Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-21 / 222. szám

6»

NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 21., szombat

MINDENNAPI

NYELVÜNK

Jól esik: jólesik...?

Közleményünk címében megidézett nyelvi formákra is ráillik a költő e versrészletének mondanivalója: ,,Az a lélegzetnyi hely két szó között, mely egybe és külön is írható" (Tandori: Közzétevések). Ennek az egybe- vagy különírásnak nemcsak helyesírási, hanem helyes értési vonatkozásai is vannak. Arra is utalunk vele. hogy a kétféle írásmód közölnivalónk pontos és egyértelmű kifejezéséhez is eligazítást nyújt számunkra, s ugyanakkor azt is példázza, hogy helyesírásunk nemcsak hangjelölő, hanem értelemtükröző írásrendszer is.

Mit tükröz pl. a külön írt jól esik és az egybevont jólesik írásforma? Elsősorban azt, hogy a két nyelvi formának nemcsak megnevező szerepére kell figyelnünk, hanem a gondolatközlésben vállalt szerepére is. A jól esik ebben a szövegösszefüggésben vall sajátos közlő, kifejező szerepéről: jól

esik, azaz zuhog. ömlik az eső. Az egybeírt forma pedig arra utal, hogy ami jólesik: az ízlik, az megnyugtató érzést kelt bennünk, kellemes érzéssel tölt el bennünket.

A két nyelvi forma és írásmód közötti különbségre építkezik az a szójáték is. amelyben sajátos képet kapunk la beszélőpartnerek közötti félreértések nyelvi alapjáról, okáról. Zuhogó esőben állít be barátjához egyik ismerőse. A szóbeli kapcsolat- teremtés folyamatában elhangzik az a kérdés: Miért jöttél ebben a zuhogó esőben? A válasz: azt mondtá- tok. csak jöjjek, ha jól esik; A beszélő partner az egybeírt jólesik összetétel jelentéstartalmára gondolt, s nem a jól esik szószerkezettel közvetített használati értékre.

Új helyesírási szabályzatunk, A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadása nem véletlenül nyújt bővébb, egyértelműbb, világosabb eligazítást, s a szótári részben gazdagabb példatárt az egybe- és különírás sajátos dialektikájára alapozó, s az értelemtől függő írásmódokra. Példáink egyértelműbben jelzik, mire gondolunk: jó

érzés: kellemes érzés — jóérzés: emberiesség, jóérzésű: megértő — két balkezes (vívó) — kétbalkezes: ügyetlen, mafla stb.

Az iskolai helyesírás tanításának gyakorlatában fel- felhangzik ez a kérdés; egybe- vagy külön kell-e írni ezt vagy azt a szót. nyelvi formát. A válasz gyakran így kezdődik: az attól függ. hogy.... s így folytatódik: az értelemtől függően írjuk pl. egybe: mármost: ezek

után., s külön: már most, s nem később — méghozzá: sőt, még hozzá is el kell mennünk — mihaszna: haszontalan, mi haszna van a zöldségen stb.

Természetesen nyelvtani ismeretekre is szükségünk van az egybe- vagy különírás érzékelésére. Fel kell ismernünk, pl., hogy szó- szerkezettel vagy szóösszeté- tétellel állunk-e szemben. Ennek mérlegelése alapján döntjük el pl. a kék harisnya — kékharisnya nyelvi formák leírását. Kék harisnya: s nem fehér harisnya van a lábán. Kékharisnya: a felesége amolyan kékharisriya. azaz tudálékos, műveltkedő. írói babérokra vágyó nő.

Új helyesírási szabályzatunk bő példatárának megismerése elősegítheti azt is, hogy népünk helyesírási közérzete megjavuljon az egybe- vagy különírás helyesebb használatát illetően is.

dr. Bakos József

Emlékezés

Mészáros

Lászlóra

A tékozló fiú

KÉPEK, HANGULATOK LŐCSÉTŐL VELEHRADIG IX/6.

Ányos Pál nyomában a Nyitra mentén

80 esztendeje, 1905. szeptember 18'án Budapesten született Mészáros László, Medgyessy Ferenc, Beck ö. Fülöp mellett századunk egyik legnagyobb szobrásza. Apja csepeli vasöntő, 19_es vöröskatona volt. Nehéz sors emelte Mészáros Lászlót a művészet magaslatára.

