepélyes alka­lomra összehívott küldött- közgyűlésnek, a meghívott vendégeknek egy valami föltétien fel kellett, hogy tűnjön: a vezetőség beszá­molója mintha kicsit vissza­fogott lett v°lna. Persze, nem a dicsekvés. inkább csak az ilyenkor megszokott és mindenki által természe­tesnek talált — mondjuk így —, a szabadjára enge­dett öröm az, ami talán 'hiányzott belőle. Nos, ennek nyomait csak elvétve lehetett felfedezni az elnöki beszédben, pedig ha meggondoljuk, indokolt lett volna a nagyobb kanál­lal mért derű. hiszen ez a szikes talajon gazdálkodó, gyenge adottságú termelő­szövetkezet, 1980 után most. 1985-ben másodszor is el­nyerte a „Kiváló címet. és igen szép eredményeket pro­dukált a közbenső időszak­ban. különösen 1982-ben és 83-ban is. Megérdemelten ünnepel­hettek tehát az idei május utolsó napján a pélyiek. és méltán jelenthette ki az egyébként már korábban el­eihangzott kérdésekre vá­laszolva Pálos Lóránt, hogy a tavalyi kimagasló ered­ményt nem szabad egy év kiugró teljesítményeként ér­tékelni. hanem egy hosszú, fáradságoktól és gondoktól korántsem mentes, kollek­tív munka eredményeként. Ez az eredmény pénzben kifejezve ?7>7 millió forint nyereséget jelentett, s ezt egy gyenge termőhelyi, ked­vezőtlen közgazdasági adott­ságú termelőszövetkezet ér­te el! Nem meglepő tehát, hogy a honi újságírók közül nem egy — köztük természetesen mi, Heves megyeiek is — kíváncsi lett a részletekre, s Pélyre utazott, megtuda­kozni a részleteit. hogyan is sarjadt ott, a Tisza men­ti mély, szikes talajon ily pompázatos virág? — Ha ugyan egyáltalán használ­hatunk efféle hasonlatot, jól tudjuk bár. hogy nem va­lamiféle rózsalugas nevel- getéséról. hanem nagyon is kemény, küzdelmes munká­ról volt szó. v Most, hogy szobájában ülünk, az elnök nem túl bol­dogan emlékeztet: — Sok újat nemigen tu- ' dók hozzátenni ahhoz, ami az ünnepi beszédben el­hangzott. Mi az előző évi sikerek okát többek között abban látjuk, hogy sikerült érvényre juttatni a kollek­tív vezetést. hogy erősödött nálunk a szövetkezeti de­mokrácia. s mind emellett fokozódott a személyi fele­lősség. Hasonlóképpen itt említeném meg, hogy az egyesülés után legfontosabb feladatunknak tekintettük, az adottságainknak leginkább megfelelő szervezeti felépí­tés és termelési szerkezet kialakítását. E feladatokat a fizikai munkát végző tagság 16 egyetemi, 34 középiskolai végzettségű vezető irányítá­sával. valamint összesen 183 szak- és betanított munkás közreműködésével végezte el. Jelentős tényezőnek tart­ja a Tiszamente Mgtsz el­nöke az eredmények eléré­sében azt is, hogy az utób­bi öt éveben az átlagos élet­kor 44-ről 38 évre csökkent, emellett bővülő és mind szo­rosabb kapcsolatot alakí­tottak ki egyebek között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági és gépészmérnöki karával, a Mezőtúri Főiskolával, a he­vesi, a pétervásári és a put- noki szakiskolával, valamint a kompolti kutatóintézettel. (Már a felsorolásból is ki­tűnik: a jól képzett, fiatal pélyi vezetőgárda tudato­san törekszik a mezőgazda­ság valamennyi területért vonatkozó tudományos ered­mények megismerésére, al­kalmazására.) Mégis: mint az ünneplés utáni alig két hónap gazda­sági helyzete, s az emiatt kialakult hangulat jelzi — minden pozitív és helyesel­hető intézkedés ellenére a mezőgazdaság még mindig