Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 28., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM itt töltötték nappalaikat és éjszakáik jó részét. A kuckóban gyerekek kuporogtak, a padkán az idősebbek és a lányok szorongtak, fonással töltve a hosszú téli estéket. Ilyenkor önkéntelenül is dalra fakadtak, a zene nyelvén tomácsolva szláv fajuk örömeit, gondjait. A zsúfoltságot megszokták, egyiikőjüket sem zavarta az, hogy ide kellett betuszkolni nemcsak az asztalt, a lócát, hanem két-három hálóágyat is. Télen beállították a szövőszéket, az eszvá- tát, s ilyenkor a tárgyak egy részét ki kellett vinni, hogy a bennlevők legalább megmozdulhassanak. Milyen előrelátóak voltak ezek a szlovák nők! Többek között úgy spóroltak, hogy maguk állították elő a család számára nélkülözhetetlen ruhákat, az abroszokat, a törölközőket, a lepedőket. Nem sajnálva az időt, az éjszakába nyúló órákat, talán azért nem érezve a fáradtságot, mert az egyik nóta nyomán fakadt a másik, a bú- songót. a szomorú hangvételűt váltotta a vidám. Meglepetések sorával vár bennünket az első ház, a tisztaszoba is. Ezt nem használták, ezt kímélték, ide raktározták, állították ki — talán ez a kifejezés a helyesebb — a legdíszesebb holmijaikat. Ott a magasra vetett ágy, a gonddal hímzett huzatú párnákkal és dunnával. Emiit a rózsás láda, ahová a menyasszony kelengyéjét, az abroszokat és az ünneplőruhákat rakták. Mindegyik darab arról vall. hogy egykori tulajdonosaik ízlése pallérozott volt. A népművészet iránti fogékonyságot őseiktől örökölték. Nemcsak féltve vigyázták ezt a kincset, hanem tovább is fejlesztették, egy- egy sajátos motívummal gazdagítva azt. Illatszerre se költöttek, minek tették volna, hiszen a mestergerendára felakasztott rozmaringcsokor, az ott elhelyezett birsalma felfrissítette a levegőt, a tisztaság érzetét sugallta. A kinti napsütésben most is hivalkodóan kémlelik az eget a középkori lovagvár helyreállított romjai. Ez a kis épület, tenyérnyi ablakszemével ott szerénykedik szomszédságukban. Indokolatlanul, hiszen itt minden arról tanúskodik, hogy e parányi otthonban szorongó, az egymást váltó nemzedékek helytállása, munkaszeretete formálta a jövőt. Ennél aligha létezhet nagyobb érdem.., vásárolták, ezekre sem költöttek pénzt, voltak olyan üresek, hogy valamennyit maguk fabrikálták. A díszes tányérok arőriztek... ról tanúskodnak, hogy nemcsak gyakorlatiasságban jeleskedtek, hanem a Széphez is sok szállal kötődtek: a színek varázslatosak, a minták egyéni ízűek. Kukkantsunk be most a legzsúfoltaBb helyiségbe, a hátsó házba! Engedjük szabadra fantáziánkat, s máris élettel telik meg minden. Látjuk a család tagjait, akik A konyha Lucullusi lakoma a püspöki palotában... Eger mindig fontos szerepet játszott az ország életében. Királyok nevelkedtek itt, s uralkodók találtak maguknak örök nyugvóhelyet. Erre járt. e vidéken vadászott szívesen Nagy Lajos, s az a Zsigmond is, aki megszerezte magának nemcsak a cseh koronát, hanem a német-római császári címet is. Európai műveltségű főpapok találtak itt otthonra, köztük olyanok is, akik nemcsak az országos ügyekbe szóltak bele. hanem a pápai udvar intézkedéseit is befolyásolták. A gótikus palota első termében — a díszes épületet Mátyás király hűtlenné vált tanácsadója és híres diplomatája, Bekensloer János emeltette — a lassan ezeréves település alapításával kapcsolatos tudnivalókkal ismerkedhetünk meg. A püspökséget Szent István hozta létre 1001 és 1009 között, s ezt követően hatalmas birtokokat adományozott neki. A díszes mívű maradványok a XI. és XII. századi mesterek ritka tehetségére utalnak. s a román kori kőfaragó művészet szemet gyönyörködtető darabjai. A tárlókban látható leletek és feliratok igaz sztorikról regélnek... Bepillanthatunk az egyházi szervezetbe, megtekinthetjük — többek között — a környékbeli falvakban használt edényeket és egyéb tárgyakat. Eger papi urai mindig hallattak magukról. Egyikőjük nemcsak II. Endre szentföldi keresztes hadjáratában vett részt, hanem az Aranybulla megfogalmazásában is segédkezett, s közreműködését aláírásával is hitelesítette. Erről győződhetünk meg, ha szétnézünk, s újra éljük a már történelemként emlegetett eseményeket. A tatár errefelé is pusztított. s Rogérius mester leírásából értesülünk arról, hogy ekkor romba dőlt az István idején épített Szent János székesegyház. Az ellenséges hordákat azonban messze rendelte sorsuk, s az oly