Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 21., szombat „Az egriek szeretik színházukat" Beszélgetés Szikora Jánossal Az elmúlt esztendőben önállósult az egri Gárdonyi Géza Színház, de egyelőre vendégeket fogadó, más társulatokat szerepeltető intézményként működik. Az elmúlt, csonka évadnak is megvannak a maga tanulságai, a januártól tavasz végéig terjedő időszak próbaköve Volt az elképzeléseknek, ahogy az Agria-játé- kok is új elvek alapján formálta ki műsorát: egységes elgondolás húzódott meg a bemutatók mögött. Ez a szeptember már többet ígér, mint az eddigiek: kibontakozhat a Gárdonyi Géza Színház sajátos arculata. Azért kerestük fel Szikora János igazgatót, hogy érdeklődjünk tőle, milyen tapasztalatokat gyűjtöttek össze, s hogyan formálják ki a következő hónapok programját. Nem legenda — Az elmúlt évad elsősorban azt jelezte számunkra — hangsúlyozza Szikora János —, hogy nem volt legenda az egriek színházsze- retete. Más városokban igen gyakori, hogy a közönség elpártol saját teátrumától: a pécsiek Győrbe járnak, a győriek Kaposvárra, illetve Budapestre. Ez a bizalmatlanság sajátos jelenség, amelynek sok oka van. Leginkább az áll a háttérben, hogy nem érzik magukénak az ott folyó művészi munkát, mást szeretnének, máshol lelik meg a számukra fontos előadásokat. — Egerben a nézők eljönnek, ha megtalálják a szájaízük szerinti színdarabokat. Ez nem jelent feltétlenül könnyed hangvételű bohózat: példa volt rá az a vígjáték, amelyik hiába vonultatott fel nagy neveket, csak udvarias taps fogadta, A valóban értékes produkciók viszont kitörő lelkesedéssel találkoztak, mint például a Katona József Színház Stílusgyakorlatok című előadása. Itt megérezték a széksorokban ülők. hogy a színészek szívüket- lelküket beleadták a játékba. Mindez arra int. hogy igényes és sokrétű műsorkínálattal álljunk elő ebben az évadban is. — Mi az, ami újnak számít a palettán, milyen müvek és társulatok jelentkezésére számíthatunk? — Akad olyan szín, amely kevéssé volt jelen : nem szolgáltunk például operettel és operával, ahogy a klasszikusok sem kerültek egri színpadra. Pedig nemcsak a felnőttekre, hanem a diákokra is tekintettel kell lenni. Úgy éreztük, több ilyen jellegű bemutatót szükséges hoznunk. Növelni szeretnénk az itt született előadások számát, is, hogy olyasmit is láthassanak az érdeklődők. amit máshol nem. Jómagam is bemutatkozom rendezőként, igaz, hogy egy máshol készült darabot — a Furcsa párt — már láthatták az itteniek, de más az. ha itt dolgozom. Kapcsolat — műhelyekkel — Ez utóbbira visszatérve: sokan érdeklődtek a színházbarátok közül. hogy az igazgató. Szikora János miért máshol állít színre műveket, miért nem saját színpadán dolgozik. . . — Szívem szerint nem mennék máshová, de az önálló munkához társulat szükséges. Nem haszontalanok persze a vendégrendezések sem, mivel így alakíthatok ki élő kapcsolatokat színészekkel és alkotóműhelyekkel, amelyek rendkívül fontosak a meghívások szempontjából, akár kész darabokról, akár szereplőkről legyen szó. — Ha már itt tartunk, mi alapján válogatnak a művészeti ág kínálatából, hogyan kerül be a programba egy-egy mű? — A magyar vidéki színházi életben akadnak különböző rangú együttesek. Jobb esetben hosszú évek óta magas szintű művészi tevékenység folyik egy-egy társulatban. Elsősorban ezek produkcióit kérjük, mivel tartani akarjuk a szintet, hogy aztán mi is magasra tehes- sük a mércét, ha önálló csapatunk lesz. Egyébként most erősítjük a debreceni opera- társulattal a kapcsolatunkat, a Hunyadi Lászlón kívül elhozzák a Mágnás Miskát is. Több helyen mutatnak be Csehovot az évad során, igyekszünk a legjobbat megszerezni, a pécsiek Ványa bácsija minden bizonnyal érdekli majd a közönséget. Két alkalommal Shakespeare-t is műsorra