Először Simay Imre tanítványa volt az Iparművészeti Iskolán, Vilt Tibor társaságában állította ki első szobrait a 20-as évek végén a Tamás Galériában, aztán római ösztöndíjas lett. Megismerte az egyiptomi és az etruszk szobrászat üzenetét, mégis Michelangelo rabszolgái döbbentették küldetésére, melyet tehetséggel, becsülettel vállalt, teljesített. Első klasszikus értékű alkotása, az 1930-ban mintázott Tékozló fiú, mely elhagyja a biblikus színteret, és kora társadalmának ösz- szegzését adja, egy osztály, a parasztság becsületét, vá- ~ gyait, jövőbe vetett hitét. Ebben az időszakban pompás munkásportrékat is készített, 1929-ben született a Mongol tavasz című szobra, és ekkor álmodta agyagba Beethoven alakját. Remek rajzkészséggel és formáló erővel rendelkezett, ehhez mély társadalmi elkötelezettség járult, mely a kései magyar aktivizmus e kiváló képviselőjét a munkás- osztály mozgalmához csatolta. 1933—34-ben készítette az Illegális plaketteket, érdekes fejbillentéssel Petőfit, a Munkás protréját, a Szabadság heroikusán lépő alakját. Szobrászi tette mellett emberi szolgálatot is vállalt, bátran, helytállással segített az üldözötteken, dolgozott a Vörös Segélynek. Ebben az időben rajzolta meg Hincz Gyula portréját, mintázott remek szoborarcképet arról a Klinkó Józsefről, aki aktszobrát Rómából hazahozatta.

Minden művét az érlelt monumentalitás jellemzi, zárt formái eszméket és magatartást hordoznak. Kapcsolatban állt az illegális Kommunista Párttal. 1935-ben a Szovjetunióba emigrált, és Frunzéban dolgozott, ö alapította Közép-Ázsia első szobrászati iskoláját, s ő tervezte a frunzei pályaudvart. Remek frízeket tervezett a Frunzei Kormánypalotába, olyan pazar, vágtató lovasjeleneteket, melyek a kirgiz nép történelmét ábrázolták, és egyúttal saját 1935-ös lófejét és az Ismeretlen ló emlékére című mesterművét folytatták szemléletben, minőségben. Ebben az időszakban készültek szoborvázlat- rajzai térdelő kirgizről, kirgiz parasztasszonyról. Erénye, ereje: a monumentális érzék és a fogalmazás világossága, tömörsége, tisztasága, amellyel képes volt az ősi plasztikai formákat fel~ használini a kor igényeihez igazítva. Sajnálatos. hogy ezen elképzelései jórészt csak tervekben maradtak fenn.

Életművét, sorsát. szobrainak máig ható tanulságát Kontha Sándor művészettörténész összegezte több tanulmányban és Mészáros Lászlóról írt monográfiájában, amelyben őt a magyar szobrászat egyik legnagyobb alakjának nevezte. Joggal.

L. M.

A nyitrai tájon utazó magyar turista nemigen téved a Tapolcsány és Nyitra között fekvő Felsőelefántra. Jelentéktelen falucskának gondolja, amelyet a főútvonal is elkerül s igazából a hegyek is még kissé távol esnek tőle. Pedig Nyitra felől — a főútvonalról Nyitrada- rázsnál letérve — hamar megtaláljuk. Felkeresni

egyetlen nyomós okunk lehet: itt töltötte életének talán legkeményebb időszakát a magyar szentimentális lira egyik legmarkánsabb és legkorábban elhalt képviselője, Ányos Pál. A kalapos királyról indulatos verset író poéta neve ma persze csak keveseknek mond valamit, hisz költészetének ismerete meglehetősen leszűkült az elmúlt ötven esztendő alatt. Legfeljebb az elmúlt évben figyelhettek fel lírájára az érdeklődők, amikor halála kétszázadik évfordulója alkalmából válogatott műveinek kötete megjelent. Pedig Ányos tehetséges költő volt, s ha lírája igazából torzó maradt is, jelentős voltát nemigen lehet tagadni. Ügy látszik, a szentimentalizmus magyar költőinek sorsszerűén hamar kellett kidőlni a sorból. Dayka Gábor huszonhét, Szentjóbi Szabó László huszonnyolc évesen ment el, s ha a szentimentalizmus jegyében fogant nagy versek okán Csokonait is ide soroljuk. úgy ő is megemlítendő az érzelmesség kifejezésére vállalkozó, tragikusan korán elhalt XVIII. századi magyar lírikusok sorában. Ányos — az említettek közül időben a legkorábban, 1784 ben — huszonnyolc évesen lépett át az általa versben megénekelt „fehér árnyak" „halottas honnyába".

Milyen költő volt Ányos Pál? A kor kínálta műveltséganyagot, s a klasszikus és a kortárs líra formai elemeit jól ismerő, valódi költői vénával megáldott poéta, aki a szépség, az esztétikum rabja volt, s aki e szépséget kora költői gyakorlatának szintjén transzponálta lírává. írt tájélményt megfogalmazó verset éppúgy, mint a földi szerelem szépségeit idealizáló költeményt.