az a területe gazdasági éle­tünknek. amelynek ered me­nyessége változatlanul nagy­mértékben függ az időjárási tényezőktől. Valamint az egyes, legutóbb a gyengébb termőhelyi adottságú gazda­ságok számára sajnos, töb­bé-kevésbé hátrányos — közgazdasági szabályozók­tól. Amikor erről beszélünk. Pálos Lóránt kesernyésen így szól: — Tudjuk mi ezt jól. Egye­bek között ezért is nem dön­gettük a mellünket a „Ki­váló- cím átvételekor. Mert ■nem felejtettük el. hogy a magunk szervezte és végez­te munka mellett tulajdon­képpen minden más. első­sorban a számunkra kedve­ző időjárás „jött össze”. Kezdem azzal, hogy nálunk nagyon fontos a csapadék, mert lényegében egész gaz­daságunkat az jellemzi, hogy belviz-veszélyeztetett, mély. lefolyástalan. Itt megy át a Sajfoki. a Hanyi, a görbeéri csatorna, a 12-es főcsatorna, a Jászsági fő­csatorna. Ezek mellett ke­resztezi területeinket sok üzemi, víztársulati és víz­ügyi csatorna. Mindez mu­tatja is: Pély olyan mély ré­szen fekszik, hogy lényegé­ben földjein keresztül jut el a sok víz a Tiszába. Hogy mennyi kárt okozott ez a tavaly termelési csú­csokat elért pélyieknek, s a súlyos kieséseket ők ho­gyan igyekeznek enyhíteni — erről szól cikkünk foly­tatása. B. Kun Tibor Trombita harsan, ha jön a vonat Vasútfelújítós VámosgyörlcÖn *> V 48 helyett 34 kilogrammos sínszálakat fektetnek le a Ma­gyar Néphadsereg füzesabonyi építő századának katonái Fény­sorompóval ellátott új vasúti átjáró épül hideg- aszfaltból a munká­latok idejére A MÁV Miskolci Fó-épitésvezetőség füzes­abonyi építésvezetősége mozgó irodavagon­jában minden feltétel adott Bozsik Endre vágányzárfelelős és munkatársainak helyt­állásához (Kőhidi Imre képriportja) Nem kevesebb, mint 38 millió forintba kerül az a Budapest—Miskolc fővonalon. Vámosgyörk körzetében elvégzendő munka, amelynek keretében vadonatúj felépít­mény, és két új átmenő fővágány kerül a vonatok alá. Az utasok kényelmére is gon­dolnak: a magas peronokról végre könnyen fel lehet majd szállni a vagonlépcsökre. Horváth Gynla trombitaszava figyelmezteti a munkásokat a közelgő vonatveszélyre Magyar kiállítók a Bécsi Vásáron Huszonnégy magyar vál­lalat állítja ki terméken a szeptember 9-én nyíló Őszi Bécsi Vásáron. A magyar kiállítók ha­gyományos résztvevői a bé­csi vásároknak. Ausztria ha­zánk második legnagyobb tőkés kereskedelmi partne­re. így elengedhetetlen a rendszeres kapcsolattartás, és az újabb üzleti kapcsolatok kiépítése. A múlt évben a két ország közötti kereskedelmi forgalom először lépte túl a 15 milliárd schillinget, s ami szintén kedvező a ma­gyar kivitel meghaladta az Ausztriából származó beho­zatalt. Az idei első félév adatai szerint 1985-ben már nem lesz ilyen kedvező a helyzet, éppen ezért igen fontos a két ország vállalatai között az együttműködés bő­vítése.- Az idei magyar kiál­lításon 8 külkereskedelmi szakvállalat vesz részt, a ter­melők többségükben saját maguk mutatják be kínála­tukat. A magyar árulistán mezőgazdasági cikkek, gép- és vegyipari, textilipari ter­mékek szerepelnek. A ma­gyar kiállításon több idegen- forgalmi vállalat is képvisel­teti magát, nálunk helyben foglalhatnak szállodai szo­bát a hazánkba látogató kül­földi turisták. A Bécsi Vásár magyar ki­állítását a HUNGEXPO szer­vezi. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom