Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 21., szombat 3 A tiíítőgépkenaresszus után Interjú Kócza Imrével, a Finomszerelvénygyár Mint arról lapunkban már beszámoltunk, a közelmúltban Egerben rendezték meg a három napig tartó nemzetközi hűtőgépkongresszust. A színvonalra jellemző volt, hogy olyan előadók léptek - a pódiumra, mint többek között dr. Fritz Steimle professzor, aki a hűtés és klimatizálási technika legismertebb szaktekintélye jelenleg a világon, a Párizsban lévő Nemzetközi Hűtéstechnikai Intézet elnöke. Ezen kívül az előadók között szerepelt Gábor András ipari miniszterhelyettes, s sok más külföldi, illetve hazai szakember. A Gépipari Tudományos Egyesület Egri Szervezete, a Finomszerelvénygyár támogatásával mindig szívesen vállalja a házigazda szerepét. Ezért arra kértük Kócza Imrét, a gyár vezérigazgatóját, a GTE Egri Szervezetének elnökét, hogy vázolja fel az ott elhangzottakat, különös tekintettel az egri érdekeltségre. r Állampolgári vizsga — A demokratizmus újahb próbája — így jellemezte tanácstag ismerősöm az elkövetkező három hónap egyik legfontosabb tanácsi feladatát, a településfejlesztési hozzájárulás országos, de mégis egy egy város, kerület, község közvetlen jövőjét meghatározó vitáját. — Demokratizmusból vizsgázik most a tanácsok szervezete és emberei, de vizsgázik az állampolgár is. Igen, valóban erről van szó. Hiszen a tanácsoknak a településfejlesztési hozzáI járulássai kapcsolatban töbszörös a feladatuk: őszintén és nyíltan kell tájékoztatni egyegy körzet lakóit a teendőkről, az akadályokról, azok elhárításáról, s ugyanilyen nyíltan kell fogadni a javaslatokat. A megértő türelemre is szükség van. Megérteni, hogy egy adott körzet mikro-gondjai igenis „versenytársai", esetleg „ellenfelei" lehetnek egy rosszul vagy jól megfogalmazott nagyobb feladatnak: hogy. hiába a számok, tervek, költségek, beruházási gondok ismeretében jól megválasztott javaslat, ha a saját szempontjaikat jobban ismerő, azok igazságában hivő emberek mást akarnak. A döntés a lakosság joga. Vagyis a legtisztább demokratizmusnak kell érvénye- * sülnie. S ebbe a demokratizmusba beletartozik a döntés felelőssége is. Az, hogy dönteni csak jól felkészülten és tájékozotton szabad. Ez a tájékoztatás is a tanácsok írásban vagy személyesen megA gyár a kistermelőkért Kistermelők a gyárért Kaiban Juhász István kapott a 151) ezer forintos mini-szárítóból. A berendezés az öt év alatt törlesztendő összegért a magasabb felvásárlási ár révén bőven kifizetendő vállalkozást eredményez teendő feladata. Tudatni az állampolga rokkal, hogy településük vagy körzetük mit tud és mit nem tud megvalósítani a korábbi tervekből, s mi az, ami talán éppen a településfejlesztési hozzájárulás révén elérhető, felépíthető. Bölcsőde, óvoda, iskola építése, vagy bővítése, a közmű (ivóvíz, szennyvíz), az úthálózat fejlesztése sok helyütt együtt meglévő feladatok, lehet-e közülük választani? Kell! S mert a településfejlesztési hozzájárulás mértéke egyéni lehetőségeink miatt is korlátozott, jól kell dönteni — ezért rendkívülien fontos a túlnyomó többség egyetértése. Túlnyomó többség? Az egyes emberek véleményének azonossága. Vizsgázik hát az állampolgár önmaga előtt is: felismeri-e azt a kristálypontot, ahol egyéni érdeke és a közösség érdeke találkozik. Hajlandó-e már javaslatában a két érdek egyeztetésére, s hogy továbblépjünk: a megszületett