Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
8* IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 28., szombat Körséta a múlt őrhelyein Az idei múzeumi hónap a 24. lesz a sorban, így bízvást állíthatjuk, hogy az évente októberben zajló rendezvénysorozat már hagyománnyá vált, amelynek eseményeiből megyénk kiállítóhelyei is kiveszik a részüket. Dr. Bodó Sándort, a Heves Megyei Múzeumi Szervezet igazgatóját azért kerestük fel, hogy segítségével körképet adhassunk, számvetést készítsünk arról, hogy szűkebb hazánkban miként óvják a múlt örökségét. — Hol tartunk most? — Általánosságban azt modhatom, hogy gondjaink ellenére az utóbbi esztendők szép sikereket hoztak: gyarapodott a műkincsállományunk, folyamatos a tudományos munkánk és színvonalas kiállítáookat készítettünk. A kép árnyaltabbá tételéhez azt javaslom, vegyük sorra az egyes intézményeket ! Eger — Az egri várban megforduló turisták néhol igazi ostromállapotot találnak — szemmel láthatóan felgyorsult itt a munka üteme... — Így igaz, hiszen folyik az intenzív felújítás. Ez bizony néha akadályozza a vendégforgalmat, de szükséges ahhoz, hogy mind nagyobb területet adhassunk át a nagyközönségnek, hogy tanulságos, de egyben hangulatos, érdekes sétákat lehessen itt tenni, s ezzel nőjön az ősi falak vonzereje. Az utóbbi négy évben teljesen felfrissítettük tárlatainkat és új bemutatótermeket is átadtunk. Folyik az udvaron lévő épületek tatarozása és a székesegyház maradványai mellett található ifomierület konzerválása is. Örömmel mondhatom, hogy elkészült a Dobó-bástya szerkezete. Itt három szintet alakítunk maid ki, ebből kettő olyan kiállításnak ad otthont, amely 3 millió év történetét mutatja be, az ősember megjelenésétől a honfoglalásig. A tervek készen vannak, megvalósításukhoz számos múzeum és szakember támogatását sikerült megnyerni. A harmadik szakaszon foglalkoztató termet rendezünk be, ahol ismeretterjesztő előadások, tanórák, szakmai összejövetelek lesznek. Nagy problémánk viszont az, hogy — ez megyénk több múzeumára is érvényes — gyűjteményünk egy részének tárolása nem megoldott. Több tízezer tárgyat helyeztünk él az egyik padlástérben, ahol a nagy hőingadozás, és a por sok kárt okoz. Megoldást csak az jelentene, ha új épületet kapnánk, annál is inkább, mert szeretnénk megyetörténeti, munkásmozgalmi és palóc néprajzi állandó tárlatot létesíteni. Gyöngyös, Hatvan, Heves — Mi a helyzet vidéken? — A gyöngyösi Mátra Múzeum rendezett körülményekkel büszkélkedik, stabil tagja hálózatunknak. Hajlékát 1984 végén újítottuk fel, raktárterekkel bővítettük, és két kiállítást is nyitottunk: várostörténe- ti, valamint az ember és a természet kapcsolatát bemutatót. Nehezebb viszont a hatvani intézményünk sorsa. Elég, ha annyit mondok: immár egy évtizede a szabadtéri színpad öltözőiben szorong. A település párt- és állami vezetőivel együtt úgy gondoljuk, hogy e méltatlan helyzeten változtatni kell. A városi tanács megígérte, hogy a belső udvarán lévő szárnyban kapunk helyiségeket, ahová a raktárakat és a munkatereket telepíthetjük. Végleges megoldást a Grassalkovich-kastély restaurálása hoz majd: ennek emeletén várostörténeti és magyar népviseleti anyagot mutatunk majd be. — Nagyon örülök annak, hogy Hevesen megnőtt az érdeklődés az általunk kínált látnivalók iránt. A tanács régi otthonát átadták nekünk: ennek átalakítása és a szakembergárda megszervezése után itt nagyon jól működő intézményt lehet formálni. Ezt annál is inkább érdemes megtenni, mert közel a kiskörei víztároló, és így az idegenforgalmi vonzerőt is fokozhatjuk. Végezetül hadd említsem meg a kisnánai várat, amelynek rekonstrukcióját kiemelt feladatként kezeljük. Itt is szeretnénk mielőbb kiállítóhelyiségeket nyitni. Tájházak — Ejtsünk néhány szót a tájházakról, falumúzeumokról is. Ügy tudom, ezen a téren időnként akadnak gondok. — Működtetésük, karbantartásuk sok bajjal jár. Évente két-három kiállító- hely renoválását is megkell oldanunk, és ez már