sokat szenvedett emberek hozzáfoghattak holnapjaik megalapozásához. Megindult a termelés, folytatódott a szőlőművelés, terebélyesedett a kézművesség, a kereskedelem. Ezt jelzik a különböző szerszámok. Ekkor hozták rendbe az igen megrongálódott templomot is. Lendületes fejlődés bontakozott ki, s akadtak olyan egyéniségek, akik ezt személyes adottságaik révén még inkább serkentették. Kozák Károly régész egy érdekes felfedezésének pillanatait élhetjük át. Püspökinek vélt sírra bukkant ebben — többek között — három pápai ólompecsétet, bullát talált, s ezek birtokában izgalmas nyomozás révén derítette ki az ismeretlen holttest kilétét. A vállalkozás sikerrel járt. A gótikus palota megállapította, hogy II. Miklós földi maradványaira bukkant. A dunántúli Dör_ gődről szármozó férfiú a bolognai egyetemen tanult, s ennek később rektora lett. Itthon előbb veszprémi kanonok. nyitrai főesperes volt. majd egri főpap lett. Sokoldalúságát bizonyítja az, hogy nemcsak az építkezés irányításához értett, hanem ügyes diplomata is A hajdani mestereket idéző kőmaradványok volt, aki rendszeres kapcsolatot tartott a pápai udvarral. Háromszor is szerzett búcsúengedélyt, s az innen befolyó összegeket arra fordította. hogy a román kori templom mögé hatalmas gótikus szentélyt emeltessen. Ha belépünk a harmadik terembe, akkor elképzelhetjük, miként élhettek Eger egyházi nagyurai. Majdhogy eredeti pompájában csodálhatjuk meg a palota emeleti nagytermét. Nem hiányzik a díszes, zöldmázas kályha, a falrészletet remekmívű gobleinek díszítik, a berendezés pompakedvelő gazdákra utal. Volt is itt vendégeskedés, lucullusi lakoma bőven. So- my Józsa, temesi gróf háromnapos ellátására nyolc- száz franknál többet áldoztak. összehasonlító adatként említjük csupán, hogy ebből a hatalmas summából nyolcszáz abaposztóból készült parasztöltözetet vásárolhattak volna bakancsokkal együtt, ám az összeget mégis az asztali örömökre költötték. A7 is sokat mond. hogy az ezüstkészlet tizenkét tányérból, három cseme- getartóból, huszonkét kanálból. két tálcából, tizenhárom ivó- és mosakodóedényből állt. A három részre szakadt országban megpróbáltatások sora várt a gyorsan nevezetessé és fontossá lett végvárra is. A két király — Ferdinánd és János — folyvást viaskodott, s hol egyikük. hol másikuk hívei vették birtokba a lassan rongálódó erődítményt. Dobó István kapitány — mintha csak sejtette volna a közelgő vészt — hozzáfogott a megerősítéshez. Kellett is ez, mert az óriási török sereg 1552. szeptember 11-én megjelent a falak alatt. A honszeretettel társult önfeláldozó hősiesség azonban visszaverte az ellenséget. Az október 13-ig' tartó, olykor héroszi küzdelemre emlékezteti a látogatót minden a következő helyiségben. A csatározásokat viszonylag nyugodt évtizedek követték, a hódítók megtelepedtek, berendezkedtek s az erősebb jogán békés egymás mellett élésre kényszerítették a lakosságot. Kinek jutott már eszébe, hogy itt is élt. a környéken is portyázott, s Hatvan ostromában is részt vett a költőnek is óriás Balassi Bálint? A tárlat nagysága előtt is tiszteleg, majd két szoba a hajdani hétköznapokat idézi. Ide került a noszvaji román kori templom díszes festett famennyezete. A zöldmázas kályha cserepeit 1570 körül készítette Miskolczy Mihály mester, korunknak is bizonyítva nem mindennapi fel- készültségét. A vitrinekben szép török és magyar edények, finom mívű kínai és perzsa porcelán csészék sorakoznak. Remekbe sikerült ötvösmunka a XVI. századból származó, aranyozott ezüstből formált díszkupa. Igényességről, jó ízlésről árulkodnak a fém alapanyagú írókészlet darabjai, a hímzések, a feliratos, a pecsétes pipák. Valamennyi azt jelzi, hogy a fegyverek csöndjében nem hallgatnak a múzsák. Búcsúzóul megnézhetjük a XVII—XVIII. századra utaló edényeket, konyhai eszközöket, s az erősségről készült különböző metszeteket. Kinn a ma színpompás képei fogadnak. Alant az ezerarcú város tündököl, bennünk azonban egy felirat mondatai zsongnak tovább. Hess András fogalmazta meg réges-rég a napjainkban is tanulságos gondolatokat: „Mert ki szülőföldjét úgy szereti, ahogy mást nem, és messze a földkerekség többi országa alá helyezi, akként minden ember szívből tudni vágyja, ahogy övéi, honfitársai miként éltek: hogyha jeles és emlékezetes dolgokat lát, azt kövesse, ha pedig valami balul történtet lát, attól bölcsen óvakodjék.” (pán) Az egykori fényűzés emlékei (Fotó: Koncz János)