közösségi döntést tudomásul tudja-e venni, tudomásul veszi-e akkor is, ha esetleg nem az ö javaslatát fogadja el a többség? Forintokról, egy-egy város, kerület, község jövőjéről döntünk, de mégis: a településfejlesztési hozzájárulás helyi társadalmi vitáiban a demokratizmusunk — hajlamunk és képességünk a demokratizmusra — vizsgázik. S. B. A. — Egyfajta elismerést is jelent, hogy ez volt a harmadik alkalom a négyévenként megrendezésre kerülő kongresszus történetében, amikor itt Egerben találkozhattak a szakemberek. Miből fakad ez a népszerűség, illetve miért jó az. hogy helyben van az esemény? — Kétségkívül maga Eger is vonzerőt jelent. A környezet adta lehetőségek miatt, itt a szakmai munka mellett mód nyílik némi pihenésre, kikapcsolódásra is. Mi pedig azért vállaljuk szívesen a rendezéssel járó nehéz munkát, mert ezekből a szakmai találkozókból profitálni akarunk. Ezen a legutóbbi kongresszuson is itt volt szinte majd mindenki, aki Európában ebben a szakmában számít. Elsősorban olyan kérdések kerültek megvitatásra, amelyek meghatározhatják a jövőt. Kutatási. fejlesztési eredményekről esett, szó, s ezek jól hasznosíthatók á mi munkánk során is. — Milyen újdonságokra derült fény a tanácskozások során? — Elsősorban Gábor András ipari miniszterhelyettes előadása volt ebből a szempontból figyelemre méltó. A VII. ötéves terv szakmai elképzeléseit vázolta. Felhívta a figyelmet arra, hogy mielőbb aktuálissá válik a.z országos hűtőlánc kiépítése. -Ezr-ugyan már régebbi téma. de nagyon jelentős feladat, hiszen például a szabolcsi almáért is jóval többet kaphatna az ország, ha nem kellene azonnal a szüret után eladni, hanem januárban vagy februárban lehetne értékesíteni. Ami azonban valóban új téma volt, az a biotechnikával kapcsolatos. Mint köztudott, ez jelenti a jövőt. A miniszterhelyettes azért hangsú- jypsta ezt a hűtőiparnak címezve, mert a kísérletek többsége csak mélyhűtött állapotban végezhető el. Ezzel az igénnyel tehát a jövőben számolni kell. — Elsősorban Nyugaton népszerűek a nagyobb hűtőkamrák. amelyek a családok élelmiszerraktárát is jelentik. Várható-e ez iránt érdeklődés hazánkban is? — Nemhogy várható, hanem már van is. Nyugaton elsősorban azért kedveltek, s használatosak ezek. mert a nagyobb tételben vásárolt élelmiszerhez olcsóbban lehet hozzájutni, valamint számtalan félkész termék kerül forgalomba. Nálunk elsősorban a hobbitelkek céljából került előtérbe a hűtőkamrák használata. — Hogyan fogalmazhatóak meg a hűtőipari célok? — Első helyen szerepel az energiatakarékosság, ami világszerte az egyik fő szempont. Nem kevésbé fontos az anyagtakarékosság, s a minél könnyebb súlyú végtermék előállítása. Ezek egyértelműen megfogalmazódtak a kongresszuson, erre irányulnak az európai országok fejlesztési programjai; s természetesen habzónké is. — A kongresszuson nagy figyelmet keltett, hogy Egerben. a Finomszereivé ny- gyárban az utóbbi években jelentős programot valósítottak meg a hűtőgépkompresszorok gyártásának te rén. Mit jelent ez? — Tudni kell. hogy az országban előállított hütö- gépkompresszorok 95 százalékát mi gyártjuk. Valamikor a hetvenes évek elején a Jászberényi Hűtőgépgyár azzal keresett meg bennünket, hogy vállaljuk a kompresszor-igényeik kielégítését. Mi erre felkészültünk, ám menet közben kiderült, hogy az NDK-ból, tehát KGST-importból olcsóbban hozzájuthatnak ezekhez. Erre csak a kapacitásunk felét kötötték le. Hogy a gyártósorainkat maximálisan ki tudjuk használni. megnéztük a nyugati exportális lehetőségeket. A piackutatás eredménnyel járt, ám az első tételek leszállítása után világossá vált előttünk az is. hogy ha ezen a piacon bent akarunk maradni, akkor kompresszorainkat fejleszteni kell. vezérigazgatójával Ezért kértünk, s kaptunk is nyugati exportbővítő beruházásra hitelt a Magyar Nemzeti Banktól. Természetesen. ezt olyan feltételek mellett kaptuk meg, hogy meghatározott meny- nyiséget nyugati valutáért kell értékesítenünk. Így növelhettük a kapacitásunkat 100 ezerrel. Közben a régebbi termékeinket fejlesztettük, majd új kompresszorcsaládokat hoztunk létre. Amikor ez az üzlet már ment, akkor derült ki, hogy elsősorban energiatakarékossága miatt a mi termékünk kell a jászberényieknek is. Erre saját erőből nagyon rövid idő alatt — egy fél év elteltével —, 320 ezerről 350 ezerre emeltük a kapacitásunkat. Ojabb hitelt vettünk fel, további beruházásokra. ami szeptember végén befejeződik. s ezt követően már 400 ezer kompresszor előállítására leszünk képesek. — Ez már kielégíti a hazai. s a külföldi igényeket egyaránt? — Közel sem. Végülis ott tartunk, hogy az NDK-nak is szállítunk évente 20 ezer darab kompresszort, s ennek fejében 160—180 ezret kap az NDK-tól a Jászberényi Hűtőgépgyár. Felvetődött, hogy egy kompresszorgyárat kellene építeni Magyarországon, ami egymillió terméket állítana elő. Ez már világviszonylatban is jelentős. Az elképzelések szerint licencvásárlásra is szükség lenne, s a felmérések alapján hozzávetőlegesen kétmilliárd forint kellene a megvalósításhoz. A mai anyagi körülményeket ismerve, nehéz dolognak tűnik, ám még nem került le a napirendről. A reálisabb megoldást az jelentené, hogy újabb hitel felvételével 5 00 ézér darab kompresszor előállítására fejlesztenénk fel a finomszerel- vénygyári kapacitást, ami évente húsz-harminc ezer kompresszorral jelentene többet. Ezzel 1989 re érnénk el az 500 ezres mennyiséget, s azt is, hogy egy teljesen új, a kor követelményeinek megfelelő terméket tudnánk kibocsátani. Tehát ilyen fejlesztési elképzelések mellett van igazán nagy jelentősége számunkra egy ilyen jelentős szakmai tanácskozásnak a megrendezésére, mint ez a kongreszus is volt. — Elképzelhető, hogy újabb hűtőgép-kongresz- szusnak is otthont ad Eger a jövőben? — Nagy a valószínűsége, hogy legközelebb újra Egerben jövünk össze. A külföldi, s a magyar szakemberek egyaránt szívesen jönnek ide, mi pedig a már említett okok miatt szívesen vállaljuk a házigazda szerepét. — Köszönjük a beszélgetést. Kis Szabó Ervin Immár hetedik éve, hog.v amerikai licenc alapján megkezdődtek a nikotinszegény világszínvonalú cigaretták előállításának egri próbái, majd a folyamatos gyártás is. Azért a tudásért, amely a Marlboro cigaretta előállításához, és azért a beépítendő nyersanyagért. amely csak a Philip Morris cég közvetítésével hoz záférhető, az ellenértéket konvertibilis va lutában keli fizetnie a? Egri Dohánygyárnak. Hacsak. A történet további részét a műszaki tanácsadótól Kaszás Imrétől tudjuk: — A tárgyalások során sikerült elfogadtatnunk azt az ötletet, hogy dollárt érő magyar termékkel fizethessünk, illet ve kompenzáljuk kötelezettségeinket. Legkézenfekvőbbnek a minőségi dohányok exportja látszott. Akadályozta szándékainkat, hogy a termesztett fajták elavultak, terméshozamuk alacsony, kezelési