évekkel ezelőtt arra kényszerí- tett bennünket, hogy hálózatunkat ne bővítsük tovább. Anyagi forrásaink véges volta miatt azt az elképzelést támogatjuk, hogy az új létesítmények gazdái a helyi tanácsok legyenek. Vásárolják meg, újítsák fel és finanszírozzák ezeket, mi pedig biztosítjuk hozzájuk a berendezést: a bútorokat, a ruhaneműket, a használati tárgyakat. Jelenleg ennyit tehetünk, de úgy érzem, ez sem kevés. Októberi előzetes — A múzeumi hónap idején fokozott érdeklődés és figyelem kíséri az önök munkáját. Milyen programokkal várják az érdeklődőket? — Szakmai és közönségki- nálatunk bőséges. Az előbbiek közül kiemelném az észak-magyarországi néprajzkutatók tapasztalatcseréjét, amelynek Eger ad otthont. Nógrád, Borsod és Heves szakemberei találkoznak majd, hogy előadások és viták révái tájékozódjanak kollégáik eredményeiről. Ugyancsak érdekesség az, hogy társadalmi bizottság alakul Egerben, a majdani orvos- és gyógyszerészet- történeti múzeum létrehozásának támogatására. Az elődök hagyatékát tisztelők számára is van ajánlatunk. Kiállítást nyitunk A kerámia története Észak~Ma- gyarországon címmel, ankétet szervezünk közösen az SZMT könyvtárával, amelyre a História főszerkesztőjét hívtuk meg, kutatóink a megyeszékhely vállalatainál és közintézményeinél tartanak előadásokat, s a várbaráti kör is tartalmas kikapcsolódást ígér. Egerben újra megrendezzük a korábban nagy sikert aratott várjátékokat. Korhű jelmezbe öltözött úttörők elevenítik fel az egykori küzdelmeket, megemlékezve a végvári hősökről és a török kiűzéséről. — Vidéki intézményeink is készülnek a múzeumi és műemléki hónapra. Gyöngyösön orvos- és gyógysze- részettörténeti kiállítás nyílik, illetve közművelődési programok lesznek. Hatvanban fegyvertörténeti. Hevesen pedig az 1944-es év felszabadító hadműveleteit bemutató tárlatot rendezünk. A programsorozat Egerben ér véget: október 30-án — immár hagyományosan — ünnepélyesen megkoszorúzzuk Gárdonyi Géza síremlékét. Az lenne jó, ha november elején fáradtan bár, de elégedetten mondhatnánk, hogy nem dolgoztunk hiába: rendezvényeinken volt elég érdeklődő, előadásaink és vitáink hasznosnak bizonyultak, és gyarapították azok táborát, akik nagyra tartják, továbbfejlesztik az elődök által ránk hagyományozott magvas útr ravalót... Koncz János MARKÓ PÁL VERSEI Különszoba , 1. Étrendem: „Ulkusz három.” Fekhelyem: vaságy. Karikás szemek, véremért siető nővérek. A tükrös folyosón izgatott látogatók kocognak, s benéznek minden ablakon. Kint a gesztenyefán vadgerle gubbaszt, és elsápadnak a nyers-fényű csillagok. Nézem a szoba, izzó üvegfalát. Bejön a takarítónő; porol, követ mos. Reményeim bútorait is lassan fényesre törli a gyógyulás. 2. Rikító jel a Hold. Sárga rézkrajcárokat csillant a gesztenyefákon az alkony. Veri a szél az ablak elszürkült üvegét, egy-egy utcai kiáltás be-behallik, s végül: elveszti szemevilágát az udvari fényBorzongok, hallgatom az eső zuhogását. Fehér vaságyak, barna székek, lázlapok. Orvosságot hozó nővérek szeme néz rám. A belső messzeségben az emlékezés lámpája otthoni örömök sugarát idézi... Ásít a sötétség, mély az éjszaka. Altassatok, altassatok el, ablak elé húzott vászonfüggönyök! Sorsom tengerén Emlékeim tarisznyában hordom az évek zárójelentéseit s fölbontani alig merem; s ha visszagondolok elfutott gyermekéveimre: még visszafáj nagyapám kardvágta sebe; de belül már a holnapi nap felragyog. és a kiábrándulás állomásait elhagyom, most jöttek a bukás félelmétől megszabadítok, és kigyúlt felettem egy hunyorgó csillag. Bár mindig más keze-lába voltam és amikor szárnyalni akartam, mások leikéhez láncoltam magam ... Fájdalmamnak kín-Iobogása most fehér gyolcsot rángat az égen. Arcom, meg-megrándul, kóválygok az utcán. Burkold be szívemet, fény, röptess, mint hullám a hajót!... Szürke szél szisszen, lázas a tenger. Vitorlám csapkod, s bennem a felvert indulat rágja-tépi a szót, mint a vak hernyó a selyemgubót. Múzeumi hívogató Hamarosan kezdődik a múzeumi