Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 21., szombat f. Nagyvisnyó, kora 1985-ben HEGYEKKEL, LOMBOS ERDŐKKEL ÉKES, SZÉP VILÁG, MADÁRFÜTTYÖS CSEND - NÉHA NEMET IS MONDANI KELL - SOK MÚLIK A LAKÁSON - VEGETÁLT VISNYÓN EGY VARRODA - IZGALMAS MOZIMŰSOR: TORNAÓRA - 25 MILLIÓ TAKARÉKBAN, S TOVÁBBI TITKOK A PÉNZRŐL — Mi vagyunk az utolsó — s szavait kézmozdulattal is jelzi Nagy Lajos nagyvisnyói tanácselnök, majd a meglepett pillantás láttán, mosolyogva módosít, jobban mondva: reméljük, hogy nem az utolsó, csak a legszélső település itt Heves megyében Borsod-Abaúj-Zemplén határában ... Igen, be kell vallani, így már egészen másként hangzik ez a kora őszi nyilatkozat, s az is kétségtelen, hogy így hiteles. Mert meglehet, csak egy pillantást kell a térképre vetni, hogy lássuk: szükebb honunk észak-keleti csücskében, szinte a határvonalra ragadva húzódik meg szerényen ez a kis. jelenleg 1306 lelket számláló falu. de — utolsónak aligha mondható. Ellenkezőleg, ami fekvését illeti, sokkal inkább az elsők közt említhetnénk, és egyelőre legyen elég annyi, hog> az immár méltán világhírre szert tett Szilvásvárad tőszomszédja a Szalajka-völggyel is fémjelzett Bükkben. A természeti szépségek iránt fogékonyak jól tudják azt is, hogy a Bükk-fennsík bebarangolói el sem kerülhetik, hogy a lovasnapoknak legutóbb augusztusban is otthont adott hírneves szomszéddal szemben egy nagy előnnyel is rendelkezik. Nem egyébről van itt szó. csupán csak arról, hogy ez ideig még nem fedezte fel a világ, következésként tehát nem is szerethette agyon. Ily módon Nagyvisnyó hegyek- \kel, lombos erdőkkel ékes ivilága ma is őrzi madár- fiittyös csendjét, tiszta levegőjét, kicsit talán titokzatos szelíd szépségét. Ha csak ezt vesszük, már ennyi sem kevés, hiszen számos — rossz — példából tudjuk, sok helyen mennyire megtépázta már a természet őseredetiségét a felfedezést követő agyoncivi- lizálás. , , .. ’ A hús ' elnöki i irodában, majd a visnyói fűutat és kisebb, girbe-görbe, hegynek emelkedő utcácskákat járva. most erről beszélgetünk a tanácselnökkel. Nem tagadja: kezdettől szivéhez nőtt ez a táj, ahol hozzátartozói, rokonai, barátai élnek. — Ne hagyjuk ki a felsorolásból — kéri Nagy Lajos -=."hogy a teljes igazsághoz az is hozzátartozik: nem mindenki barátom nekem itt. Az a való, hogy vannak — szerencsére, tudtommal csak kevesen —, akik nem szeretnek, hiszen a hivataloméval jár, hogy ahol csak lehet, segítek, máskor meg, ha ágy hozza a helyzet, ki kell mondani, hogy nem. Legtöbben megértik, ha szép szóval elmagyarázza az ember, és akkor nincs semmi harag, de kevés ellenpélda is akad. Ezt jelzi, hogy a legutóbbi tanácsválasztáson 98 százalékot kaptam, ami, úgy gondolom — különös tekintettel a kettős jelölésre — nem éppen rossz arány. Ezen tehát aligha múlik, de tény: mint annyi más, kisebb községben, a lélek- szám Nagyvisnyón is fokozatosan csökkenő. Kérdés persze, hogy ilyen szép helyről miért kívánkoznak el az emberek? Nos, a válasz meglehetősen kézenfekvő — nagyon sok múlik a lakáson. Mint az elnök elmondja. különösen 1970 és 79 között mentek el sokan, ekkoriban ugyanis nem tudtak házhelyet biztosítani az igénylőknek. Ezt követően 30 házhelyet parcelláztak, s mindjárt csökkent az elköltözők száma, és 22 telkei már be is építettek. A tanácsi vezetők a VI. ötéves terv egyik legnagyobb eredményeként jellemzik ezt, hi szén igazolva látják benne községük népességmegtar tó erejét. Ha jól meggondoljuk, ez nem is olyan egyszerű. Nagy Lajos tanácselnök: Nem elkendőzni, hanem megoldani akarjuk a gondokat ... Ipart itt ugyanis hiába keresnénk — rövid ideig ugyan vegetált visnyón egy varroda, majd megszűnt —. némi munkát a földművelés és az erdészet biztosit, a keresőképes férfiak többsége azonban eljáró: Özd, s a kö- zeli iparvárosok. . így Eger ti. , 'l-'-'-J'. ,.