színvonaluk pedig nem megfelelő volt. Pedig a magyarországi 12 500 hektárból 6400 hektáron Virginia dohányt termesztettek, ami . elvileg alkalmas lenne exportra is! Igazából a dohánygyárban „fájt leginkább”, hogy a termelési kultúra nem tette lehetővé a közvetlen exportot. Ily módon tehát nem csoda, hogy az Egri Dohánygyár vette kézbe az ügyek menedzselését: 1981-ben társulásos formát választott. Az egyik társ. a Dunántúli és Duna-Tisza közi Dohány- termelési és Fermentáló Vállalat a gazdája a dohánytermesztés folyamatának, a termelőszövetkezetek közül pedig a nagy hagyományokkal rendelkező Káli Károlyi Mihály Tsz-re esett a választás. — A termelőszövetkezet a termelési feltételek megteremtését kapta feladatul: a gépek, a talajművelés megoldása a teljes beruházás felét jelentette. Elvileg a negyven helyett hetven hektárra szándékoztunk emelni a dohányterületet, ám ez munkaerőproblémák miatt nem évben a hozam sem nőtt sikerült. Az elmúlt három még a lehetőségeknek megfelelően. ám a minőség kimutathatóan javult. Az eddigi hatvan helyett kilencvennégy százaléka lett exportra alkalmas a megtermelt dohánymennyiségnek ! Mindezt a dohánygyár csak felügyeli, ezen kívül a befektetések arányában — hiszen öt darab TDO-80 dohányszárító kamrát az egriek vásároltak — részesül is a nyereségből. A tavalyi elszámolás hasznot mutatott ki: nem kevesebbet, mint négyezer forintot... — Nem érdekről, inkább kényszerről volt szó; hiszen a, évi másfél-kétmillió dől láros licenc-díjat ki kell gazdálkodni. Ha négyezer forintos nyereséggel, akkor is; de az idén Ifi millió dollárt érünk el az exportból — nekünk már ez megéri. Ehhez persze a társulásos formák további bővítése is nélkülözhetelen volt. A Szegedhez közeli Pálmonostoron, a Keleti Fény Termelőszövetkezet lett a következő partner, ők már az idén elérték a termőterület 80 százalékos növekedését, és az első évben 160 ezer forint nyereséget könyvelhettek el. A TSZKER volt a harmadik társulásos partner velük közösen már a kisgazdaságokat is megcélozhatta az Egri Dohánygyár. Olyan kisszáritókat fejlesztettek ki. amelyek mindösz- sze 1,5 hektár termésének szárítására alkalmasak. Ebből eddig 112 darab üzemel az erre vállalkozóknál. A legtöbb dohányt ugyanis a tsz-ek a kisgazdaságokkal közösen termesztetik. Jövedelmezően : — Általános tapasztalat, hogy amennyiben a termelőszövetkezet vállalja a földmunkákat a palántázást, a növényvédelmet. az első kultivátorozást, akkor általánosnak mondható négyszáz négyszögöles parcellák ráfordítása 15 ezer forint körül alakul. Ehhez a vállalkozó és családja nehezen számszerűsíthető élőmunkája kell még kapáláskor, töréskor. Ha ötvenegy termelő átlagát vesszük, akkor a hektáronkénti 1243 kilogramm dohány 106,5 ezer forint árbevételt eredményezett a termelőknek. A legnagyobb szakértelmű. — és talán szerencsés — termelő pedig elérte a 257 ezer forintos árbevételt. Úgy tűnik, hogy az Egri Dohánygyár Virginia-prog- ramra fordított 9,1 millió forintja nemcsak a magvar export támogatásával hozta meg hasznát, de a kistermelők egyéni boldogulását is elő tudta segíteni... Íme. amikor már ismét visszakerülnek Egerbe a finomsze- reivénygyári kompresszorok; a VAS VILI. és a Hűtőgép gyár közös mintatér mében együtt a csaknem teljes termék- választék (Fotó : Kőhidi lm re) Mezőkövesden osztályozzák a kistermelők A „dohányt” hozó dohány exportra alkalmas dohányleveleit