és műemléki hónap eseményekben bővelkedő eseménysorozata. Összeállításunk a gazdag, a tartalmas kikapcsolódást és a szellemi gyarapodást egyaránt- kínáló megyei intézményhálózat értékeire hívja fel az elődök üzenete iránt fogékony nagy- közönség figyelmét. A híres, a méreteivel romjaiban is lenyűgöző vár mellett mint riadt gyermek húzódik meg a kisnánai szlovák parasztház. Az Aba nemzetségből származó Kompol- tiak ősi fészkéhez legendák sora fűződik, de fordulatosak a hiteles történeti események is. Messze földről híres lakomákra sereglettek ide a meghívott vendégek, akik — többek között — megcsodálhatták a Messzilátó-hegy erdők harsány zöldjében pompázó panorámáját, elismeréssel adózhattak a házigazdák kényelemszeretetének, esztétikai érzékének. Azitán jött a török hódítás, a fékeve- szett önkényeskedés időszaka. Móré László, Ferdinánd király hírhedt híve, innen indult gyilkolni, rabolni. Lenn a faluban élők — egy véletlenül fennmaradt adalék szerint 1550-ben 17 nős férfi fizetett innen adót — már akkor is megborzongtak, ha a falakra pillantottak. A martalócot azonban nemcsak üldözte, hanem el is érte végzete, hiszen a török hadak megelégelve a kiskirálykodást, messze űzték a rablólovagot. Csoda-e, ha ezek után gyarapodott a lakosság, ha szívesen telepedtek meg itt a távolabbi területekről érkezettek is, akik szintén remélték az alkotómunkához nélkülözhetetlen nyugalmat. A bizakodók csalódtak, mert újból a fegyverek diktálták a zűrzavart. Olyannyira, hogy majdnem százötven esztendeig maradt lakatlan ez a vidék. 1696-ban Li- pót császár Enczinger Jánosnak adományozott tíz, Eger környékén fekvő falut, többek között Nánavárt is. Ennek Eisperg nevű jószágfelügyelője 1716-ban Árva megyéből szlovákokat hívott ide, akik szívesen búcsút mondtak a Felvidéknek, mert itt adómentességet és egyéb kedvezényeket biztosítottak számukra. Elégedettségüknek híre mehetett, ugyanis 1721-ben a gömöri Féled, Nagyröcze. Sumjacz és a nógrádi Litke községből újabb telepesek próbáltak itt szerencsét. Megváltak a távoli otthontól, de szokásaikat, hagyományaikat konokul őrizték. Szorgos, kitartó emberek lehettek, olyanok, akik nem riadtak meg sem a kisebb, sem a nagyobb nehézségektől. Kevés volt a megművelhető föld? Ez sem keserítette el őket. A bajokon úgy lettek úrrá, hogy Hevesen, Alatkán béreltek gabonatermő szántókat, Szajlán. valamint Verpeléten réteket. Az erdőkben kitermelt tűzi. és épületfát szekéren szállították a messzi Alföldre, s ott búzára és árpára cserélték. PÉCSI ISTVÁN * Kincset A jó hírű bognárok szekereket és faeszközöket vittek a piacra, s így szerezték meg az élelmet. A marhakereskedők pedig a Békés megyei Endrődön legeltették csordáikat. Teltek az évtizedek, az évszázadok, s a vár, az egykori „Sasfészek” mindinkább pusztult, hivalkodó falait az enyészet zsugorította. A história a körülötte növekvő kis házakban formálódott, akkor is. ha a krónikások erről nem szőttek színes sztorikat... Ez az épület hasonlít a többiekhez, a valaha voltakhoz, mert ma már itt is villának beillő otthonokat emelnek, nem egy- hanem kétszinteseket, méghozzá úgy, hogy nem hiányozhat sem a pince, sem a garázs. Ezt a hajlékot viszont megmentették a szakemberek — a helyreállítást 1970-ben fejezték be az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársai —. a berendezést — ennek zöme az 1880 és 1900 közötti időszakból való — pedig a szakmájukat hivatásnak tekintő néprajzosok válogatták össze, felvillantva a lényegest, se mellőzve a kevésbé fontosat. Azóta látogatók tízezrei győződtek meg arról, hogy a vállalkozás remekbe sikerült, hiszen a korhű hangulat mindjárt elbűvöli az ide belépőt. Olyannyira, hogy a jelen jelzéseit már nem veszi, a múlt híradása viszont egyre érzékletesebbé válik számára. A konyha két részre osztott egy közfallal. Itt a tüzelőpadka, ezen főztek. A falakon a mindennap használt háztartási eszközök, a kanalak, a szűrők, a tálak, a só- és a fűszertartók sorakoztak. Ezeket sem