í is megfelelő lehetőséget kínál e téren. És persze, összehasonlítási lehetőséget. Ebben viszont — és ezt be kell vallani — Nagyvisnyó minden természeti szépsége ellenére is lemarad. Sokáig megfelelő boltjuk sem volt. és csak a mostani tervciklus eredményeként könyvelhetik el, hogy az egri áfész több mint félmillió forintos költségvetéssel korszerű ABC-kisáruházat alakított ki a korábbi kis áruház helyén, ahol a legszükségesebb dolgokat beszerezhetik a helybeliek. Elütötte a delet a harangszó — kirajzanak a srácok a suliból Hogt meggyőződjünk róla. valóban így igaz-e. betérünk néhány percre. Vevők szép számmal akadnak, arról pedig, hogy mi mindent vásárolhatnak, Okoh- csánymé Fónagy Máriától, az üzletvezető helyettesétől érdeklődünk. — Mindenek előtt alapvető élelmiszercikkeket árusítunk, de lehet kapni nálunk ruhaneműt, edényeket. vasárut, néha cipőt, aztán italokat, iiditöket és FI ÉRT-cikkek et. A forgalomra nem panaszkodunk, általában havi 900 ezer forint körül van, nyáron több. télén valamivel kevesebb. — Gond tehát nincs? — kérdezzük, de ő mosolyogva „megnyugtat" : wf Kenyeret .Bélapátfalváról papunk, és bizony néha jobb is tehetne a mindennapink, s időnként akadozik a tejellátás is. Az üveg tárolása, a göngyöleg viszont rengeteg gondot okoz nagyon rendszertelenül szállítják vissza, s emiatt az árukészletet sokszor kénytelenek vagyunk túllépni. Mindezt feljegyezzük, és már kint is vagyunk a bolt előtt. A faluközpont megszokott. nyugalmas életét éli. emberek jönnek-mennek, beszélgetnek. Most robogós férfi közeledik, s a tanácselnök láttán megáll, elhalkul a berregés. — Fehér Miklós vagyok — mutatkozik be, de azt hogy mi a foglalkozása, nem Kerekes kútnál. kora őszi verőfén.vben (Fotó: Szántó György) Lassan fűteni kell. sok az erdész dolga: szállítják az illetmény tüzelőfát déssel, helyet oglalnak. és elmondják: rajzórájuk lesz — Tűdtőlc itt dolgozni? — Tudunk. . . Igaz, ami igaz: ebben mi is szeretnénk megnyugodni. Mindezt részletesen megtárgyaljuk Nagy Lajossal, aki azért — az iskolaigazgatóval teljes egyetértésben — enyhíteni igyekszik és tud is az összképen. Elmondjak, hogy a sanyarú körülmények ellenére sikeresnek mondhatják az oktató-nevelő munkát. Tavaly például tizenöten végezték el a nyolcadik osztályt és egy gyerek kivételével mindannyian továbbtanulnak. A korábban középiskolába kerültek derekasan helytálltak, nem hoztak szégyent az alma materre A régiek közül most egy ..gyerek" közgazdasági egyetemre, egy bölcsész karra, egy pedig műszaki főiskolára jár. Az iskola jelenlegi tanarai között olyanok is vannak, akik a nagyon tudatos nevelőmunka eredményeként — .erre bevallót tan büszke az igazgató — most ott tanítanak, ahol néhány évvel ezelőtt kis nebulókként maguk is tanultak. Valóban: igen szép ez. Búcsúzóul mégis abban maradunk. nagyon ideje hogy felépüljön a terveikben szereplő új, négytantermes iskola. amelyre az 1987—88- as időszakban kerül sor. Igaz. tornaterem a továbbiakban is a mozi lesz — bordásfalakkal. mászókötelekkel. mindenféle tornaszerekkel de a semminél ez mégiscsak jobb. — Az utak, a közvilágítás javítása csak a későbbiekben következhet — nyújtja tenyerét őszinte kézfogásra búcsúzóul a tanácselnök. — Mi úgy vagyunk vele itt, hogy a gondokat, bajokat nem elkendőzni akarjuk, hanem, ahogy erőnkből telik megoldani. Örömmel vennénk, ha erről majd bizonyítékot is adhatnánk, máskor is látogassanak hát el hozzánk. Mert mi itt. Nagyvisnyón minden jó szándékkal