tűzünk, s balettel fűszerezzük a műsort. — Milyen önálló premierre készül az egri Gárdonyi Géza Színház? — Elsőként a Harlekin bábszínház Csipkerózsikáját említeném. Ezt követően színpadra állítom Vörösmarty Csongor és Tünde című művét budapesti és szolnoki színészekkel, illetve színművészeti főiskolásokkal : népes szereplőgárdája lesz a darabnak. A második félévben a tervek szerint Szine- tár Miklós „kap szót ' egy lengyel passijátékot rendezne végzős színinövendékekkel. No. meg készülünk a nyárra, szeretnénk az idegenforgalom és a helyi közönség igényeit jobban szolgálva, zenés produkciókat megvalósítani. Alkalmak és meglepetések — Az elmúlt évad során több alkalmat kerestek arra, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsenek a közönséggel: gyermeknapi műsor. találkozó, színházbaráti kör élénkítette a kínálatot. Most mi valósul meg ezekből? — Néhány ilyen, alkalomhoz kötődő programot szeretnénk megszervezni, igv például a színházi gyermeknapot. Legutóbb Halász Judit, műsorát kísérte felfokozott érdeklődés: karácsony környékén újra meghívjuk, hogy legifjabb közönségünk kedvében járjunk. A színházbaráti körrel más a helyzet. Az idén nem hirdettük meg. Sok ellentmondás ki* sérte vállalkozásunkat, sok ellenérzést szült a jegyelővételi jog, a tagok számára szervezett találkozóra nagyon kevesen jöttek el. Az is kiderült: sok jogi nehézség áll a szervezés elé. Egy ilyen jellegű kör meghata rozott szabályok szerint kell. hogy működjék. így inkább lemondtunk erről a formáról. Ez azonban nem zárja ki azt. hogy egyre inkább kedvében szeretnénk járni nézőinknek, otthont teremi ve számukra színházunkban — Sokan úgy vélekednek, hogy meg kéne állni ennél a lépcsőfoknál, mert a be- fogadószinházi forma jobb. mint a teljes önállósodás, mert így „kimazsolázhatjuk" a társulatok színe-javát. Mi erről a véleménye? — Nagyon sok helyen for dúlok meg az országban, itt is. ott is érdeklődnek erről. Az egriek is nagyon sok szór megkérdezik, hogy mi lesz a továbblépéssel. Én úgy látom, mindenképpen szükség van önálló társulat ra. Felszínes ellenérv, hogy új színházak és friss arcok bukkannak fel, s ez kedve ző számunkra. Hosszú távon nagyon gazdaságtalanul működik egy befogadószin- ház. Annál is inkább, mert értékben alacsony rangú. Egv teátrum igazából kultúráié remtö műhely, de ha csak kész produkciókat hív meg. akkor csak közvetítő. Ez na gyón komoly különbség. He vés megyében fellendülőben van a kulturális élet. e téren is érdemes volna a továbbvivő utat megtalálni Kívülről ehhez nem kapha tunk segítséget. Egy hasonlattal élve: kérdezzük csak meg az egri futballrajongókat, hogy mi ér nekik többel, Az, hogy épül-egy gyö nyörfi stadion, amely világ színvonalú, s ahol más vá rosok jelentős csapatait lat hatják, vagy az, hogy e t< lepülésnek akad egy egyi.it tese, amelyért lehet szorítani, amelynek szívvel-lélekkel lehet szurkolni. Azt hiszem, ugyanez vonatkozik a színházra is, ezért kell megteremteni a feltételeket a továbblépéshez. Gábor László (Fotó: Szán SALAMON BÉLA: ____ T anulmány a ”nagyérdemű”-ről lyl élyen tisztelt nagyérdemű közönség! * ■ Ne tessék azt hinni, hogy csak önök figyelnek bennünket, mi is nézzük Önöket. Már az előadás kezdete előtt kikukucskálunk a függöny kémlelőlyukán, hogy lássuk, vajon kik előtt fogjuk produkálni magunkat. Ekkor ér bennünket az első kellemetlen meglepetés. Többnyire kiderül, hogy az úgynevezett „ezerfejű" közönségből néhány száz fej hiányzik. .. Es itt mindjárt álljunk meg egy pillanatra! Milyen furcsa és rejtélyes dolog az, ahogy a közönség elosztódik a fővárosi színházak nézőterein... Miért van az. hogy egy darabra, minden hétköznap este, csaknem egyforma számú nézősereg kíváncsi? Miért kerül színre egy darab, mondjuk, átlag napi négyszáz ember