Nos, a nyitrai tájon utazgató turista ennek a költőnek emlékeit keresheti Felsőelefánton. Hogy került a dunántúli születésű, Győrben, Veszprémben és Pápán, majd meg Nagyszombatban és Budán tanuló fiatalember Felsőelefántra? Életrajzi adatai megadják a választ. 1772-ben, a pálosok iskolájának növendékeként úgy döntött: maga is belép az egyetlen magyar alapítású szerzetes rendbe. Más kérdés, hogy e döntést a szülői szándék is meghatározta. Márianosztrán tölötte a noviciátust, aztán

— a nagyszombati és budai egyetemi stúdiumok után

— elöljáróinak engedelmes- kedve ment a rend nyitrai házába Felsőelefántra. A Nyitra menti falucskába ne'tán mégis elvetődő utazó azt vélheti : a természet szépségeiért rajongó fiatalember örömteli napokat, heteket, hónapokat töltött itt. A falutól gyalogosan még jó félórás útra lévő hajdani kolostor és a környező táj szépsége legalább is ezt sugallja. A kolostorépület méretei ma is lenyűgözőek. A pálos rend feloszlatása után az Edelsheim—Gyulai grófok tulajdonába került s a XIX. század végén az igényeik szerint átépített kolostor máig megőrizte barokkos monumentalitását és pompáját. A jobb oldali szárnyon még látható eredeti szépségében a barokk bejárat is, a kastély csarnokában pedig ott vannak az 1775-ből való freskók, amelyekben Ányos is gyönyörködött.

E> tájat nemcsak a mai szem ítéli kellemesnek, hangulatosnak. Ányos első életírója, Batsányi János is szépnek találta. „Ez a helység sűrű setét erdők és magas, bérces hegyek között fekszik: s mély csendesség uralkodik az egész környéken”

— olvassuk Batsányi szövegében, aki persze elmondja azt is, hogy „az ilyen tájék jó és kellemetes lehet ugyan eleinten, s egynéhány napi múlatásra, akárkinek, s talán lakásra is a nyugodalmat kereső korosabb embernek; — de Ányos ifjú, érzékeny és poéta volt!" Igen, ifjú és poéta, aki barátokra, társaságra vágyott. S ha ez utóbbit meg is ta- láthatta a közeli kúria lakóinak körében, ez a budai társas kör, az irodalmi és

tudományos élet közegét nem pótolhatta.

Mindezt tudva már megértjük: miért íródott any- nyi vers és levél az itt töltött esztendő klastromi magányáról, s a belső gyötrődésről s mért érezte idegennek, sőt olykor „iszonyúnak" az Elefánt környéki tájat, hol „hó fedi" a „bérces vidéket", „Mellyet a szünetlen erdők sűrűsége, Hegyek magassága, völgyeknek mélysége Iszonyúvá tészen.” S megértjük azt is: miért keltezi, s kezdi episztoláit rendszerint eme fordulatokkal : „Elefánti magánosságomból''. „Remeteségemből”, „Magánosságomból”, s miért írja testvéröccsének prózai levélben: „...tudod, miként

vigasztalódik egy halandó magánosságában, ha.. .azt tudhattya, hogy róla még emlékeznek...” Más helyütt még komorabbnak festi helyzetét: „.. .Ollyan lettem, mint a méllységben zergő setét- ség, hegyek között fekvő magános erdők, vagy sivatag pusztaságok, hol semmi örömkiáltás soha nem kállaiik. ..”

Amikor a tél elmúlt, s a hegyekből ismét friss vizű patakok csörgedeztek a Nyitra folyó felé, s kizöldültek az erdők, meg a rétek, költészetének hangja derűsebbé vált. Orczy Lőrinchez intézett episztolájában vallja meg: volt érzéke meglátni e táj szelidebb arcát is:

Távol világunknak mostani zajjától.

Távol a kénköves Coczytus partyától.

Néha forrás mellett, néha

árnyékokban

Fújom furuglyámat tavaszi napokban.

Késő délután van, a park fái és virágágyásai között kanyargó sétányon nemigen járkálnak, a hajdani klast- rom mai lakói gyógyulásra váró betegek. Valahol mesz- sze harang szól, s az alkonyt szellő időtlenséget varázsol a völgy fölé. A klast- rom homlokzatával átellen- ben a hegyormot még bearanyozza a nap, de itt lenn a völgyben már az alkony ólákodik. E fák közt valaha árnyakat látott az érzékenység poétája, a ma embere a békesség, a csend birodalmát csodálja benne.

Lőkös István (Folytatjuk)

HOGY TÖBB LEGYEN AZ OLVASÓ . . .