érkező embert szívesen látunk, szívesen megmutatjuk, hogy igazán öröm itt élni. kiváltképp pedig ha meg is vannak hozzá a feltételek. Ez pedig olyan igazság, amelyet vi*a tárgyává ten ni dehogy is szerelnénk.... B. Kun Tibor .. .melyek közül ma legsúlyosabb a tanteremhiány. Felvételünkön: oroszóra a tűzoltó foglalkoztatóban Régi, szép épület. — szomszédjában az újjal . .. Kis ABC-áruház — is kell mondania, kiderül a ruhájáról: erdész. Érdeklődünk. s.ok'e a munka. — Nézzék — válaszolja — kjb..45ua hektáron dolgozunk, így hát munka az mindig akad. — Most például. . .? — Tűzifát, az illetményfát szállítjuk a dolgozóknak, mindenki hal köbmétert kap. De hogy nyirkosat vagy szárazai, azt már nem tudjuk megérdeklődni, mert dolga után sietve, kis paripáján elkerekezik az erdész. Egyenlőre nem is megyünk sokkal meszebb, hiszen. mint a hasonló falvakban szinte mindenütt, a nagyvisnyóiak élete is itt zajlik a központban. Itt található a buszmegálló — a közlekedésre semmi különös panasz nem lehet —, itt a művelődési ház, a tűzoltó- szertár és a takarékszövetkezet is. Most ide_ térünk be. Taliga Lajosné a vezető, tőle érdeklődünk: innen nézve. hogy állnak anyagilag a nagyvisnyóiak? — Úgy gondolom, nem rosszul — hangzik a barátságos válasz. — A betétállomány jelenleg kevés híján 25 millió forint a kölcsön összege pedig 1,7 millió. — További titkokat megtudhatunk még? — Nem titok: 479 kamatozó betéttel, 132 gépkocsi- nyereménykönyvvel, 194 takaréklevéllel 4 nyereménybetéttel és 8 lakástakarékossági betéttel rendelkeznek az itteniek. — És totózni-lottózni szeretnek? — Nagyon. Néha nyerni is sikerül. Legutóbb, áprilisban Boros Istvánnak négyese volt a lottón, 140 ezret nyert. — Nem titok ez? — kérdezzük a biztonság kedvéért. — Nem mert ő sem titkolja. A véletlen úgy hozta, hogy rövidesen a szerencsés nyertessel is találkoztunk. — Meg szabad kérdezni, mire költötte a nagy pénzt? nagy forgalom — Nagy pénz?! — kérdez vissza, és legyint Boros István — csak kamata annak, amit lottóra költöttem. Egyébként akkora családban, mint az enyém, mindig akad helye a pénznek. Mielőtt érdeklődni próbálnánk, az iskola felől a tűzoltószertár és a művelődési ház felé kisebb csoportokban haladó iskolásokra leszünk figyelmesek — Hova szaladnak a srácok? — Órára — hangzik a tanácselnök válasza. — Órára az iskolából...?! — Ott ugyanis kevés a hely, egyelőre nincs jobb megoldásunk. Hogy pontosan mi is a jelenlegi helyzet, arról perceken belül Kisgergely Béla iskolaigazgató ad — nem éppen szívderítő választ. — Nálunk is az a helyzet, amiről nemrég a Népszabadságban olvastam: új tanév, régi gondokkal. Sajnos, nálunk siralmasak a körülmények. Legnagyobb gondunk, hogy nincs elég tanterem, és hogy — bár nyár végén sok magabiztos, optimista nyilatkozat elhangzott — évkezdetre számos tankönyv nem érkezett meg. — Hány gyerekük van? — Idén 126. Közölük a legkisebbek, az elsősök, másodikosok és harmadikosok, ide ebbe a régi négytantermes iskolába járnak, a többiek szanaszét, vagyis a tűzoltó foglalkoztatóba és a művelődési házba. Még szerencse, hogy a téli testnevelésórák megtartásához a mozi jó tornateremnek bizonyul. . . Mit tehetnénk? — gyorsan utánanézünk, hogyan is fest a helyzet. A tűzoltóknál, meglehetősen „harctéri” körülmények között apró nebulók most ízlelgetik először az idegen szavakat, kórusban, de immár oroszul köszöntik fiatal tanárnőjüket: — Zdrasztvujtye, Jekatye- rina Alekszandrova... Ebből ennyit, irány átel- lenben a művház. Egyik kis szobájából nagy lárma hangzik ki — ez tehát a „tanterem." A gyerekek — egyelőre nevelői felügyelet nélkül — érkeztünkre gyorsan felhagynak a rendetlenke-