előtt, miért nem jön egyik nap húsz néző és másnap hétszáznyolcvan? Miért éppen négyszázan határozzák el esténként magukat, hogy anyuskám, ma okvetlenül megnézzük ezt vagy azt a darabot. .. De vannak ennél nagyobb problémák is. amelyekre szintén nem találunk feleletet. Ha egy darabot, amelyet egy kis befogadóképességű színházban félházak mellett adnak, átvisznek egy hagyobb színházba, ott is fétház kíváncsi rá. De a két félház között óriási a differencia... Mi például a Teréz körútiból is átvittünk egy műsort a Royal Orfeumba. A Teréz körútiban is félház volt, a Royalban is... De a félház az egyik helyen kétszáz nézőt jelentett, a másikban több mint hatszázat... Most tessék nekem válaszolni, hogy az a több mint hatszáz néző a Royalbót. előzőleg miért nem jött el. a Teréz körútiba? Ebben a kérdésben is Nagy Endrét kell idéznem, aki szerint, valahol működik egy közönségelosztó hivatal, amely minden este elintézi, hogy melyik színházba, hány néző menjen el. Bármilyen fantasztikus ez a feltevés, sokan vagyunk, akik nem tudjuk másképpen megmagyarázni a közönség rejtélyes elosztódását... ★ A színházi világ másik nagy titka: a siker. Nincs az a bölcs dramaturg, bármilyen öreg róka is legyen, aki előre meg tudná mondani, hogy egy darabnak sikere lesz-e vagy megbukik. Még a babonának se lehet hinni, hogy az a darab, amelynek a premierjét sok veszekedés előzte meg, rendesen beválik... Én már láttam próbákon olyan verekedést, hogy utána három színészt kórházba szállítottak, mégis megbukott a produkció. Nincs író, nincs sztár. aki garantálni tudná a sikert. csak valami meghatározatlan fluidum van, amely egy színházba betereli a publikumot. Leginkább a színészek tévednek. Néhai Vágó Béla, a kiváló rendező, a Hotel lm- perialra azt mondta, hogy maximum háromszor fog színre kerülni. A szép a dologban az, hogy később sem ismerte be a tévedését. és a kétszázas jubileumon kijelentette. hogy a jóslatát továbbra is fenntartja. Pártos Guszti az Antónia házi főpróbája után azzal jött be a Teréz körútiba. hogy ilyen katasztrofális bukás még nem volt, a jövő héten már kezdhetik az új darabot beállítani... Poén: Pártos még Amerikában is játszotta az Antóniát. Az ismert színpadi szerző és kritikus, a Nősz- ty fiút temette el még premier előtt, azzal az indokolással, hogy egy darab, amelynek ilyen rettenetes rossz címe van, mint: Nősz- ty fiú esete Tót Marival, nem lehet siker ... Azt hiszem, kétszázszor került színre táblával. .. Végeredményben csak egyetlen dologra lehet támaszkodni. Ha a színészeknek tetszik a darab, akkor „z biztosan megbukik. Furcsa, de így van. Ha az én darabom próbáján, a színészek nevetnek egy viccen, azonnal intenek a súgónak hogy azt a viccet húzza ki. Egészen biztos, hogy a közönség nem mulatna rajta. .. És, hogy magamat se kíméljem, én is szoktam tévedni.. De még mennyire.. Egyszer Vadnay László hozott egy bohózatot. amelytől el voltam ragadtatva. Szentül hittem, hogy a kezemben van az új Vonósnégyes. Amikor meghallottam, hogy a szerző nem tudott Roboz Aladár igazgatótársammal a gázsiban megállapodni, a differenciát saját zsebemből utaltam ki neki, csakhogy ne vigye máshová a darabot Mit beszéljek sokat? Bár máshová vitte volna... Ugyancsak Vadnayvai történt meg. hogy elvitt egy kétszemélyes tréfát az egyik kabaré direktorához. Az elolvasta és visszaadta neki, azzal hogy igy nem jó, nem lehet két férfivel végigjátszani egy darabot, írjon bele egy női szerepet is. meg egy kis cselekményt. Miután Vadnay erre nem volt hajlandó. a darabot az igazgató nem adta elő. Ebben m tréfában a két szereplőt Hacsek és Sajónak hívták,.-. * A színészt nemcsak az érdekli, hogy mennyien ülnek a nézőtéren, hanem az is. hogy milyen a közönség. Mert van jó és van rossz közönség. Az ember azt hinné