Pillanatkép a siraki könyvtárról

Az óvodások gyakran eljönnek a könyvtárba

(Fotó: Perl Márton)

Osztafin Béláné: Minél több fiatalt szeretnénk az olvasók között tudni...

I Barátságos, meleg hangulatú terem. A polcokon rengeteg könyv, virágok, az asztalon lemezjátszó, hangszóró. a fotelban játéknyuszi. Az első pillantásra megnyerő a siroki községi könyvtár.

A bibliotéka a művelődési házban kapott helyet, amelyet még az 50-es évek végén építettek. Eleinte eléggé kezdetleges volt, például a szabadpolcos rendszert sem tudták megvalósítani és mindössze heti négy órában látogathatták az olvasók.

— Ma már merőben más a helyzet — mondja Osztafin Béláné, könyvtáros. — Mindennap, délután 2-től este 8-ig van kölcsönzés. Szombatón is nyitva tartok, hogy akik dolgoznak, szabad idejükben eljöhessenek.

— Milyen segítséget kap a könyvtár a községtől?

— Előbb a Mátravidéki Fémművek támogatását említeném. Együttműködési megállapodás született a községi tanács és a siroki üzem között. Évente 13 ezer forint könyvbeszerzési keretet kapunk. így ma már 10 ezer kötetes az intézmény. Kőkúton van égy letéti könyvtárunk, klub formájában működik, a művelődési házzal együtt. Heti két alkalommal várja az olvasókat, bár a számuk meglehetősen kevés.

— Mi változott azóta, amióta átvette a könyvtár kezelését?

— 1978 januárjában jöttem ide. akkor egy nagy selejtezést hajtottunk végre. Bár megnövekedett az úgynevezett „törölt könyvek" száma, de javult az állomány összetétele. Akkoriban kaptuk meg ezt a 110 négyzetméteres alapterületű helyiséget, amelyet azóta alaposan „kinőttünk’’. A Megyei Könyvtár ajándéka^ ként új bútorok kerültek ide és megvalósult a szabadpolcos rendszer. Most már van folyóirat-válogató, könyvböngészdénk és zenei részlegünk is. Igaz, ez utóbbi eléggé kezdetleges. A Megyei Könyvtár és a Mátravidéki Fémművek támogatásával akkoriban elértük, hogy a bibliotéka a környék egyik legszebb könyvtára lett.

Később aztán akadtak gondok is. Elsősorban az olvasók száma kevés. Régebben a 385 rendszeres látogató közül 143 általános iskolás volt. A fizikai dolgozók közül 105-en iratkoztak be. Aztán sajnálatos módon sokáig beteg volt a községi könyvtáros, és a helyettesítést csak nehezen tudták megoldani.

— Nekem most még egyetlen új olvasó is nagy öröm. mert látom, ha lassan is. ismét egyre többen lelik örömüket a könyvadta szépségekben. Tudom, sokat kell még tenni azért, hogy százakat csalogassunk be a könyvtárba. Különösen a termelőszövetkezeti tagok között kell nagyobb propagandát kifejteni. Az egész napi fárasztó munka után jó, ha egy-egy napilapot, képes lápot vesznek a kezükbe.

— Említette a zenei részlegüket is . :.

— Eleinte 10—15 fiatalt sikerült „becsábítani” és a könnyűzenéről rászoktatni a komoly zene hallgatására. Aztán a jól működő zenebarátok klubja lassacskán elenyészett. A tagok férjhez mentek, megnősültek, többen elköltöztek. Ma már inkább a művelődési házat látogatják, a diszkó, a video vonzza őket. Régebben itt tartottuk az író—olvasó találkozókat is, ma azonban ezeknek a rendezvényeknek a Mátravidéki Fémművek ad otthont. Tavasszal például Moldova György járt Sírokban.

— Most hány olvasójuk van?

— Ebben az évben eddig 240-en iratkoztak be. Szeptembertől az iskolások is gyakorta jönnek. Megszerveztük az „Ismerkedj a könyvtárral!” akciót. De külön irodalomórákat, környezetismereti órákat is tartanak itt. A tanításban segítség a zenei anyag is. Gyakran hallgathatnak verseket, irodalmi müveket a tanulók. Mi több, az óvodások is sűrűn betérnek a könyvtárba. Meselemezeket hallgatnak: élvezik, hogy szabadon válogathatnak a képeskönyvek között. Legutóbb még születésnapot is tartottak itt.

— Vannak-e gondjai?

— Szűkösen vagyunk. A művelődési házban ugyan lenne hely a bővítésre, csak épp pénz nincs hozzá. így legföljebb azt a megoldást választhatjuk, hogy magasabbra építjük a polcokat. No, és pillanatnyilag az a legfőbb feladatunk, hogy növeljük a rendszeres olvasók számát....

Mikes Márta